Hasan Minhaj: Homecoming King

Minden hibája ellenére ez volt a legjobb stand-up amit mostanában láttam. Hasan mindezt úgy érte el, hogy a komolyabb témák mellé elég pozitív és érzelmekkel teli volt az előadása.

Az egész fellépés egy egy bevándorló család története. Faterék keményen dolgozni mentek Amerikába, ahol megszületett a kis Hasan. Így nőtt fel a rasszizmussal teli, de egyre javuló országban. Nem szájbarágós, meg “ott szenvedtünk” felépítésű az előadás, hanem teljesen átérezhető mindennapi helyzetekkel rendelkezik végig.

Pont azért is működik a Homecoming King, mert egy történet, így sokszor nem is a csattanóra várunk, bár azok között is akad pár gyönyörűen felépített, hanem arra, hogy mi történik a folytatásban. Nyilván sok standupos csinál ilyet, csak nem 1 órás szinten, hanem rövidebb sztorikkal operálnak. És főleg nem használnak ilyen érzelmi csúcspontokat, mint amint Hasan bevet.

Ami számomra negatívum vele kapcsolatban mindig, hogy néha túlzottan erőlteti a szlenget és modern meme dolgokat. Bár gondolom nem véletlenül csinálja, például a Daily Showban is, viszont míg a története szinte tökéletes gördül előre, addig ezek a beszúrt “laza” dolgok párszor erőltetettnek tűnnek.

Az biztos, hogy semmiképpen sem érdemes kihagyni a Homecoming Kinget, mivel eléggé kilóg a tipikus fellépések mezőnyéből. Például utána megnéztem Santino-tól, aki amúgy baromi szórakoztató figura, a Home Field Advantage fellépést, és annyira nem kötött le a régies formátumával és témájával, hogy alig tudtam befejezni.

8 hozzászólás a “Hasan Minhaj: Homecoming King” bejegyzéshez

  1. Nem szeretnék kötekedni, ennek ellenére megteszem. :)
    Biztos hogy ide való ez a cikk?

    Sorozatjunkie-ra való ez, vagy rosszúl gondolom?

  2. Szerintem nagyon gyenge eresztés volt. Amikor már kezdett vicces lenni akkor csapta be a dráma dolgot, ezzel elnyalva az ember kedvét. Én egy poénos stand upra számítottam, ami alakulgatott majd a depis csattanólba torkollott. Több jobb, szinte névtelen stan upost láttam már. De hát ez is olyan h mindenkinek más

  3. én is láttam már jobbat, csak nem mostanában. Szerintem pont a drámában volt különleges, ahogy írom is fenn :)

  4. En nagyon birtam. Tetszett a Correspondet’s dinner-es fellepese is, de ez kellemesen meglepett. Es nem kell mindig hasat fogva rohogni. Valahogy az ilyenek mindig jobban megmaradnak. Simon Amstell- Do nothing, vagy Tig Notaro- Hello, I have cancer, amik szerintem meg ehez hasonlok, persze teljesen mas temaban

  5. Köszi human! Most jutott eszembe, hogy milyen régen írtál stand uprol, csinálhatnál gyakrabban ilyet. Pl, nem akarsz egy összefoglalót írni az idei termésről? Mert ezek szerint sok olyat is láttál, ami nem jött be.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.