Ez is lehetett volna a Manchester By The Sea vége

Matt Damon volt a film producere, és egy olyan befejezésről beszélt az amúgy iszonyat gyomros filmnél, amit végül anyagi okok miatt nem valósítottak meg.

Spoileres a film végét illetően.

Egy flashback lett volna arra az időre, amikor még senki sem halt meg, és Casey karaktere a feleségével a karján a teljes családdal kiment bálnalesre. Egy igazi örömteli pillanatot terveztek, mindenki mosolyogva nézte volna a bálnákat, és a kamera felemelkedve a mutatta volna, hogy a közelükben rengeteg hasonló hajó van, mind családokkal teli, utalva arra, hogy ez csak egy történet, pár sors volt a rengeteg emberiből.

14 hozzászólás a “Ez is lehetett volna a Manchester By The Sea vége” bejegyzéshez

  1. úristen ez kellett volna pedig, nagyon szép így elképzelve. vagyis. nem is tudom. talán csak rosszabb lett volna? mindenesetre ekkora hatással nem volt még rám film, mióta az eszemet tudom. az a hazaút a moziból, pfuu. isteni 10/10

  2. egy 10/10 filmen ne változtass?! jó lett volna ez is, bár kicsit hatásvadász, a maga egyszerűségében volt tökéletes a lezárás.

  3. Szenvedés és dögunalom volt ezt a filmet végignézni. Kb nem szólt semmiről, nem volt értelmes befejezése. Egy éven belül volt, hogy láttam, de már nem emlékszem belőle semmire. Totál nem értem mikor az ilyen filmek kapják a 10/10et és a jó kritikákat.

  4. 5
    “nem szólt semmiről”
    Heeee????
    Annyira én sem voltam a filmtől elájulva, de ez azért erős kijelentés.

  5. Ez aztán baromi sok pénzbe került volna..így is hajózni mennek a végén, nem?
    De tényleg lényegtelen, mert nem is értem hogy tudtam végignézni, unalmas, bealvós film számomra.

  6. Ez a befejezés gyönyörűen keretbe foglalta volna a 2,5 órás öncélú és erőltetett “drámát”, amit a Lonergan a néző elé hányt. Nem véletlen, hogy a kutyának nem kellett, egy karakter sincs benne normálisan megírva, helyette viszont értelmetlenül és magyarázat nélkül nyomják a világ fájdalmát ripacskodásban egymásra licitáló színészek. Szeretem a metsző és nehéz drámákat, de ez se nem metsző, se pedig súlyos nem volt.

  7. Azér mikor az utcán találkoznak már a csaj új gyerekével azon nem tom ki nem bőgött mint az atom :D

  8. @Dániel: én ott speciel nevettem. Számomra az volt az egész film csúcspontja, ahogy a két színész egymásra licitálva próbált még fájdalmasabb, még szívszorítóbb lenni – egy rossz vicc volt, nem több.

  9. 6.

    Komolyan nem tudom, valaki leírhatná.
    Vártam, hogy a sztori kifut valahova, lesz egy befejezés, válaszokat kapunk, de ennek se eleje se vége. Végig ment a drámázás, a szomorkodás, de mire föl? Én nem tudtam együtt érezni senkivel, szenvedtem rendesen.
    Ha már lassú és vontatott film erős drámával, akkor az Egy szent szarvas meggyilkolása. Na, annál ütött a befejezés.

  10. Nem mondom, hogy rossz film, de valójában csak azt mutatja meg, hogy a hétköznapi emberek számára egy súlyos tragédia nem az “utunkra való rátalálás”, nem valamiféle megrendítő, de amúgy értelmes esemény, ahogy a legtöbb film ábrázolja. Hanem csak egy banális történés, ami megöl lelkileg és nincs katarzis. Aztán persze, -ha nem leszünk öngyilkosok- az élet megy tovább, és ugyanúgy adja a feladatokat, mintha teli volnánk életörömmel, és vonszolhatjuk át magunkat a hétköznapokon.
    Súlyos téma, de annyira nem vagyok biztos abban, hogy mindenképpen filmre való, mert sok nagy tanulsága vagy élvezeti értéke nincs, csak rossz kedvünk lesz tőle.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.