The Trial of the Chicago 7 – Sorkin magára talált

A Netflix egyik legjobb döntése volt 1-2 éve, hogy Aaron Sorkinhoz vágtak egy köteg pénzt. Mostanra pedig itt a végeredmény is, és egyike azon streaming premiereknek mostanában, amiknél sajnálom, hogy mégsem láthattuk moziban. Pedig “csak” egy tárgyalótermes dráma.

A Chicagói 7-ek tárgyalása egy igaz történet alapján íródott, amikor három fiatalok által alapított szervezet is tüntetést szervezett Chicagóba. A háború ellen akartak demonstrálni, így egyrészt közel sem engedték őket ahhoz a helyhez, ahol tényleg tüntetni akartak, másrészt utána az állam bácsi lecsapott rájuk, 1 törvényt kifordítva perbe fogta őket, és egy olyan bírót kaptak, aki már előre eldöntötte a végeredményt.

Ez elvileg Amerika egyik leghíresebb tárgyalása, mivel láthatóan az ideológiákról, a gondolatokról szólt, nem pedig polgári vagy büntető per volt. Igazság szerint ezt is bontja ki a film, ahogy mindenkibe, és így a nézőbe is realizálódik az előbbi. Mindezt a “sokat beszélnek” és a tárgyalótermes jeleneteket valahogy mégis érdekessé tevő Az elnök emberiről híres Sorkintól kapjuk, aki sokkal összeszedettebben rendezett ezúttal, mint tette a Molly’s Game-nél. Az is jó volt első filmnek, de valami hiányzott, amit itt megtalált.

A felépítés mondhatni klisés, de a kivitelezése mégis működik. Sorkin a bevált húzásait veti be, rengetegszer használja azt, amikor 1 jelenetben levő szöveget másikban levő firgura fejez be. Mindemellett a Chicago 7 felépítése is a szokásos flashbackes. Egyszerűbben mondva: a tárgyalás a jelen, és onnan visszatekintve azért az eseményeket is bemutatja a kamera (néha a tényleges tüntetésből bevágva archív felvételeket). Avagy nem végig a teremben ülünk, és iszonyat tempóval pörög az egész, pedig dráma.

Amit még érdemes lehet tudni, hogy rengeteget forgattak az eredeti helyszíneken. Az egészből süt az odafigyelés, jó nézni, teljesen régimódibb komoly dráma, nem pedig elolcsóskodott content, ami fontos témához, a rendőri erőszakhoz és a gondolatok szabadságához nyúl, hátha úgy valaki megnézni.

A szereplőgárda pedig valami eszméletlen. Mindezt úgy mondom, hogy Eddie Redmayne nem igazán a kedvencem, de itt őt is nagyon bírtam. Ahogy Sacha Baron Cohen is teljesen odatette magát. Nyilván tudtam róla, hogy nem csak Boratra képes, láttam a The Spy-t, de a film végére simán cipeli a karaktere vállára tett dolgokat.

Igazából a teljes névsort felolvashatnám, hiszen Mark Rylance is eszméletlen, pedig neki is voltak már mellényúlasai, Joseph Gordon-Levitt szintén abban a pár komoly jelenetben. Ha már Gordon-Levitt, eléggé durva éve volt a Powerrel és azzal a repülőgépes filmmel, de a végére azért felvillantotta a színészi képességeit is. És most még csak a szereplőgárda felénél járok. Elvileg ennyi ismertebb arc összesen 11 milliót kapott. Az 11 nap forgatás Bruce Willisnek, csak hogy hasonlítsuk valamihez. Vagy gondolom JGL 11-nél többet kapott csak magában a Powerért valószínűleg.

Az utolsó 10 perc pedig végképp ütött… Nyilván a valóság írja, és vérforraló volt pár történés közben is, de a vége, és ahogy itt tálalták, az hátborzongató volt a tanúskodástól kezdve.

16 hozzászólás a “The Trial of the Chicago 7 – Sorkin magára talált” bejegyzéshez

  1. Ha egy netflix film (mint ez) nem jon ki egyenesen magyar szinkronnal, akkor realis, hogy rovid idon belul utolag szinkronizaljak, vagy inkabb ne is varjak es essek neki eredeti nyelven? Koszi

  2. Joseph Gordon Lewitt-et annyira jól megtalálták az 500 nap nyár szánalmasan kínlódó karakteréhez, hogy azóta csak ezt látom benne, akárhányszor meglátom bármilyen szerepben. Különösen amikor ezt a megnyúlt arcot vágja, amit a képen. Valahogy azon drukkolok, hogy szívja meg a karaktere a lehető legjobban…

  3. Jó volt a film, de nekem kicsit hullámzott a ritmusa, és hiába volt jó a sztori, időről-iďőre berántott, aztán mindig kicsit leült.
    Mint ahogy szerintem nem is ez lett Sorkin legjobb forgatókönyve.
    Persze így is simán 8/10 minimum(ha nem több) de én picit többet vártam az összhatást tekintve.

    A színészgárda félelmetesen lehengerlő volt, jó ötlet volt archív felvételeket is bevágni, eléggé megtámogatta az érzelmi hatást.

    Maga a sztori nyilván tök felháborító, és olyan értelemben szomorú is, hogy mennyire reflektál a mai helyzetre.

  4. Nem tudom melyik film volt utoljára, ami annyira megfogott, hogy együltömben végig nézzem. Ez ilyen film volt, ami azt illeti már újra is néztem, több mint 50 éves sztori és erősen reflektál bizonyos dolgokban napjainkra (már nyilván, ami az US-t illeti, nem hazánkat). Őszinte leszek Redmayne-nel kapcsolatos véleményedet osztom, de itt valóban durván jót alakított. Baromi jó film, kissé talán felkavaró (nem tudom ez e a jó jelző), részemről 10/10. Nem tudom ez volt e a cél, de a film után kénytelen voltam a sztori után olvasni, ritka eset.

  5. Nagyon tetszett a film, valószínűleg jó pár Oscar-jelölést be fog zsebelni. A casting a film legnagyobb erőssége, mindeni nagyot alakított, aki fontos volt. Ami nekem kicsit hiányzott, hogy érzelmileg megfogjon, persze igaz történeteknél meg van kötve a rendező keze, de olyan nagyon nem tudtam izgulni a karakterek sorsáért (nem tudtam, mi lesz az ítélet). Összességében azért egy 10/8-at simán megérdemel.

  6. Tűpontos, tízpontos! :D

    Zseniális alkotás volt, teljesen egyetértek a leírtakkal.

    Ügyvédekkel dolgozom, láttam/hallottam már durva dolgokat, de itt konkrétan leszakadt az állam a látottakon.

    Nem is tudom, mi Sorkin legnagyobb erőssége. Nyilván a rendezésben még nincs túl sok tapasztalata, de úgy ír, úgy mesél, firkant dialógusokat, ahogy senki más.

    Ezt mindenkinek látnia kéne

  7. Ha forgatókönyvről van szó akkor Sorkin nálam ott van ahol sokaknak Tarantino. Az meg külön öröm, hogy rendezőként is hozza az elvárt szintet. (Elég jó volt az a rendezői debüt. /Molly’s Game/)
    Frank Lagella még nem jött szóba, Őt is jó volt újra filmben látni.
    A többi gondolatom meg az írás is tartalmazza, ezért nem írom le még egyszer.

    Fel kell majd vennem a fonalat – tudom hogy volt írás hogy van kitolva az Oscar szezon – de most a mozik közül van-e valami nyitva vagy nincs Amerikában stb. mert komoly befolyásoló tényező lehet és a többi szoborért induló tömeg főleg decemberre van időzítve, mint mindig.

    @Johny Bravo:
    Szerintem a közeljövőben ne várd. Meg kár is rontani az élményt oda nem illő hangokkal.

  8. Nagyon jó film, tényleg mindenki eszméletlen jó benne. Én bírom Eddie-t, de itt különösen tetszett, hogy nem a szokásos arcát hozta. Szerintem Sorkin szépen kihozta belőle, amit kell. Ahogy a többiekből is. Sascha B. Cohennek már Oscar-jelölést jósolnak. Nem tudom, hogy kitart-e addig a film körüli hype, de abszolút nem érdemtelen a dolog.

    Vásznon lett volna a helye. Hosszú-hosszú idő óta ez tényleg egy jó NF-film.

  9. Jaj, szinte szégyellem leírni, de én nagyon untam, egyáltalán nem kötött le. Megbántam, hogy rászántam az időt, nem érte meg kivárni a végét. Vonatott történet, unalmas látványvilág, langyos események.

  10. Nem értem a címet: “Sorkin magára talált”. Magukra találni akkor szoktak az emberek, amikor előtte bizonyos ideig nem megy jól vafy annyira jól a szekér.

    Sorkin előző filmje a Molly’s Game volt, egy szintén kurva jó film. Most akkor miert is kellett magára találnia?

  11. mert ennél rosszabb film, sőt, a “nagy” Sorkin filmeknél is rosszabb. Nekem is tetszett, de közelébe nincs egy Social Networknek vagy Charlie Wilson háborújának. A Chicago 7 viszont igen.

  12. Értem, köszi. Ízlések és pofonok, nekem a Charlie Wilsonnál jobban tetszett a Molly, bár az is biztos, hogy még mindig egyik fent említett mű sem ér fel “You can’t handle the truth!” szintjére.

  13. Nekem tetszett, egyszer bőven nézhető volt. Remek dialógusok, remek színészek. Írom ezt úgy, hogy nem kedvelem Sorkint.

  14. Jó film volt, pár ütős kulcsjelenettel (fekete párduc a börtönben Eddie-nek mondja, hogy ki mit kockáztat + Cohen vs Eddie vita a film vége felé), azonban nem váltott ki olyan érzelmeket belőlem, mint pl az Egy becsületbeli ügy vagy a Holt költők társasága kapitányomos része (amire a filmvégi névsorolvasás emlékeztetett).
    Illetve a látvány is elég fapados volt + nagyon sokszor jelmeznek éreztem a ruhákat, nem pedig valós stílusnak. Pláne, hogy most néztem újra a Nagymenőket, ami mindkét esetben (látvány, díszlet/jelmez) más szintet képvisel Sorkin filmjéhez képest.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.