Quentin jó nagy filmbuzi, így bizony sok minden előtt szokott tisztelegni a filmjeiben. Az Insider válogatása nézhető most ezekből.
Quentin jó nagy filmbuzi, így bizony sok minden előtt szokott tisztelegni a filmjeiben. Az Insider válogatása nézhető most ezekből.
Számomra mind a mai napig rejtély a modern világ művészete. Nem értem, hogy az, ami az egyik embernél csak egyszerű lopás, az a másik embernél mitől lesz tisztelgés. Félreértés ne essék, baromira szeretem Tarantino filmjeit, de tényleg nem értem azt a mechanizmust, hogy amikor még nem volt félisteni magasságokba emelt rendező, akkor ezek az egyértelmű nyúlások hogy nem vezettek automatikusan a süllyesztőbe az ő esetében? Oké, hogy jó forgatókönyveket írt, de manapság, már a mindenre fanyalgó közönség a legkisebb hasonlóság esetén is jön az “Áááá, ezt már láttuk az XY filmben…”-nel. Talán az a trükk, hogy a kezdetekkor még nem igazán volt internet, így csak a köldöknéző mozibubusok szúrták ki a dolgokat és mire oda kerültünk, addigra már ezek a tisztelgések lettek Tarantino védjegyei? Vagy a másik irány: miért nem merül fel mondjuk egy Asylum film esetén, hogy az egész csak egy tisztelgés? (Komolyan kérdezem, maga a folyamat magyarázata érdekelne, nem a véresszájú Tarantino fanokat akarom szándékosan hergelni!)
@Killjoy A válasz ott van a videóban: Tarantino mindenkitől és mindenből vesz, momentumokat, snitteket, kisebb részeket, sok-sok forrásból lop és a saját (nyilván létező) kreativitását és tehetségét felhasználva összegyúrja egy új egyedi egésszé.
Az internet valóban sok ráérő filmbubusnak adott teret, de azért előtte is volt információ, rengetegen jártak videotékába, zabálták a filmeket és voltak filmklubok, folyóiratok (filmvilág, Cinema, később a Vox) is.
Az Asylum-féle olcsó másolatok nem gondolják újra az adott művet, csak lopnak, gagyin, gyorsan és minél kevesebb pénzből leforgatják, pont annyit változtatva, hogy ne legyen belőle szerzői jogsértés.
Nincsenek jó színészeik, konkrétan profi vagy fél amatőr stábjuk sem, kizárólag a trash a cél, ami ne is olyan nagy baj: nekik köszönhetően számos alkotás felértékelődött az idők folyamán és elrettentő példának vagy bűnős élvezetnek (pl. Sharknado) mindig használhatók.
Egyébként, ha Tarantino forgatna Asylum filmet, az megérne egy estét! :)
ahogy Hydro mondja: tisztelgés, homage ha újat alkotsz belőle. konkrét lopás ha csak 1-1 átveszed. Néha Tarantinonál is rezeg a léc sokak szerint, főleg a Kill Billnél olvastam olyasmit.
Én meg nem értem, hogy nem lehet megérteni, hogy ez nem lopás/nyúlás/másolás.
Ezek pont annyira esnek a lopás kategóriájába, mint amennyire pl. Esterházy vendégszövegei a plágiuméba.
A posztmodern művészet bevett technikája ez, akár szereti valaki, akár nem.
Én sem értem hogy jöhet szóba egy pillanatra is a lopás. Amikor egy festő felfest a vászonra egy almát akkor azt ellopta? Nem. Amikor egy filmes van annyira intelligens, hogy egy filmes szituációt tudja, hol oldották meg a legtökéletesebben, és azt alkotja újra, akkor az nem lopás. Ennyi erőből az összes Marvel film lopás, hiszen minden akciójelenetük ugyanaz a 3 séma, amit már láttunk ötvenhétszer. Ez egy véges eszköztár, és egyáltalán nem baj ha vannak visszatérő elemek, pláne úgy hogy Tarantino nem ezerszer látott paneleket szedett elő, hanem rejtett kincsekből mazsolázott, amik amúgy a kutyához se jutnának már el.