Room másodszor: ez még durvábban eladja

Ez lesz az ősz drámája, az Oscar buzz egyik alapköve? Jó, ez kicsit negatívan hangzott, sokak szemében az előbbi rosszat jelent, de basszus, az új trailer alapján nagyon különleges, és drámai a sztori, ami teljesen a színészekre épít.

Egy anya a fiával él rabságban egy szobában. A gyereknek úgy adja elő, mintha az lenne az egész világ. Aztán sikerül megszökniük, és a fiú a tényleges világgal szembesül.

room-trailer-2-screenshot

Ez sajnos kötelező lesz. Az új trailer a tovább mögött. Ha a régebbi érdekel, ahol kevesebbet fednek fel a sztoriból, akkor erre kattints.

human
írta
2015. 09. 10. 03:50
megjelenés
10
hozzászolás


10 hozzászólás a “Room másodszor: ez még durvábban eladja” bejegyzéshez

  1. Ilyenkor mindig azon gondolkodom el, honnan jönnek az ilyen gyerekszínészek.
    Talán hasonló téma: Bad Boy Bubby. @human, ez megvan? Szerintem fenomenális.

  2. most volt valahol Latin-Amerikában egy hasonló eset, csávó feleségét meg 2 gyerekét tartotta bezárva 7 évig, aztán a nagyobbik gyerek megszökött és feljelentést tett… sajna vannak ilyen elmebetegek , akiknek annyi az életörömük, hogy másét elveszik

  3. Ez tényleg elég sokat elárult a sztoriból…Elég lett volna annyi, hogy a szökésig kockák. Sokkal izgalmasabb, hogy utána mi van…Ebből még lehet olyan Gone Girl-ös fojtogatós hangulat.

  4. Nem játszik kislányt. Azért van hosszú haja, mert születése óta nem vágták le. Bent született a szobában, és öt évig vannak ott.

  5. A trailer láttán rögtön felkerült a film a-ha hozzáférhető nézhető minőségben megnézem-listámra. Nem az a produkció, amire az mondtam volna, hogy kötelező moziba, de utólag az kell, mondjam, könnyen lehet tévedtem. Az idei év egyik legjobban nyomott hagyott filmje nekem, eddig.

    Jó pár napja láttam, de még mindig beugrik egy-egy jelenet belőle napközben. A film után úgy érzem, a könyvnek is nekifogok, hiszen a forgatókönyvét Emma Donoghue(maga a szerző)írta,szóval, ha valakinek, neki biztos sikerült áthozni valamennyit a könyve eredeti hangulatából. Ami remek hír a forrás műre nézve, hiszen a film is ül. Egy nem könnyen emészthető esti “mese”, amiben néhány néző felismerhetőnek vél(het) akár saját emlékeket,érzéseket régről,még ha sokkal árnyaltabb köntösben történtek is azok vele.

    !!!!!SPOILER!!!!!!!

    A film első része bemutatja a szobát, és a hétköznapokat. Erre szánhattak volna több időt,vagy ügyesebben is meglehetett volna oldani. Persze érződött,hogy mi a cél: Szoba egy biztonságos,vidám,nyüzsgő otthon először(gondok nélkül-volt egy két olyan jelenet,amit egy 5 éves gyerek kb. 1perc után megun,a több év alatt mégis mivel foglalták le egymást…zár kombinációjának “burte force módszerrel”-el való kinyitása fel se merül). Kell is,hogy ilyen pozitívnak érezzük,hogy a filmnek meglegyen az a bizonyos felívelő és -már érezhető következő-lejtősebb szakasza. Brie Larson a szerepre már a film elején eladta nálam magát-az első igazán komolyabb beszélgetés Jack-al a világról,a hogyan történtekről-annyira természetesen csinálta. Kíváncsi lennék,hogy mennyi utánajárás lehet amögött,hogy egy valóban ilyen sokáig “fogságban” lévő gyerekben milyen pszichés,gondolkodásbeli illetve szociális problémái lehetnek,alakulhatnak ki. De nekem végig az érződött, hogy nem járhat messze a valóságtól. Old Nick első látogatásai is hátborzongatóak: csak a szekrényből látjuk őt, a rejtélyes valakit, akit Joy ugyan kedélyesen fogad, de érezni a hangján, a több éve befásult reményvesztett mondatokat.

    A történet második fele a szökést és annak előkészítését mutatja be. Szerintem bőven belefért,az egy módja a lehetséges kijutások egyikének. Végig feszes, mégha tudjuk is hogy sikerrel jár a kísérlet, de a végkifejlet módjában kétségek érződnek. A jelenet pedig mikor Jack először meglátja a kék egeket, igazán emlékezetesnek, valódinak érződik. A zene nagyon rendben(amúgy végig a film alatt is).Valahol logikusnak tűnik,hogy a fogva tartó végül nem ment vissza Joy-ért(de azért egy ilyen típusú embernél ez bőven benne van a pakliban),hiszen akkor ez a film nem Brie Larson-ról szólna és nem lenne szobrocskára jelölve érte(nálam idén Cate Blanchett magasan :) ).

    Ugyanis a film harmadik fele igazán Joy lelki összeroppanásáról szól, mert rájött (7 év után), hogy akár meg is kérhette volna fogva tartóját, hogy a gyereket csak egyszerűen engedje el még kisebb korában, és majd befogadják valahova (mindez egy tv interjú után esik le neki-ahol persze kötelező sminkben látnunk Brie Larson-t, hogy tud ő szép is lenni). Itt ezt nagyon erőtlen kiindulópontnak éreztem, és nem is jött át teljesen az egész kialakult helyzet, amit ez vont maga után. Végül persze mindenki gyógyulásnak indul egy-két már majdnem klisébe futó jelenetekkel, de még éppen hogy a penge élén táncolva aranyos részek lettek(sok plusz a Tom McCamus-os részekért).

    A Jack-et játszó fiúról Jacob Tremblay nem véletlenül nem ejtettem sok szót. Soha nem voltam oda meg vissza a gyermek színészekért, de biztos rengetek felkészülés lehetett egy ilyen film és ez érződik is a játékán: precízen meg volt komponálva minden benne, szerintem sok újrafelvétel lehetett, de ez csak tipp XD.

    Összegségében úgy ültem neki a filmnek, hogy nagyon vártam, de nem gondoltam, hogy az első kétharmada annyira el fog varázsolni, úgyhogy nálam 8/10. Mindképp ajánlott egy kis sokkoló elgondolkodtató esti szórakozásra, ahol akaratlanul is mosolyra csúszik a néző szája egyszer kétszer, és nem érezzük azt, hogy elpocsékoltunk 2 órát valamire, amire nem kellett volna.(Ami manapság már kezd nagy szó lenni.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.