Unhinged – Crowe elszabadul

Mi történik akkor, ha egy minden határt átlépett elkeseredett emberre dudálsz a dugóban? Az Unhinged ezt a kérdést feszegeti, de valahogy rossz helyre mutat a morális iránytűje. Ennek ellenére egynek elmegy, pozitívan és negatívan is értve ezt.

A történet egy pofonegyszerű horror-thriller. A főszereplőnő a dugóban ül, nem ér be időben a munkájába, épp kirúgja a legjobb kliense telefonon, a válása közepén van, és még a gyerek is idegesíti a hátsó ülésen, hiszen azért késnek a suliból, mert az anyja baszott időben felkelni, és a késésért elzárás jár. Na ebben a pillanatban dudál rá valakire, Crowe karakterére, aki nem mozdul, hiába zöld a lámpa. Itt felmerül, hogy azért sosem tudni, mi jár épp az emberek fejében? Mindenki elvan az egójában nulla empátiával arra, hogy akivel összefut idegen, az vajon min megy át éppen.

A nagydarab férfi bocsánatot kér a figyelmetlenségéért, de elvárja, hogy a nő is beismerje túlreagálását, és szintén kérjen bocsánatot az agresszív dudálásért. Nyilván nem teszi meg, hiszen ez egy film eleje ahonnan még hosszú az útja a karakterének. Na erre bepipul a zöldnél tötyögő, és azt mondja, hogy akkor megmutatja a nőnek, milyen egy igazi szar nap. Ezt azzal kezdi, hogy először csak az úton ráfékezget (ez a szokás baszki itthon is terjed, idióták), de utána eszkalálódik a helyzet, kezdve a nő legjobb barátjának megölésével.

Innen átmegy egy viszonylag szórakoztató macska-egér dologba, nem megváltó itt sem a film, de van egy lendülete, és Russell Crowe nagyjából elviszi a széles vállain egy darabig. Engem mégis elvesztett. Mondom, a korrekt, meg egynek elmegy dolgokat tudom rásütni, viszont a figyelmem 60 perc után kezdett elkalandozni. A leszámolást, a végét valahogy elrontották. Pedig szép volt az eleje, ahogy felvezették, hogy a rendőrség leépítésével miképp kezdtek lekerülni a láncok az emberi agresszióról, és ezt átvitték egy személyesebb történetben is. A civilizáció vége nincs messze? Ellenben utána nem tudták a nagyobb kép terrorját a kisebb skálán ott tartani, bár kicsit többet akart mondani a film, de nem sikerült neki.

Érdekes volt az Unhinged olyan szempontból is, hogy mintha nem lett volna teljesen átgondolva. Mármint vannak dolgok, amiket jól bemutatnak, például, hogy miért nincs lezárva a telefonja, ezzel hihetőbbé teszik a filmet, de közben olyasmi is akad, amit vágás közben realizáltak, és fél mondatban odavágták emlékeztetőnek. Ilyen a “labirintus szerű utcák”, amit a film elején hoztak szóba, de ha objektíven nézzük, akkor kellett volna még valami azelőtt, hogy a főszereplők tényleg oda menekülnek. Tudom, ezek apróságnak tűnnek, de mégis tudat alatt hatnak a nézőre, kevésbé működik tőlük az Unhinged.

Viszont most lenne egy spoileres kérdésem, szóval a tovább mögött és talán a kommentekben is óvatosan.

Rendben, lekötött a film, de utána egyetlen dolgon gondolkoztam csak ténylegesen: vajon jó döntés volt a készítőktől, hogy már ez elején megmutatták milyen könyörtelen gyilkosságokra kész Crowe karaktere? A film témáját tekintve az volt a cél, hogy valamennyire átérezzük a gonosz oldalát is. Nyilván kettős kérdés, mert horrorba a megállíthatatlan gyilkológép is illene, viszont olyan monológjai voltak a modern korunk önzőségéről, amivel bizony azt akarták, hogy a gonosz oldalát is legalább értsük. Viszont ezt rögtön aláásták azzal, hogy az első 2 percben könyörtelenül megöl két embert.

Plusz talán az ebédlős jelenet is jobban ütött volna, ha akkor lépi át a határt a gonosz, amikor még valamennyire vele vagyunk – főleg ha azt nézzük, hogy addig még a főszereplő női karakter is sok idegesítő pillanattal bírt, szóval ott lehetett állni a “tanítson már neki valaki egy kis fegyelmet” oldalon.

A rossz szájízt pedig a film vége nekem még jobban kiemelte, hiszen a legjobb barátja és a testvérének a szerelme halála után a csaj megtanulta a leckét, már nem dudál rá senkire, bár látszólag nincs mély traumában. Nyilván ezzel ő kilép a road rage emberek közül, de közben meg aki rádudál a közlekedésben az száguldhat tovább. Feltehetőleg az lenne a vége, hogy mi vagyunk a változás (pl. az időben kelést már a nő gyereke is pedzegeti), vállaljuk felelősségünket a tetteinkért (Crowe karaktere ugye ezt egyáltalán nem teszi meg, mindig mást okol), de ezt mégis olyan felemásan sikerült levezetni, mert akár úgy is lehet értelmezni az utolsó 5 percet, hogy húzd be a farkad kisember, mert a világ eltapos.

human
írta
2020. 11. 05. 14:57
megjelenés
10
hozzászolás


10 hozzászólás a “Unhinged – Crowe elszabadul” bejegyzéshez

  1. Nekem nagyon tetszett. Egyszer nézős, de feszesre lett vágva, így ezzel a másfél órával. Azon én is gondolkodtam, hogyha nem mutatják a film elején Russel őrjöngését, akkor jobban ütött volna-e a film közepén, mikor elgurul teljesen a gyógyszer. De így is klassz kis, egyszeri kikapcsolódás volt.

  2. Ez a film olyan mint a Michael Douglas féle Összeomlás ?
    Nem olvastam az írásod nehogy valami spoilerbe fussak

  3. Szerintem jó hogy már az elején tudod milyen Crowe karaktere, igy megadja az alaphangulatot ahhoz h tudjuk, ez a ficko nem csak elfenekelné. :) ha menetközben mutatják a kiborulást, akkor egészen addig nem érteném h most mit kapja így fel a vizet…de hát aki psziho… :)

  4. “Unhinged: Ez szörnyen nevetséges volt… Szomorú, hogy Russell Crowe idáig jutott.” Ezt írtam róla közvetlenül a megnézése után, azóta se m változott a véleményem. Nagyon gyenge film.

  5. Nekem az volt fura hogy crowe vígan teleportálgatott ide oda. Főleg amikor már az autópályán mentek és probálták lekövetni erre már elöttük volt a szomszéd autójában. Meg mindig csak 1 rendőr volt éppen a közelben akivel simán elbánhatott. Autópályán is a rendőrön ászáguld egy kamion és hát nem csodálkoztam volna ha abban is crowe ül :D

  6. “Autópályán is a rendőrön ászáguld egy kamion és hát nem csodálkoztam volna ha abban is crowe ül :D”

    :)

  7. SPOILER?
    Nehéz kérdés, ezen én is eltöprengtem. Aztán valami olyasmire jutottam, hogy mindannyiunkban van egy gonoszabb és egy jobb oldal, aztán az élet kifürkészhetetlen momentumaitól függ, hogy melyik dominál és nyomja el a másik oldalt. Az első két perc után nekem nem az jött le, hogy Crowe egy terminator, egyszerűen nála olyan szinten szakadt el a cérna, hogy már arra sem volt egy józan pillanata, hogy segítséget kérjen, vagy beszéljen bárkivel a problémáiról. Nagyon-Nagyon sok ilyen ember járhat köztünk.

    És az első két perctől függetlenül, lehet hogy ez azt sejteti, hogy szociopata vagyok, de voltak pillanatok, amikor Crowe-nak szurkoltam..

    Mindenesetre szépen körbejárta a témát a film, gyönyörű üzenete van, már ha gyönyörűnek lehet venni azt, hogy az emberiség kvázi egy fék nélkül száguldó bomba.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.