Röviden: The Christmas Chronicles – régimódi családi film?

A Netflixen? Engem is meglepett. A történet annyi lenne, hogy 2 gyerek fel akarja venni kamerára a télapót, neki is állnak szenteste virrasztani, amíg az anyjuk dolgozik. Be is fut az öreg laposhasú (ezt annyiszor kiemelik), a gyerekek belopóznak a szánba, és ráijesztenek a Télapóra, aki ettől elejti az ajándékos zsákját. És ezzel el van rontva a karácsony szelleme, amit rendbe kell hozni, különben világháború is lehet.

Az érzelmi töltetet az adja, hogy gyerekek apja 1 éve halt meg, és újra kell egyesülni a családnak a gyász után végre. Ez a télapó igazi ajándéka. Tudom, giccsesen hangzik, hogy a szeretetről szól, de hát egy ünnepi filmről beszélünk. Mondjuk kicsit erős felütés, hogy mindenki tévúton jár és szomorú, de egy ilyen végletből könnyebb a jó irányba mozdulni. Viszont nem annyira felemelő érzelmileg.

A régimódi szó pedig onnan ugrott be, hogy a film többnyire olyan, mint a kölykök összementek. Vagy izé, most konkrét címek nem ugranak be, csak ez a tipikus 80-as évek ugrott be, nem pedig az erőltetett modernizálás. Még a trükkök is ilyesmik voltak, meg ahogy a történet kanyarodott. Nem tudom, nem lesz új klasszikus, de könnyen lecsúszott.

Mondjuk a pozitívumok felé leginkább Télapót alakító Kurt Russell lökte, amikor vele foglalkozott a film, az tényleg szórakoztató volt. Mondhatni lubickolt a szerepben, és ez átjött a tévén. Sajnos a gyerekszereplőkről nem tudok ilyesmit mondani. A kicsit közepes írás-kidolgozás mellett még ők húzták lefelé a filmet. De nagyon.

A lényeg: nem igazán tudom éltetni, viszont nem is borzasztott el, pont ezért nehezebb érdekesen írni is róla, így valaminek az újranézése helyett talán ezt is be lehet vállalni.

5 hozzászólás a “Röviden: The Christmas Chronicles – régimódi családi film?” bejegyzéshez

  1. Nem terveztem, hogy hozzászólok, de rám üvöltött a cikk alja, hogy “ide én kellek” én meg beijedtem és inkább írok.

    Nekem baromira tetszett a film. Bő másfél óra önfeledt kikapcsolódás. Kurt Russell egészen zseniális, valóban lubickolt a szerepben, igazi jutalomjáték lehetett ez neki. A kislány szerintem nem játszott rosszul, hozta a bájos, okos, csillogószemű szerepét. A nagy tesó sajnos tényleg elég lapos volt, de egy családi tragédia után még bele is tudnám magyarázni az alakítását a szerepébe – de nem könnyen.

    Engem sok szempontból a Télapura emlékeztetett a film, annál pedig – nálam – klasszisokkal jobb. Több ez, mint “éves kötelező karácsonyi film”, szerintem ha valaki könnyed kikapcsolódásra vágyik, annak jó választás lehet.

    És igen, tele van klisékkel és túltolt belemagyarázásokkal, de abból kiindulva, hogy a film elé leültethetünk hat-nyolc éves Gyerekeket is, még ez is meg-megbocsátható.

    Summa summarum, nekem nagyon tetszett, a börtönös-éneklős jelenet pedig vitt mindent, mint a piros ász :)

  2. Szerintem üdítő volt látni végre egy jó karácsonyi filmet. És én már az elején azt éreztem hogy végre két gyerek színész, akik nagyjából hozzák a szerepüket. Persze Kurt Russel viszi el a hátán a dolgot, de nem zavaróak egyáltalán, ami szintén ritka manapság. Engem meglepett, hogy egy ilyen hangulatú filmet össze tudtak hozni. Jövőre is ránézek.

  3. Furcsa, mert nálam az egyik leggyengébb film volt mostanság,pedig jónéhány filmet megnéztem a karácsonyi Netflix felhozatalból. Minden perce kín volt. Felénél kinyomtam.

  4. Az éneklős rész és Mrs. Claus a két kiemelkedő pozitívum. Amúgy hét múlva már nem emlékszem majd semmire.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.