Yippee Ki-Yay

Nem régi poszter, hanem rajongói, de baromi jól sikerült. A régi szép idők, amikor Bruce még Bruce volt.

human
írta
2014. 09. 01. 15:53
megjelenés
7
hozzászolás


7 hozzászólás a “Yippee Ki-Yay” bejegyzéshez

  1. jajj… ez nagyon kell.

    nemrég néztem meg huszonötezredszerre a die hard – utolsó cserkész kombót, és mind a régi bruce bácsit, mind a cigizős-káromkodós akciófilmeket sírtam vissza eközben.

  2. Amúgy mi a fasz van Bruce-szal? Tehetséges színész, nem értem miért és hogyan indult el a lejtőn..amilyen filmekben szerepel mostanában…lassan Cage kategória.

  3. “Amúgy mi a fasz van Bruce-szal?” Tudni kene abbahagyni, plane amilyen filmeket elvallal mostansag (ahogy a fenti ur is megmondta).

    En is most nezem ujra a DH sorozatot es egyszeruen sajnalom, hogy ez a tipusu akciofilm szinte halott, pedig nekem arany minden pillanata.

  4. Nagyon király poszter!

    A fenti hozzászólások meg legszívesebben egy hosszabb eszmefuttatásra sarkallanának, mert régi vesszőparipám már a filmek, különösképp az akciófilmek kiherélésének mikéntje és miértje, de nyilván erre senki sem kiváncsi. Így csak csendben, elfacsarodó szívvel emlékszem arra, mekkora jóság volt, amikor Bruce vérmocskos atlétában rágyújtott egy staubra és végszóként beszólt egy totálisan nem polkorrektet, amin sírva röhögtünk és még ma is idézzük.

    Sic transit gloria mundi.

  5. kabuki
    Engem érdekelne.

    A poszter tényleg állat lett és egyetértek a kommentekkel. Bruce volt az abszolút kedvencem gyerekként, még az újságokból is kivágtam a cikkeket róla. Idősebb fejjel is nagyon komáztam (akkor már nem vagdostam cikkeket :) ), de ez utóbbi 10 évben egyre több bénasághoz adta a nevét, most meg már szinte csak az van…
    Ráunt? De mire? Az akcióra? Akkor játsszon más jellegű szerepeket, biztos találna neki az ügynöke. Játsszon drámában, thrillerben vagy komédiában. Mindegyikhez van tehetsége.

  6. @Lenny: Mivel ilyen kedvesen kérted, így akkor – bár csak röviden – leírom, hogy szerintem miért. Aztán ha ez nagyon offtopic, human legfeljebb törli ;)

    Szóval, a dolog alapvető indoka egy szóban szerintem: profitmaximalizálás. Minden egyéb erre vezethető vissza. Nyilvánvaló, hogy egy film akkor termeli a legtöbb bevételt, ha a lehető legszélesebb rétegnek szól, azaz szinte mindenki beülhet rá. Ezt pedig csak úgy tudja a filmgyártó elérni, ha szépen lenyesegeti azokat a “kiálló részeket”, amik egy-egy korosztály, réteg, csoport számára mondjuk nagy eséllyel nem jönnének be. Korcsoportok esetén úgy szélesítünk, hogy lenyessük a káromkodást, meg a véres akciókat, mert az nem fér be a PG-13-ba, tehát a kiscsávókat nem lehet elvinni rá. Ne legyen sok intellektuális vicc/popkult utalás, mert az az intellektuálisan kihívásokkal küszködők (értsd: gyökerek) nem értik. Ne legyen fekete/zsidó/német/hottentotta poénkodás, mert az adott csoport esetleg berág vagy bojkottál. Ne legyen semmilyen vallási poénkodás ugyanezért. (Nem ide értendő az épp aktuális főgonosz nemzet főgonoszként való beállítása, mert az megfelel az uralkodó politikai trendnek.) Ne legyen cigizés és piálás, mert az Aggódó Anyák berágnak. A lista hosszú, ha mindent kipipáltak, akkor meg még tolnak pár(tíz) tesztvetítést az agyonfókuszcsoportozás végett, hogy tutira klappoljon minden.

    Ezzel a trenddel csupán annyi a probléma, hogy egy dolog veszik el eközben: a karakterek. Mert ugye a karakter egyéniségét legalábbis valami egyéni kéne, hogy adja. De ha nagyon egyedi az illető, akkor tuti kilóg valamiből, sőt jellemzően sok mindenből. John McClane kilógott a jó zsaru szerepkörből, mert piált, cigizett és káromkodott, mégis ő volt a pozitív főhős. Riggs kilógott a jó zsaru szerepkörből, mert kissé őrült volt, cigizett, piált és káromkodott. Igenám, de minderre volt egy háttértörténet, ami miatt a karakter ilyen. Kit elhagyott az asszony, ki beleőrült kicsit a háborúba, odaveszett társ, tudomisén. Szóval nem két dimenziós főhősökről beszélünk, hanem élő, lélegző figurákról. Az emberek tudtak azonosulni ezekkel a figurákkal, mert ők is ilyen, vagy hasonló problémákkal találkoztak életük során, tudták, hogy őket hogyan formálták ezek az események. Ugyanakkor ezek az arcok, hétköznapi emberek képesek voltak felülemelkedni a személyes drámájukon és igazi hősökké válni. A hétköznapi vált hősiessé általuk. És emiatt tud az ember kötődni hozzájuk.

    És ami még nagy különbség szerintem, hogy régebben úgy készítették a filmeket, hogy ez most felnőtteknek szól (nem, nem a „felnőtt-filmekről” beszélek :)), az meg gyerekeknek. A kettő nem volt összemosva. És nem arról beszélek, hogy attól lesz gyerekbarát egy film, mert nem látszik a kifröccsenő agyvelő, vagy hogy a főgonoszt nem küldi el a jó édes anyjába a főszereplő. Hanem arról, hogy gyerekszintre degradáljál a karaktert. Pontosabban arra a szintre, ami mindenkinek megfelel. Nem utálhat senkit, nem lóghat ki a sorból, nem viselkedhet dekadensen, nem tehet semmi megkérdőjelezhetőt. Kérdem én szerényen, ki az, aki egy ilyen „hőssel” azonosulni tud? Szerintem senki. Arról nem beszélve, hogy ezek a „hősök” pont emiatt totálisan felcserélhetők. Kiveszed ebből a filmből, beteszed a másikba és ugyanott vagy.

    Na, a rövid így sem lett rövid, be is fejeztem. Elnézést a szómenésért :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.