Rockomlás

Tessék, abelh a Skyscraper buktája kapcsán elmélkedett a Rock karrierjéről, és úgy tűnik azok a számok másokat is elgondolkodtattak. Mindezt úgy, hogy a Rock jelenleg Hollywood egyik legtöbbet kereső színésze. A Forbes szerint csak a színészetéhez köthetően 124 millió dollárt vitt haza a sztár.

Viszont a minta mostanra tiszta: a Rock hiába tudna pár kisebb, érdekesebb akciófilm-rendezőt felemelni a porból, és velük közösen valami közepesnél jobb blockbuster letenni elénk, valamiért mégsem teszi. Konkrétan a Vulture vetette fel, hogy a Rocknak szüksége lenne egy olyan összefogásra, mint amilyen James Cameron volt Arnie számára. Abba bele se menjünk, hogy kedvenc testépítőnk még kikkel dolgozott az évek során, mert a Rocknál sokkal érdekesebben választott.

Viszont egyre gyanúsabb, hogy nem véletlenül ezekkel a közepes iparosokkal dolgozik közösen. Nagyon úgy tűnik, hogy az imidzse fontos számára, és ők hajlandóak ehhez asszisztálni. Ha megnézzük, a Rampage pozitívabbra átírt vége kapcsán mit nyilatkozott arról, hogy szerinte milyen elvárásokkal ülnek be a családok a filmjeire, akkor mindjárt világosabb lesz a helyzet:

I don’t like a sad ending. Life brings that shit – I don’t want it in my movies. When the credits roll, I want to feel great…We had a big meeting where they gave me all the reasons they thought George should die. He sacrifices himself saving the world. Killing these animals who had ill intentions to harm mankind. He sacrifices himself like a brave soldier. OK. But this is a movie! There’s a crocodile the size of a football stadium – we’re not making Saving Private Ryan.

My problem is I have a relationship with an audience around the world. For years I’ve built a trust with them that they’re gonna come to my movies and feel good. So every once in a while, you have to drop this card, which is: You’re gonna have to find another actor. We need to figure something out, otherwise I’m not gonna do the movie.

Röviden: nem szereti a szomorú befejezéseket, az élet elég kegyetlen, a filmjei ne legyenek azok, a fények felkapcsolása után jól akarja érezni magát. Nem is ez a lényeg, hanem a nézőkkel ápolt kapcsolata, ami szerinte bizalmon alapul, és akik elmennek a filmjeire azok jól akarják érezni magukat, nem okozhat neki csalódást, nem szállíthat mást, mint amit elvárnak.

Avagy tojik a kicsit erősebb érzelmes sztorikra, és ez alatt nem köldöknézős művészfilmeket értek, hanem egy minimálisan szomorú blockbustert, ahol a történet adná, hogy az egyik karakter útja nem a boldogan éltek felé vezet. Mondjuk a Rampage ettől sem lenne klasszikus, csak a színész gondolatai látszanak a helyzeten. Konkrétan az vehető ki ebből, hogy jó neki az a langyos víz, amiben van, a töltelékgyártás a sokat hozó Fast and Furious filmek között.

Lehet úgy tűnik, hogy nem bírom a Rockot, de ez nincs így. Iszonyat pozitív figura, és helyén kezelve elmennek a filmjei, de ha már feelgood blockbustereket akar, akkor még ott is tudna érdekesebben választani szerintem, a Jumanjival kicsit sikerült, mivel több van benne, ezt néha megvillantotta, lásd Rundown, Pain and Gain, Snitch.

human
írta
2018. 07. 18. 08:01
megjelenés
26
hozzászolás


26 hozzászólás a “Rockomlás” bejegyzéshez

  1. Ennek az embernek így van helye az univerzumban. Engem az sem zavarna, ha nem keresne a filmjeivel, de még így sem a szart darálja mint a kiégett nagy öregek. :)

  2. “…we’re not making Saving Private Ryan” már eddig is megvett, de most már az izmairól akarom lenyalni a verejtéket. :D

  3. Végül is az ő döntése, hogy miben játszik. Valóban több kellene a fent említett film típusok közül.

    Karrierje elejéről nekem tetszett az emelt fővel is.

    A faster is király volt, de nem jól muzsikált.

  4. érdekes gondolatmenet, főleg ez a rendező felkarolás része.

    1. Brad Peyton: Journey 2, San Andreas, Rampage – ő azért tényleg az egyszerűen irányítható iparosnak tűnik, aki ma asszisztál minden elváráshoz.

    2. Rawson Marshall Thurber: na ő érdekesebb kérdés. szerintem a Dodgeball és a We’re the Millers is pozitívan lógott ki a vígjátékos felhozatalból, Rock talán ezért dolgozott vele szívesen, habár a Central Intelligence-nél pont a középszerbe rántották a rendezőt is. Ahogy a Skyscapernél is egy másik zsánerben, de azért a Red Notice-t még megvárnám, mielőtt ítéletet mondhatnánk felette, de ebből az együttműködésből még lehet valami.

    de vitathatatlan, hogy Arnnoldnál azért Cameron, McTiernan, Verhoeven voltak a pakliban, összehasonlíthatatlanok nem csak Rock rendezőivel, de a mai blockbuster készítőkkel is egyáltalán. habár Verhoeven is mikor kapna ma manapság kb 130-140 milliót a Total Recallra, de ez már más téma :)

  5. Én kedvelem emberileg (már amennyire rálátok erre az oldalára), de “filmbuziként” önkéntelenül is időnként ellenérzéseim vannak vele szemben emiatt, hogy nagyon biztonsági játékot játszik. Ami pedig nem kéne, hogy baj legyen, hiszen aki tisztában van a korlátaival és azt okosan nem lépi át az mégis csak jól csinálja amit csinál.
    Érdekes felvetés az Arnie párhuzam, de egyrészt a nagyon más életút miatt sem működne ugyan az a recept (az osztráknak szerintem sokkal önállóbban és külföldiként hátrányból kellett feljönnie mint Rocknak akiknek amikor minden kötél szakadt ott volt a pankráció ahol kb tárt karokkal várták – és még a nyelvet is beszélte :D) – persze mind a ketten kurva nagy küzdők, de szerintem Rocknak volt könnyebb dolga. A másik ok, hogy már nagyon más a filmgyártás is mint 80-90ben. A 90es években egész biztos, hogy Rockból is egész más hőst faragtak volna és a közösségi média híján őt is más imidzsépítési elvek vezérelnék.

    Egyébként kicsit talán furcsa de szerintem jobb párhuzam Arnie -nél a Rock / Bud Spencer. Persze nagyon más karakter, de igazából az öreg Bud is család barát imidzset erőltette, hasonlóan szerény színészi teljesítménnyel, de amit tudott azt tökéletesen használták és a rajongók imádták érte amíg tartott.

  6. Én is kedvelem Rock-ot, csak a filmjeinek a forgatókönyvíróival van bajom. Vegyük a Skyscraper-t. Olyan papírmasé karakterek vannak benne, hogy hihetetlen. A megnézése után csak 1 mondat járt a fejemben: Hogy merték ezt a filmet a marketingesek a Die Hard-hoz hasonlítani????
    Legyen faék egyszerű a sztori, de akkor legalább a karaktereket dolgozzák ki! Komolyan mondom, a Die Hard-ban fejbe lőtt Alice-ről, vagy a Predator indiánjáról többet tudnék elmondani, mint Rock karakteréről. Itt a szereplőket még a párbeszédekből sem tudjuk megismerni, mert nincsenek értelmes párbeszédek.
    A bunyók meg úgy vannak vágva, hogy még a Disney is megtapsolná.

  7. ez a skycraper olyan messze van a die hardtól mint a magyar futball a világelittől !

  8. Snow:

    ” A másik ok, hogy már nagyon más a filmgyártás is mint 80-90ben. A 90es években egész biztos, hogy Rockból is egész más hőst faragtak volna és a közösségi média híján őt is más imidzsépítési elvek vezérelnék.”

    ez tuti, jó pont. nem csak Hollywood más, de a közösségi média és az általa felépített népszerű karakter archetípus is.

    Rocknak ebből a szempontból viszont talán nehezebb, mert sokkal szélesebb körnek kell megfelelnie és nagyobb a láthatósága. Arnoldnál azért a nagy “klasszikusok”, mint a Predator, Terminator (1), Commando, Conan csak zsáner szempontjából jövedelmeztek jól, nem voltak hatalmas blockbusterek (80-130 millió között lennének manapság. És amikor úgy döntött, hogy ő lesz az egyik legnagyobb sztár Hollywoodban, azt az Ikrekkel alapozta meg.

    Ha utána nem ment volna el Cameron, Verhoeven irányba, és az akkori média teljesen más szerepvállalást követelt volna meg tőle, mint jelentős sztártól, akkor lehet ő is már irányba terelte volna magát.

    most ezzel nem Rockot védem, de míg Arnoldnak nagyjából elég volt pár jó sajtós és cikk, interjú az imázsa felépítéséhez, amit után nem kellett social médiában megvédeni, hogy ő tényleg akkora kickass arc, vagy sem, addig a Szikla szinte a nap minden percében szerepvállalásra kényszerül.

  9. Sajnálom hogy nem maradt meg az Amazonas kincse vonalon.Fasza akciók, viszonylag kevés CGI és még a túlzások sem voltak zavaróak mert legalább látszódott hogy kaszkadőrökkel csinálták.

  10. “A másik ok, hogy már nagyon más a filmgyártás is mint 80-90ben. ”

    de ez ellene is szól, hiszen manapság filmsztárnak lenni sokkal nehezebb.

  11. San Andreas és Faster. Ezt a kettőt tudom felsorolni amit egyedül, főszerepben eladott nekem. Lehet pont azért mert éppen ezek a kevésbé vidám családbarát filmjei? A San Andreas is sokkal jobban ütött volna egy drámaibb, “szomorúbb” befejezéssel. Pont olyan és annyi szerep áll jól neki, mint amit a Fast Five-ban, vagy az említett Rundown, Jumanji és Pain & Gain-ben kapott.

  12. a Die Hardban sem halt meg a Bruce Willis, mégis sokkal jobb akciófilm volt, mint a Rock filmjei.
    nem kell ahhoz halál, csak jó (jobb) forgatókönyv.
    én direkt értékelem, ha nem csak úgy beáldozzák a kalandfilm főhősét a “dráma” érdekében, hanem valami okos, érdekes ötlettel megoldják, hogy miért nem hal meg. na ez (okos, érdekes ötletek) manapság baromira nem megy a kaland/akciófilmeknek.

  13. Clegane:

    én a Die Hardot nem is tekinteném előképnek – annak ellenére, hogy a Skyscraper majmolja – mert olyan szinten magasra tette anno a lécet, hogy azóta sem ugrotta meg sok akciófilm.

    szerintem a Rock ezzel is most kicsit pluszban tökön lőtte magát, hogy a Die Hard párhuzamo nem hogy nem adja el a filmet, de még inkább aláhúzza, hogy milyen messze is van tőle minőségben.

  14. abelh / human: a 80-90es évek beli filmgyártás abszolút rock mellett szól (már abban a tekintetben, hogy a 90es években biztos könnyebben ment volna bele keményebb akció zsánerekbe a családbarát attitűd helyett.
    Az, hogy Arnold helyzete nehezebb volt, azt inkább a származásra és az életútra gondoltam (úgy hollywoodi karriert csinálni, hogy a nyelvet sem beszéli:)) . A korszakból adódó eltérések inkább csak “mások” de ami az egyik oldalon nehézség az a másik oldalon könnyítés is. (pl a közösségi médiában való megfelelés nyilván plusz teher a karrierépítésben, viszont segíteni is tud – promózhatod a filmet, a filmen kívül is tudod magad népszerűsíteni míg ha a 90es években mellé nyúltál nem tudtál a közösségi médiában szépíteni rajta)

  15. Snow:

    teljesen jogos, ismét :)

    Schwarzenegger könyvét olvastam én is és abból úgy jön le, hogy nála mindig az volt a cél, hogy minél nagyobb sztár legyen és emiatt szélesebb skálán mert vállalni szerepeket – hiába volt kasszasiker, az akkori Emlékmás hogyan nézne ki Rock önéletrajzában? :) Schwarzi meg egy évben tolta az Ovizsaruval :)

    Rock alapja meg ezzel szemben a stabilitás akar lenni, de csupán biztonsági játékkal önerőből nem fog sikerre vinni filmeket, mert mindig kell mellé majd valaki, vagy valami, ami még eladja az ötletet. nekem az a furcsa, hogy ez nem nyesegeti az egoját, de azért a cikkben taglalt logika is érthető.

  16. Nekem Rock mindig vicces volt, még a komoly korszakában is. Halálos Iram, Doom, Skorpiókirály, Emelt fővel… ezek a legviccesebbek. Aztán önironikus lett, meg ráállt egy stílusra, azóta változó a minőség. Jumanji se volt nagy szám, Rampage szintén borzasztó unalmas…

    SPOILER

    Ezerszer látott kliséhalmaz, sajnos komolyan lett véve, a karaktereket is valami filmgenerátor írhatta. Szétuntam magam. És ahogy a gonoszt elintézik (ez nem ééér) ott úgy éreztem magam, mint mikor Leia repült.

    Legközelebb a Tetris köré írnak 2 órás sztorit?

  17. A Snitch a legjobb filmje. Pontosan azért, mert ott konfortzónán kívól mozgott. De tisztelem, hogy kiáll egyfajta filmezési opció mellett, amiben ő is és a közönség is jól érzi magát. Legalább ő tudja mit csinál, ezt nem mindenki mondhatja el magáról Hollywoodban.

  18. Pedig a karrierje kezdetén azért vállalt be más jellegű szerepeket. Múmia visszatér, a “csodás” CGI boralommal a végén (plusz ezt a kartaktert azért gyorsan jófiusította a Skorpiókirályban). Plusz ott a Doom ahol ha jól tudom ő választotta a rosszfiú szerepet, mert eredetileg a főszerepet ajánlották neki. Na persze az a film is egy rakás tudjátok mi, de Rock-ot én bírtam benne.

  19. Na, ránézünk a Rock busa nagy fejére, és mit látunk?
    Egy totál önazonos ( önironikus? :) ) tök feelgood faszit.

    Milyen filmeket csinál?
    Önironikus, kissé bárgyú, feelgood akciófilmeket.

    Szerintem ezzel nincs baj.
    Sőt, el lehet vinni a 12 éves kisöcsit is nyugodt szívvel moziba.

  20. “Önironikus, kissé bárgyú, feelgood akciófilmeket.”

    szerintem pont ez a gond, hogy nem önironikus a legtöbb filmje, hanem komolyan adják elő.

  21. Szerintem Rockkal nincs semmi baj . Ő ilyen családias nem erőszakra építő figura az életben is . A baj inkább abból ered hogy senki se csinál eredeti filmeket .

  22. Igazából Rock filmjei szórakoztatóak, tisztes iparosmunka mindegyik. A bajom velük főleg az, hogy mindig a forgatóükönyvíró gázsiján spórolnak. Amúgy meg tudja magáról, hogy nem “színész”, így nem is fog belemenni olyan szerepekbe, ahol teljesíteni kell. Nem egy Bale vagy DiCaprio, na. Ezt (is) viszont tisztelem benne. Nem mindig kell a filmek végére csavar és drámai végkifejlet, igaza van abban, hogy aki ilyet akar látni, az kapcsolja be a tévét és néze meg a hiradókat.

  23. A tavalyi Baywatch pedig mindek minősül? Mert az szerintem nem volt családbarát.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.