Ilyen, amikor teljesen elrontják egy film befejezését, de még ennek ellenére is érdemes megnézni, mivel ez előtte történő dolgok rohadt hangulatosak. Konkrétan van egy olyan érzelmi csúcspont, ami után szinte bármit csinálhattak, azt már nem tudták elvenni a nézőtől.
Hogy miről szól? Röviden annyi, hogy egy tudós bebizonyítja: a halálunk után a létezésünk valahol máshol folytatódik. A film nem áll ki egy vallás mellett sem, szóval nem a túlvilágra jutunk a történet szerint. Sőt, az egyik téma annak a kiderítése, hogy mégis hova.
Viszont az előbbi felfedezés (innen a cím ugye) már így is alapvetően felforgatja az emberiség életét. Elég filozofikus kérdések kerülnek elő a létezésünkről, arról, hogy a múlandóságunk tudata mennyire befolyásolja a viselkedésünket.
Lehet az előbbi ködösen hangzik, így nyilván van egy kézzelfoghatóbb történet is, amiben az említett tudós fia sok év után hazatér apja birtokára, de odafelé összeismerkedik egy nővel, akiről kiderül, hogy öngyilkos akar lenni. Ezzel a gondolkodással nincs egyedül, hiszen a felfedezés miatt nyilván tényleges kiútnak is tűnik a halál a kétségbeesettek számára.
Szóval van egy már-már szerelmi történet is. Így jutottam el a negatívumokhoz, hiszen pont ez működik kevésbé a filmben, méghozzá Jason Segel miatt. Valahol vicces is, hogy Robert Redford és Rooney Mara, sőt még a Friday Night Lights sorozatból ismert srác is beleadja a maximumot az alakításába, erre Jason Segel csődöt mond közöttük. És ez aláássa a filmet valamennyire.
És még az előbbiek, a kémia nélküli kapcsolat és az elszúrt befejezés ellenére is csak ajánlani tudom a filmet. Egyszerűen az alapjai olyan erősek-érdekesek, és annyira hangulatos sokszor, a visszafogott, de ötletes fényképezésével és zenéjével megfejelve, hogy beszippantott és nem is engedett addig a bizonyos pillanatig. Ha esetleg megnézitek, akkor szerintem rá fogtok jönni, hogy mire gondoltam.
Aztán még van vagy 20 perc hátra sajnos. Igazából kiforratlannak hívnám The Discovery-t, ez jó is lesz ide a végére.
ó, elszomorít, hogy pont Segel a negatívum. na mindegy, biztos megnézem azért.
úúú, kint is van? Akkor ahogy időm engedi nézem is és térek vissza :)
Be kell valljam, a filmet nem láttam, de ez a rész hogy a „Friday Night Lights sorozatból ismert srác” megragadt.
Az a fura, hogy magamban én is csak így szoktam hivatkozni rá, mert a nevét sosem jegyzem meg. Pedig ha megnézzük, hogy azt utóbbi időben mikben játszott kisebb nagyobb szerepeket (Breaking Bad, The Homesman, Black Mass, The Program, Bridge of Spies) akkor láthatjuk, hogyha nem is hatalmas költségvetésű, de mindenképpen minőségibb filmekben, és elég nagy színészekkel játszik együtt. Nem beszélve a Fargo 2. évadáról, ahol az egyik főbb szerepet játszotta elég jól.
Szóval lehet, ideje lenne megtanulni a nevét.
Ja, akkor már le is írom, Jesse Plemons.
Arra azert kivancsi lennek, hogy miert gondolod elszurtnak a veget.
Mintha már olvastam volna ezt a kritikát….
nem hiszem?
Gyorsan megnéztem tegnap este. Kicsit jobbra számítottam a kritika alapján, bár érdekes módon nekem pont a vége húzta fel.
Szerintem Rooney Mara pont annyira szar volt mint Segel, sőt pl. amikor az emeletes ágyon beszélgetnek, kb mintha az ágy aljára ragasztott papírról olvasná a szövegét, minden érzelem nélkül.
Ha kivennénk a film közepéből kb fél órát, sokkal ütősebb lenne. Akár úgy is megoldhatták volna hogy kicsit feszkósabbra veszik a hullaházas és kórházas jelenetek, mert így oké, elmondták hogy ez is van, de semmi érzelmi hatást nem váltott ki.
Tényleg kiforratlannak érződik, szerintem is, Segel karaktere is közepes, és a játéka is (pedig volt ő jó abban az interjús filmjében), a vége nekem tetszett, de nem volt túl erős tetőpont.
De érdemes megnézni, ha az előzetes illetve a leírás alapján tetszetős valakinek.
A hangulat és a fényképezés nagyon ott van. Ezek miatt nekem is eléggé bejött. Viszont a vége tényleg nem az igazi. Próbáltak elmenni mindfuck irányba, ami nem tett jót. Érdekes kérdéseket feszeget, és jól is van felépítve a dolog, így aki fogékonyabb az ilyenre, annak lehet megér egy próbát.
Na most néztem meg. Nekem nagyon tetszett, az írással egyetértek, annyi, hogy nekem Seagel nem rontott annyira. Mondjuk lehet, azért mert előbb olvastam a kritikát és valahol számítottam rá. De remek felüdülés volt, eddig ebben az évben kevés film volt, ami ennyire lekötött a végéig. Van a stáblista után egy utolsó kis jelenet amúgy :)
na én is nekiálltam tegnap este, de sajna kb féltávnál ki kellett nyomnom. túl olyan…bohókás és komolytalan volt nekem. már az első jeleneten is majdnem elnevettem magam. aztán meg csak ráuntam. :/ hát kár.