Vagyis a legutóbbi poszt óta. Itt az alkalom, kiöntheted a szívedből az egészet. A legjobb ha pár mondatot is fűzöl mellé, így mások is könnyebben belőhetik, hogy érdemes megnézni vagy kihagyni azt a művet.
Szemezgetek a múltkor említettekből:
Tracks: Nagyon kis kellemes kikapcsolódás mindazoknak akiknek elegük van az emberekből és szeretnének úgy egy 2 órára eltűnni a világból. A sivatag egyszerűen gyönyörű, Mia Wasikowska pedig eszméletlen jól játszik. Igaz elég lassú film, de engem pont jókor kapott el, ugyanis baromi rossz passzban voltam mielőtt beraktam. Na szal ajánlom mindenkinek, aki vevő az ilyen vándorlásos sztorikra. markil
Noah: alapvetően szeretem az ilyen kicsit misztikusabb apokaliptikus filmeket, ennek ellenére végig szenvedés volt, nem is tudom, h jutottam el a végére. Tudom, h hosszú volt, de így is alig fértek bele az események, rohanós és kapkodós volt, a karakterek majd mindegyike teljesen érdektelen és egyoldalú volt, kivéve talán az anyát. Valamint nincs bajom a vallásossággal (tök mind1 melyik), de ez sok volt… Delilah
Sabotage: Hát ebből nem lesz klasszikus, de egyszeri akciófilmnek simán elmegy. Arnold a többiekkel együtt elég jól hozza a badass figurát, még Linde… khm, Mireille Enos is (Michelle Rodriguez vajon nem ért rá?). Még történet is van, igaz, azt a klisékönyvtárból kölcsönözték. Az akciók pici bugyutaságtól és egy helyen túlzásba vitt FPS stílustól eltekintve élvezhetőek. A Last Stand-et mindenféleképp mérföldekkel veri. Gedeon74
“A halál Jele – Memories of Murder”: koreai krimi. Nagyon bejött, voltak benne szerethető karakterek, vicces jelenetek, brutális jelenetek, együgyüség, profizmus, karakterfejlődés, jó sztori Wittgen
36 quai des orfevres: Hollywood ha vért hugyozna, akkor se tudna ilyen kemény és klafa zsarufilmet csinálni. comradecsa
CALVARY – Izgatottan vartam John McDonagh legujabb filmjet hiszen Brendan Gleeson-nel maradando parost alkotnak(gondoljunk csak a The Guardra). Valahogy a Calvary megsem nyerte el tetszesemet. Tul sotet es tul szinhazias volt nekem tele. McDonagh maradhatna a humorosabb filmeknel. Sokkal jobban all neki. Megegy film arrol hogy a vilag mennyire szar hely, igy hu marad a cimehez. Depressziosoknak kotelezo. Kleslee
Need for Speed: A lényeg, vagyis amikor kocsikáztak, nagyon jó volt, de kb minden más szar. A karakterek, a dialógusok… a hülye sztori. Ahogy néztem a forgatókönyvet egy olyan személy írta, akinek ez volt az első. Meg is látszik. Nagyon sokat rontott az amúgy kellemes filmen. A film túl hosszú volt, de aki szereti a jó autókat, nézze meg. 5/10
Sziasztok!
Ami jó volt: How to Train your Dragon 2, Purge: Anarchy
Ami rossz: Godzilla
Az első kettő: az animációs film olyan cuki volt, hogy csak na, és imádtam a zenéit. Az egy dolog, hogy hemzsegett a kliséktől, de volt lelke. Purge: Frank Grillo vitt mindent. Literally mindent, de remélem, lányként nem kell kifejtenem, mi mindent.
Godzilla: ÚRISTEN, micsoda időpocsékolás volt. De tényleg, borzasztó, ne haragudjatok, ez tényleg pocsék volt. Semmi cselekmény, semmi színészet. Fuckin’ 2/10 (az is csak Bryan Cranston, esetleg Ken Watanabe miatt)
Snowpiercer: elég durva film, a társadalomról nem kicsit kemény kritikát ad, a végkifejlet pedig meglepett, hál’isten nem amcsi ízlésvilágot tükröz a sztori.
Sabotage: egy jó krimi lehetett volna remek akcióbetétekkel, de sajnos unalmas volt nagyon. Valahogy a rendező és a forgatólönyvíró nem tudta eldönteni mit is akar, ilyen érzésem volt. Meg látszott, hogy a rendező az autós üldözésekhez nem ért. Swarczi karaktere bejött, de a legjobban Olivia Williams keménységét bírtam.
Appleseed Alpha: mivel az első 2 rész nagyon tetszett, ezt is emgnéztem. Megvalósításban és akciókban remek, de a sztori valahogy unalmas lett. Bár még így is jobb, mint az átlag akció/sf élőszereplős filmek.
Majmok bolygója lett volna, de a Cinema Citynem úgy gondolta…
Egyébként a Robotzsarut néztem legutóbb és egyetértek a fanyalgókkal. Borzalmas volt, pedig úgy néztem, hogy nem hasnlítottam össze az eredetivel. Nem volt nehéz elvonatkoztatni, mert teljesen más a két film. Az új rész semmi érzelmet nem tu kiváltani az emberből, csak egy unalmas tucatfilm. Holnap megyek a Holnap határára, remélem azt megéri moziban nézni.
Nálunk most került terítékre a WALL-E, és azonnal fel is került a képzeletbeli animációs dobogó második fokára, paraszthajszálnyival az UP mögé. Azoknak a nyamvadt robotoknak minimális a mimikája, 100%-os arca sem igazán van, alig beszélnek, de felnőtt férfiember létemre bevallom, megkönnyeztem a végét. De azon kívül is nagyon kiemelkedik a mezőnyből hangulatával, megvalósításával, témájával. Erősen ajánlott.
Régebbi és egy újabb film is + egy sorozat első 3 része jutott az elmúlt pár napra, nem is egy:
Zodiákus: az utolsó Fincher-film volt, amit még nem láttam, de ebben sem csalódtam. A középső szakasza kicsit vontatott volt, de nem zavaróan, végig lekötött, 7/10
Elcserélt életek: Jolie legjobb filmje, Clint Eastwood rendezésében. Sötét, brutális noir hangulatú alkotás, nagyon tetszett, 8/10
The Butler: Whitaker és Oprah nagyon jók benne, de itt is a túl hosszú játékidő volt a probléma. Kicsit szerencsétlen, hogy a 12 év rabszolgasággal egy időben adták ki, hasonló a két film alaptémája. 6/10
Kártyavár: új, Kevin Spacey-s politikai témájú sorozat, az első 3 rész alapján durva jó. Tovább fogom nézni.
The princess bride: Itthon nem túl ismert, de az angolszász országokban kult státuszt élvező film. Már rég terveztem, hogy megnézem. Remek szórakozás, a humor, a szövegek ma it tökéletesen megállják a helyüket. Sorozatos összefüggések is vannak benne, elég Mandy Patinkin vagy Robin Wright nevét megemlíteni.
Rob the Mob: egész jól indul, az első 20 perc után még azt hittem, korrekt kis “zsiványfilm” kerekedhet belőle. (Bár Michael Pitt szerintem erősen túlértékelt színész.) Utána viszont átvált egy csapongó katyvaszba. Mintha a forgatókönyvíró se tudta volna, mit is akar az egész sztorival kezdeni.
(jó ötlet volt ez a poszt)
The Blair Witch Project
Óriási dobás lehetett ez akkoriban, jól előadták, nem igen látszott hogy megrendezett, vágó is fasza munkát végzett. Egy baj van: horror létére, abszolút nem féltem, de tényleg, pedig engem meg lehet ijeszteni, de itt nem tudom mitől kellett volna féljek. A halk sikolyoktól? Oké, az biztos rontott a élményen hogy nappal raktam be, plusz szinkronosan, na ezt bűn szinkronnal nézni, a csaj rinyálása valami borzalmas volt, rossz volt hallgatni, ezt csakis angolul nézze aki még nem látta. De nem volt rossz, egyszer látni kellett, talán egyszer még berakom este, angolul.
Dawn of the Dead
Egy az egyben Walking Dead, aki azt szereti annak kötelező. Viszont egy dologban különböznek, karakterdráma az szinte egyáltalán nincs benne (ehhez rövid is volt), csak hentelés. A rendező leszarja a karaktereket, csak a hentelés a lényeg, de magukat a karakterek se érdekli nagyon semmi, a főszereplő csaj is viszonylag simán túllép rajta hogy reggel rátámadt a zombi férje és kislánya.
Na ez miatt nem tudtam szeretni, komolytalan, egyszernézős kategória, popcornnal.
Gone Baby Gone – rettentő erős a film atmoszférája, és a történet végig izgalmas. És a végén a morális kérdés kellőképpen elgondolkodtat.
Remélem tényleg senkit nem riaszt el a rendező személye.
Dead Men Don’t Wear Plaid
Aki szereti a klasszikus film noirokat, annak nagyon tudom ajánlani. A 40-es évek nagy filmjeiből van a film jelentős része összeollózva, a keretet pedig a zseniális Steve Martin és Rachel Ward szolgáltatják. Isteni paródia, a kifinomultabb fajtából, én nagyokat nevettem rajta.
Thanks for Sharing: tudom, hogy ez van már vagy két éves, de mivel nem szinkronizálták le, csak most esett le, hogy ez a film létezik.
Le kell szögeznem, hogy utálom a drámákat (tudom, tudom, hivatalosan romantikus vígjátéknak volt hirdetve, cöh…)
De ez a film…… Megdöbbentően jó. Nem unalmas, abszolút lekötött a végéig, a karakterek szimpatikusak (még Gwyneth Paltrow-t se akartam tarkón vágni egy péklapáttal), a problémáik átélhetők (nem elsősorban a szexfüggőségre gondolok, bár ugye kinek mi, hol és hogyan) és helyenként még vicces is.
Agents of S.H.I.E.L.D. (sorozat): ezt asszem nem kell kifejteni. Kicsit lassan indul be, de aki a Marvel filmeket szereti (rossz ember nem lehet -höhö, vicceltem), annak ez állatira be fog jönni. Samuel L. Jackson cameójának meg minden perce űrlényfej-formára faragott hegyikristályt ér, pedig nem is vagyok oda annyira érte.
The Amazing Spider-Man 2: az igazat megvallva én a karakterekre voltam kíváncsi elsősorban és nem úgy tekintettem rá mint látványmozi. A Gwen-Peter kettős hozta az első részben megszokott formáját, de leginkább Dane DeHaan Osbornját vártam, és szerencsére nem is kellett benne csalódnom (ha a srác így folytatja, és bevállal még 1-2 Place Beyond the Pines féle filmet, akár Oscar esélyesként tekinthetünk rá a nem is olyan távoli jövőben). A látvány szempontjából szerintem nem lett túl erős a film, helyenként kilógott, de azért volt benne 1-2 szép megmozdulás, hosszú jelenetekkel amik tényleg ott voltak. A zene ízlés kérdése, nekem film közben nagyon bejött, utána is hallgatgattam, elég jól összerakták.
Összességében jobb lett talán mint az előző rész, ha így folytatják sínen lesz a sorozat és nagyon szívesen elnézegetem a folytatásokat.
A terror iskolája: örök klasszikus, bár nem emlékszem miről is jutott eszembe, hogy megnézzem. Szerintem nagyon jó film, igazi 90’s akció, ha volna itt valaki aki nem látta még, annak nagyon ajánlom pótlásra. És ha már Louis Gossett Jr. akkor gyorsan megnéztem még az
Éjféli bunyó-t is, ami szintén egy jól sikerült film.
Hobbit 1: Nagyon untam az első órát, elképesztően vontatott volt, nem is néztem meg egyben az egész filmet. A piff-puffok beindulása után viszont ugyanúgy élveztem, mint az összes LOTR-t. Remélem a többi részen nem látszik ennyire, hogy csak bukszákból való pénzkihúzás miatt lett ez 3 részre bontva…
Összeszedtem minden erőmet és leültem végre megnézni a Keresztapa trilógiát. (Eddig csak az első rész első 20 percét láttam de azt már vagy ezerszer…)
1. rész: “Aztakurva ez jó film!!!”
2. rész: “Hm..nem rossz, nem rossz.”
3. rész: “Hogy ez engem mennyire nem érdekel…..”
ja ezt el is felejtettem annyira rossz volt.
Flypaper
alapsztori nem tűnt rossznak, két rablóbanda véletlenól egyszerre akar kirabolni egy bankot. gondoltam berakom, nem vártam sokat de így is csalódtam. borzalmas, erőltetett, fárasztó poénok, mintha valami dedós írta volna. ez mellé irreálisan viselkedő szereplők, Dempsey karaktere pl. egy WTF, kirabolják a bankot, ez meg nem hogy megijedne, ott dirigál a fegyveres bankrablóknak, békíti őket stb. utána meg Columbo-ra játszik, merthogy volt valami érdektelen rejtély is, de olyan szörnyű volt hogy nem vártam meg a “csavart”, olyan fél órát bírtam kb.
Majmok bolygója: Forradalom
Tessék a film, ami látványos, és emellett a történetnek nem csak az a célja, hogy eljusson A pontból B pontba. A színészi játék is korrekt. Ajánlom, nézzétek meg, a világot nem váltja meg, de eddig egyértelműen 2014 egyik legjobbja.
Majmok Bolygója:Forradalom
Az év filmje eddig.Nagyon jó volt.
Gyerekjáték 1-6: Chucky még mindig imádnivalóan szemét!Jó volt újrázni a részeket.
Mad Max trilógia:
Három igen különböző film, a maga módján mindegyik élvezetes, és mindháromnak más és más a hibája. A hangulatuk magával ragadott, Mel Gibson meggyőzően alakított mindig, a részről részre elborultabb és elvontabb posztapokaliptikus világ pedig elvarázsolt. Most már kíváncsi leszek a negyedik részre (vajon folytatás lesz vagy reboot?), kár, hogy abban állítólag egyáltalán nem tűnik fel Gibson.
Angol hetet tartottam.
Hot Fuzz. Csak a “Paul” miatt néztem meg, mert az baromira tetszett, de végül nem csalódtam. Vicces, kicsavart buddy cop film, egy rakás amerikai zsarufilmes klisé angol humorba csomagolva… 7/10
Dog Soldiers. Angol farkasemberes horrorfilm. Jó színészek, kicsit gagyi effektek, és néhol idegesítő sztori, de végig izgalmas, egyszer megéri megnézni, és végülis egész kellemesen szórakoztam… 6/10
Layer Cake. Egy kissé “gájricsis” angol gengszterfilm Matthew Vaughn-tól (Stardust, X-men: first class, Kick/Ass), Daniel Craiggel a főszerepben. Érdekes, izgalmas történet egy dílerről, aki ki akar szállni a bizniszből, de még egy nagy üzletbe belekényszerítik… Remek, fordulatos film, érdemes megnézni. 7/10
monana says: 17:49
“Gone Baby Gone…Remélem tényleg senkit nem riaszt el a rendező személye”
Miért riasztana el bárkit is? Szerintem minden filmkedvelő tudja, hogy Ben Affleck kivételesen jó rendező.
A holnap határa: Látványos, pörgős, izgalmas, érdekes. Jó film. Negatívum talán csak a főszereplő páros jelentős korkülönbsége, ami miatt nincs köztük izzás, szerencsére a romantikus szálat nem is erőltetik túl. Nomeg az utolsó 3 perc, a hálivúdi befejezéshez kukázták a logikát.
Divergent: harmatgyenge. Már a felvázolt világ is értelmetlen és józan ésszel nyilvánvalóan működésképtelen, de a cselekmény is a “miért?” és a “dehát ez baromság” közti intervallumon található gondolatokat kelti a nézőben. Már amikor van cselekmény, hiszen a film háromnegyede csak totál kiszámítható panelek sorjázása. A főszereplő csaj aranyos és egész jól játszik, és a mellé kötelező bájgúnár sem olyan irritáló, mint általában a tinifilmekben.
2 még nem látott filmet néztem mostanában.
1. Valhalla Rising – Úgy ültem neki, hogy semmit se tudtam a filmről. Vikinges, harcolós, templomégetős dolgot vártam, de valami egészen más a film. Valahonnan elindulnak utaznak és elérnek valahova. Eközben néha beszélnak, és Mads Mikkelsen időnkét megrítkítja az amúgy se nagy társaságot. Furcsa volt az egész, de mégse bántam meg. A kép világa kifejezetten tetszett.
2. Steel Toes – Erről se tudtam sokat, a témája miatt néztem meg. Ez se egy akció orientált film. Sok újat ez se mond a többi skinhed film mellett, de az elég nyíltan és határotan teszi. Lényegében 2 embberes film és ők egész jól működtem együtt. Párszor a szinkron eléggé zavaró és furcsa volt. 1-2 jelenetről a Király beszéde ugrott be. Eredeti nyelvel is megnézem valamikor, mert tetszett a film.
Én is pont a Mad Max első részt néztem meg, hát engem nagyon nem győzött meg. Folytatásokat mostanában nem hiszem, hogy megnézném.
Terminátor 2: múltkor néztem az 1-et, az nem tetszett, hát ez a folytatás viszont nagyságrendekkel jobb volt, remek akciófilm, egyedüli problémája talán, hogy szerintem túlnyújtották…
Dom Hemingway-t
Jud Law nagyot megy benne, és bár a stílusában hasonló Mocsok jobban tetszett, ez is megért egy estét. Tudom ajánlani azoknak akik szeretik a nyers, erőszakos angol gengszterfilmeket.
Dallas Buyers Club: remek dráma, de az Oscart akkor is DiCaprio-nak adtam volna McConaughey helyett. 8/10
Dawn of the Planet of the Apes: idáig a legjobb moziélményem idén. 9/10
Sabotage: Tényleg szar. Annyira idegesítő és túlzott volt az egész, főleg a team műmájerkedése, lazasága, beszólogatása. Ayer nem csak átesett a lovon de magára is rántotta meg rádőlt még az egész ménes is. A történet itt-ott még izgalmasnak is mondható volt, de csak percekig. Swarcinak pedig már sajna nem megy úgy…
Noé: Nekem tetszett. Jó képi megoldások. Russel Crowe jót alakít. Az eleje vontatott de aztán jó lesz. Ajánlom.
Mementot néztem újra mert még mikor újnak számított akkor láttam az HBO-n (kb. 11-12 éve). Üt. (azon gondolkodtam, hogy megfordítom a jeleneteket, hogy rendes sorrendben legyenek, csak úgy önszorgalomból és megnézem úgy is :)
Jah, meg az
Under the skin. Lassú volt és beteg de nekem tetszett.
Eddig is kedveltem Scarlett Johanssont, de most méginkább megkedveltem. Egyrészt, hogy bevállalt egy ilyen igazi művészfilmet és hogy a szénné retusált és trükközött, csak tökéletes beállításokkal operáló hollywoodi filmek után így mutatta meg a testét; azaz teljes valójában. Mint színésznő és mint nő is nagyszerű.
Lenny: van olyan verzió belőle
Végre nekem is több időm van filmeket nézni, és kezdem az idei filmekkel is behozni magam :)
How to Train Your Dragon 2: Szerintem fantasztikus volt, és minden forintját megérte. 3 gyereken kívül csak felnőttek ültek a moziban, és van egy olyan érzésem, hogy mi jobban élveztük, mint ők. Vicces, aranyos és tetszik benne az hogy némileg életszerű (nem a sárkányokra gondolok itt :D) Szerintem ez inkább az idősebbeknek szól, mint a gyerekeknek, ami valakinek negatívum, nekem pozitívum.
Noah: A sztori jól volt “adaptálva”, kb. ennyi pozitívumot tudok róla elmondani. A karakterek semmilyenek, a Sém gyerek csak a 2 szép szeméért szerepelt a filmben, Crowe alakításán kívül a többiek semmit nem nyújtottak. Illetve zavart az egész filmet belengő “hajthatatlanság”. Pozitívum még Logan Lerman, de csak azért mert még mindig odáig vagyok a fiúért, de itt most ő se nyújtott sokat.
Need For Speed: Olyan logikátlan dolgok voltak benne, hogy csak fogtam a fejem, hogy nem hiszem el. Úgy kell megnézni ezt a filmet, hogy nem gondolkodsz rajta, mert akkor rájössz a hibáira. Egyébként az autós jelenetek nagyon jók voltak, Kid Cudi vicces volt, csak ne próbálj benne logikát keresni :)
Calvary: Vannak még filmkészítők akik nem csak a felszínt kapargatják. Epizodikusan felépített, éjsötét humorú dráma a Kálvária. Kevés dolog van a filmben, ami nem zseniális. A hangvétel komolyabb, mint amit a McDonagh famíliától megszoktunk, de a dialógok, és a katarzis most sem marad el.
Egyetemes kérdésekkel foglalkozik a film, olyan karakterrel a középpontban, aki összetett, és emberi. Brandon Gleesonhoz hozzávágnám az összes díjat, ami csak létezik. Azokat is amit nem színészeknek adnak. Pulitzer, Nobel, Grammy…
Az ember fejében marad, zaklató, felkavaró. Nehéz megállni az újranézését. Nekem nem is sikerült.
Selfish Giant: Angol dráma. Két, igazán szegény családból származó kissrácról szól a film, egyiküket még az ág is húzza, hiperaktivitás-zavarban szenved. Iskolai felfüggesztésük alatt vasazással próbálnak szerezni egy kis mellékest a helyi fémkereskedő irányítása alatt. A film az elején nem nagyon rántott be, sőt, kifejezetten idegesítő volt, amihez hozzájárult az is, hogy a beteg srác kifejezetten jól hozta a szerepét (de a többiekre sem volt panasz), idő kellett hozzá, hogy el kezdjen érdekelni a sorsuk. A történet egyenes úton haladt a végkifejlet felé, nem volt meglepetés, mégis a befejezés elkapott, és amolyan csak bámulok a képernyőre szinten letaglózott.
Muppets Most Wanted: Fele ennyi dallal és feszesebb vágással (meg néhány poénnal) egy akár szerethető folytatást is csinálhattak volna. Szakértő, az nem volt. Csak hardcore varieté és muppet rajongóknak.
Grudge Match:
Egynek elment, de nevetni vagy egyáltalán elmosolyodni kevésszer lehetett. Alan Arkin és Jon Berthal (Shane a Walking Dead-ből) emelkedett ki a stábból. Amúgy felejthető film…
500 Days of Summer:
Már vagy a 100. alkalom lehetett, hogy megnéztem és még mindig megunhatatlan számomra. Remek színészek, jól megírt dialógusok, őszinte mondanivaló. Alapfilm lett nálam!
Grand Budapest Hotel:
Érdekesen indult számomra, de nem kötött le a végéig. Amúgy a képi világ, a zene, a színészek miatt megér egy misét, viszont nálam nem maradt annyira emlékezetes, mint ahogy reméltem. Wes Anderson világa sajna nem jön át… :(
300 – A birodalom hajnala:
Remek volt a közepéig, utána elszállt a lendület és a végső csatára nálam kifogyott a szuflából. Akartam kedvelni, de egyértelműen nem üti meg az első rész szintjét. Kár érte, mert a koncepció és a sztori még talán adta volna magát. És Sullivan Stapleton inkább menjen egy tökös akció filmbe. A Strike Back is jól áll neki, káromkodással és miegymással. Eva Green pedig még mindig gyönyörű.
DIVERGENT – Sablonos, bargyu es kiszamithato. Egyetlen meglepetes volt ebben a filmben es az Ashley Judd szenne plasztikazott feje – bar O tagadja hogy barmifele muteten atesett volna. Shailene Woodley szokas szerint meggyozo, de barki eljatszhatta volna ezt a szerepet. Nekem a szegeny ember Hunger Games-szenek tunt, ami egy minden szempontbol atgondoltabb mu, bar jonak azt sem nevenem. A Divergent nekem olyan volt mintha egy tinisorozat pilot epizodja lenne.
GRAND BUDAPEST HOTEL – Ugyanaz a velemenyem rola mint Tibcsinek,annyi kulonbseggel, hogy nekem az eleje sem volt erdekes.Olyan Wes Andersonosan faraszto film. Bar ez tipikusan olyan film amirol nem erdemes vitatkozni. Azoknak viszont kotelezo akik kedvelik a rendezo legutobbi munkait, hiszen ez is pontosan olyan mint a Moonrise Kingdom vagy a Life Aquatic.
THE WIND RISES – Egy nagyon hangulatos es ezuttal kevesbe szurrealis tortenet Miyazakitol, a Chihiro rendezojetol. Kiemelnem hogy nagyon vontatott film csapongo sztorival, azt az erzest keltve hogy a cselekmeny nem tart sehova. Bizonyos szempontbol ez igy is van. Mintha egyszerre tul sok mindenrol akarna szolni.
Ettol fuggetlenul egy maradando elmeny, de a Chihiro merfoldekkel jobb nala a maga reszletes vilagaval es szurrealis teremtmenyeivel.
THE SIGNAL(2014) – Nagyon vartam mar ezt az indie sci-fit. Gyonyoruen elkeszitett mindfuckrol van szo, ami szepen epiti a feszultseget egeszen a vegso megoldasig. Az egyetlen apro problema hogy a film negyedenel mar lehet sejteni hogy kb mi lesz a megoldas, de akkor is az idei ev egyik legemlekezetesebb filmjerol van szo. Sokat lehet gondolkodni a film utan hogy megis mi miert tortent es aranylag eleg logikus az egesz sztori.