The Favourite

Minden ember borzasztó, hát még a gazdagok? Yorgos Lanthimos (The Lobster, Dogtooth) új filmjének a forgatókönyve még a 90-es években készült, talán pont azért nem is volt annyira elszállt a darab, mert régi szeretetprojekt? Pedig a trailerek sok jót ígértek.

A 18. század elején a gyenge Anne királynő helyezkedik el a trónon, és a legjobb barátnője irányítja az országot számára. Mindezt megváltozik egy új szolga érkezésével. A három nő között kialakul egy hatalmi játszma, ami mindenkiből kihozza a legsötétebb énjét. És ezt komolyan lehet venni, hiszen ha nem is egymás vérét ontják (csak kicsit), mégis az életeiket rombolják szét. Hogy a végén beüssön az önismeret másodperce, és rádöbbenjenek, hová jutottak.

Hogy is mondjam, eléggé sötét volt ez a film. Amúgy vicces volt így az Oscarok sorában nézni, mert így még jobban beütött, hogy mennyire más, mint a többiek. Ez tényleg művészfilm, még ha Yorgos legfogyaszthatóbbja is. Mondjuk utóbbiról az eszméletlen szereplőgárda is tehet, hiszen Olivia Colman, Emma Stone és Rachel Weisz triója kőkemény, ha a film témája nem lett volna az. Stone a legérdekesebb, hogy milyen jól helytáll, de mégsem ő viszi a showt, hanem Colman.

És a fényképezés, úristen, ennyi nagylátószögű jelenetet. Mármint ez nem lenne elég a film kinézetének éltetéséhez, hiszen egy 18 vagy 16mm-es lencsét bárki a kamerára tud tenni, de ahogy ezt használják a karakterek közötti távolságok érzékeltetésére és a távoli emberek összenyomására, az gyönyörű, hogy aztán a közeli még erősebben hasson. Remekül illik a hatalmi játszmához, ami itt folyik, és aminek kihatása van az egész országra tulajdonképpen. Na meg az éjszakai jelenetek, a gyertyafény harca a tényleges sötétséggel…

A végén mégsem úgy álltam fel, hogy elvarázsolt a The Favourite, hanem inkább csak rám dobott egy kis nyomasztást, és érdekes volt, meg néhol elég fekete humorúan vicces. Igazából a helye is érdekes, hiszen a BAFTA-t besöpörte, és az Oscaron is bejutott a Best Picture kategóriába, pedig elég messze van egy ottani tipikus filmtől. Nem csak egy Green Booktól, de egy Shape of Watertől is. Konkrétan a Revenant ugrott be közben valamiért.

human
írta
2019. 02. 24. 21:40
megjelenés
6
hozzászolás


6 hozzászólás a “The Favourite” bejegyzéshez

  1. itt nem sajat forgatokonyvbol dolgozott a mester, maximum belepiszkaltm masokeba, de kreditet nem kapott erte. a fenykepezestol eltekintve a film tiszta csalodas… a tortenelmi perspektiva sulytalansagan tul a nok kozotti vetelkedes esetlensegeig es hiteltelensegeig az egesz csak arrol szol, hogy itt van egy Yorgos nevu rendezo, aki fajsulyos, egyeni hangvetelu darabokat rakott le eddig az asztalra, most pedig hozott egy metoora hangszerelt kosztumos kamaradarabot, nagyobb hibak nelkul, es milyen fasza a halszemoptika a korabeli kastelyban. micsoda egy zseni, imadjuk erte. fenet. nem ettol. az Oscar lista egyik legnagyobb csalodasa.

  2. Pont ma néztem meg. Elszáltabbra számítottam a Sacred Szarvas után enyhén szólva. Jó a humora, remek a trió, és a rendezés/fényképezés igazi ínyencség. A kort mondjuk én szívből rühellem, szóval alapból hátrányból indult a film.

    Nic Houltot még kiemelném azért, mert nagyon ügyesen hozta a tőle mérföldekre álló szerepet. 7-es nálam is.

  3. Nekem tetszett, az utóbbi időben felértékelődtek nálam azok a filmek amik mernek kilépni a komfortzónából. Ez legalább nem biztonsági játékos, mint a Green Book, vagy a Bohemian szar.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.