Röviden: The Meyerowitz Stories (New and Selected)

Essünk túl rajta, nem? Adam Sandler rohadt jó egy komoly szerepben. Na erről ennyit. A Netflix idén sok filmmel próbálkozott, és a blockbuster Bright mellé olyasmit is megvett vagy berendelt, mint a szerintem elég jó Tramps, vagy a Discvorey, na meg ezt, Noah Baumbach új filmjét.

A történet röviden úgy foglalható össze, hogy a borzasztó apa által “felnevelt” gyerekek 40 felé igyekeznek végre kilépni az öreg árnyékából, vagyis végre túltenni magukat azokon a lelki problémákon, amik gúzsba kötötték őket az eddigi életükben. Ez amúgy nem valami nagyon rejtett tartalom, hiszen a Sandler által alakított figura sántításával nagyjából az arcunkba nyomják.

Bár nem lesz örök kedvencem, mondjuk Baumbach filmjeinek többségét nem tudnám megnézni még egyszer, de ez a rendező jobbjai közé tartozik. Nyilván emlegetve úgy lesz, hogy “amiben Sandler jó”, de az igazi érdem nem csak az ő vállán nyugszik. Nekem legjobban az tetszett, ahogy a párbeszédekkel felszínre kerültek a problémák, méghozzá nem úgy, hogy kimondták őket. Csak abból lehetett mindent átérezni amilyen módon beszéltek egymással, vagy épp egymás mellett a karakterek, hogy a végére a többség máshol kössön ki.

5 hozzászólás a “Röviden: The Meyerowitz Stories (New and Selected)” bejegyzéshez

  1. Azért ilyenkor szomorú igazán, hogy ha Sandler kicsit komolyan venné a dolgokat mennyi díjat bezsebelt volna már. De nyilván a poénkodós tucat filmjeire több igény van, amiket egyébként én is szeretek de nem árt azért a változatosság. :D

    Sandler nagyon jó Disney szereplő lenne amúgy. XD

  2. nagyon szerettem. kőkemény konfliktusokat emel be tényleg kábé a semmiből és várod, hogy valamelyik szereplő robbanjon, de frusztrálóan feloldatlanok maradnak ezek a szituációk, ilyen “most már minek” alapon, ha évtizedekig úgyis érlelődtek. és amilyen természetességgel ezeket Dustin Hoffman tolja, kegyetlen.

    Sandler nagyon jó és valahol érthető a sok jó szó, mert ritkán látni őt jó karakterben, de akkor is igazságtalan, hogy Stillert nem emlegetik, pedig ugyanolyan erős a szerepében.

  3. Pont a dialógusokról írt a nerdwriter a film kapcsán. Azt mondjuk nem tudtam, hogy a film még jó is.

  4. Stiller sokkal jobb, mint Sandler ebben a filmben. Amúgy meg Baumbach leggyengébbikje nálam. Összeollózta a korábbi filmjeiből a karaktereit és egyéb apró elemeket, nyakon öntötte a felső középosztálybeli tipik zsidó család kamu konfliktusaival, mint valami gagyi Woody Allen filmben és utána tobzódott ebben langymeleg, sehova nem vezető keserédes bájolgásban. Csak az ilyen gagyi családi drámázós, milyen nehéz nekünk a jólétben normális embernek lenni filmeket mindig annyira magáénak érzik a kritikusok, hogy észre sem veszik az ürességet, ami valójában sokszor árad belőlük.

    Stiller figurája kivételével mindenki egy ellenszenves, egomániás gyökér, pár mosolygós helyzet és dialóg, de ezentúl semmi. Csalódás volt, mert sok jót olvastam róla, sokan ajánlották, Baumbach-ot is szeretem.

  5. Nekem kicsit az Augusztus Oklahomábant juttatta eszembe, vhogy az jobban átjött, pedig sem Streepért, sem Robertsért nem vagyok oda. Igaz, ami igaz, Sandleren kívül Stiller Hoffmann és Elizabeth Marvel is kimagasló (utóbbi a House of cardsban is nagyon jó volt). Értettem az üzenetét, át is jött, néha meg is mosolyogtatott, de vhogy nem volt letaglózó filmélmény. Nem akarnám többször látni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.