Django Unchained

Basszus, Tarantino megcsinálta ismét: Az Inglorious Basterds után megint egy olyan moziélményt hozott, amire csak ő képes. Na jó, ezúttal egy kicsit rezgett a léc az előző munkájához, vagy a Jackie Brownhoz képest, de majdnem 3 óra úgy elrepül, mintha 80 percről lenne szó.

django itt már elszabadult

A történet röviden annyi, hogy egy bizonyos Dr. King Schultz fejvadászkodik a vadnyugaton, de a legutolsó megbízásához kénytelen egy színesbőrű segédet keríteni, mivel csak ő ismeri fel a levadászókat, hiszen azok durván megkorbácsolták régebben. Így kerül a képbe Django. A feladat közben összebarátkoznak, ezért amikor a volt rabszolga elárulja, hogy a legfőbb célja a felesége, Broomhilda (a név nem véletlen, tekintve a cselekményt) kiszabadítása, akkor a német elhatározza: segít neki.

Így bomlik amúgy ketté a film, az első felében fejvadászként tevékenykedik a páros, a második részében pedig megpróbálják csellel kiszabadítani a nőt. Mindkét résznek szerepe van, és áldhatjuk a visszafogottságukat, Tarantino halál nyugodtan meri kibontani ezeket. Egy-másfél órán keresztül építgeti Django és Schultz karakterét. Az egyik noname senki rabszolgából egy tartással és erővel rendelkező ember lesz, mosolyt csalva fajtársai arcára. A másik pedig hiába gyilkol embereket nyugodtan, bár indokkal, mégis kikezdi a rabszolgaság, a rabszolgatartó emberek kegyetlensége. Zseniális, ahogy Európából kiszakadva rácsodálkozik a rasszizmusra. Míg ő társként kezeli a frissen felszabadított Django-t, addig a többség csak nézi a párosukat, hogy “nigger lovon?”.

django itt már elszabadult

A Django Uncained kezdő órájában még rengeteg a humor. Érdekes, hogy itt még minden karakter viszonylag komoly, míg a film második felében az erőszak lesz komoly, miközben DiCaprio lobickol egy over the top szerepben. El is értem a színészekig. Azt kell mondanom, hogy Christoph Waltz és Tarantino egymásra találása fantasztikus dolog. A Basterdsben hatalmasat alakító színész ezúttal is a legjobb szerepet kapta, és úristen de jól bírt vele. A másik, hogy Jamie Foxx szinte az élete alakítását hozza, mindenféle színpadiasság nélkül. Nagyon bejött, hogy nem túlzott el semmit, nincs olyan “na ide nézz” jelenete, de közben jó párszor ott van az egész a tekintetében. Közben DiCaprio ennek pont az ellentetje, de neki ezt kellett tenni. Tele szenvedéllyel és színpadiassággal alakítja a gonosz földesurat, akit csak az indulatai és a felsőbbrendűsége irányít. A legjobb húzás, hogy nem is ő a főgonosz, ezért is fontos karikatúra, elkényeztetett mivolta, hiszen A legnagyobb meglepetés talán Samuel L. Jackson volt számomra. Többnyire elvan a szórakoztató minimumot hozva az öreg, de itt olyan főgenyát alakít, tényleg színészkedik (!), hogy beleborzongsz.

És mindezt 2012-be teleportált spagetti western köntösben. Mammut a film után: “francért nem jön több western”. Nem tisztelgés a stílus előtt, hanem pár kikacsintással (the D is silent) egy komoly darab amit kapunk. Van kirobbanó erőszak, felvillanó flashbackben Django múltja, a végén a Waltz flashback. És ezek még csak a könnyen észrevehető dolgok, hiszen nem véletlenül jár Django a lovával ilyen trükköket, akkor is ha keveseknek esik le.

Bevallom, hogy itt Európában nekünk sem olyan vérre menő a film szerintem. Legalábbis a rasszizmus része biztos nem úgy érintett, mint ahol az örökség része, vagy hogy mondta Spike Lee, aki előre leszólta a Djangot a sok niggerezés miatt. Az nem zavarta, hogy kb. egyetlen normális fehér ember van benne, az összes többi rosszként van ábrázolva.

A film, ami majdnem 3 órás, és mégis úgy hiányoznak belőle dolgok, hogy örömmel vennéd a játékidejéhez adásukat. Mindenféle elemzés és előtudás nélkül, csak érzésre feltűnik ez a részlet, elég csak a Don Johnson szálra gondolni. Amúgy pedig a legjobb westernfilm az utóbbi évben, bár ez nem túl nehéz feladat. Tarantino nem a megszokott vágójával, de ismét egy jó ritmusú, kellően összetett és reflexív, nagyszabású filmet hozott nekünk.

Akit érdekel, az eredeti forgatókönyvet itt olvashatja.

Ami még érdekes apróság, hogy a koponyás jelenetnél DiCaprio tényleg megvágta a kezét, de nem lett szívbajos, folytatta. Őrült ez az ember, és pont ezért imádom. Teljes szívével a szerepben van, és ez látszik is, átjött ott is.

ui: a kommentek spoileresek, vigyázzatok

41 hozzászólás a “Django Unchained” bejegyzéshez

  1. Nálam 9/10 lett. Jobbnak tartom mint a Brigantykot. Most már csak az a kérdés, hogy Tarantino tud-e rossz filmet csinálni? :D
    Mondjuk nem akarom megtudni, de akkor is érdekes, hogy az összes filmje minőségi.

  2. Nekem a Deathproof is nagyon bejött, láttam azt is vagy 4x.
    Hú de messze van még a bemutató :(

  3. Számomra nem hatott annyira, mint a Basterds.
    Nagyon jó film, igazi Tarantino, mégis stílusában ismét más, mint az eddigiek. Bravó!
    Szinészek kiválók, a történet szokásosan átgondolt, “tarantinos”; kellő humor, vér, szövegelés.
    Ami mondjuk nekem nem tetszett, illetve nem vártam (mást reméltem) a lezárás a legvégén, az “út a bányához”-tól. Szerintem elkapkodott és nem odaillő. De belefér simán.

    Mondjuk nem nézem meg 4-szer moziban, mint a Basterdset. :)

  4. Azért nem jön több western mert Eastwood lerántotta a leplet és kinyírta a mítoszt. :)

  5. Tenyleg megvagta a kezet jaaj jaajj- Django meg tenyleg neger es tenyleg lovon ult.Ne legyunk mar ennyire gyerekesek.
    A tortenet nulla,bena es egyszerunek is tulzas nevezni.A szineszek jok,de semmi kimagaslo.

  6. Szerintem már az Inglorious Basterds is ótvar volt.
    Számomra a Ponyvaregény volt az utolsó nézhető filmje.

  7. Még kell emésszem, de lehet megint úgy jártam, hogy túl sokat vártam.
    Kezdjük azzal, ami jó: a karakterek, színészi játék, a zene eszméletlen jó megint, a hangulat, látvány is.

    A sztorival nem vagyok maximálisan megelégedve, pár helyen csíszolhatott volna még a forgatókönyön.

    Apropó 3 óra: racionálisan nézve túl sok, le lehetne vágni vagy 15 percet belőle, de persze nézhetem úgy is, hogy Tarantino minden perce arany, 3 évig úgyse lesz új filmje.

    Egyelőre nem pontozok, 17-én megnézem moziba is, majd utána esetleg.

    Mindenképpen megéri moziban is megnézni szerintem, a 8.7-es imdb pontszám egészen reális.

  8. Ja igen, kösz a forgatókönyvet, baromira érdekes. Mondjuk még épp csak belenéztem, de pont találtam egy kivágott jelenetet: Broomhildát kártyán nyeri el valakitől DiCaprio.

  9. én a második felét egy kicsit untam, a történet is túl egyszerűnek éreztem, nem igazán értem mi az oka a rajongásnak. Közepes és felejthető filmnek érzem:)

  10. nekem eddig még nem okozott csalódást tarantino, ugyanúgy élveztem, mint minden filmjét :)
    a cameókon is jókat fetrengtem, és még sokszor fogok is, simán mehet a többször újranézhető filmek listájára

  11. szerintem zseniális film hatalmas beszólásokkal, poénokkal, újra is nézem nemsokára mert biztos átsiklottam jópár felett.mondom mindezt úgy h sosem voltam egy Tarantino fan.

  12. A Django messze Tarantino egyik legjobb filmje. Sikerült túlnőnie önmagán és önimádatán, levetkőzte a perverzióit – legalábbis kisebb mértékben van jelen a filmben, mint más alkotásaiban és viszonylag lineáris történetet vezet elő, igaz a több részre bontás itt is megmaradt. Amikor először hallottam a filmről azt hittem Tarantino a kult, blaxploitation érából is emel át, mint pl Boss N*gger, Soul Soldier vagy éppen az Adios Amigo, de inkább az eurowestern irányába mozdult el, (mondjuk a kedvenc jelenete is innen van, a Jó a Rossz és a Csúf párbaja) persze sok amerikai klasszikusra utaló jel megtaláható a filmben, egészen visszamenve a Nagy vonatrablásig.

    Úgy nyúl a westernhez, az európai westernhez és klasszikusokhoz egyaránt, hogy azt nem kifigurázza, hanem tisztelettel emeli be a patterneket filmjébe. Rengeteg apró utálás, beállítás, zenei kikacsintás utal a régi klasszikusokra, miközben fogyasztható, feszesen rendezett és valljuk be cool mozit csinált, egy teljesen új filmet, kerülve a másolást.

    A hosszú játékidő remek lehetőséget ad a színészeknek karaktereik kibontására, Waltz-tól kicsit féltem, hogy mit tud majd nyújtani a szerepben, de egyértelműen hozta ugyanazt, mint anno a Basterds-ben, csak éppen pozitív előjellel. Tehát mindegy pozitív tükörképe a mindenre figyelő, aprólékos és néha tudálékos nácinak. Itt rosszakat keres a relatív jó érdekében, de a két karakter közötti párhuzam egyértelmű.

    Foxx karaktere a film nagy részében háttérbe szorul, mintegy másodhegedűs csak, jeleneteiben a hallgatag karakter dominál, de ugyanakkor ez is elég, hogy ne feledjük egy pillanatra sem. Kettőjük karaktere sok időt kap a vásznon, én valahogy mégsem éreztem az összecsiszolódást teljes mértékben – pontosabban Waltz karakterének professzionalizmusa érthetetlen módon csap át amatőrségbe a film csúcspontján, igaz, ezzel ad utat az addig háttérben álló Django-nak a hőssé válásra.

    És hát ott vannak a gonoszok, DiCaprio és Jackson gyakorlatilag örömjátékot mutatnak be, szabadon játszanak a hangsúlyokkal és mimikával, élmény őket a vásznon látni.

    A film meglepően véres lett, az első lövés eldördülésénél kiszakadt belőlem egy “hoo”, mert annyira meglepődtem. Viszont ez a fajta erőszak jól áll a filmnek, nem válik öncélúvá, vagy paródiává.

    Amit hiányoltam az a lezárás. Valahogy a film csúcspontja számomra nem a végén van. Túl hamar érjük el a tetőpontot és a szálak elvarrása kissé összecsapott és erőtlen lett. A látványos felvételek ellenére a végén kis hiányérzete marad az embernek. Gyenge ellenfeleket kap Django, hiányzott egy pisztolypárbaj a végéről, egy igazi egymással szembenállás, egy erős henchman, valami ami újra felívelte volna a filmet.

    Persze nem azt mondom, hogy nem volt így is erős, csak a legvégén megvolt bennem az a kis gondolat, hogy ejj, ez egy kicsit lejtős volt. Az is igaz, hogy megvágta rendesen, mert ebből bizony hiányzott nem egy jelenet, visszatekintés, de így pörgősebb lett a történet.

    Azt kell mondjam élveztem minden pillanatát, nem ment át felesleges pózolásba és pózerkedésbe, mint westernrajongó örültem a sok apró utalásnak, és annak, hogy nem egy jeleneteket másoló, hanem eredeti filmet kaptam. 8,5-re adom a filmet, a lezárás és a túl korai csúcspont miatt.

    Az utóbbi idők legjobb westerjen, bár sajnos alig van valami új, talán utoljára pár hete a Dawn Rider-t néztem (előtte meg talán egy éve semmit), ami szintén jó szórakozás volt, bár ehhez a filmhez nem ér fel.

  13. “egy teljesen új filmet, kerülve a másolást. ”

    “hiányzott egy pisztolypárbaj a végéről”

    ez nálam erősen üti egymást

  14. De miért? Alapjában, ha beemelte volna a patternt (pisztolypárbaj) még nem kellett volna klisévé tennie, főleg mivel ismerjük Tarantinot, nyilván fel tudta volna építeni úgy, hogy ne legyen “klisé”. Minden westernbe belefér egy ilyen, attól még az egyedi és új hatás megmarad. A lényeg azon van (lett volna), hogy egyéni stílusban adja elő.

    De legyen csak a pisztolypárbaj egy metafóra. Egy pillanat amikor megáll az idő és szabadon mozoghatunk ebben az idősíkban. Hiszen erről szól a dolog. A végső szembenállásról, mely alapja a westernnek. És ezért írtam, hogy nekem hiányzott egy kicsit és összecsapottnak éreztem a végét, mert nem volt egy pont, ahol elült volna a füst és teljes egészében szemben állt volna a két ellenfél. Django karaktere így is rengeteg rejtélyt hordoz magában (képességeinek megszerzése, profizmusa, már ha nem fogadjuk el a szerzett és ösztönös hetetséget) ahhoz, amilyen gyorsan a semmiből emeli Tarantino központi figurává, majd szinte folyamatosan csúcsra járatva a karaktert kényszeríti a leszámolásra szinte nulla ellenfelek ellen, ezzel kicsinyítve a karakter “mindenek felett állóságát” is.

    A film általam gondolt fordulópontjától (Schultz érthetetlen tette, mely szembe megy professzionalizmusával) kezdve nincs Djangonak komoly ellenfele. Nincs egy olyan ember, aki coolságban, vagy negatív mértékben ellensúlyozná a főhőst, ezért neki is csökken az ereje számomra. Ezért feleslegessé válnak az olyan – kicsit töltelék jellegű – jelenetek, mint a 7 bűnöző a házban.

  15. de akár úgy is értelmezheted a gyenge ellenfeleket, hogy micsoda senkik rejtőzködnek a rasszizmus mögé, így amikor egy elnyomott összeszedi magát akkor könnyen felül tud kerekedni. Bár a film második fele sokkal bénábban vágott (a trailerben amúgy van amikor kiképzi Djangot, szóval az elveszett az elejéről:), de a végső leszámolás szerintem direkt ilyen klisékerülő, nem hiányzott onnan párbaj, sokkal inkább olyan volt, mint a többi westerben a flashbackekben mutogatott “az eset ami bosszút szül”, a fekete teljesen szintet lépett.

  16. Azt én sem értettem, hogy az addig überprofi meg cool Schultz hogy tudott “felkészületlenül” besétálni Candiehez, nem volt B terve. (persze lehet ez volt Tarantino trükkje, hogy mindenki várta a B tervet, közben meg nem volt).
    Lehet tényleg azért hozta előre a csúcspontot, hogy elkerülje a szokványos befejezést, fene sem tudja.
    Majd ha lesznek interjúk vagy dvd extrák, akkor gondolom kiderül

  17. “De miért? Alapjában, ha beemelte volna a patternt (pisztolypárbaj) még nem kellett volna klisévé tennie”

    de már az maga klisé lett volna :) legalábbis minden második western végén volt egy párbaj

    de amúgy volt hasonlóan párbajnélküli western is, ott van pl. a hét mesterlövész, a bandavezér ott sem egy kifejezett párbajban halt meg, hanem csak úgy elhullott a többivel, aztán a megmaradt szereplők ellovagoltak, ha már másolást keresel :)

    amúgy szerintem az egyik “fő” ellennél, gogginsnál, azért rá lehet fogni, hogy django vívott vele az emeletről egy félpárbajt, vagy negyedpárbajt :D

    hogy túl könnyen elintézte? hogyne, hiszen született tehetség, első lövésével leszedett egy lovagló embert :) valahol érthető is, hogy nem pont egy fegyvertelen rabszolgákat terelő fazon lesz az, aki leszedi egy párbajban, inkább a tömeges ellen volt itt a veszélyes számára, nem egy kiemelkedő figura, “az egy másik történet” :)

    a legveszélyesebbnek tűnő ember amúgy dicaprio testőre volt sztem, vele esetleg el lehetett volna képzelni vmit, bár ő is túl előre ott tartotta mindig a kezét a fegyverén, gondolom, nem azért, mert olyan gyors

  18. Nekem kicsit csalódás volt a film második fele, főleg egy olyan baromi erőteljes első fél után. A Becstelen Brigantyk jobb. A Ponyvaregénytől meg már messzebb vagyunk…

  19. Human: Igaz, ez a meglatas egy erdekes aspektus, igy belegondolva van abban nem keves raciot amit mondasz.

    A trailerekben sok jelenet lathato melyek kimaradtak es a forgatokonyv is reszletesebb foleg flasback-ek hianyoznak szerintem.

    Mammut: Di Caprio testore tenyleg olyan arc volt, akitol en is vartam, hogy “jofajta oreg motoros, affele Pinkerton fazon”, de ott olyan hirtelen gyorsultak fel az esemenyek hogy csak kapkodta az ember a fejet, kicsit megszaladt Tarantino keze, sietett, siettette a dolgokat.

  20. Ezt még megnézem, de lehet ez lesz az utolsó próbálkozásom Tarantinoval. A Kutyaszorítóban szenzációs volt, a Ponyvaregény a csúcs, a Jackie Brown még elment, a Kill Bill már csak azt mutatta, hogy Tarantino mennyire szerelmes magába, Death Proof úgyszint és nekem a Basterds sem jött be. Vannak vitathatatlanul zseniális részei, de összességében szerintem állatira túlértékelik.

    DiCaprio amúgy újabban mindig zseniális, de a szadista vadnyugati önkényúr alakjának játszását volt kitől ellesnie fiatal korában :)

  21. 3 dolog:

    1:a kritika jó

    2: Foxx élete alakítása sztem vitán felül a RAY

    3: Az utóbbi évek legjobb westernje pedig sztem vagy a Jesse J. vagy a Proposition (tudom ezutóbbi ausztrál “western”).

  22. Nekem annyira nem jött be. Gyngének éreztem a sztori egy-két pontját. Főleg a sarkalatos részt, a “hogy a túróba szerezzük vissza a nőt”.

    SPOILER

    Ennyi erőből ki is pengethették volna azt a pénzt a nőre.

  23. na, végre is megnéztem ma. örülünk vincent! :) remek egy film volt, igazi tarantino-mozi, sikerült szerintem megugornia, a kill bill és brigantik szintjét, és a két 8/10-es film után végre előjött egy 9/10-es remekművel (10-est nálam a kutyaszorítóban és a ponyvaregény kapott). tőle megszokottan egészen kiváló színészek és alakítások, nem csak a főszerepekben, hanem még az egyszerű kámeószerű szerepekben is (bruce dern, don johnson, franco nero).
    egyetlen negatívumot tudok felhozni, de ez nem a film hibája, a borzalmas szinkron. megint a rossz “hang” választás (főleg dicaprió “titanikos” magyarhangja), és az emrikai déli akcentus borzalmas adaptálása magyarra. kár érte, legközelebb csak eredeti hanggal nézem meg.

  24. Most néztem meg, nagy film, kötelezően újra kell néznem eredetiben, szinkronmentesen :-)

  25. gyenge lett még a brigantiktól is, semmi emlékezetes duma vagy jelenet, max 4/10
    eléggé unalmas volt

  26. …egyre jobban ivódik belém a film. ilyet ritkán érzek egy-egy film kapcsán, tegnap néztem meg és azóta egyfolytában a zenéjét fütyülöm, és tódulnak fel az agyamban a jobbnál jobb jelenetek. most éppen a KKK-os csuklyás jeleneten röhögök magamban!:DDD nincs mese, meg kell néznem még jópárszor.

  27. Egyet értek sandor8206! Nem értem mit esznek raja sokan, sőt vki még Tarantino legjobbjai közé teszi?!! A történet nulla, néhol giccsbe (értsd: nyálas) fordul, a poénok laposak, az összhatás: unalmas. Nem emlékszem egyetlen jelenetre sem, ami kulttá válhatna, és éveken át mondogatnánk, idézgetnénk, ahogy pl. a Ponyvaregény esetében tettük.
    Vagy mondhatnánk azt is, hogy ne hasonlítsuk ezt és a (Becstelen Brigantykat) a régi Tarantino filmekhez, mert ezek már teljesn más típusú filmek, egy új korszak Tarantino karrierjében. De így sem nyeri el tetszésemet.
    Soiler: Dicaprio figurája meg nekem nem “gonosz”, felindultsága érthető, miután át akarják verni.

  28. Peeti

    ” Dicaprio figurája meg nekem nem “gonosz”, felindultsága érthető, miután át akarják verni.”

    na ja, csak éppen megvakíttatta meg megölette az ellenfél birkózóját, meg kutyákkal tépette szét a rabszolgát. de biztos csak túlreagálta… :D

  29. A film tele van remek jelenttel, szöveggel, mégis rossz a tempója, ritmusa. Filmnézés közben nem tudtam, hogy miért van elvágva a film, aztán most a kritikából kiderült.

  30. nyílméregbéka
    Lehet néha kicsit elragadtatta magát :), de mindig meg volt rá az érthető oka(pl. akit széttépetett a kutyákkal az elszökött tőle). Az udvartartásában lévő négerekkel jól bánt, sőt a legjobb embere (Samul L. J.) – aki mellesleg tényleg gonosz volt -, is rabszolga volt.

  31. Most néztem meg a filmet.
    Valaki itt pisztolyárbajt hiányolt.
    Talán kameraman.
    Most, hogy láttam a filmet nem értem, hogy mért hiányolta. A házban zajló lövöldözés felülmulta még az elitalakulat legvéresebb jeleneteit is. Nagyon jó volt.
    A zenék meg tökéletesek voltak. Fura mód még a rapzenék is illettek a filmbe.
    Christop Waltz megint csak megmutatta, hogy mi is az a színészkedés. Na persze a többiek sem panaszkodhattak.
    Ez egy nagyon jó film volt.

  32. Tegnap néztem meg, feliratosan persze, szinkronosan nem hiszem értelme lett volna.
    Nem ez lett Tarantino legjobbja, az egyértelmű. Pl. az Inglourious jobban ütött, jobban összeszedettebb volt, jobb volt a ritmusa, de visszamehetnénk a ponyvaregényig, de az ahány már fentebb is írták,egy másik korszak.
    De ettől függetlenül is remek szórakozás volt a film. A forgatókönyv remek (köszi az eredeti linkelését,délután el is olvasom!),imádom Tarantino kisebb-nagyobb utalásait,meg a zseniális párbeszédeit. A zene,mint mindig kiváló volt, nagyon bírtam,ahogy a stílusok keveredtek.
    A színészek pedig: hát Christoph…. az Christoph, szerintem róla elég ennyit mondani. :) Jamie Foxx is jól hozta a hallgatag Djangot, de Waltz mellett sokkal jobban kiemelkedett DiCaprio,aki egy állat volt, és Samuel L. Jackson, aki meg igazán emglepett. Kerry Washingtont nem igazán bírom,legalábbis ahogy beszél,így külön öröm volt, hogy volt kb. 2 félmondata, bőven elég volt.

    Ezeken felül pedig a problémám konkrétan az volt, hogy néhol túlságosan elhúzott jeleneteket Tarantino,teljesen feleslegesen, ráadásul a lassításokat is soknak találtam. Egy jó 15 perccel tényleg lehetett volna rövidebb, és akkor feszesebb lett volna a tempó. Ettől függetlenül mindenképp majd újranézős lesz párszor, mert azért Tarantino ha hibázik,akkor sem tud akkorát, hogy az komolyabb baj legyen.

  33. Nagyon fasza film volt, szinte minden szavaddal egyetértek, a színészek tényleg mind-mind zseniálisat alakítanak.

    – I count six shots, nigga’!
    – I’ve got two guns, nigga’!

    :D

  34. “Lehet néha kicsit elragadtatta magát :), de mindig meg volt rá az érthető oka(pl. akit széttépetett a kutyákkal az elszökött tőle). Az udvartartásában lévő négerekkel jól bánt, sőt a legjobb embere (Samul L. J.) – aki mellesleg tényleg gonosz volt -, is rabszolga volt.”

    Ez most komoly…? Elszökött a rabszolgája (!), ezért érthető (!), hogy széttépeti a kutyákkal??? Az udvartartásában lévő négerekkel jól bánt? Tényleg, mi is hangzik el a film vége felé, hányezer rabszolga halt meg azon a birtokon?
    Ember, te normális vagy?

  35. Az egyik legjobb film amit valaha láttam, talán csak a Drive tetszett jobban. 10\10

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.