It’s not violence that hurts

Danny Boyle beszól a PG-13 filmeknek. Persze ennél hosszabban és szofisztikáltabban fejezi ki magát, de zavarja, hogy a felnőtt filmek és témák eltűnnek.

human
írta
2013. 05. 04. 04:17
megjelenés
15
hozzászolás


15 hozzászólás a “It’s not violence that hurts” bejegyzéshez

  1. Nos igen… A PG13 a legrosszabb dolog ami a filmvilágban jöhetett.(Mármint az amerikai filmeknél, mert azért szerencsére máshol kicsit más a helyzet.)

    Nem hiába emlegeti a hetvenes éveket. Amerikában a hatvanas évek végén szüntették meg a Hays Code-ot (Motion Picture Production Code) (ami sajnos manapság nem egy munkamegbeszélésen újra és újra előkerül, mert néhány befolyásos elvetemülten konzervatív családnak újra szüksége lenne rá, nemrég volt egy ilyen harcunk, holott only dvd filmről volt csak szó, de sajnos a támogatók között feltűnt egy ilyen szemlélet) és elindult egy teljesen szabados felfogás a filmek körében is, meg persze ott volt ugye a rendszerből kiábrándultság, a vietnámi háború fusztrált, belföldön is milliókat érintő válsága, ami remek táptalajt adott ezeknek az erőszakos, kissé nihilista, de többségében nem is annyira rejtetten rendszerellenes és társadalomból kiszakadni vágyó alkotásoknak, vagy hőseinek.

    A Hays Code gyakorlatilag kiherélte a filmeket, még a komolyabb ölelés is tiltott volt az első időkben, nem beszélve a káromkodásról, szexről és komolyabb erőszaktól, naturalizmusról. Nem csoda, hogy az európai film főleg a hatvanas években a francia újhullámmal, vagy az olasz western-ekkel simán odakent az amerikai stúdióknak. Az első komolyabb figura aki ennek ellentmondott az Hitchcock volt, aki a Psycho-t egy kis kerülőúton mutatta be, pont a Code miatt.

    A hetvenes évek naturalista erőszakorgiái és szexuális szabadossága némileg letisztultan alapozta meg a 80-as éveket, ahol nagyon jól megfért egymás mellett a fiatalabb korosztályt célzó film és a kőkemény akció, vagy horror, a mozik ontották a véresen erőszakos kasszasikereket – a vígjátékok harsányak voltak, az akciók véresek és cigarettafüstben úszók.

    Mára sajnos a bevételoptimizálás a fő szempont ezért a pg13 ugyanúgy kiheréli a filmeket, mint anno a Hays Code. A legtöbb stúdió csak nagyon ritkán mer bevállalni nagyköltségvetésű “felnőtt” filmeket, holott a fiatalok már nem a moziban és tv-n keresztül szembesülnek a szexualitással és erőszakkal, hanem a bárhol hozzáférhető interneten. Ezeket a megválozott szokásokat és újfajta médiafogyasztási és információbefogadási/tolerálási helyzeteket az amerikai filmipar, de inkább a konzervatív pénzügyi lobbi nem fogadja el, nem látja át, így sajnos afelé haladunk, hogy újra egy Code lesz érvényben, még puhább, még sutább filmekkel. Szerintem nekünk, akik a 80-as években nőttek fel, ez különösen fájó.

  2. Rég mondom, mennyire utálom, hogy emiatt minden film középre tendál; mert ez nem csak a felnőtt filmeket, az akciókat és horrorokat tompítja erősen, hanem a szolidabb vígjátékok és családi filmek is durvábbak lettek valamelyest, szóval azokra is kihat ugyanúgy.

  3. Emiatt a jelenség miatt nem lesz bemutatva a hazai mozikban az Evil Dead remake. Bár bele gondolunk, mi volt az utolsó R rated film ami óriásit robbantott a mozikban? Mert én akármennyire is töröm a fejem, a Ted és a Hangover jut csak eszembe. Azok meg ugye nem a naturalisztikus ábrázolás módjuk miatt kapták meg a besorolást.

  4. Ezért jó, hogy még vannak füüggetlen filmesek és fesztiválok, mert ott még nincs megfelelési kényszer, nem hajt senki a nagyobb bevétel vagy a díjak felé. Amíg olyan gyöngyszemek kitermelődnek, mint A messzi dél vadjai vagy a Martha Marcy May Marlene, addig szép az élet.

    Más kérdés persze, hogy a sok százmilliós látványfilmektől is elvárna az ember egy kis frissességet, de akkor nem hozná vissza a befektettet pénzt. Ez pedig a nézőkön múlik, mert ha meghálálják, akkor lesz sok eredeti és izgalmas sztori.

    De azt hiszem nagyon rá van szoktatva mindenki a sematikus dolgokra… először csak beetetés, most meg már a beletörődés fázisa van. (Kicsit sarkítva, de példának jó): Barátok közt-öt sem azért néznek ennyien mert olyan jó, hanem mert megszokták az emberek, az elején megbukott az is, majd a készítők hagyták, menjen csak, majd leülnek és hozzászoknak az emberek, így is történt, nagyjából a pg-13 filmekkel is ez a helyzet.

  5. Play: District 9, de tény, hogy nem sok. Kicsit persze 22-es csapdája, mert még az R filmeket is “design by committee” módon írják, agyonfókuszcsoportozva.

  6. Nincs azzal gond, hogy PG-13 a cél, nagyobb gond az hogy szar filmeket csinálnak

  7. Én csak egy dolgot nem értek – ebben a kontextusban persze, mert amúgy sok mindent :) – és az a következő:

    Senkinek nem tűnik fel, hogy miközben a PG-13-as besorolás az irányadó már szinte a horrorfilmeknél is (kis sarkítás), ezzel párhuzamosan a hétköznapjainkban egyre nagyobb teret nyer az agresszió? Márpedig nem a celluloid-agresszió, hanem a hús-vér, testközeli agresszió. Ha úgymond az a cél, hogy a fiatalabb korosztály is beülhessen egy filmre, ezért kell lebutítani, akkor kérdem én szerényen, a híradó a tévében miért nem csak este tíz után, és 18-as karikával megy? Mert abból aztán dől a mindenféle testnedv gazdagon. Arról nem is beszélve, hogy az internet korában mi az, amivel a 13 év alattiak nem találkoznak egy kattintásra?

    Oké, értem én, hogy a profitmaximálás a cél itt is, mint mindenütt, de ennek tényleg kötelezően együtt kell járnia a néző teljes hülyének nézésével?

    Jó sok kérdőjel, bocsánat, de ezek inkább költői kérdések.

    Annyiban nem értek egyet azzal, hogy nem a PG-13 a gond, hanem hogy szarok a filmek, hogy szerintem a két dolog között igenis van összefüggés. Ugyanis a filmek azért szarok – tisztelet a kivételnek – mert a szereplők, a karakterek papírmasé-szerűek, kétdimenziósak. Értelemszerűen nem is lehetnek mások, mert ez feltételezné, hogy normális emberi vágyaik, problémáik, konfliktusaik vannak, ebből következően mondjuk szexelnek a szomszéddal, megcsalják a férjüket/feleségüket, depressziósok, isznak, cigiznek, vita során káromkodnak, belerúgnak a kutyába, és még folytathatnám. Azaz úgy viselkednek, mint egy valódi ember és nem úgy, mint egy műanyag figura. Márpedig ezek mind-mind tiltottak a PG-13-as besorolásban, ha nem tévedek.

  8. Egy mondatát kiemelve az öregnek: “A mai filmekben az erőszak súlytalan, tét nélküli”. Ez az, ami veszélyesebbé teszi őket. Védeni akarják a fiatalságot, (de minek, mikor mint fölöttem is írták a mai valóság is elég erőszakos)de azzal, hogy elbagatelizálnak dolgokat (nem fáj, nem vérzik)pont ellentétes hatást érhetnek el.

  9. Az egész el lett elrontva, mert a filmkészítés most már főleg csak egy újabb IPARÁG, és kevésbé művészet. Nem is beszélve arról, hogy a forgatókönyvek és úgy a forgatókönyv-írás megrekedt az időben. Miközben a CGI utat tört, és többmilliárd dollárnyit költöttek a fejlesztésére, a forgatókönyvek megmaradtak a kőkorszakban. És senki sem mer kockáztatni, mert PÉNZ-PÉNZ-PÉNZ.

  10. Nagyobb baj az, hogy a forgatókönyvírók keveset keresnek és éppen ezért halomra gyártják az egy kaptafára húzott filmeket, és sorozatban jönnek a filmek, egyik a másik után, csekély különbséggel. Hollywood egyébként sem az újításokról híres.
    Annyiban igaza van, hogy a témák kiüresedtek, a felnőttek gyermekek szintjén levő filmeket néznek, miközben szégyellnek elgondolkozni egy értelmes filmen.

  11. A forgatókönyvírók azt gyártják le, amit a producerek – akik a pénzt is adják – elfogadnak, és amire a stúdió rábólint. A meglevő patternekből dolgoznak, nyilván kevés az új ötlet.

    A filmkészítésnek nem feltétlenül kell művészetnek lennie. Nem is annak indult, csak később elemték ilyen szintre, de a nickelodeonok nem erről szóltak anno, sőt a némafilm első korszaka sem. Amerikában mindig is business volt, a nagy stúdiók megjelenésével együtt ipari szintre emelkedett a filmgyártás, mely néha művészire sikerült.

    Azt azért válasszuk külön, hogy a művészfilmek, a mélyebb filmek még mindig felnőtt filmek tudtak maradni (ha akarnak), viszont a forgalmazásuk sokkal nehezebb, kisebb moziszámmal futnak. Itt a szórakoztató részéről beszélünk az amerikai filmtermésnek, amely valóban egy óvodás szintjére esett vissza, nagyjából a 2000-es évek elejétől kezdve, egy nagyon erős 30 éves felívelés után, gyakorlatilag ott tartunk, ahol az 50-es években. Erre példának mindig The Blob című filmet hozom fel. Ott megmutatkozott, hogy egy sci-fi horrort mennyire megnyomorít a Code.

  12. És, a legrosszabb az egészben, hogy úgy néz ki, vevők erre a népek. Az utcsó két Transformers például 1 milliárd felett hozott összesen. Pedig néhány hét után kiderült, hogy mekkora hulladék, azt mégis…

  13. Jó példa még a herélt dzsekmen-rozsomák a méteres karmaival, amikkel ajtókat szeletel meg karmolászik, masszív üvöltve szeletelés helyett.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.