The House That Jack Built

Kék kabátban jött a terembe a csávó, aki végig rugdosta a székem a film közben, jegyzem meg magamnak. Vajon elég nagy, hogy az összetört testét lefedjem vele? Miért beszél végig, ennyire izgul? Én is izgulok, de nem a látottak zaklatnak fel, hanem a tervem.

Fame.

Hogy kerültünk ide, a saját különbejáratú poklunkba?

A House That Jack Built kifogott rajtam. Lehet megállja a helyét az az értelmezés, hogy Lars Von Trier életrajzi filmjét látjuk metaforában, amin épp lenézi az őt félreértő közönségét, akik még az előző hasonló művével, a Nimfomániával sem boldogultak. Előfordulhat, hogy a rendező is őrülten kacagott, amikor utolérte őt a hírnév a szerinte akkor még kiforratlan, rossz munkái miatt, a rajongás esőként mosta el a ‘nyomokat’.

Vagy lehet a kreatív alkotás felől is megközelíteni a dolgot, ahogy új dolgokat akar szülni a már látott történetekből. Lehet még újat és máshogy mondani amit akarunk, vagy már minden kifújt a cinikus világunkban? Brutálisan meg kell küzdeni a “szüléssel”. De mégsem lehet feladni.

Ehelyett a döntéseink, és a személyes poklunk kérdésén gondolkodtam hazafelé. És pont ezért hiszem, hogy a főszereplő sorozatgyilkos karakter minden megosztó és borzasztó tette közben ez nem egy öncélú darab volt. Nem egy Human Centipede vagy Hostel, mivel azokkal ellentétben a sokkolással megpróbálja valamire rávenni a nézőjét. Nyilván aki nem bírja az ilyesmit vásznon, az semmiképp ne nézze meg, rábeszélni nem akarnék senkit, elég felkavaró képsorok vannak benne, csak az ész nélküli elutasítás mellé árnyalnék kicsit.

Nyilván egyszerű a klikkekre hajtani azzal, hogy “a film amiről Cannes-ban undorodva kimentek a nézők” és a többi sztorival, tényleg megosztó darab, viszont a média ezzel a felvezetéssel, na meg a kritikákban szaftosan kiemelt durva gyilkosságokkal csak a benzint öntötte erre a tűzre, könnyűvé téve a mű már előzetes elutasítását is. A The House That Jack built esélyt sem kaphatott így sokaknál.

31 hozzászólás a “The House That Jack Built” bejegyzéshez

  1. hű, 8, na. alig várom, hogy kint legyen a director’s. talán jobb is lesz itthon, nyugalomban.

  2. Kicsit furcsa lett ez a kritika…
    Nekem tetszett a film. Félretéve a rendező önreflexióját egy érdekesen megkomponált történet volt. Meghökkentő és abszurd és persze több helyen nagyon arcbatolósan erőszakos. Viszont a Verge-dzsel lefolytatott beszélgetések intermezzoi kellemes megállókkal tarkították a filmet számomra.
    Furcsa volt, hogy a moziban több volt a nevetés mint a feszült sóhaj. Végül is egy mentálisan beteg sorozatgyilkos kendőzetlen működését néztük végig.

  3. Én kétszer mentem el moziba rá, ez mondjuk nem tudom hogy jót vagy rosszat mond el e rólam, de ha Lars von Trier lennék azt írnám: leszarom. Az évben , tavaly, de még azelőtt sem találkoztam hasonló filmmel ami ehhez felérne. Mondjuk a kétszer nézéshez hozzátartozott hogy
    1, alapvetően szeretem Trier filmjeit és ennek a művének is a hatása alá kerültem
    2, iszonyat tömény, komplex film ez. annyira sokoldalú hogy valami felett simán elsiklasz előre de még másodjára is.
    3, nagyon türelmetlen vagyok, valószínű majd tavasszal fog dvd-n kijönni. Az még messze van.

    Szóval a Trier-re sok mindent lehet mondani. sok jót, bár én sokkal több rosszat hallok. De zseni a fazon. És ha valóban ez az utolsó filmje( amit eltudok képzelni… mert iszonyat szarul néz ki az öreg), akkor én megemelem a kalapom és megköszönöm neki.

    A másik dolog nézem a golden globe jelölteket… és persze tudom hogy egy Lars von trier filmről beszélünk… De én ezt a Matt Dillon-t úgy jelölném valamelyik kategóriában ( de most képzeld el ..Legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték) hahaha) és meg is adnám neki.

  4. nem a filmről, hanem a filmhez: a moziban velem egy sorban anyuka és kb 12 éves gyereke nézte ezt a filmet. teljesen meg is lepődtem ezen, hiszen aki nem is nézte meg az előzetest azért ott van 18-as karika a plakáton. végül anyuka állt fel a piknikes résznél.
    valahogy ez is kellett ehhez a filmhez.

  5. Csatlakozom Megmondom véleményéhez: az utolsó 20 perc annyira remek, hogy már azért bőven megérte, de az előtte levő 130 perc nekem elég darabos (vannak jó pillanatai, részei, de annyira nem kapott el, mint az utolsó negyed óra). Ha lesz DC akkor még egyszer nekimegyek.

  6. Az utolsó 20 perc tökéletes és ezt csak fokozta, ahogy Trier behozta azt a konteót, amit már régóta ismerek. Nem akarok spoilerezni, de a fúrók a nagy lyuk és a hangok (1977 – Szibéria).

  7. Ahogy érik naponta a film bennem, egyre jobban tetszik. Egy-két incidens az év legérdekesebb/emlékezetesebb élményei közé kerültek, csak úgy mint a film, mégha volt is benne pár szemforgatást kiváltó öncélú önreflexió. Max 5-10 percre gondolok, a többit a helyén éreztem így elsőre, erős párbeszédekkel. Verge ugye. Az utolsó 20 perc pedig pazar. Fame. Igen. De a stáblista dal meg naná.
    Matt Dillon meg annyira zseniál, hogy csak az alakítása is megér egy második megnézést.

  8. Tökre megértem Triert, hogy vívódik önmagával (hiszen bevallottan alkoholista, szerekhez is nyúlt), miközben próbál tiszta maradni, de közben a filmművészetet is gazdagítani. Mind a saját életművét, mind az egyetemest.

    Én megértem a fenti beszámoló bizonytalanságát. Én is úgy jöttem ki a filmről, hogy jó film volt amit láttam, de nem voltam maradéktalanul elégedett. Aztán ahogy ülepedett a film, eltelt (most már 2 nap), rájöttem, hogy ez azon túl, hogy egy vallomás, egy nagyon nagy mestermű is. Mert ugye a sztori csak a váz, de az, hogy Trier a személyes frusztrációit mind önmagával, mind a világgal szemben bele tudta önteni egy olyan filmbe, ami még érdekli is az embereket, na ez a zsenialitás.

    Nyilván kell hozzá nyitottság, de az tuti, hogy sok mindenről szól ez a film. Úgy tud személyes lenni, hogy nem teljesen öncél. Sok rendező van, aki nagyon meg akarja mutatni, hogy ő mekkora alkotó, de valami röhejes lesz a végeredmény. Lars esetében nem éreztem ezt. Tudtam néhol, hogy manipulál vagy hatásvadász vagy sokkolni akar, de ez a filmművészeti tudásával teszi és nem blöfföl. Ettől nagy alkotó a pasi, hogy még a fricskái is ütnek/ülnek.

    Nem tudom, hogy ez lesz-e az utolsó filmje, de szerintem abszolút erős lezárása az életműnek.

    Ui.: nem tudom kinél hogyan történt, de nálunk 3 ember ment ki a teremből a film alatt. 1 egyedülálló nő (kb. 60-as), meg egy pár (30-40 között lehettek). Pont mögöttem ültek és csak annyit hallottam, hogy már a film 30. perce körül a srác elereszt egy “mekkora beteg pali ez a Lars von Trier”, egy darabig semmi, (kiment a nő közben), jön a piknikes rész (aki látta, tudja). Srác megszólal: gondolkodtam rajta én is, hogy menjünk ki. Csaj mondja: Aha, én is. Jön a film legdurvább része. Srác: Na jó menjünk, ez a Lars von Trier egy beteg faszi.

    Nem tudom mit láttak eddig, de nekem abszolút nem volt húzós egy rész se. Sokkal durvább dolgokat láttunk már régebben. De megértem, ha nekik sok volt. Csak ugye ez is gerjeszti a film azon státuszát, hogy ez mennyire durva, pedig szerintem egy Hostel vagy egy Martyrs sokkal rosszabb, hogy a Szerb filmet ne is említsem.

  9. Én példáúl nem mertem megnézni a filmet pont a gore miatt, mert mindenki/mindenhol azt lehetett olvasni, hogy undorító. De ez is szubjektív nem?

    A kérdésem srácok az lenne: Watchmen leirta, h egy hostel pl szerinte dúrvább. De akkor rendesen mutatnak belsőségeket, meg kiforduló csontokat? Mire kell számítani?

  10. @ Watchmen

    Szerintem ha akkora isteni rendező lenne ez a Lars, akkor a qva nagy bánatot ami a kis lelkét nyomja, átadhatta volna egy olyan filmben is amiben SPOILER

    Nem vágják le nők mellét, meg kiskacsák lábát. Vagy legalább nem tolják a néző képébe.

    Sőt, ha ez egy vívódás, egy rinyálás(?) az ő meg nem értéséről. Akkor miért nem forgat filmet, egy meg nem értett rendezőről? Ja mert az nem művészet mi?

    Még nem láttam a filmet, meg fogom nézni. De ez a faszi beteg, ezt ne cáfolja meg senki azért. Lehet, hogy jó filmeket csinál, de attól még nem normális.

    Így látatlanban felteszem a kérdést azokhoz akik már látták. Nem működött volna ez a film ha csak annyit mutat mint például az Amerikai pszichó? Kell ez a néző arcába tolt brutalitás?

  11. Látom más se tudta értelmezni ezt a cikket, szóval ez szerintem se ide való volt…
    A ilmről annyit hogy egyszer nézhető, de a kimenés túlhájpolás megint!

  12. @Yse:
    nem láttam még(!), de példaként tudom neked felhozni a Passiót, ami eléggé öncélú volt. Trier más pályán játszik és általában ezek a képsorok gyűjtik a feszültséget a filmjei végéig, hogy aztán sokkoljon a befejezés. ő így építkezik, amivel sokszor lehet vitatkozni, de tény, hogy hatásos (vagy hatásvadász). pont emiatt a páromat sosem tudtam rávenni, hogy megnézze a Nymphomaniac I-II-t, mert ő nem kíváncsi rá (hiába érveltem a Shameless-szel, pedig az tetszett neki).
    szóval tiszteletben tartva mindenki lelkületét azt gondolom, hogy bizonyos képsorok nem valóak mindenkinek, de a filmjei üzenete jó lenne, ha több emberhez jutnának el.

  13. Én tegnap néztem és… az első reakcióm az volt, hogy a rendező egy beteg fasz :D (sorry, rajongók). Nem tudom, mennyire volt öncélú a véres brutalitás, nekem elég sok volt. Matt Dillon nagyot alakított a főszerepben, ez tény. Az utolsó 20 perc viszont tényleg zseniális volt, plusz amikor a stáblista alatti zene felcsendült… na az volt a hab a tortán :D :D

    Egy biztos: Valentin-napi romantikus filmnek nem kifejezetten ajánlott.

  14. Már akkor sejtettem, hogy nagy baj lesz, amikor a Westend egy viszonylag nagy terme kb. 70%-ban (!) tele volt.
    Úgy 15-20 ember ment ki a film alatt (igen, a legtöbben a pikniknél), és végig azon agyaltam, hogy akik annyira meglepődtek, hogy az egész ilyen hatást váltott ki belőlük, azok milyen impulzus alapján ültek be egyáltalán pont erre?
    Na mindegy, maga a film nagyon tetszett, igazán mély alkotás.

  15. Valaki elmondaná spoilerbe csomagolva, hogy a piknikes jelenet mit takar? Tudnom kéne, mert Engem érdekelne a film, de úgy érzem az én lelkületem és idegeim nem tudják ezt a filmet bevenni.:D

  16. “Még nem láttam a filmet, meg fogom nézni.”

    ehhez képest látod máris prekoncepcióid vannak az eddig hallottak után, és tudod milyen durvaságok vannak benne. pont erről beszéltem :(

  17. A Jack tipikus példája annak, amikor a magáról a kelleténél többet gondoló alkotó azt hiszi, valami attól válik művészetté, ha szánalmas önimádatba, kocsmai magaslatokat rengető filozofálgatásba és alapszintű irodalmi utalgatásba megy át a szórakoztató, jó és érdekes filmből. Tényleges tartalom az nincs, de annál több a kamu meg a paraszt-/sznobvakítás.

    Trier újabb hónaljszagúvá váló polgárpukkasztása most sem ér többet egy fáradt meh-nél. Látszik, hogy még mindig egy dacos, odamondogatós gimnazista szellemi szintjén stagnál a srác, és még mindig fantasztikus érzékkel szúrja el az amúgy ígéretesen induló filmjét. A vége olyan bugyuta és 1.1-es, hogy már én éreztem kínosan tőle magam. Egy egyszerű, nem ilyen túlmagyarázott és mesterkélt szimbolikával, tömörebb és kevésbé unalmas sztorivezetéssel ez egy jó film lehetett volna, de így csak egy lila finggal töltött lufi.

    Matt Dillon viszont zseniálisat játszik és az első fele a filmnek végig szórakoztató és izgalmas, ezért is sajnálom, hogy ilyen pocsék a végeredmény.

  18. @ human

    Olvasok a filmekről, hallok a filmekről. Nehéz lett volna kikerülni, hogy ne fussak bele ezekbe az információkba ezzel a filmmel kapcsolatban.

    Viszont te láttad, és az utolsó kérdésem még mindig ott van.

  19. LnB: én még írok is a filmekről, de elég könnyű volt elkerülni, hogy a felháborodáson kívül bármit tudjak a konkrét rémtettekről.

    Viszont a kérdésedre nem lehet könnyen válaszolni, mivel az American Psycho film egy gyerekmese volt a könyvhöz képest, ahol pl. egy nő vaginájába tett egy éhes patkányt, ami felette magát az áldozatban. Nem azt mondom, hogy az kötelező volt a könyvbe (bár talán erősíti a képzelődte az egészet dolgot, annyira valószínűtlen), viszont a film hozzá képest nagyjából a névjegyes jelentben adott csak át valamit, ami nem is volt brutális ugye. Szóval teljesen mások ezek a filmek, hiszen a Psycho szatíra és a társadalomról beszél, ez pedig teljesen másról, amihez máshogy használja az eszközeit.

  20. A piknikes részt leszámítva nekem tetszett, de én nem is vagyok azon a szinten, mint itt páran, nem ismerem annyira a művészfilmes világot, se Trier munkásságát. Az biztos, hogy megbotránkoztató lett és húsbavágó. A szimbolikákat illetően nekem sok nem esett le (btw én a karakter drámákat szeretem leginkább)
    Viszont érdekes gondolatok, meg megközelítés human. Legalább ennyivel előrébb vagyok. Bár amit MEd ír is meggyőző, bár én tényleg most itt egy cseszett laikus vagyok (és fáradt)
    Aki nem tudja eldönteni, hogy nézze vagy sem: Én is féltem tőle, hogy megnézzem, de itt is azért van némi szatíra, van poénkodás és igen , aMotel c. film gore-abb. Szerintem meglehet ezt nézni simán.

  21. “Látom más se tudta értelmezni ezt a cikket, szóval ez szerintem se ide való volt…”

    Azert, ha korulnezel a kommentek kozott, lathatod, hogy voltak, akiknek sikerult ertelmezni a cikket. Human irja ezt a blogot x eve, hadd dontse mar el, hogy szerinte ide valo e a sajat cikke vagy nem.

    En konkretan emiatt az iras miatt jobban kivancsi vagyok a filmre, mint eddig, pedig nem kifejezetten rajongok Trier filmjeiert.

  22. Részemről kicsit kettős érzés mert bár nem érzem öncélúnak a durvább jeleneteket egy ilyen filmben (mondom mindezt úgy, hogy ilyen szerb film meg százlábús féle szemeteket elvből meg sem nézek – szerintem az összehasonlítás is téves). Persze kemény és megterhelő jelenetek vannak benne de erre a trailerek alapján lehetett számítani és egy sorozatgyilkos bemutatásához ezek hozzá járulnak.

    Innentől nem garantálok spoilermentes véleményt :)

    Viszont ami miatt még sem tudok érte lelkesedni, hogy szerintem meglehetősen izzadságszagú ez a párhuzam a rendező és a sorozatgyilkos között – mint egy dacos kamasz aki menőnek hiszi magát mert őt mindig leb*sszák, hogy “ejnye fiam, viselkeddjél már” – de közben az osztálytársak szemében ő a fasza gyerek így neki tökéletesen elég hogy nekik megfelel.
    A danté-s párhuzam pláne rontott a szememben a helyzeten, hogy próbálja más elismert művészettel összekötni az egészet (és akkor a kísérő személyét illető színészválasztást nem is említem)
    Szóval nekem süt belőle a “na ezt kapjátok ki, hudenagyon megbotránkoztató vagyok” attitűd ami jelentősen rontotta számomra a film értékét ami azért persze még mindig sokkal jobb és eredetibb mint sok tucat szar amit manapság készítenek.

  23. na erről is lecsúsztam…
    felénk csak pénteken-szombaton adják 10 utáni kezdéssel (csodálkoztam is, hogy napi 3x adták és viszonylag korán…)
    :(

  24. @Yse: nincs benne belezés, így nincs belsőség nyugi. Jack máshogy öl, hagyományosabb módszerekkel. Ha lehet ezt mondani.

    A Hostelt meg azért írtam, mert ott tényleg a kínzás a lényeg, meg a durvulás. Itt azért nem ez adja a film gerincét. Még akkor sem, ha a főhős eléggé beteg ember.

    Remélem tudtam segíteni.

  25. Nem láttam a szóban forgó alkotást és nem is biztos, hogy valaha megnézem, mert rossz hatással vannak rám az erőszakos filmek, az erőszak általában, függetlenül attól, hogy öncélú, vagy a film kontextusában helyén való.
    Nem is a filmhez szólnék hozzá tehát, hanem a cikkhez.

    Szeretném a magam részéről megerősíteni humant abban, hogy bátran írjon, vagy adjon helyet több ilyen mélyebb, kicsit más jellegű, a szokásos kritikáktól eltérő hangvételű cikkeknek. Mert ez remek lett.

  26. Most jöttem ki a moziból, egyelőre még próbálom feldolgozni a látottakat. Kevés film üti meg az ingerküszöbömet, ennek sikerült.
    Viszont: akit jobban érdekel a filmben is hosszan taglalt művészet-brutalitás közti kapcsolat, annak ajánlom a Wisecrack egyik videóját.
    https://youtu.be/XcFbh93tLxU?t=270

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.