Whiplash

Néha mindenkinek szüksége van egy filmre ami emlékezteti, hogy miért kezdett el rajongani a moziért. Nekem ez volt az. Nem volt kedvem semmit sem nézni, de amikor a Boyhood mellett tavaly legjobban várt Whiplash is kijött, akkor azt mégsem hagyhattam ki. Félve indítottam el, nem akartam, hogy ez is csalódás legyen. Szerencsére nem lett.

A történet nem túl bonyolult: egy jazz dobos fiú a Shafferra jár, ahol bekerül a legdurvább tanár studio bandjébe. Ez a film szerint az ország egyik legjobbja, ennek megfelelően az elvárások is nagyok. Előkerül a tipikus “keménykezű mentor, magát felszívó srác” tematika, még egy Rocky szerű montázs is van, de utána kőkeményen ledobja ezeket a kliséket a film.

Nehéz anyag, mert a Whiplash a felétől végképp bekeményít, maximumra járatja a lelki terrort, még ha nem is úgy, mint egy thriller. A tanár a csiszolatlan gyémánt fiút áthajtja a poklon, hogy kihozza belőle a legjobbat, semmiféle eszközben nem válogat, és ez válik a fő témává.

Igazából nehéz spoiler nélkül elmondanom, hogy miért tetszett annyira. Ha nagyon zavar ilyesmi akkor ne olvass tovább, esetleg még az utolsó bekezdés elférhet.

Nem feelgood film, bár szerintem sokan annak értelmezik, de a végkifejlet egyáltalán nem az, hogy minden nehézség ellenére felülemelkedett a főszereplő mindenen, összeszedte amije volt és megmutatta mit tud. Sokkal inkább összecsapott a mentorával. Pont emiatt durva az utolsó 15 perc, ahogy átalakul a kettejük viszonya a végére. Ki győz? Igazából nehéz eldönteni, bár szerintem a fiú apjának tekintetében minden benne van.

Valahol persze szomorú, hogy míg az építkezés néha jól sikerül a blockbusterekben, a végső csata általában átmegy az “essünk túl rajta” kategóriába mostanában. Itt meg egy srác dobol egy színpadon, a karmester pedig előtte áll, néha egymásra néznek, és több benne az energia, mint bármiben amit mostanában láttam.

És persze hatalommal való visszaélés és hasonló dolgok, de egy olyan olvasata is van az egésznek, hogy ha te akarsz lenni az egyik legjobb, akkor azért meg kell szenvedni, kimerülésig kell gyakorolni és a legnagyobb csapásokat is kibírni közben.

Az előbbiek miatt tudom elnézni a filmnek a vázlatos szerelmi szálat, amin csak érezni, hogy mi volt a cél, de nem igazán foglalkoztak vele. Ahogy a kicsit suta “a hős minden szempontból legyőzve, de feláll” 20 perc gyengeségét is meg lehet bocsátani. Persze ez lehet a vágó érdeme is, mert lemetszették a felesleget, hogy ne vesszen el a lényeg a körítésben. És így lett jó a felvezetés a zseniális 3. felvonáshoz.

Itt még kéne méltatni J.K. Simmonst, de szerintem egyszerűen csak jól castingolták. Mármint többnyire erre a hideg figurára képes, és rendben, itt sokkal sötétebb mélységekbe kellett mennie, amit megtett, de nem tudom elhinni, hogy hatalmas színész lenne azért hirtelen. Viszont ebbe a filmbe tökéletesen illett.

Egyáltalán nem hibátlan film a Whiplash, és kötve hiszem, hogy mindenkinek ennyire fog tetszeni, de nekem minden túlzása ellenére is ütött egyszerűen.

human
írta
2015. 01. 10. 23:39
megjelenés
32
hozzászolás


32 hozzászólás a “Whiplash” bejegyzéshez

  1. Imádtam ezt a filmet, egyes jeleneteknél szabályosan leizzadtam olyan feszült volt számomra, bár Tenzint fura volt káromkodni hallani.

  2. na ez kell! tuti nézős lesz,de még mesze van a hazai premier. :/
    jól meghoztad hozzá kedvem.

  3. Még úgy is megnézném ha az egész sztorit tudnám. A jelenetek amiket láttam belőle egészen lebilincselőek voltak. Nagyon kíváncsi leszek rá.
    JK Simmons egyébként szerintem ránézésre is az a savanyú, goromba ember, ezért is illenek rá ennyire ezek a szerepek (örök kedvencem tőle az egek urában az elbocsátott alkalmazott, sosem unom meg azt a jelenetet). Ennek ellenére lehet Oscarjelölés lesz belőle.

  4. Cinefest óta vártam, hogy végre újra nézhessük,de februárban végre moziban is jön. Nálam benne volt a tavalyi top 5ben, az utolsó negyed óra pedig mindent ütött.

  5. nagyonnagyon jó film volt. mindkettő szereplő szuperül játszik (annak ellenére, hogy én személy szerint nem kedvelem Tellert), de főleg JK Simmons. néhány jelenetet egyszerűen nem bírtam nézni, a mögötte rejlő lelki terror miatt. Az utolsó előadás meg zseniális 9/10

    Azért kiváncsi lennék a rövid filmre is ami alapján készült..

  6. spoiler

    amikor az utolsó előadásnál azt mondja a srác, hogy “I’ll cue you” vagy valami hasonló, akkor az tulajdonképpen mit is jelent? És szerintetek Fletcher miért segít a srácnak az utolsó percekben? Önzőségből, mert egy rohadt nagy patkány, vagy tényleg segíteni szeretne, hogy a srác megvalósíthassa az álmát? (De ez olyan karakteridegen… végül is az egész kocsmai beszélgetés egy hatalmas kamu, mert csak vissza akarja hozni a bandába, hogy megalázza őt.)

  7. SPOILER

    szeredy: igen, a kocsmai beszelgetes egy nagy kamu, mondja is a fellepesen, hogy a kozosneg mindere emlekezni fog, azaz ha elbenazza, akkor valszeg a karrierjenek is annyi. es ugye direkt olyan szamokat jatszanak amiket nem ismer. a vegen azert segit, mert eleri azt a gyorsasagot, amit szeretett volna. a vegen van egy par masodperces elmosolyodas kettojuk kozott, ami gondolom az elismeresre utal

  8. Vágási, színészi és hangulat szempontból jeles. Ja, és persze zenei szempontból is teljesen élvezhető (még úgyis, hogy nem tudsz erről a műfajról semmit – én sem). A vége zseniális, meg ahogy Simmons előadja neki a Keresztapa 2-t. Nagyon nagy.

  9. Ui.: Ja, amúgy meg ne otthon nézzétek, hanem menjetek el moziba, ahol támogatni kell ezeket a kicsi, de nagyon nagy filmeket. Február 5-én találkozunk.

  10. Spoiler
    szeredy:szerintem pont nem katakteridegen,inkább elégedett lehetett.mert már az első beszélgetésükkor is a zenészről beszélt, akinek kellett egy durva lökés, hogy simán jó helyett profi legyen…csak ő nem egyszerűen egy cintányért vágott hozzá

  11. spoiler:

    kosevoly

    úgy értettem a karakteridegent, hogy én nem nagyon vártam már a mestertől, hogy ilyen pálfordulást csinál.. végül is úgy indul a koncert, hogy meg akarja bosszulni, hogy a srác kirúgatta, ki akarja csinálni a színpadon, ez ok, ez a fickó eddig is rohadt veszélyes volt. Erre miután a srác bizonyít, elkezd neki segíteni… viszont addigra már vagy százszor elküldte a francba, szóval nekem ez túl hirtelen volt :DD. Jobb lett volna, ha ez nem ilyen direkt. De persze mindennel együtt elég erős munka a film, és újra akarom nézni moziban is mindenképp.

  12. Szerintem azért segít neki, mert meglátja a srác tehetségét, a kocsmai beszélgetésnél is azt mondja neki, hogy a pirospolós srác csak ösztönzés volt a srácnak, hogy jobb legyen.

  13. Matt: mivan? Teller csak jól eljátszotta, nyilván ahhoz is tanulnia kellett egy csomót, de tisztán látszott a vágáson, hogy egy profi ült ott a lényegnél, ilyen szinten nem lehet 2-3 hónap alatt megtanulni.

    SPOILER

    szeredy: … milyen fordulás? Fletcher célja végig ez volt az életben, hogy megtalálja az ő zsenijét. A bosszú rögtön másodlagossá vált, amikor a csávó bizonyított (ezt már a Caravan közben észrevette, a szóló csak a ráadás volt).

  14. Elképesztően jó film, noha valóban nem hibátlan. Amúgy én is nagyon tartottam tőle, hogy a sok éltetés ellenére nem fog tetszeni, de évek óta nem volt olyan film, ami ennyire beleszögezett volna a székbe. Az utolsó negyed óra pedig szó szerint lélegzetelállító. Külön meglepetés volt ez nekem azután, hogy Miles Teller számomra egész egyszerűen annyira unszimpatikus, hogy arra szavak sincsenek. De ebben valami zseniálisat alakított, JK Simmons-szal együtt. És pontosan az emeli ki a filmet az amúgy – valljuk be – középszerű sztori ellenére a tömegből magasan az egekbe, hogy mennyire jól működtek ők ketten együtt a vásznon. Egyszerűen tökéletes párosítás lett ez.

    A végső jelenethez pár gondolatom:

    *SPOILER*

    Szerintem nem is a klasszikus értelemben vett “segítségről” van itt szó, hanem arról, hogy ezen a ponton billen át Andrew karaktere azon a ponton, amiről Fletcher folyamatosan beszél korábban, azaz azon a ponton, amitől egy jó zenészből zseniális zenész lesz. És ezt Fletcher azonnal levágja, innen pedig ez a szóló már nem csak Andrew-ról szól, hanem róla, mint tanárról is, hiszen neki végig az volt a motivációja, az életcélja, hogy kineveljen egy zseniális zenészt a sok jóból. Az sosem volt kérdés, hogy az első pillanattól látja a lehetőséget Andrew-ban, hiszen ezért veszi be a zenekarba, de pont azért akarja ennyire kicsinálni a végén, mert szerintem az árulását nem csak az ellene irányuló szemétségnek érzi, hanem megalázva érzi magát attól is, hogy kvázi tévedett a tehetségét, kvalitásait illetően és ezt egy tanár, aki nyilván a maga oldaláról ezt úgy éli meg, hogy ő mennyi energiát ölt bele ebbe a kis senkiháziba feleslegesen, talán még rosszabbul tűri. A klubban pont ezt mondja el neki a maga módján, mert abból a beszélgetésből csak az volt a bullshit, hogy nem tudja, ki dobta fel, de minden más, amit ott elmond, az igaz és kifejezetten Andrew-nak van címezve, nem csak általánosságban beszél. Persze ezt akkor még Andrew nem tudja.

    *SPOILER OFF*

    Bocsi, ha megint hosszú lettem :D Persze a fentiek csak az én véleményemet tükrözik.

    Amúgy én is ott leszek a moziban februárban, mert ez a film megérdemli a támogatást.

  15. Teller nem csak a forgatás előtt tanulgatott 2-3 hónapig dobolni, ahogy a zenés vagy sportfilmeknél felkészülnek a színészek. Mondta, hogy tinédzserként több évig dobolt, csak aztán abbahagyta. Magyarul nem a nulláról vette elő újra az ütőket.

  16. A film nagyon jó, de sajnos a vége után nem tudtam nyugodtan hátradőlni, mert végig a “Ragyogj” című film jutott eszembe, ami remekül bemutatja, hogy egyszer elszakad majd a megerőltetéstől az a cérna. Örülök, hogy bemutatta a film végre azt, hogy a felemelkedéshez az is kell, hogy a versenytársakat is félreállítsa az ember. Egy dolog zavart csak, de nem vagyok jazzszakértő, de tényleg erre a műfajra jellemző lenne ez a fajta keménység? Valahányszor jazz koncertet láttam, pont a könnyedség jellemezte és sokszor mindenki magának játszott, a többiek meg érzésre csatlakoztak.

  17. Alfie:

    Nekem pont az adta az egyik pluszt ehhez a filmhez, hogy éreztem benne valamilyen univerzalitást. Mármint abban az értelemben, hogy képes volt kendőzetlenül bemutatni, mennyi mindent kell feladni és elviselni ahhoz, hogy az ember jó, hogy ne mondjam legjobb legyen abban, amihez alapvetően megvan a tehetsége. Talán nem adekvát, de nem is elrugaszkodott példával élve, ez kicsit olyan, mint a sport. Aki sportolt versenyszerűen, az szerintem megerősítheti, micsoda kínoknak vagy kitéve, mennyire keményen bánnak veled, de valahol (és akkor majd most jöhetnek a ledorongolások) az ember tisztában van vele, vagy legalábbis később belátja, hogy enélkül nem lettél volna képes többre, mint amennyire eleve képesnek érezted magad.

    A kérdésre visszatérve, nem hiszem, hogy ez csak a jazz-re lenne érvényes, hanem bármelyik másik zenei stílusra is. Egyszerűen azok a legjobb zenészek, akik annyira zsigerből játszanak, annyira egyek a zenével, hogy szinte fel sem fogod, micsoda technikai képzettség van az egész mögött. Annyira természetesek, hogy úgy érzi az ember, hogy “bakker, ez nekem is menne”. De nem menne, mert amint megpróbálnád, rájössz, hogy ez baromi komoly dolog. Na, ez az a csoda, amit a kemény munka tesz lehetővé. Meg a tehetség, persze.

  18. Zseniális film, teljesen magával ragadott. Rég láttam ilyen erős filmet. :)

    SPOILER

    Mikor derül ki a filmben biztosra, hogy Andrew árulta be a tanárt?

    Mert nekem úgy esett le, hogy szerintem nem is ő volt. Ha ő lett volna, nem megy be a bárba, ahol látta kiírva a nevét a tanárnak és a végén, amikor feláll a doboktól és kimegy, én azt gondolom, hogy azért ment vissza, hogy ezzel is bizonyítsa, hogy nem ő a bűnös, nincs miért “elmenekülnie” és azzal, hogy visszamegy és megmutatja csak azért is, számomra ezzel jelzi a tanárnak, hogy tiszteli őt, és nem ő nyomta fel…

  19. Azt hiszem, még sosem voltam ilyen hálás, hogy csinálod ezt az egészet, human. Nem egy gyöngyszemre hívtad már fel a figyelmem. Köszönöm a Whiplash-t is.

    Úgy éreztem, szívrohamot kapok. Imádtam. Viszlát a moziban!

  20. Csak, hogy legyen egy kritikai a másik oldalról is.

    Sokan fognak engem utálni emiatt, de én rossz érzéssel álltam fel a film végén.
    És tudom, hogy bennem van a hiba. Akik ismernek azok tudják, hogy abszolút békés ember vagyok, nem igazán tudnak kihozni a sodromból. De ennél a filmnél 5 perc után az volt bennem, hogy én már torkon b@sztam volna a tanárt az ütőmmel és ez az érzés a film végéig megmaradt. Az meg, hogy a tanár szerint csak a terror tud létrehozni egy újabb Louis Armstrongot messzemenőkig nem tudok azonosulni.

    Lehet túl sok Takent láttam… :)

    Ennyit akartam mondani, indulhat a kövezés.

  21. 2014 egyik legjobb filmje, kétség sem fér hozzá. Némely részeknél a torkomban dobogott a szívem, a gimis biosztanárom jutott eszembe róla, mert ő is ilyen pszichopata volt. Kicsit újra átéltem azt a négy évet, szóval lehet ezért ütött annyira.

  22. Ma néztem meg végre, fantasztikus volt, megérte rá várni.
    Nagyon régen nem kötött le film ennyire, a végén a szólónál pedig teljesen megfeledkeztem a körülöttem lévő világról.
    Miles Teller (én eddig is imádtam őt) teljesen elhitette velem, hogy igenis, ő akar a legjobb lenni, JK Simmonsra pedig nincsenek szavak, én éreztem rosszul magam, amikor ordított.
    Egyébként egy régi zongoratanáromra emlékeztetett, aki a kezeimet verte a zongora billentyűkbe, ha elrontottam valamit, viszont ez engem nem motivált, inkább taszított.

    A film viszont nálam nem csak 2014 kedvenc filmje lett, de bekerült “A kedvencek” közé is. Még biztos meg fogom nézni párszor.

  23. Én úgy ültem le a film elé, hogy egy jó kikapcsolódás lesz, de sokkal többet kaptam. Nem akarok túlzásokba esni, de mikor többszöri újranézéskor is a hideg futkos a hátamon egy-egy jelenetnél, akkor tudom, hogy egy zseniális filmet nézek. Érdekes módon mégis van akiknek nem tetszik. Persze, hülyeség ilyet mondani, mert nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, de mégis olyan csalódott vagyok, amikor beszélgetek valakivel és azt hallom, hogy ez egy tök unalmas film vagy rossz a sztori vagy ilyenek, mert egy rossz film nem ilyen.

  24. IMDB trivia szerint a filmbeli dobolások jókora részét Teller csinálta, csak összevágott módon (ebből lett az audio sáv és a soundtrack jókora része), és a videó felvételhez profi dublőr segített: http://www.imdb.com/title/tt2582802/trivia?item=tr2345901 Legalább is ha jól értem.

    *SPOILER*
    Az nekem érdekesebb volt hogy amikor Teller feldöntötte Simmons-t, sikerült is tényleg eltörnie pár bordáját. Egyébként nekem az az egyik kedvenc jelenetem a filmben, ott már annyira pattanásig feszült a hangulat kettőjük között hogy állat jól lehetett érezni az ütések súlyát.
    */SPOILER*

    Az se semmi hogy az egész film 19 nap alatt lett leforgatva és még is ennyire profi.

    Fanyuvo: szerintem ezt mindenki így gondolja aki látja a filmet. De az életben annyiszor van olyas helyzet amikor nem rohanhatsz neki valakinek mint egy faltörőkos, bármekkora szemét g**i is. A filmben ráadásul bár Simmons negatív karakter viszont bődületes tudása van és ezt Teller is tudja hogy ez a nagyon elcseszett szimbiózis hasznos mindkettőjüknek. Ezért akar neki görcsösen megfelelni a rengeteg kínzás ellenére is. Csak persze időnként elszabadulnak az indulatok.

  25. Most néztem meg. A film több mint jó.
    Mint máskor is, hypevonat mentesen filmeztem, “tiszta fejjel”. Ajánlom mindenkinek.

  26. menő vagy, de a kisfilmeknél a hypevonatra szerintem nem kéne panaszkodni, hiszen csak több jó kisfilm születését eredményezheti bármilyen siker.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.