The Big Short (A nagy dobás)

Azt sem gondoltam volna, hogy egy vígjáték rendező fogja a legjobb filmet szállítani a pár éve lezajlott gazdasági válságról. Bár ezt nem komédiában teszi persze.

bigshortkritika1

A Big Shorttal tényleg ez volt az egyetlen terv: érhetően, bár leegyszerűsítve elmagyarázni, hogy miképp roppant meg a világgazdaság évekre. Milyen viselkedés vezetett ehhez a szörnyű helyzethez?

A történet amúgy három csoportot követ, akik rájönnek, vagy épp kiszúrják, hogy a jelzálogokkal baj lesz, és ennek a következményei beláthatatlanok. Mind fogadnak is a bankok ellen, shortolnak, amik azok röhögve fogadnak el, mert azt hiszik, hogy “hőseinknek” nincs igaza. Mind máshogy kerülnek a tűz közelébe, ennek megfelelően más háttérrel állnak a dolgokhoz, és talán ez a film egyetlen kifogásolható része.

A három csoport főbb karakterei kaptak háttértörténetet, amik közül másfél nem működik. Bírom Bale-t, de az aspergeres befektetési tanácsadó életre keltésénél csak arra figyelt, hogy a különböző furcsa viselkedéseket átadja, így eléggé erőlködős lett a dolog. Steve Carell mögé pedig jobban ki kellett volna dolgozni a gyásszal átszőtt gondolkodását, amire nem igazán volt idő, ez érhető, viszont a filmet kicsit gyengítette.

Ami igazából maradt, az intellektuálisan érdekes. Az emberi dráma nem működik a filmben, a feelgood “drukkolunk a hősöknek” pedig direkt lett gyengítve, hiszen tudjuk a válság milyen következményekkel jár, így aki erre fogad és nyer, az nem igazán nyertes. Már ha van szíve.

bigshortkritika2

Viszont tényleg érdekes a Big Short. A múltkor a Walknál említettem, hogy a narrátort jobban kell használni, hát tessék, itt megteszik. Gosling csak a narrálással lesz teljes értékű karakter, aki nagyon kell a film végére. Ezen felül vágások, dokumentumfilmes hatású “remegő kamerás, zoomolós” felvételek és celeb cameók között van nekünk elmagyarázva, hogy milyen előjelek között milyen emberek okozták a rendszer összeomlását.

Muszáj újra hangsúlyoznom, hogy ez inkább érdekes, mint mozifilm. Tisztán látszik, hogy ez volt a cél, miközben Margot Robbie habfürdőben beszél pénzügyi kifejezésekről, viszont az emberi dráma nem elég erős a Big Shortban. Ez csak egy lenyomat valamiről, ami történt az emberiséggel, csak humorral és jó színészekkel megvalósítva egy dokumentumfilmbe illő téma, hiszen úgy senki nem nézné meg.

10 hozzászólás a “The Big Short (A nagy dobás)” bejegyzéshez

  1. Ritkán mondok ilyet, de teljesen egyetértek a kritikával, minden gondolat amit leírtál az én fejemben is megfordult miközben néztem, semmit nem tudok hozzáteni. :) 8/10

  2. hát én megnéztem a filmet de semmi élményt nem okozott
    egy gramm humort én itt nem találtam
    nem tudom hová kell rakni ezt a filmet……..

  3. Tökre egyet kell értenem, leszámítva azt, hogy amit Human a film gyengeségének rótt fel, nálam az pont az erőssége. Érdekes alkotás volt, az biztos. Tetszett szokatlan megvalósítása, hogy a negyedik falat esetlegessé teszi. Hol lebontja, hol felépíti. Így bizonytalanná teszi a nézőt abban, hogy fikciót vagy dokumentumdrámát néz, ami elég jól visszaadja annak a kornak a légkörét, amikor is az elemzők rádöbbennek, hogy teljes valószínűséggel bekövetkezhet az, amit eddig mindenki lehetetlennek tartottak. Szinte felteszik maguknak a kérdést, hogy “Is this the real life? Is this just fantasy?” Pont amit a néző is megfogalmaz. Soha nem tudja beleélni magát a filmbe, hiszen folyamatosan emlékeztetik rá, hogy a saját bőréről van szó, és ez kényelmetlenséget szül.

    Legjobb példa az, amikor a két fiatal csávó ügyeskedni próbál az egyik banknál, jól lebőgnek, aztán egy szórólapon felfedezik a Nagy Lehetőséget. Erre az egyikük kiszól a nézőnek, hogy a _valóságban_ tulajdonképpen nem így történt a jelenet részleteiben, de a végeredmény szempontjából végülis ugyanoda jutottak, ahova most a filmben is haladnak.

    Egyszerűen hátborzongató, ahogy a film ilyen banális példával ébreszti rá az embert arra, hogy hát ugyan mi most filmet nézünk, színészekkel, de ezek a dollárbilliók ezzel együtt vagy ennek ellenére ugyanúgy eltűntek a süllyesztőben, ennek mindenki fizeti az árát.

    Magyarán a néző még a moziteremben sem tud elmenekülni két órára a valóság elől, hiába a valóságról szól a film. Narratívája túlmutat önmagán, nem a nézőt rántja be a cselekménybe, hogy ott fel tudjon oldódni benne és el tudjon vonatkoztatni a valóságtól, hanem folyamatosan oldalba böködi a nézőt, hogy “Figyelj, figyelj – tapogasd meg a pénztárcádat, emiatt vékonyabb, amit most mondok neked!”

    És ez az előnye, szemben az olyan megoldással, amivel ilyenkor élni szoktak, hogy a film legeslegvégén egyfajta pátoszos giccsel, amúgy Szomszédokosan vonják le a tanulságot (ez ugyan itt is megtörténik, de az előzmények okán már nem hat se giccsesnek, se már feleslegesen hatásvadásznak).

  4. “amit Human a film gyengeségének rótt fel, nálam az pont az erőssége. ” nekem is pozitívnak számított amúgy.

  5. Nekem bejött a film, bár másra számítottam, így az elején nem tudtam még hová tenni a filmet. Még közgazdászként is néha kapkodtam a fejemet, de aztán persze érthető volt. Nem hiszem, hogy oscart érdemelne, de mindenképpen különleges film volt. A végére meg természetesen kinyílt a bicska újra a zsebemben.
    Csak egy jó tanács: Kicsit butácska szőke nővel ne menjetek el erre a filmre, hogy majd egy jót röhögtök! :)

  6. annak reményében néztem ide, hogy meglátom a nevem a kommenteknél. szóval utólag is, kurvajó volt. újra is kéne néznem.

  7. Ja, kár lett volna kihagyni. Jó volt, itt is megvan a tíz komment, mindenki boldog! :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.