Begin Again: az év feelgood filmje eddig

Az első 20 perc zseniális, amikor megláttam mi jön a 18. perc környékén szinte eldobtam az agyam. És utána sem csökkent túlzottan a minőség.

John Carney (Once) új filmjéről van szó, amiben ismét a zenéhez nyúl, ezúttal egy producer talál gyémántot valami random bárban, aztán csinálnak közösen egy albumot. Csakhogy most két embert kicsit máshogy hoz rendbe a zene. Igazából a múltját le sem tagadhatná a rendező, és tény, hogy az amatőr báj helyett itt teljesen profi mindenki aki a filmen dolgozott, viszont mégis maradt valami egyedi hang a műben, hiába jönnek páran azzal, hogy Hollywood elkapta Carneyt.

A Begin Again sem 100 milliós rom-com, csak a színészek most tényleg játszanak, sőt, Keira Knightly egész jól énekel, a fényképész szerelmes levelet ír New Yorknak és a vágó is meglep minket néha. Mark Ruffalo pedig… áh baszki, nagyon jó.

Persze azt azért hozzá kell tennem, hogy eléggé kell szeretni a zenét ehhez a filmhez. Nem pont ezt a gitárost, amit végig nyomnak, csak úgy általánosan, így jó pár jelenet telitalálat lehet, és még a rengeteg dalt is könnyebb elviselni közben, már ha épp nem az ember ízléséhez passzolókat játszanak. Amit a Lost Stars című dallal művelnek a film során, az pedig egyszerűen gyönyörű.

Szép a film. Nem tudom máshogy mondani. Néhol megható, néhol szomorkás, és mégis feelgood valahogy.

Amúgy nevetséges, de itt van még egy film aminél a hazai forgalmazó úgy döntött, hogy nem akarja az igazi közönségét berángatni rá, inkább legyen valami romcomos gagyi magyar címe azt majd lesz valahogy: így lehett a Begin Againből Szerelemre hangszerelve. Mintha a Lost in Translationnek azt adták volna, hogy Szerelembe veszve.

human
írta
2014. 09. 02. 15:03
megjelenés
12
hozzászolás


12 hozzászólás a “Begin Again: az év feelgood filmje eddig” bejegyzéshez

  1. Teljesen egyetértek, nem is értettem, honnan jött ez a magyar cím. Nagyon hangulatos film, a színészek jók, New York jó, a zene jó.

  2. Nekem három dolog miatt tetszett.
    1: Keira Knightlyt végre nem egy kosztümös filmben láttuk szenvedni és nem is valami gagyi thrilerben vagy drámában vergődni vagy valami debil mellék szerepben hanem végre egy vígjátékban ahol nevetett és jól érezte magát kb nekem ez adta el egészen jól ezt a filmet.(az olyan vicces, hogy a tökélestes fogú hollywoodban Keirának kb egy hullámvasút egyenességével mennek a fogai ami tök jó mert legalább természetesnek hat )
    2:Az ,hogy a vége nem úgy sül el mint ahogy számítana rá az ember az első óra után.
    3:Mellék szereplők.pl számomra pozitív meglepetést okozott
    Adam Levine a játékával ahogy saját magát parodizálja.

    A zene tényleg nem nagy szám viszont látszik a lelkesedés az egészben így elmegy szódával.

  3. Rettenetesen jó film, kétszer is megnéztem moziban, DVD-n is biztosan megveszem majd. A magyar cím viszont tényleg borzalmas, egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire erőltetetten rossz címet tudtak kitalálni, pedig az eredetit simán lefordíthatták volna. Ráadásul tényleg csak azt érték el vele, hogy másmilyen filmre számít a közönség, aminek nem tudom, mi értelme van.

  4. ” Mintha a Lost in Translationnek azt adták volna, hogy Szerelembe veszve.”
    – nagy összegekben mernék fogadni, hogy ha idén jött volna ki a film, akkor valami ilyesmi magyar címe lenne most

  5. Orulok hogy ennyire tetszett nektek, marcsak azert is mert a Once egy rendkivul eros es oszinte alkotas.

  6. Ez végre egy olyan film ami nem nyolc órába telt végignézni. Évente max egy ilyen van sajnos.

  7. Elképesztően jó ez a film. Nem szeretem a zenés filmeket, és különösebben nagy zenebuzi se vagyok, de folyamatosan azon kaptam magam, hogy önkéntelenül mosolygok, főleg a zenés részek alatt.

    Persze Ruffalo játéka a csúcs, de Kiera is szépet alakít benne, eddig nem is gondoltam volna, hogy tud ilyet. Ketten együtt pedig még zseniálisabbak.

    Végre egy olyan film, ami erőszak, szex, CGI, baszós-fingós viccek, szuperhősök és arconcsapás-szerű drámák nélkül is tud egyszerűen csak JÓ lenni.

  8. Erről a filmről ennél a kritikánál hallottam először, és most jutottam odáig, hogy lássam. hát nem tudok mást mondani, csak hogy köszönöm. Nagyon megfogott, igazából le lett itt írva már minden amiért szeretni lehet. Szóval még1x köszönet, mert lehet a kritika nélkül sose futok bele.

  9. Human, köszönöm a kritikát. Ki tudja mikor futok bele a filmbe, ha itt nem olvasok róla.

    Zseniális. Ahogy többen előttem hozzászólót, engem is magával ragadott. Pedig én se vagyok az az éjjel-nappal zenét hallgató egyén, de az ilyenek mégis nagyon tudnak rám hatni. Van benne némi dráma, de összességében tényleg nagyon feelgood.

    A zene mellett a főszereplő páros, ami nagyon el lett találva. Mintha látszana rajtuk, hogy teljes szívből élvezik is, nem csak egyszerűen játsszák a szerepüket. Keira már a Seeking a Friend for the End of the World-ben is nagyon aranyos volt, itt meg aztán végképp.

  10. Imádom Keirát, de a Seeking… valami borzasztó unalmas volt.

    Ez a film jó. A cím totális mellélövés. A francia filmekre emlékeztet, a tempója, dinamikája, igaz itt van pár Hollywoodi túlzás is, de nem vészes egyik se. Kellemes film, mehet a Séf és a Háziúr kiadó mellé.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.