2019 a Sight and Sound szerint

Az angolok egyik legnevesebb filmes magazinja megkérdezte a 100 tagját, és ez az 50-es lista jött ki belőle. Aki kíváncsi, hogy Amerikán kívül miket tartanak jókat a kritikusok? Legalábbis itt jó sok európai és keleti film van.

A Top 10-et ideteszem, de az érvelésekért, na meg a többi 40 filmért kattintsatok át. Nyugi, a Joker is elfért azért.

  1. Vitalina Varela
  2. Us
  3. Bait
  4. Atlantics
  5. Pain and Glory
  6. Portrait of a Lady on Fire
  7. Once Upon a Time… in Hollywood
  8. The Irishman
  9. Parasite
  10. The Souvenir
human
írta
2019. 12. 02. 09:01
megjelenés
23
hozzászolás


23 hozzászólás a “2019 a Sight and Sound szerint” bejegyzéshez

  1. Souvenir :’D

    Láttam Cinefesten, évek óta a legrosszabb film amit végig szenvedtem, jejzusom. Öncélú, unalmas, teljesen darabokban létező művészfilm. A teljes terem úgy jött ki róla, hogy ez még mi a franc volt.

  2. ezeken a listákon valahogy mindig tobzódnak az olyan filmek, amik annyira azért nem jók, csak azért kerültek rá, hogy felvágjon vele a kritikus, hogy ő olyat is látott és tetszett is neki, ami a plebshez el se jut.

  3. “ezeken a listákon valahogy mindig tobzódnak az olyan filmek, amik annyira azért nem jók, csak azért kerültek rá, hogy felvágjon vele a kritikus, hogy ő olyat is látott és tetszett is neki, ami a plebshez el se jut.”

    azért lassan mind eljut a plebshez. most nem akarom védeni a souvenirt, még nem láttam, de szerintem akkor sem áll, amit mondasz, egyszerűen ezek a listák a művészibb filmekről szólnak, ennyi a megfejtés, és minél művészibb valami, annál megosztóbb is lehet.

  4. 3: Igen, de attól mert valami megosztó még nem lesz jó. Lehet hogy a Szuvenírnek van egy szűk rajongótábora de reálisan nézve egy IMDB 6,5 átlaggal rendelkező film nem szabadna hogy egy ilyen lista tetején legyen, ha a lista készítője kicsit is komolyan akarja venni magát. Abból hogy ott szerepel máris látszik hogy ennek a listának a készítője nem akarta és itt jön a képbe az amit clegane is írt feljebb, hogy ennek a listának mi a célja.

  5. de látod, nem 1 ember listája ez, pont ettől érdekesebb, hogy hány kritikus szavazta fel. Nem mellesleg ez metacriticen is látszik, hiszen most 92%-a van a film, míg a user score sokkal alacsonyabb ott is.

  6. clegane: talán 3 van olyan a listám, ami még “nem jutott el a plebshez”. A többi már mind elérhető: vagy manapság, vagy már egy jó ideje. A The Souvenir nekem sem lenne a legelső – nem az év legjobb filmjének tartom, viszont szerintem van helye mondjuk egy Top10-es listán. Ízléstől függ.

    De szerintem ezeknek a teóriáknak nincs alapja. Plusz hozzá kell tenni, hogy ez azért a Sight and Sound listája, ami komolyabb, filmesztétikai folyóirat. Igen, a listák között vannak átfedések, de mindegyik azért más-más szempontokból állítódik össze.

  7. human:
    igen értem hogy itt 100 kritikus szavazott, de számomra ez csak azt mutatja, hogy a kritikusok mennyire elszakadtak a valóságtól. Oda-vissza élvezkednek a cinematography meg a hosszú vágás nélküli jelenetek stb, láttán, miközben figyelmen kívül hagyják hogy a film nem szólt semmiről, öncélú művészpornó volt. És sajnos manapság a kritikusok ezeket éltetik.

    Ennek köszönhető – ez lehet picit off, de most már befejezem a gondolatmenetet – hogy a filmgyártás ott tart ahol. Nincs többé hiteles kritikai kontroll. 10 évvel ezelőtt ha azt mondtam filmes társaságban hogy az Oscar nevetséges, az emberek nem értették/elhatárolódtak ettől. Ma nagyon kevesen teszik ugyanezt, mert idő közben teljesen erodálódott a kritikusi szakma és ez egyre nyilvánvalóbb mindenkinek. A kritikusok munkája kimerül a PC kultusz meg a művészieskedés éltetésében, (a fenti lista az utóbbi kategóriát erősíti) miközben remek filmek zárják díjak nélkül az évet. Évtizedekkel ezelőtt olyan filmek nyertek mint a Rocky, Deer Hunter, Kramer kontra Kramer ma meg nyer a Green Book meg a víz érintése. Az Oscar minőségesése tökéletesen mutatja mennyire kiüresedett a filmkritikusi szakma.

  8. Sheen Palpatine: szerintem kevered a dolgot. Az Oscar esetében nem filmkritikusok szavaznak, ez egy másik gárda. Én is egyetértek veled abban, hogy az Oscar különösképpen az elmúlt években nagyon felhígult, és szinte komolyan vehetetlen, mert olyan filmek mellett mennek el, ami mellett nem lenne szabad.

    De emellett azzal nem értek egyet, hogy a kritikusi szakma erodálódott, sőt. Lehet, hogy éppen a nagyközönség az, aki egyre jobban eltávolodik attól, ami értékes, és egyre kevésbé birtokosa annak a nyelvnek, ami mondjuk az ilyen filmek megértéséhez lenne szükséges. Ebből a szempontból még nem gondolkodtál? Szerintem a pár perces tartalmak és a binge-kultúra mellett ez teljesen reális feltevés lenne, ha már erről a témáról beszélünk. Nem mondom, hogy szaktekintély vagyok a témában, viszont szerintem érdemes innen is megnézni a dolgot.

    Azt pedig végképp vitatom, hogy a filmgyártás rossz helyen lenne, főleg egy olyan évben, amikor olyan filmek születtek, mint a Parasite, a The Farewell, a Joker, az Endgame, az Irishman, vagy éppen a Pain and Glory.

  9. de megint összemosol dolgokat. nem a kritikusok szakadtak el a valóságtól, nekik nem az a dolguk, hoyg rámutassanak a sikeres filmekre, hanem pont azokra igyekeznek felhívni a figyelmet, amikben valami több van, amik oda illenek egy Deer Hunter mellé. Minden kritikus tudja, hogy mit kéne a top10-be tennie, ha olyan listát akarna csinálni, amit a nagyközönség szeret, nincs itt semmiféle szakadék, ha már így fogalmaztál. Sőt, benned van szakadék, mert nem tudod elfogadni, hogy egy komolyabb lap pont a művészi filmek kiemelésével szolgálja ki az olvasókat, nem mindenkit akarnak elérni, hanem az ez iránt érdeklődőkkel teli piacot fedik le. Szerencsére van még minimális piac, és készülnek ilyen filmek, mint a Parasite (az első helyezettet ugye nem láttam). Szerintem ha ennyire kiakadsz, akkor próbáld onnan nézni, hogy ez a lista nem a te érdeklődési körödnek készült, és ezt nem negatívan értem egyáltalán. Mittomén, kicsit olyan, mint amikor a rocker kiakad a hiphopra, minek, elfér a kettő egymás mellett. Attól, hogy valaki a művészfilmeket szereti és értékeli, még nem egy szakadék túloldalán van, egyszerűen csak ezek a művek érdeklik. (Abba most bele se menjünk, hogy “nem szólnak semmiről”, mert az oltári nagy baromságnak hangzik, ne haragudj. Mondom ezt úgy, hogy szeretem a blockbustereket, és sok köldöknézős művészfilmet unni szoktam, de ettől még látszik, hogy szól valamiról többnyire, legalábbis amik ilyen évvégi listákig eljutnak, csak épp nekem nem érdekesen.)

    Az Oscart meg felesleges idehozni, az teljesen más, és nem is a kritikusok díja, konkrétan nekik semmi beleszólásuk nincs abba, avagy semmi nem vonható le az Oscar díjakból a filmkritikai szakmáról.

  10. anthony711 és Human

    Számomra érthetetlen módon ti most mindketten úgy reagáltatok mintha én a blockbuster filmek felsőbbrendűségéért kampányolnék a művészfilmek ellen. Pedig nem. Én magam mindenevő vagyok, blockbuster filmeket épp úgy tudok élvezni mint művészfilmeket. Had vegyem sorra.

    – Az Oscar kapcsán természetesen én is tudom hogy ez nem kritikusi díj, de közben meg mégis az, hiszen az akadémia mindig a kritikus kedvenc filmeket jelöli (+ néha mellé tesz 1-2 box office hit blockbuster filmet) Tehát amíg vérzik a kritikus szakma addig vérezni fog az Oscar is, mert az akadémia tagjai rossz halmazból fognak válogatni.

    “Lehet, hogy éppen a nagyközönség az, aki egyre jobban eltávolodik attól, ami értékes, és egyre kevésbé birtokosa annak a nyelvnek, ami mondjuk az ilyen filmek megértéséhez lenne szükséges.”
    – Ez ott dől meg, hogy ha van egy jó és tényleg tartalmas film, lásd amiket te is felsorolsz: Joker, Irishman azok rögtön tudnak sikeresek lenni.

    “Ebből a szempontból még nem gondolkodtál? Szerintem a pár perces tartalmak és a binge-kultúra mellett ez teljesen reális feltevés lenne, ha már erről a témáról beszélünk.”
    – de igen gondolkodtam és pont ezért bánt hogy a kritikusok sokkal előbb felmagasztalnak egy filmet ami öncélú vizuális orgia mint ami valóban elgondolkodtató történet. Mert ez az oka annak hogy a művészfilm sokak számára szitokszó.

    “Minden kritikus tudja, hogy mit kéne a top10-be tennie, ha olyan listát akarna csinálni, amit a nagyközönség szeret, nincs itt semmiféle szakadék, ha már így fogalmaztál. Sőt, benned van szakadék, mert nem tudod elfogadni, hogy egy komolyabb lap pont a művészi filmek kiemelésével szolgálja ki az olvasókat, nem mindenkit akarnak elérni, hanem az ez iránt érdeklődőkkel teli piacot fedik le.”
    – Nem lenne baj azzal ha csinálnának különféle listákat, csak a helyén kéne kezelni a dolgokat és nem top10 filmnek nevezni azt, aminek a fele nyilvánvalóan nem az. Ha azt írnák top10 gyönyörűen fényképezett film, vagy top10 emberi sorsokról szóló dráma vagy top 10 akármi akkor megérteném és azt mondanám oké. Biztos van aki így gondolja. De amikor neves lapok komoly arccal kijelentik hogy top 10 films of the decade és ott van rajta a Peddington 2 (ugye a múltkori lista) vagy ez itt és number 1 a szuvenír meg 9. az Us…. ne már!!

    “szerintem ha ennyire kiakadsz, akkor próbáld onnan nézni, hogy ez a lista nem a te érdeklődési körödnek készült, és ezt nem negatívan értem egyáltalán.”

    – Na ez a baj. Itt értesz te engem teljesen félre. Mert hogy elméletben egy ilyen listán olyan filmek lennének amik engem nagyon is érdekelnek. (ezen is vannak olyanok) Csak az a baj, hogy manapság a kritikusok számára a művészfilm egyet jelent a köldöknézős vizuális csodákkal.

    “Abba most bele se menjünk, hogy “nem szólnak semmiről”, mert az oltári nagy baromságnak hangzik, ne haragudj.”
    – Minden szól valamiről… de jó akkor mondom másképp: style over substance

  11. de milyen style over substance? nyilván számít a fényképezés és a vágás, de basszus, minden filmnél számít, sőt, az egy blockbsuternél még jobban számít. A Joker gyönyörűen néz ki, a Parasite is, ahogy a Pain and Gain is (a Bay film), és mégis csak az egyikre hangzott el a háromból a style over substance. Általában nem csak a kinézetre verik, hanem arra amiről beszél, és az ahogy mondja, a filmes nyelve pedig feljebb emeli a tömegből. (Valamiért a vágatlan jelenetekre nagyon pikkelsz, az feltűnt:)

    Az, hogy a művészfilm miért szitokszó? Pont ezért, ahogy írsz, komolyan, mindenféle nyitottság nélkül ami neked nem megfelelő film és szerinted nem jó, arról el sem tudod képzelni, hogy mások szerint valamiért mégis az, és nem csak köldöknézés, sznobság miatt, hanem mert tényleg találtak benne valamit. De közben meg szakadékot emlegetsz, mert szerinted A Kritikusok nem tudják mi kell a népnek, pedig a két bagázsból többnyire a nép szokott agresszívkodni, ha leszólják a kedvencét. Például az Us az én listámon nem lenne top10-ben, ettől még ha hallok róla jó érvelést akkor nem az az első dolgom, hogy “áh csak a faszod vered a látványára, stílusára”.

    Hogy az átlagember számára miért szitokszó a művész? Mert sokszor még ha értené is, azért elég sok művészfilm fő témája érthető, akkor sem tetszik neki, ha közben kényelmetlenül érezte magát, vagy ha épp gondolkodnia kellett mert épp kikapcsolódni akart, és az valamiért nem fér össze az azzal, hogy közben aktívan használja az agyát (ami van neki, nem hülyézem le, egyszerűen csak azt érzem, hogy sokszor lusták az emberek, de még én is, van hónap amikor nem nézek komolyabb filmet, ott vagyok a tömegben teljesen, nem nagyzolok itt).

    Egy kicsit több nyitottság mindenkinek jót tenne, de a “féltem a 2 órám amit a filmre áldozok” miatt valamiért egyre többen néznek inkább közepest, mert az legalább fixen közepes, nincs ingadozás lefelé, viszont így igazából felfelé se.

  12. “Ebbol kiderul, hogy a top 10 forditva van listazva itt fent, es a The Souvenir igazabol nyert…”

    de hát 1 van mellette itt fenn :D

  13. “de milyen style over substance? nyilván számít a fényképezés és a vágás, de basszus, minden filmnél számít, sőt, az egy blockbsuternél még jobban számít. ”

    style OVER!!! substance. Nem az a baj hogy számít a film kinézete, ez teljesen természetes. Az a baj amikor csak az számít. Amikor 2,5 mondatnyi történetet elnyújtanak 2,5 órára megfejelnek két 1 dimenziós karakterrel és telezsúfolják gyönyörű képekkel meg fantasztikus hangulattal, hogy közben a rendező meg a cinematographer megvillanthassa mennyire istenkirály. Én értem hogy ez teljesítmény. Elismerem hogy nem könnyű hangulatot teremteni és gyönyörű képeket gyártani. De ettől még nem lesz a film jó, de főleg nem lesz elgondolkodtató vagy mély.
    Az a baj, hogy lassan mélyebb gondolatok vannak az Irishman bármely jelenetében, mint akármelyik független filmben/művészfilmben amit idén láttam, pedig régen ez pont fordítva volt. Régen tele voltak a művészmozik komoly és elgondolkodtató drámákkal, amik mára kikoptak és helyette azt nézhetem hogyan csepeg az eső a pocsolyába.

    “A Joker gyönyörűen néz ki, a Parasite is, ahogy a Pain and Gain is (a Bay film), és mégis csak az egyikre hangzott el a háromból a style over substance.”

    Ezek közül egyikre sem mondtam ilyet. A Bay filmet nem is láttam szóval nem tudom az első kettő viszont semmiképp sem style over substance. Sokkal inkább style & substance. Ami nem ugyanaz.

    “Általában nem csak a kinézetre verik”
    Na ez az amiben nem értek egyet.

    “Az, hogy a művészfilm miért szitokszó? Pont ezért, ahogy írsz, komolyan, mindenféle nyitottság nélkül ami neked nem megfelelő film és szerinted nem jó, arról el sem tudod képzelni, hogy mások szerint valamiért mégis az, és nem csak köldöknézés, sznobság miatt, hanem mert tényleg találtak benne valamit.”
    Számomra nem szitokszó. Illetve az amit ma művészfilmként akarnak eladni az az, de 10-15 évvel ezelőtt egész másképp nézett ki ez a műfaj és erre neked emlékezned kell. Akkor az igazán mély és elgondolkodtató filmek többsége mind ebből a kategóriából került ki. Ma viszont egy nagy stúdió képregényfilmje az év intellektuális terméke és ez szomorú (ez nem konkrétan a Joker felé kritika csak maga a jelenség). Azt sajnálom, hogy “kiüresedett” ez a műfaj. Elsekélyesedett.
    Biztos van aki nem csak sznobság miatt szereti az ilyen filmeket, de az a helyzet hogy ilyennel még nem találkoztam.
    Illetve de, rengeteg művész ismerősöm van (festő, építész, filmesek stb.) akik könnyes szemmel mondják milyen szép volt az ez meg az a jelenet, de ő bennük is csak a style marad meg, nem a substance.

    “A Kritikusok nem tudják mi kell a népnek, pedig a két bagázsból többnyire a nép szokott agresszívkodni, ha leszólják a kedvencét.”
    – A kritikusok is rendszerint kiakadnak amikor a nép nem értékeli az ő kedvencüket, csak ők passzív-agresszívoskodnak aminek a lényege hogy a nép túl hülye ahhoz hogy megértse.

    “Például az Us az én listámon nem lenne top10-ben, ettől még ha hallok róla jó érvelést akkor nem az az első dolgom, hogy “áh csak a faszod vered a látványára, stílusára”
    – Az én listámon se lenne. Én is nyitott vagyok egy jó érvelésre de ellenérvek hosszú sorával is fel tudnék készülni. Itt egyébként szintén nem a style over substance probléma áll fenn, mert ebben a filmben érződik a szándék a jó tartalom gyártására, csak rossz utat választottak, meg logikailag sem stimmelt pár dolog.

    “akkor sem tetszik neki, ha közben kényelmetlenül érezte magát, vagy ha épp gondolkodnia kellett mert épp kikapcsolódni akart, és az valamiért nem fér össze az azzal, hogy közben aktívan használja az agyát”
    – nagyon kevés olyan embert ismerek akik inkább választanák a köldöknézős látványorgiát – song to song például – mint egy olyat amit kényelmetlen (before midnight sokak számára) vagy túl “agyhasználós” mint mondjuk… Mr. Nobody.

    “féltem a 2 órám amit a filmre áldozok” miatt valamiért egyre többen néznek inkább közepest
    – Nem tudom ez mennyire mai trend. Szerintem mindig is így volt.

  14. “Az a baj, hogy lassan mélyebb gondolatok vannak az Irishman bármely jelenetében, mint akármelyik független filmben/művészfilmben amit idén láttam, pedig régen ez pont fordítva volt. Régen tele voltak a művészmozik komoly és elgondolkodtató drámákkal, amik mára kikoptak és helyette azt nézhetem hogyan csepeg az eső a pocsolyába.”

    1: mivel az Irishman simán a művészfilmek közé sorolható, és nem a “big 5″ stúdió gyártotta
    2: tényleg nem tudom melyik művészfilmekre gondolsz ezekkel a nagy kijelentésekkel.

    ” Ma viszont egy nagy stúdió képregényfilmje az év intellektuális terméke és ez szomorú”

    hát ha valaki csak blockbustert néz, akkor lehet. Nekem csak a fenti top10 listán van 3 film (az általam látottakból), ami jobb intellektuális termék a Jokernél. De nekem gyanús, hogy igazából azt hiányolod a moziból és a listákról, amik nem is készülnek, és erről nem a kritikusok tehetnek. A Ford v Ferrari féle régimódi, kicsit jobban fogyasztható drámákat. Nekem is hiányoznak, de ezt tuti nem a Sight and Soundon verném le.

  15. “nem tom miről beszélsz, nálam végig visszaszámolt 10-ről a lista”.

    Hmm, Edge-ben forditva latszodik a szamozas, ott a Vitalina az elso. Chrome ok nekem is..

  16. “tényleg nem tudom melyik művészfilmekre gondolsz ezekkel a nagy kijelentésekkel.”
    The Squid and the Whale, In America, Az őslakó, Makulátlan elme, Garden State, Hold, Up in the air, You Can Count on Me, Once, American Splendor, Sideways… nagyon hosszan tudnám sorolni, de nem hiszem hogy lenne értelme. A lényeg talán ennyiből is átjön. Visszafogott “autentikus” filmek, nincs bennük felesleges sallang meg látvány orgia.

    “hát ha valaki csak blockbustert néz, akkor lehet. Nekem csak a fenti top10 listán van 3 film (az általam látottakból), ami jobb intellektuális termék a Jokernél.”
    Ebben egyetértünk, nekem sem a Joker a csúcs idén, csak az általános vélekedés miatt írtam azt. Könnyebb volt ezzel érzékeltetnem. Ha már a fenti lista, akkor mindenképp az Irishman nálam a nyerő.

    “De nekem gyanús, hogy igazából azt hiányolod a moziból és a listákról, amik nem is készülnek, és erről nem a kritikusok tehetnek. A Ford v Ferrari féle régimódi, kicsit jobban fogyasztható drámákat.”
    A fentebb hozott példák gondolom segítenek megérteni mit is hiányolok.
    Nem csak a drámák egyébként. Más műfajok kapcsán is érzek komoly hiányt.

    “tuti nem a Sight and Soundon verném le.”
    Nyilván én sem egyedül őket hibáztatom, nem szurkálok tűket wudubabákba és nem folytatok ellenük kultúrharcot sem. Csak arra akarok rávilágítani, hogy amíg a kritikusok a szuveníreket, meg Baitteket meg Mandy (81 pont Metascore) tesznek ilyen listákra és az a konszenzus hogy ez a filmművészet csúcsa 2019-ben, addig nem is lesz más. Mint ahogy nem is nagyon van (1-2 persze akad elvétve)

  17. ráadásul tele van a lista olyan filmekkel, amik csak 2020ban fognak amúgy kijönni… hát milyen “best of 2019” lista ez így.
    sokkal inkább “nyenyenye én már ezt is láttam” lista.

  18. cleagne: angol lista? nyilván nem fogom a teljeset, de a top 10 ->

    Vitalina Varela – ez tényleg csak fesztiválos egyelőre
    Us – ment mozikban
    Bait – augusztus végén ment Angliában
    Atlantics – már VOD premirje is volt
    Pain and Glory – ment mozikban, már itthon is
    Portrait of a Lady on Fire – már ment Európa rengeteg mozijában
    Once Upon a Time… in Hollywood – volt mozikban
    The Irishman – volt mozikban és ugye már nézhető mindenhol.
    Parasite – volt mozikban, itthon is jön talán pont a héten, még nem néztem, de elérhető máshogy
    The Souvenir – ment angol mozikban

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.