Bad Times at the El Royale

2018-ra olyan szinten áldozzák fel a producerek az eredetiséget a politikai korrektség oltárán, hogy manapság Hollywood bármely kreatív vadhajtása szobrot érdemelne Los Angeles egy szent ligetében. Ezzel a kijelentéssel nyilván még nem találtam fel a meleg vizet, de ha Drew Goddardot rendezőként két mozi után már ebbe a kategóriába emelném, azzal nem kevés párbeszédet lehetne elindítani. Hiszen a Bad times at the El Royale egy centiről centire tökéletesen kivitelezett profi mű, valahol mégis csak olyan érzést kelt, mint amikor elindultok az év egyik legjobb házibulijába, aztán végül leragadtok egyikőtöknél a konyhában sörözgetve, és miután kibeszéltétek az élet nagy kérdéseit, némi hiányérzettel hazamentek hajnali 3-kor, mert már túl késő van kimozdulni.

A The Cabin in the Woods után nyilvánvaló volt, hogy a lehető legkevesebb előzetes információ csak a film javára válhat, hiszen a horror elemek kiforgatását követően ismét zsánerelemek dekonstrukciója kerül Goddard asztalára. Jelen esetben ennek helyszíne egy titokzatos régi szálloda, ahol a felütésben szó szerint megalapoznak egy mindent átszövő rejtélynek, hogy aztán később egy nagy zsákokkal felpakolt nő, egy porszívóügynök, egy pap és egy femme fatale-nak beállított nő bepöccintse az eseményeket. Nyilván senki nem az, akinek látszik, feltárulnak a kezdetben túlmisztifikált, de közel sem annyira érdekes személyes hátterek, miközben a történet is kisebb-nagyobb fordulatokkal operál, hogy aztán egy Tarantinót idéző, zenére komponált rengeteg dumálással teli végkifejletben hirtelen véget érjen.

És ezzel el is érkeztünk a film legnagyobb hibájához, hogy jócskán nagyobb jelentősséggel ruházza fel önmagát, mint amit valóban történeti síkon produkál. Mindig akad egy félmondat, egy sejtelmes beállítás, vagy csak egy hirtelen jött zenei betét, ami hatalmas konspirációkat és borzongató titokzatosságot sugall, ám a sztori tényleg csak egy furcsa estét mesél el.

Drew Goddard mozija filmnyelvileg ettől függetlenül és a majd’ két és fél órás játékidő ellenére is rendkívül tömény. Gyakorlatilag órákon át lehetne (és valószínűleg fogják is) elemezni a dramaturgiai megoldásait, hogy hol blöfföl és hol próbálja kifigurázni a modern hollywoodi történet mesélést. A beállításait tucat számra lehetne kimerevítve nézegetni, olyan sűrű képi szimbolikával dolgozik és emellett még musicalre hajazó tökéletesen komponált jelenetekkel is teletűzte a mozit. Technikailag az El Royale egy precíz, remek filmalkotás, Jeff Bridges nem is hiába ajnározta a forgatókönyvet, hiszen minden színésztársa nagyon élhet a szerepében, de messze a leghálásabb karakter az övé, ami egy Oscar jelölést még simán megérhet.

Végeredményben azonban mégis némi hiányérzetet hagy maga után a film, mivel a mítosz teremtés olyan szinten erős, hogy végig valami többre számítasz a tömény műfaji (ön)reflexióknál és talán ezért nem is válhat klasszikussá, mert megroppan a saját súlya alatt. Ha visszakanyarodhatok az írás elején emlegetett házibulis analógiához, végig jól szórakozol a társaságban, komoly lélektani, vallási kérdéseket boncolgattok sokáig, néhány feles fejbe kólint, mint a történet fordulatai, amiktől végre felpattannál az asztaltól, hogy na most indulhat az igazi felhajtás. Aztán csendesen inkább mégis visszaülsz és beszélgetsz, amíg kifogytok a témából és várod, hogy valaki asztalt bontson. Az estét meg közben szívesen felidézed még párszor, akár hetekkel később is, elemezgeted magadban az elhangzottakat, de valahol sajnálod, hogy nem életed egyik legjobb éjszakája volt, ahogy az elején remélted.

23 hozzászólás a “Bad Times at the El Royale” bejegyzéshez

  1. Ugy latszik en jobban szeretem a konyhaban vilagmegvaltos esteket, mint a bulizast. :)

    Az El Royale sokkal jobban bejott, mint a First Man (erdekes, nekem itt volt “centiről centire tökéletesen kivitelezett profi mű”-erzesem, es ebbol eredo hianyerzetem) vagy a minden eredetiseget nelkulozo A star is born.

    Szerintem, plane a korban elhelyezve, nagyon jol eltalalt karaktereket kaptunk. A sztori, meg ha utolag tokeletlen is, vegig lekotott, a zene pedig maga volt a tokely.
    Hangulatos darab a film, es ezekbol sajnos egyre kevesebb van. Persze nyilvan mindenki mast keres vagy tekint erteknek egy-egy filmalkotasban.

  2. én is jobban szeretem az ilyen beszélgetős esteket a vad bulik helyett :)…bölcselkedésnek szoktuk hívni a haverokkal :)

    A filmet tervezem megnézni :)

  3. Nem volt rossz, csak tényleg nagyobb a füstje, mint a lángja. Alapból az előzetes, de maga a film első fél órája is olyan, mintha valami nagyobb dolog lenne készülőben, mint amit végül kapunk.

    SPOILER:

    3 dolgot emelnék ki. Hemsworth megérkezése az El Royalehoz szerintem zseniális volt. A csaj harmadék éneklésénél már én is csak néztem, hogy nemáár. Illetve Jon Hamm karakterének valódi küldetésére nem igazán derül fény.

  4. Az emberek sorra jöttek ki a moziból, mondván, hogy dögunalom szar film. Esküszöm, hogy emiatt felkeltette az érdeklődésemet: ennyire szar nem lehet.

  5. Bosszantó egy film volt, mert akadt benne potenciál, de a 140 perc végigseggelése után mégis erős hiányérzettel keltem fel. Ennek fő oka, hogy amit érdekes lett volna jobban megismerni (mint pl. Hamm küldetése, illetve a hotel titokzatos vezetőségének működése), azt egy idő után hagyták a francba, azokat a szálakat pedig, amelyek a misztikum miatt működtek, addig boncolgatták, amíg ki nem halt belőlük minden érdekesség. Ez utóbbit Hemsworth-nél éreztem leginkább: a zseniális bevonulásáig tök para a figura, hogy aztán a legszarabb gonoszkodó klisékkel tömjék tele a karakterét, és a 20 perces vallatásos performansza végére már tényleg semmi ne maradjon a félelmetes szektavezérből.
    A pozitív oldalon kell viszont megemlítenem a film humorát – volt benne egy-két igen nagy beszólás -, illetve csatlakoznék Bridges kiemeléséhez, aki nagyon nagyot ment itt, csakúgy, mint Cynthia Erivo, az ő párosuk remek volt.

  6. Nagyon jó film volt, csak két dolog zavart:

    SPOILER:

    Chris karaktere szerintem sokkal teátrálisabb volt a tábortüzes jelenetnél. Kár, hogy azt a káoszt nem vitték bele a végső leszámolásba, sőt nekem a végén csak egy pitiáner bűnözőnek tűnt, míg előtte egy sokkal okosabb manipulatív vezérnek lett bemutatva.

    Ham küldetésére sem derült fény, sem pedig arra, hogy miért kellett eltávolítania a lehallgató készülékeket, mert szerintem ez mind arra akart következtetni, hogy ott helyben egy még nagyobb “buli” fog történni hamarosan. Volt így is akció bőven, sőt lehet, hogy túlzsúfolt is lett volna így a vége, de poén lett volna, ha az ő célpontja is a helyszínre érkezik a végén, lezárva azt a szálat is.

  7. Nekem összességében tetszett a film,a hibákkal amiket írtok egyetértek plusz annyit tennék hozzá hogy…
    SPOILER
    …a hotelvezető mindenes srác meglepő volt a végén ahogy lerendezte az ügyet de a drámájához képest nagyon összecsapottan vezették fel a karaktert.Így nem tudtam átérezni a halálát annyira amennyire a film tálalta.
    SPOILER OFF

    Szórakoztató kis Tarantino pótlék volt idén.

  8. SPOILER lehet:

    Lehet, hogy picit mellekvagany, de nekem az volt a kezenfekvo a kort, es plane a pillanatnyi Nixon-hiradast latva (Watergate kesobb), hogy itt a JFK-Marilyn Monroe viszony vagy ahhoz hasonlo lehallgatasok vannak a hatterben. A hatvanas evekben eleg aktiv maffia “bulik” voltak, es dult a prostitucio is, plane az ilyesfajta kaszinokban, hotelekben. Szoval a porszivo (vagy egyeb) ugynok ottletere nekem nem hianyzott annyira a valasz.

    Meg a Billy Lee karakter (kor: Charles Manson) is nyilvan csak az ot koveto szektasok (tobbnyire tini lanyok) imadatabol nyeri a magabiztossagat, amugy meg egy nyikhaj, ha egy eros jellem kerul vele szembe, es szerintem ez rohadt jol atjott.

  9. Az utóbbi évek filmtermésének egy üde színfoltja, aki teheti és szereti a Tarantino-stílust, mindenképpen nézze meg.

  10. SPOILER

    Most komolyan? Aki kiment a moziból annak nem esett le, h mi volt az ügynök célja? Pedig olyan zseniálisan felépítette a film :). És ezt kiemelni hibának… ajjajj :).

    Úgy tűnik én is a beszélgetni szeretők csoportját erősítem :). Az utóbbi idők egyik nagy pozitív csalódását hozta a film számomra.

  11. 2, 3, 12:

    én is inkább beszélgetős típus vagyok, tetszett is ez az oldala a mozinak, de szerintem nem ez a lényeg, vagy akkor nem jött át az írásból.

    arról van szó, hogy a film rengeteg ponton arra mutat, hogy itt valami hatalmas rejtély, vagy konspiráció van, közben meg simán kifuttatják a sztorit alapjáraton.

    hogy Drew Goddard ezzel is reflektál-e esetleg valamire, vagy tudatosan vezeti meg a nézőt, azt már kicsit nagyon belemagyarázósnak érzem, de nem feltétlen lepne meg.

  12. egy szóval sem utaltam rá sehol, hogy az a probléma, hogy számos dolog nem derül ki – ezt a részét pont szerettem a filmnek.

    azt mondom, hogy felfújnak az orrod előtt egy csodálatosan szép lufit, és amikor várnád, hogy pukkanjon, akkor hirtelen leengedik a levegőt belőle.

  13. Mondjuk Goddard esetében (Cabin in the woodsból kiindulva) valóban nem meglepő, hogy nem azt kaptuk a végén, mint amit az elején belengetett.

  14. @14 abelh

    Egyik ismerősöm előttem látta 1-2 nappal, mindketten piszkosul vártuk. Ő is kicsit csalódottan, hasonló érzésekkel jött ki, mint amit te is körülírtál. Annyit mondott nekem, hogy ne várjak egy nagy-nagy, mindent összefogó konspirációt vagy mögöttes szálat, és akkor jól fogok szórakozni. Pedig – a trailerek és a zsáner alapján is – valami ilyesmire számítottam eredetileg.

    Piszok érdekes az expectation management ilyen téren egy filmnél, mert ha nincs a haverom ezen egy mondata, valószínűleg én is kissé csalódottan távozom. Így viszont, hogy ezt tudtam előre, számomra sokkalta pozitívabban csapódott le. Nyilván örültem volna én is egy ilyen megoldásnak, de tudtam, mire számítsak így a |Reality-Expectations| még a számegyenes pozitív végén mozgott.

    Remek kritika egyébként, igényes írás ismételten! :)

  15. Gore:

    Én úgy ültem be rá, hogy a random kritikák, amiket olvastam, szinte csak a negatív oldalát emelték ki és vontatott, unalmas mozinak címezték, amit csak a súlyos fordulatok lendítenek át a holtponton.

    Szóval alapvetően semmi elvárásom nem volt, csak annyi, hogy most beülünk egy nagyon hosszú filmre :) Amiket itt az írásban számon kértem rajta, azt a film saját maga támasztotta a nézése közben és ezért is írtam, hogy a saját súlya roppantja meg.

    Ha lehetek ennyire szigorú, az elvárás menedzsment pont a film részéről nem kiegyensúlyozott – de lehet ez is önreflexió, habár akkor már nagyon komoly tudatosságot feltételezek mögé.

  16. Baszki mennyire egyetértek ezzel az írással! Imádtam, de tényleg volt valami, ami hiányzott, de ettől függetlenül tuti előveszem 1x-2x majd még.

  17. Jó kis írás volt, köszi :)
    Az év egyik legnagyobb kellemes csalódása volt a film, szerettem, bátran ajánlom. Az első 2 óra baromi hirtelen szállt el

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.