Adam Sandler: 100% Fresh

Ez most elég vicces helyzet, mert Sandler durván beszól a kritikusoknak a stand-up specialje végén, na meg már a címmel is beint, viszont amit előtte látunk… az nem jó?

Mármint értem, hogy Sandman már régóta utálja a kritikusokat, és többnyire járja a maga útját. Ez teljesen rendben van filmügyileg. Viszont látszólag igenező emberekkel vette körül magát jóbarátok helyett, és lehet, hogy 1-2 kritikát meg kéne fogadnia. Nem azokat, amik a művészi céljaival szembe mennek, tehát nem a Ridiculous 6 után kellett volna bőszen olvasnia, de az itt látott fellépések után lehet magába kéne néznie kicsit.

Oda akarok kilyukadni, hogy ez nem is igazi stand-up, hanem a legnagyobb “made it for the fans” a Baywatch óta, amit ugye legendásan az előbbi szöveggel védtek Rockék. Vannak benne jó viccek, ezt nem tagadom, és 1-2 dalon is mosolyogtam, de az egész nem állt össze. Nem volt egy fő téma, ami köré felépítette az egészet, inkább csak teljesen random poénokat sütögetett.

Még ez is működhetett volna, ha a lazítós hangulatot sikerül összehozni, de ezt meg a vágással nyírták ki. Mármint a 100% Fresh vagy 10-15 fellépéséből van összetéve, de úgy, hogy az egyik helyszínen kezdett dalt a másikra váltva fejezi be Sandman. A sok vágás sajnos olyasmit is sugall, hogy rejtegetni próbálják a nem működő részeket, ami egy stand-upnál sosem jó érzés. A legtöbben egy turné után szokták felvenni a specialjüket, amikorra már kidolgoztak benne mindent, ezt viszon ránézésre a vágószobában tették össze valamennyire érdekessé. Mert igen, egy kicsit feldobja a fellépést a váltogatás, elismerem.

És itt jönnek be a fanok: mivel Sandler csinálja, így aki váltott jegyet, az már nevet (vagy arról a 10 felvétel közül helyszínről vágják be a vicc előadását, ahol kacag a közönség:), mert bírja a színészt-komikust. Viszont így nincs meg az igazi visszacsatolás Sandler számára, ami filmeknél kevésbé tűnik gondnak, mint egy stand-up-nál.

14 hozzászólás a “Adam Sandler: 100% Fresh” bejegyzéshez

  1. Erdekes karakter ez az Adam Sandler. 10en eve o volt az elso szamu kedvencem ha nevetni kellett. Ma mar o a megtestesitoje a B vigjateknak es annak hogy az ember igenis elhet abbol hogy kulonbozo tropusi nyaralasokra viszi a csaladjat es baratait majd az ott let alatt ,,kellemest a hasznossal” alapon forgat is valamit.
    De ez mind nem valtoztat a tenyen hogy az Apafej a mai napig a kedvenc filmem es az ott alakitott karaktere a legjobb arc akit valaha filmen lattam!

    Szoval egyfelol bennem van a felelem hogy ebben is csalodnek ahogy kb mindenben amit az elmult evtizedben muvelt, illetve a remeny is pislakot hogy mivan ha ezzel most megis megmutatja hogy nem ok nelkul szerettem/szeretem annyira…
    ja es persze az is bennem van hogy vannak arcok akiket cask szinpadon vagyok kepes elviselni/viccesnek tartan: pl Donald Glover, Kevin Hart, Louic CK, Sarah Silverman stb stb

    by the way: kezdett dalt a másikra váltva fejezi be Sandman. – asszem ez egy eliras

  2. Még mindig ő az egyik legjobb vígjáték színész(de ha esetleg mégsem akkor nevezzétek meg ki az konkrétan?) csak sajnos egy idő után mindenki kiég.A régi poénok meg stílus már nem lesznek viccesek,és a krtikusok elkezdenek piszkálni nem könnyű fennt maradni,mert sokan akarnak ebből élni.
    Egyébként élőben váltottál már jegyet külföldi stand up-ra,mert a videó nem adja vissza azt a feelinget amit szeretnél!?

  3. Őszintén szólva kritizálni mindig könnyebb, mint építeni és valamit letenni az asztalra. Csak nézzétek meg az itteni ultralaza fanyalgó kommenteket amikor egy trailer jön bármihez, hogy “ez nem adja”. Mintha a magyar filmipar tudna jobbat vagy értékesíthetőbbet alkotni. Nem kell rá beülni és ennyi. Én bírom Sandlert (pl. Kellékfeleség, Első 50 Randi), bár a filmjei valóban egy kaptafára készülnek és nem is igazán a kedvencem, de azért lássuk be, hogy a kritikusok kollektív ereje rá tud telepedni egy emberre. Nem is azt mondom, hogy nem szabad kritizálni, hiszen ha sok ember értékel, akkor csak teljesebb lesz a kép, hogy mi nem működik egy filmben és utána a nézők is kegyetlenül büntetni fognak a távolmaradásukkal. Ám összességében úgy érzem, hogy ez az alkotó-kritikus-néző háromszög aránytalanul eltolódott a kritikusok irányába olykor-olykor, mintha vezetni kellene a nézőket, hogy ki érdemli meg a sikert és ki nem. Tehát lehet Mr. Sandler letenné a világ legjobb vígjátékát, lehet akkor is lehúznák, mert nem kaptak elég repi cuccokat vagy beszólt valahol vagy ki tudja milyen indokért. A kritikusok alapvetően kialakítják az alaphangját egy franchisenak vagy színésznek. Nem egy filmes világ bukott meg így, mert már előre elkaszálták őket és a nézőket plyetykákkal befolyásolva végleg ki is nyírták. Az már egy dolog, hogy a filmkészítők is maguk alatt vágják a fát, ha tényleg értékelhetetlen szemét a letett darab. Ettől még úgy érzem, hogy néha a sima készítő-néző kapcsolat elég lenne, míg a kritikusok csak felesleges vérszívók, akik mások munkájából gazdagodnak megmondóemberekként.

  4. Mai nevettetők közül Adam Sandler az aki megkarcolja a néhai Jim Carrey,Eddie Murphy,Murray,Nielsen,Richard Pryor munkásságát :)

  5. Köszi Human, gondolkoztam, hogy megnézzem-e, de ezek után inkább másra tartogatom azt a másfél órát.

  6. “Őszintén szólva kritizálni mindig könnyebb, mint építeni és valamit letenni az asztalra. Csak nézzétek meg az itteni ultralaza fanyalgó kommenteket amikor egy trailer jön bármihez, hogy “ez nem adja”. ”

    jó, de az a komment amit emlegetsz, az nem kritika, hanem tényleg csak egy vélemény. van különbség, a kritika ad a műhöz, többek között kontextusba helyezi például. egy jó kritika is komoly munka (nyilván nem egy filmalkotásnyi:), bármilyen hihetetlen. de még a fenti élménybeszámoló sem egy 2 másodperces kommentnyi.

    az eltolódást sem érzem, hiszen kritikusok által lehúzott filmek kaszálnak, éltetettek meg buknak. ppont ezaz, hogy a közösségi médiakampányok miatt éppen még jobban a marketing, a stúdió narratívája felé van a tolódás, és még inkább csak a pénz számít. szerintem páran észre sem veszik, hogy a nagy “fúj kritikusok” közben hogy befolyásolják őket instán-youtubeon-facebookon-redditen.

    de sajnos a Sandman itt taglalt fellépéséről senki sem ír kommentet :)

  7. Sajnos a standupot rühellem. Voltam egy angolon, ahol egy fickó a halálomon poénkodott és nyilvánosan megalázott a teljes közönség előtt. Szóval köszönöm szépen, de én ebből nem kérek. Már a Showder Klub promóitól is rosszul vagyok, mert az egész stílus rém erőltetett, hogy “na most marha vicceset fogok mondani” és akkor ki van adva a parancs, hogy nevetni kell.

    A filmkritikusoknál arra is értettem, hogy ma már bármelyik néző el tud érni egy trailert a neten, tehát megnézi és eldönti, hogy akarja a terméket vagy sem. Azokat a kritikákat bírom, amikor kapsz egy egyéni véleményt, amikor ad hozzá valamilyen humoros jelenetet (ld. ismertebb hazai YouTube bloggerek), ami azért tényleg szellemi kihívás. Az egész mozis piac meghasonlott már, ahol óriási költségvetést kell beinvesztálni a reklámkampányba. Már rég nem arról szól, hogy valaki kitalál egy jó sztorit, megcsinálja és pénzt keres vele, hanem hogy nagyon sok pénzt keressen vele vagy ilyen-olyan könyvelési trükkökkel a cégét mentse. Ha ehhez hozzá teszem, hogy szerintem a konkurens stúdiók kritikusai milyen negatív kampányt vagy pletykákat terjesztenek, akkor mi is csak nézünk, hogy milyen kőkemény piaci harcba keveredtünk. Szerintem A. Sandler is ennek áldozata lehet. Kis filmek, kis vagy közepes pénz, de valakinek még így is irigy lehet rá és keresztbe tesz neki. Ám elég egy rossz nyilatkozat, egy magánéleti válság, egy rosszabbul sikerült poén és utána már mehet a negatív hozzáállás az új projektjeihez. Néha úgy érzem, hogy túl sokat is megtudunk a filmkészítési folyamatokról, amit nem kellene kiteregetni, tehát ha gondok vannak a stúdióban, a stábbal vagy akármi mással, akkor már beindul egy pletyka FM és lerontják a kritikusok és a nézők hozzáállását is. Arról nem beszélve, hogy manapság mindenki filmesztétának képzeli magát, mert van véleménye és megoszthatja. Felhígult a szakma azzal, hogy lassan mindenki szakértőnek képzeli magát, holott a legtöbb kritikus is csupán nagyobb figyelmet kapott néző csupán.

  8. @Platschu

    “Csak nézzétek meg az itteni ultralaza fanyalgó kommenteket amikor egy trailer jön bármihez, hogy “ez nem adja”. Mintha a magyar filmipar tudna jobbat vagy értékesíthetőbbet alkotni.”

    Most akkor a magyar filmiparról alkotott véleményed, az nem ugyanaz az ultralaza fanyalgó komment? Meg most miért gond, ha valaki leírja, hogy “nekem nem adja” ettől kevesebb lesz a film vagy akár te? Na meg egy “nekem nem adja” vélemény, az ne legyen egyenlő egy terjedelmes kritikával könyörgöm.. még ha főnévként értelmezzük (értékelő vélemény) azért messze nem ugyanaz.. Csak mert leütök 3 billentyűt a zongorán, attól még nem leszek zenész.

  9. Kb tíz éve nem láttam Sandler filmet, de a stand up után végre megnéztem a Punch-drunk love-ot, és AZTAKURVA. De nem is ez a lényeg, és úgy látom, hogy a kommentelők közül én leszek az első, aki valóban látta is a specialt. Szóval ez neked megy human :D

    Sosem láttam a Sandman stand upjait korábban, de ez nálam valami weird, elfuserált módon zseniálisan betalált. Többször újranéztem a végét, a Chris Farley-songot meg vagy 10-szer, aztán megnéztem a dokumentumfilmet is az életéről, amiben ugye szintén szerepel Sandler.

    Szerintem egyáltalán nem hülye ő, egy 52 éves, félénk gyerek, aki a mai napig szarik mindenre, kivéve a közönségére, azokra az emberekre, akik még ezek után is kitartanak mellette, miközben eltelt több évtized. Nekem ez az attitűd tetszett nagyon. Még mindig megvan a jó humora, ami hangyányit alakult csak át, és én is meglepődtem, hogy mennyi zene és ének van ebben a specialben, amit először nem is értettem. Aztán megnéztem néhány régebbi fellépését, SNL-t, és akkor rájöttem, hogy ez mindig is a műsor része volt nála. Számomra a vágás a végére nagyon feldobta az egészet, ahogy ugrálunk egyik helyszínről a másikra (és igen, lehet, hogy ezzel szűrték ki a kevésbé kacagó közönséget), mert ad az egésznek egy különc vibe-ot (a mai specialökben nincs ilyen, és kevés a működő egyéni vizuális ötlet).

    Külön tetszett a baromi jó Rob Schneider cameo, és az, ahogy Sandler kitartott ugyanazon emberek mellett, akikkel karrierje elején összebarátkozott. En rohadtul elhittem neki, hogy megszakad a szíve úgy hiányzik neki a mamlasz Farley. Ahogy azt is, hogy most már minden a feleségéről, a gyerekeiről, a családjáról szól, miközben milliókat keres a szar filmjein, mégis minden híres talk showba 10 dolláros pulcsiban és farmerben teszi tiszteletét.

    Egy kicsit túl komolyan vetted azt a “kemény kiszólást” a kritikusoknak, ami konkrétan asszem kétszer fordul elő egy dalban, és egy csak egy gyors fricska, villámpoén, aminek van ugyan jelentősége, de valahol ez is azt bizonyította számomra, hogy Sandlert rohadtul nem érdekli ez. Tisztában van a filmjei minőségével, ugyanakkor azzal is, hogy tud színészkedni, tud poénkodni, ha akar, csak rájött, hogy nem biztos, hogy meg kell erőltetnie magát, ha nincs kedve.

    A bizonyítékok arra, hogy mennyire tehetséges adottak, de hogy álljon itt néhány: Punch-Drunk Love, Reign over me, és a közeli múltból a nagy kedvencem A Meyerowitz Stories, amiben szintén Sandler az egyik legjobb (Dustin Hoffmant azért nem lehet lejátszani).

    A visszacsatolás Sandler számára biztos megvan, hiszen mi itt nem látjuk azokat, akik nem nevetnek, sem azokat a részeket, amik nem működnek a stand upjában, na de ő igen. Tehát pontosan tudja, hogy mi ment mellé és nyilvánvalóan a specialjébe azt nem fogja beletenni ez elég evidens.

    Lényeg a lényeg, számomra ez egy baromi jó kis karrierösszefoglaló volt Sandlertől, aki sokkal-sokkal visszafogottabb és szerényebb ezeken a felvételeken, mint azt az ember hinné (de interjúkban is ilyen amúgy, megnéztem párat).

    Számomra baromira működött, és a végén az a montázs (főleg előtte a Chris Farley emlékdal) egyszerűen teli találat.

  10. Gevin: Sandler híresen utálja a kritikusokat :) igen amúgy, a standupja mindig dalolós volt, de az, hogy drámákban jó szerintem nem menti sem az utóbbi 10 év vígjátékait, sem a standupját. Érdekes, hogy sokan onnan védik, hogy a filmje így vagy úgy, de én inkább a többi standup között értékeltem, és ott bizony nagyon messze van a jelenlegi csúcstól ez. Konkrétan még egy Secret Time is agyonveri, ügyesebben fűzi a vicceket össze egy fellépésbe, mint amit itt láttunk. Szerintem lehet még Sandler újra jó standupban, de ez nem volt az.

    és továbbra is tartom, hogy itt feleslegesen túltolták a vágást. sztem próbáld be Chris Rocktól a Tamborine-t, vagy Bo Burnhamtól a Make Happy-t, ha vizuálisan is érdekesebb stand up specialt akarsz látni, vagy ugye a powerpoint huszárok, mint Minaj is igyekeznek változtatni a bevált recepten.

  11. Abban igazat adok, hogy rettenetesen messze van a csucstol, hiszen egy Jefferies vagy Chappelle szinvonalat meg sem kozelit (ahogy rajta kivul a stand uposok 80% sem.

    En valahogy nem tudtam, es nem is akartam csak “mezei stand up”-kent ertekelni, hiszen Sandlert sokkal inkabb a filmjei hatarozzak meg (foleg manapsag), mint a stand upja (meg ha ez kezdetben mashogy is volt). Szoval nekem alapbol kilog ez special a tobbi kozul. Nem beszelve a montazsokrol, stb.

    De valoban igaz, hogy sima stand upkent csak egy kozepes szinvonalat ut meg.

    Chris Rockot elkezdtem meg regebben (lehet nem a Tamborine volt, mar nem emlekszem), de nekem o valahogy nem adja. Pedig filmekben birom. Bo Burnhamre ranezek, mert neki nem ismerem a munkassagat, koszi. Egy powerpointosat lattam, az nem tetszett, kb 10 percig birtam, de a Minajba lehet belenezek.

    Amugy nekem Brent Morin specialje talalt meg be mocskosul, tobbszor is ujraztam. Illetve Tom Segura szemet, onajnarozo egoista baromsagait birom meg. Meg persze Jeselnik alap, de pl Bill Burr nekem nem vicces.

    Es ugye Ricky orok kedvenc, de ot nagyon birom emberkent, filmeskent is, nagyon jo gondolatai vannak es jol is adja elo oket.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.