Podcast in Limbo #06 – Blockbusterek a sorozatok

A múltkor olyan negatívak voltunk az évről, így most a mozik egyik nagy ellenfeléről lesz szó kicsit. Valamennyire nosztalgiázós adás, ami így utólag érdekes, mert csak azt mutatja, hogy mennyivel inkább a niche-k lefedésével foglalkoznak a sorozatok. És ez nem baj!

Amúgy még a Tenet teaser környékén vettük fel, ezért olyan furcsa a kezdés.

Ez pedig az emlegetett Stranges Things biblia.

LetöltésRSSSpotify.

A tovább mögött helyben is hallgatható.

human
írta
2019. 08. 29. 04:28
megjelenés
13
hozzászolás


13 hozzászólás a “Podcast in Limbo #06 – Blockbusterek a sorozatok” bejegyzéshez

  1. Milyen rém amatőr egy lapon említeni egy Aquamant Avatarral. És hogy az Aquaman szebb mint az Avatar? WTF? Én nem is jutottam el a fő témáig, rizsa tartalom és hozzáértés nélkül nem érdekel.

  2. totoro: pedig azt sokan hangoztatták, h szebb :) nem is a kisujjamból szoptam, plusz érdekes felvetés, amire lehet nem annyira gondoltak az emberek, pedig az avatar 2 is vízalatti lesz. de sztem nem baj, hogy kinyomtad, ha úgy érzed nem neked való és csak ilyen agresszívan tudsz reagálni rá.

  3. De jó ,hogy a Blockbuster sorozatoknál felhoztátok a Banshee-t pont nem rég kezdtem bele és tényleg egyetértek veletek minőségi szórakozás így a nyárra.

    Esetleg Blockbuster kategóriába a Lost in Space és a Star Trek Discovery is blefér szerintem abszolút filmes technikával dolgoznak és ha jól sejtem a Disney+ -os sorozatokat is ebbe a kategóriába célozzák majd a nyagyokat legalább is Mandalorian meg a Marvel filmes karakteres sorozatokat is.

  4. Discovery teljesen jogos, legalábbis az első évad, de a Lost in Space-t valahogy nem érzem oda, túlságosan egyhelyben toporog a problémáknál, sok az időhúzásnak is érződő cucc, nincs lendület.

  5. 2: Bocs, felhúztam magam, mert tőled-tőletek nem ezt vártam. A víz alattiság meg nem párhuzam, senki nem így ül be, és senki nem úgy gondolkodik, hogy múlt héten már láttam egy vizes filmet, akkor most ezt kihagyom. Az Aquaman víz alatti fizikája rém gagyi volt, az Avatar meg ha csak fele olyan jó lesz mint az Abyss volt, akkor is köröket ver majd rá. Azt már rég leszűrtem, hogy neked nincs érzéked a látványhoz, és nem nyűgöz le ha valami technikailag jól meg van csinálva (Alita pl.), de hogy ennyire nem látod a különbségeket az meglepett :) Azzal is vitatkoznák, hogy az Avatar mint film nem hagyott nyomot, és csak a büdzsé meg a bevétel kapcsán jön szóba. Az Avatar légi háborújánál jobb csatajelenet nem készült még a scifi műfajban, a járművek és jószágok fizikája mind tökéletes – ezért szeretik Cameront akik szeretik, de ehhez az is kell, hogy meglegyen az a képesség, hogy értékelni tudd ezt a perfekcionizmus. Ha neked egy Avatar jelenet és egy Aquaman jelenet között nem ordít a minőségi különbség, akkor veszett fejsze nyele az egész :)

    Na mindegy, tudomásul véve, hogy a látványos scifik nem a te világod, van itt épp elég más tartalom amihez viszont értesz :)

  6. @totoro:

    lehet egyébként én voltam félreérthető vagy túlságosan halványan vezettem fel azt a szösszenetet. azért hoztam fel ezt az egyébként szerintem is piszkosul felszínes, engem-nem-de-másokat-lehet-befolyásoló összehasonlítást, mert amíg az Aquaman esetén tudtak élni a tengermély élővilág setting kapcsán az újdonság varázsával, addig ez az Avatar 2-nél már nem lesz meg. nem hiszem, hogy ez lenne a legfontosabb egy film szempontjából közel sem, de simán el tudom képzelni hogy Aquaman nélkül csábítóbb lenne egy új, fullos tengeralatti világot látni. más kérdés, hogy szerintem egyébként az Avatar 2 valszeg rá fog tenni egy lapáttal arra is, tényleg csak ilyen apróságként akartam bedobni.

    a másik résszel én speciel nem értek egyet, a számtalan blog, hírportál, twitter és reddit között, amit bújtam az évek során, én tényleg csak akkor futottam bele az Avatar-ba, amikor a box office volt a téma. főleg ugye mostanság “az Endgame rekordot dönt-e vajon?” beszélgetések erre tökéletesen rá is világítottak. nem fikázni akarom az Avatárt közel sem, sőt, fejet hajtok Cameron munkája és munkássága felett is, hogy 10 évvel ezelőtt mit rakott le az asztalra, viszont az évek során 95%-ban tényleg a fenti jelenséget tapasztaltam.

    anyway, tényleg egy elég messziről jött és a globan audience fejében TALÁN megforduló faktorként dobtam be humannek még az adás legelején ezt a kérdést, remélem a kisregényem után érthetőbb kicsit, hogy mit akartam/nem akartam érinteni.

  7. Mindenki más szemmel nézi a filmeket.
    Van akit nem zavar a gagyi effect, meg a súlytalan cgi, van akit meg teljesen kizökkent a filmből, elrontva az élményt.
    Én pl a rendezést, operatőri munkát figyelem és ámulok olyan jeleneteken, mint pl. A Volt egyszer egy Holywood autós jeleneteinék. Sokak szemében felesleges, unalmas, sőt, ha tehetnék ki is vágnák. Én meg ezeket az unalmasnak mondott autókázásokat, azokkal a zenékkel meg beállításokkal imádtam.
    Csak azt akarom mondani, hogy nem vagyunk egyformák, ha valaki nem ismeri fel az Avatar techinai megoldásait, bele fektetett munkát, hanem csak egy vállegyintéssel eliztézve jóvótegynek jelzővel illeti, az is rendben van.
    Ha engem kérdezel, iszonyú nagy élmény volt moziban, de újranézni még nem vitt rá a lélek.
    Aquamen ugyanez a kategória, mint film, látványban viszont közel sem akkora durranás, mint annó az Avatar.

  8. @Gore: Nem csoda, ha úgy érzed, hogy nincsenek rád akkora hatással a ma már klasszikusnak, vagy anno nagy durranásnak számító filmek és sorozatok, mint az akkori nézőkre. Ennek nem a fogyasztási szokások megváltozása az elsődleges oka, hanem az, hogy azt az életérzést, azokat a történelmi, politikai, kulturális, jogi, technikai és egyéb körülményeket, amik között az akkori nézők látták/láttuk ezeket, nem tudod így 20-30-40… év távlatából adaptálni magadnak ezekkel a filmekkel/sorozatokkal együtt.
    Ha már szóba került: a Twin Peaks se azért volt szerintem akkora siker, mert olyan jó volt, hanem mert az akkori gyérebb, ingerszegényebb kínálatból jócskán kiemelkedett, és legalább egy hétig beszédtémát szolgáltatott a suliban, meg a munkahelyeken.
    Közben volt egy hatalmas technikai fejlődés, felgyorsult a világ, és ami a mi gyerekkorunkban még akciónak számított, az a ma felnövő új generációk szemében már csigalassú unalom. A 60-as, 70-es, 80-as, 90-es évek filmjei között nem volt akkora szakadéknyi különbség – főleg technikai szempontból – mint mondjuk a 90-es és a 2010-es évek filmjei között, legalábbis a látványban biztosan nem. De sajnos a szebb, mozgalmasabb látványra törekvés meg magával hozta azt, hogy a tartalom, a mondanivaló visszaszorult a fontossági sorrendben, így amit az egyik oldalon nyertünk, azt a másik oldalon elvesztettük. Ezért (is) silányabbak a mai blockbusterek, mint a régiek. Legalábbis, én ezt – több, mint 30 éves mozilátogatói tapasztalattal a hátam mögött – így látom, és akik ezeken nőttek/nőnek fel, azoknak sajnos ez lesz az etalon. Szerencsére a sorozatoknál ez a tendencia nem érvényesült, így azok között ma már hamarabb találok az érdeklődésemnek, ízlésemnek megfelelőt. A Banshee-t én is ajánlom. Főleg az első három évadot. :)

  9. 7: Nem értek egyet veled. Szerintem ma nincsenek látványos filmek, csak hébe-hóba. A kilencvenes években ott volt a Jurrasic Park vagy a Mátrix, a mai filmek semmivel sem jobbak náluk, sőt… A mai látványfilmek totálisan önismétlő, ötlettelen tucatáruk, nem innovatívak, és ezért nem olyan lebilincselőek, mint azok voltak. Néha beesik most is egy-egy mozi, ami megmutatja milyen lehetne ma filmipar, ha valóban elhivatott, a látványra igényes alkotók dolgoznának rajta, ilyen volt az Avatar már 10 éve, amihez fogható újító szándék azóta sem volt, vagy az új MAD MAX, ami megmutatta milyennek kellene lennie most egy jó autós mozinak – mégis súlytalan CGI művek születnek -, vagy a Gravitációt említeném még, ami képes volt valódi moziélményt nyújtani. Idén eddig egyetlen valóban látványos film ment, az az Alita – meg is bukott, a többi középszer. Tényleg jó esetben évente 1 olyan film születik, amire rá lehet mondani, hogy valóban központi kérdés a rendezőnél a hihetőség, a fizikailag korrekt, jól megkoreografált, technikailag igényesen kivitelezett és filmezett látvány. A többi simán csak popcornmozi, üzlet, és a rendezők egyszerű iparosok.

  10. lehet félreértem a társalgást, de a látvány sztori és karakterek és feszültség, szóval egyáltalán BÁRMI nélkül lófütty. az nem csinál filmet. az Alita lehet, hogy látványos, de pont a középszer alja, nem csoda, hogy megbukott. de tudok mást is, ott volt nemrég a Valerian, na az pl. baromi látványos, kiemelkedően, és van benne fantázia, valahol egy sajátos humor, és akár érdekes is lehetett volna, de rendes színészek és átgondolt sztori nélkül nehéz sikeres blockbustert csinálni. ezekkel szemben az Avatar (hiába dolgoz fel egy ezeréves mesét, nem baj az, sőt inkább előnyére vált, legalább biztosra ment) úgy tudott jó lenni, hogy közben ráadásul látványos is volt. ennyi kell.

    ma már a látvány az olyan alap, mint a CGI előtti korban a jó FX volt. az kb. adott mindenhol, ahol rendes pénzt tesznek a produkcióba, csak pár ügyes szaki kell, meg idő. forgatókönyv viszont nem terem a szerverszobában. ja és meggyőződésem, hogy egy jó sztori működik közepes látvánnyal, de egy rosszat a leghibátlanabb csillivilli CGI sem ment meg.

    persze most kifejezetten a látványos blockbusterekre gondolok csak, ahol számít egyáltalán egy új világ megalkotása. szóval az effektek, az épített díszletek/szörnyek vagy a CGI.

  11. totoro:

    Az Alita kritikámból a lenti. Sőt, nekem a szemével sem volt bajom a reklámkampány közben.

    a szépséget muszáj díjazni azért, és hát az Alita többnyire gyönyörű. Igen, a “robot” az akciójelenetekben néha elfelejti a fizikát, és némelyik jelenet egyszerűen túl sterilnek érződik, pedig a lepukkant romvárosban vannak. Viszont mindezek ellenére is lenyűgöző sokszor a látvány.

  12. Pár dolog megragadt bennem a beeszelgetést hallgatva, szóval röviden reagálnék rájuk.

    1) Nolan nem azért király mert minden filmje tökéletes (hiszen senkinek sem az) hanem mert benne érződik – és az ő munkáin látszik is – a vágy, hogy minden alkotása új és más legyen, mint az előzőek, de közben legalább olyan jók is. És az helyzet, hogy ez egy olyan világban, amiben az elmúlt 10 év legsikeresebb mozis produktuma egy sablonra gyártott, szinte mérnöki precizitással egyformára gyúrt „agykikapcsolós-szórakoztató” szuperhős franchise, az ilyen emberek rendkívül imponálóak. Persze nincs egyedül, de ő a legismertebb.

    2) A 24 és a Lost szerintem is új korszakot nyitottak a TV történelemben. Mindkettő kilépett a sorozatok klasszikus „B ligás” megítéléséből. Az egyik főként a történettel, a másik a látvánnyal hódított és mindkettő kiszámíthatatlan volt a maga módján, ami miatt kvázi event lett nézni és kibeszélni őket. A mai napig emlékszem, amikor 2004-2005 környékén haverokkal azon pörögtünk egy este, hogy vajon Jack hogy fog a kilátástalan helyzetből kikerülni…. Ehh régi szép idők.

    3) Megütötte a fülem mikor Human azt mondta a 24 kapcsán hogy az első 3 a legjobb, de inkább az első kettő….. WTF??!! Ok tudom ez totál szubjektív de szerintem 100-ból 99 ember (aki végignézte mindet) kapásból rávágná hogy S05 a legeslegjobb. (nálam amúgy S03 lemaradva a második.)

    4) Abban pedig egyetértek hogy az idő nyomot hagy és ami jó volt 1992 körül az ma már lehet hogy csak középszer. Vagy unalmas. Ezért nem is értem a sok filmkritikust amikor telerakják a „Top 50 ever” listákat az 50-es, 60-as és 70-es években gyártott filmekkel. Persze, jók voltak azok a filmek… akkor. De ne mondja már senki nekem komoly arccal hogy 1960 óta nem készült jobb történelmi film mint a Spartacus. Vagy ’92 óta jobb sorozat mint a Twin Peaks. Szóval teljesen megértem amit Gore mondott.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.