Az idei második adás is befutott.
Premierek: Room, The Finest Hours, Dirty Grandpa
Témák:
– képregényfilmek (batman-vs-superman, wonder woman, suicide squad)
– heti sw
– trailerek (10 Cloverfield Lane, Term Life, Forsaken)Megtekintve: Revenant, Creed
Meghallgatás, Letöltés, RSS, iTunes.
Sőt, a tovább mögött helyben is megy tesztféleképpen (nem a régi player).
víííí, youtube végre :)
köszi az adást!
Köszi az adást, ismét jó volt. Hasonlóképpen érzek én is a komment olvasással kapcsolatban, óvatosabb is vagyok velük már egy ideje.
A Jedik mint alaptudás témájára, csak egy kis kiegészítést, ha megengedtek. Az Ep1.-ben Nute Gunray és Rune Haako között lezajlott beszélgetésre utalnék, amikor Rune Haako megkérdezi, hogy volt-e már dolga Jedikkel az alkirálynak. Erre a válasz az hogy “…hát ööö nem…” Ezt arra is utal, hogy a Jedi-rend az egy zárt rend volt. Szóval mennyire lehetett ismert az alap lakosság körében, és ha ismerték is, miféle tapasztalatuk volt velük kapcsolatban, ha egy alkirálynak sem volt? Érdekes a kérdés mindenesetre. …peace..
Köszi az adást! :)
Human, nem kapcsolódik szorosan a podcast témájához, de a Te kvázi ajánlásodra olvastam el anno a Marsit is, és most nemrég végeztem a Ready player one-nal. Nagyon köszi ezt a két könyv élményt! :)
Üdv!
Érdekes volt a végén a “filmélmény kontra eltérő vélemények” témája.
Ami engem illet, tőlem senki és semmi nem tudja elvenni azt az élményt, amit egy filmtől (vagy bármilyen művészeti alkotástól) egyszer már megkaptam. Szerintem utólag ez már egyébként is lehetetlen, hiszen az élmény maga, csupán megélésének pillanatában az enyém, később már csak az élmény emlékét birtokolhatom. De nem akarom túlfilozofálni a témát.
Érintetlenül és változatlanul hagyni, illetve változatlan formában és intenzitással újraélni egy film által generált érzéseket akkor is lehetetlen próbálkozás, ha az ember a következő megtekintésig bekötött szemmel és betömött fülekkel jár-kel a világban. Ha másért nem, azért lehetetlen, mert a második, harmadik, sokadik találkozás már egy ismerőssel történik, ami az első találkozás alkalmával maga is változtatott rajtam, tehát már nem ugyanaz vagyok, mint aki először látta a filmet… Hacsak persze nem vagyok Alzheimer-kóros.
No persze nem zárjuk ki a világot két megtekintés között, sőt. Általában a moziból hazaérve azonnal, de tán még hazafelé telefonon olvassuk a kritikákat, véleményeket, kommenteket, amiket eddig nem mertünk a spoilerek miatt. Én személy szerint örülök annak, ha ilyenkor kapok más nézőpontokat, ha rávilágítanak olyan részletekre, melyek fölött elsiklottam, akkor is, ha nem értek velük egyet. Az a tény, hogy mások mást láttak a filmben, nem csorbítja a saját élményem emlékét. Amikor pedig legközelebb nézem a filmet, mivel mindenképpen másképpen más emberként nézem majd, egyáltalán nem baj az, hogy ezt mások szempontjaival is gazdagabban teszem.
zmax: Szép komment! Emellett elég az utolsó mondatot átírnom, hogy az én véleményem legyen: “…, a baj az, hogy ezt mások szempontjaival szegényebben teszem.” :)
Attól (a példánál maradva), hogy valakinek problémája volt a CGI-al nem kell nekem is legyen, de legközelebb minden esetre észre fogom venni a hibákat, ami számomra elvesz majd az élvezeti értékből. De ez én vagyok.
de ez a másik vélemény nem mindig csak negatív irányba változtathat
Úgy érted, egy rossz filmet legközelebb jobbnak látok? Lehetséges elméletben, de gyakorlatban, ha nem tetszett nem is nézem újra.