Sonic The Hedgehog

Gotta go fast! A botrányfilm, mármint a rajongók és az internet szanaszét szedte a film első előzetesét, aminek hatására változtattak a főszereplő Sonic kinézetén.

Az erőfeszítéseiket pedig elvileg díjazta a közönség, és a film siker lett a pénztáraknál. Bár szerintem csak az aranyos családi szórakozás miatt, nem pedig azért, mert normálisabb lett a grafika. Úgy tűnik tél vége jó időpont a hasonló filmeknek, ugye a Pikachu is ekörül jött, és viszonylat sikernek számít.

A film amúgy teljesen gyerekes történettel bír. Mármint ezzel semmi baj nincs konkrétan, Sonic a teleportáló gyűrűkkel kénytelen a Földre menekülni egyedül. Itt egy kisváros körül dekkol, amíg véletlenül ki nem süti magát, és erre az EMP-szerű dologra fel nem figyel a gonosz kormány, ami odaküldi Robotnikot, hogy vizsgálja ki a helyzetet. Mondjuk a kék kedvenc mellé pedig beugrik a jószívű helyi seriff, hogy legyen némi buddy cop dinamika is.

A gondom leginkább az, hogy a legtipikusabb minden benne. Ritkán jut eszembe ez a kifejezés, de a “fájóan közepest” használnám. Nyilván gyerekeknek minden vicc új, de ebben eskü minden benne volt, ami eszembe jutna a “Sonic a Földön” felállásról. Ami azért baj, mert ez csak átlagember szint, nem pedig igazi forgatókönyves, mármint ötletek szempontjából. Mindezt tipikusan “by the book”, kimért termék módjára valósították meg.

De hogy a pozitívumokat se hagyjam ki, és ez itt lehet megosztó lesz: az volt igazán jó, amikor a Sonic és a Seriff hülyült, adta-kapta a poénokat a társalgásban. Na jó, a cuki Sonic jelenetekkel is ki voltam békülve. Minden más jelenet ásítós.

Mondom, lehet kapok, de szerintem Jim Carrey semmi extra nem volt a filmben. Aki nosztalgiázni akar, annak persze javasolt, hiszen az Ace Ventura időkhöz nyúlt vissza az alakításával, csak ugye sokkal öregebben most, és láthatóan jól érezte magát a forgatáson, de valahogy túltolta, miközben csak azt hozta, amit 20 éve. Érdekes kettősség, de nem pozitív.

A végeredmény teljesen semmilyen. Párszor elvigyorodtam, nem vitás, az X-men kikacsintáson főleg, de így 2 nappal később írva ezt már mostanra halványultak a részletek. Felnőttként felejtős, bár az elmegy oldalról nézve, de a gyereket nyugodtan érdemes elé ültetni.

11 hozzászólás a “Sonic The Hedgehog” bejegyzéshez

  1. A pikachu-t végig szenvedtem. Ez legalább egyszeri agykikapcsnak jó volt és röhögni is tudtam. Az autós üldözés volt talán a legjobb. Carrey meg kb. hozta Rébuszt, Ő sem idegesített de még sokat kell dolgoznia hogy megbocsátsam a Dumb és Dumber 2-t.

  2. Hát a pontszámmal kábé egyetértek, a többivel nem nagyon :)
    Nekem üdítően kellemes meglepetés volt, mondom mindezt úgy, hogy soha az életben nem játszottame gyik sonic játékkal sem, és a filmről is csak a netes hajcihő miatt értesültem.

    Az, hogy jobb lett a grafika, szerintem alapvető fontosságú, az első bemutatott Sonic kb. Cats kategóriájú förmedvény volt.
    Tényleg le a kalappal a készítők előtt, hogy a manapság dívó “a néző hülye és amúgyis kussoljon” attitűd helyett inkább odafigyeltek a kritikákra.

    Az átlag kölökfilmnél szerintem sokkal felnőttbarátabb, több benne a valódio poén (nyilván, hogy mennyire viccesek az már emberfüggő) és kevesebb a viccesen ide-oda hömbölödés.

    Jim Carrey szerintem kiemelkedően nagyot alakít itt, nekem nagyon hiányoznak a hasonló “velejéig romlott és élvezi” karakterek a filmekből. Mai napság mindenhol csak meg nem értett idealisták lehetnek gonoszak nehéz gyerekkorral vagy esetleg a csúnya kizsákmányoló környezetszennyező vállalatigazgatók.

    Amivel egyetértek az a történet sekélyessége, de még mindig jobb mintha elment volna a film fele az emberi szereplők párkapcsolati vagy egyéb drámáira. Lehetne sokkal jobb, de kibírható.

    Lehet, hogy túlzottan is optimista avgyok, de ez meg a Detective Pikachu kicsit felébresztette bennem a reményt, hogy valamikor csak eljön a nézhető videójátékfilmek kora, és Hollywood felismeri, hogy van ebben pénz, csak le kell hajolni érte, és nem elég ha rápecsételik a logót valami vállalhatatlan foskupacra.

  3. A videojáték-adaptációk közül az egyik legjobb film (és még ezzel együtt is inkább közelebb áll a közepeshez mint a jóhoz). Nem tudom igazából a többi film hol rontotta el, de ha az objektívebb pontszámokat is nézzük, ott is a topban szerepel a Sonic közöttük. Lehet azért, mert Sonic karaktere amúgy is olyan tabula rasa, hogy bármit csinálhattak vele. Érdekes, mert voltak olyan adaptációk, amik több részt is megértek, mi több, rebootot is kaptak, de valahogy mégsem sikerült egyiknek sem megugrani azt a lécet, hogy emlékezetesek maradjanak. A Sonicnak sem sikerült, de legalább ennek sikerült a legközelebb férkőznie. Pláne ha az “ősellenséghez” és egyben a múfaj úttörőjéhez, a Super Mario Broshoz hasonlítom (az a filmet többször megpróbáltam végignézni, egyszer sem sikerült, lényegében csak amiatt jegyzem, mert benne van az egyik kedvenc Megadeth-számom). Kiváncsi vagyok, melyik lesz az az adaptáció, amely képes lesz majd önmagában is megállni, filmalkotásként, a nagyközönség előtt.

  4. Vajda Gábor

    Én úgy gondolom, ha videójáték-adaptációrol és önálló filmről kell beszéljünk, akkor a Silent Hill-nél még mindig nem készült jobb film ebben a szegmensben. Mondom ezt úgy hogy ezt még nem láttam, de a trailer nem igazán győzött meg, még a változtatás ellenére sem.
    Pedig szerettem a régi mega drive-os játékokat, de majd egy unalmas délutánon a gyerekeimmel biztos megnézem.

  5. turrican: nem értek egyet, nézd meg most a Silent Hillt, hogy ne csak az emlékeidben éljen (én tavaly megtettem a podcast miatt). Nem, nem jó különálló filmként, csak a videójáték adaptációk között emlegethető.

  6. Én meg a Prince of Persia: The Sands of Time kapcsán érzem azt, hogy még a maga középszerűségével is maradandóbb és élvezhetőbb lett mint a többi játékadaptáció.

    A sonic nálam valahol a Pikacu szintjén van mint film. Egyszer fogyasztható, de igazából sok örömöt nem okoz.

    Human: Nem értek egyet. Ez a film így sem erős, ha megtartották volna a cats szintű katasztrófa sonicot, akkor biztosan nem nézem végig. Így legalább a címszereplő cukik volt

  7. …nalunk amiota megnezte a csalad a filmet, az asszony folyton ezzel az idezettel jön: “might want to check your fur on that one, honey” – ha epp fingok egyet.

  8. Ez volt az utolsó mozis élményem. A Láthatatlan Ember után kellett egy kis vidámság.
    Nekem alapvetően bejött. Sokkal rosszabbra számítottam. Engem erősen a Pikachu filmre emlékeztett, de nem másolta, hanem a stáb értette, hogy miért szerették azt a filmet.

    Ui.: humannel egyetértek, videojáték adaptáció terén, még mindig a Silent Hill a legjobb.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.