Soul

Egyre több bizodalmam van afelé, hogy a Pixar visszatalált a helyes útra. Tudom, tavaly az Onward is jött tőlük, szívvel teli gyerekfilm volt, mégsem teljesen a stúdióhoz illő, de a Soul az érdekes koncepciója ellenére akkor még nem tűnt kiemelkedőnek, erre jött és felpofozott.

A történet egy iskolai zenetanárról szól, akinek az apját felemésztette a zenei élet, mégis az ő útjára, a nagy lehetőségre vágyik a fiaként, arra aminek a hátterét sosem látta át igazán. Amikor épp közel kerül a befutáshoz, akkor balesetet szenved, és egy nagy lépcsőn megy a “great beyond” felé, ahonnan nincs visszatérés.

Hát dobbant is onnan, és az élet szikráját kereső fiatal lelkek közé esik, ahol mentor szerep jut rá, miközben a Földre való visszajutást keresi. Mondom, elszállt alapok, mint mondjuk az Inside Out, amihez talán a leginkább hasonlítható a Soul… és mégis másabb, részemről több annál.

Jobban nem mennék bele a történésekbe, nagyjából a célok és az élet értelme, szeretete a fő téma végig, amikhez hozzácsaptak még mást is. A kibontása pedig még a Pixartól is meglepő volt. A Soul kifordította a stúdió, sőt, a hasonló animációs filmek, értve ez alatt a Dreamworks munkásságát is, megszokott formuláját, amivel talán előrébb léptek? Vagy csak pont átnéztek egy másik világba.

Ugye általában azt szokták csinálni, hogy kapjuk a gyerekfilmet, amiben vannak igazi értékek, és pár dolog szól a felnőtteknek is. Itt ennek az ellentéte áll inkább, vannak a felnőtt témák, amik után esetleg lehet gondolkozni is kicsit, jobban szeretni az életet, és mellé vannak a gyerekeknek szóló dolgok színesítésnek, hogy ők se unatkozzanak. Mindezt persze a Pixartól megszokott gyönyörű animációval.

Érdekes amúgy, hogy karácsonyra két vágyakról szóló filmet is kaptunk, és a poénokkal teli animált sokkal felnőttesebben nyúlt a témához, mint Diana kalandja. Pedig ránézésre ez lenne a gyerekeknek szóló.

Mivel is zárjam? Ez egy kifordított Pixar-film volt, ami inkább azoknak szólt, akik a filmjeiken nőttek fel, de már idősebbek. Ha minden évben egy Onward és Soul duóhoz hasonló felhozatallal jelentkeznének, azzal remekül ki tudnék egyezni. Ezt még komolyabban oda merném tenni a “Legjobb film” Oscar versenybe, mint anno az Up-ot, aminek az eleje az igazi gyomros.

ui: a film után tökéletesen ajánlható az egyik Limbo-podcast, amiben azt hiszem én a film eleji férfi álláspontját képviseltem

human
írta
2021. 01. 07. 17:28
megjelenés
12
hozzászolás


12 hozzászólás a “Soul” bejegyzéshez

  1. Most azon gondolkozok melyik film erdemelne meg a 2020-as legjobb filmje Oscart jobban, mint ez. Ha van olyan film, valoszinuleg nem lattam.

  2. A teaser trailert leszámítva – ami nem villanyozott fel túlságosan -semmit nem láttam a filmből, és el is felejtkeztem róla, hogy érkezik majd karácsonykor. Aztán láttam, hogy a Reznor és társa kft is munkálkodik a filmen, ami gyanakvással és némi várakozással töltött el…

    Engem meglepett mennyire felnőtteknek szánt film lett ez, és őszintén szólva, nem is tudom, hogy a gyerekek mennyit tudnak ebből megragadni majd. Szerintem kevésbé lett az ötlet kidolgozva mint az Inside Out, de igazság szerint nem volt bántó hiányérzetem. Szívesen újra fogom nézni majd, és nagyon sajnálom, hogy nem volt lehetőségem moziban látni.

  3. Nagyon érdekes élmény volt, de abszolút pozitív értelemben :)

    Kellett idő, amíg berántott, és én is az Inside Out-hoz tudnám legjobban hasonlítani, de tényleg szokatlan volt a koncepció, néztem is, hogy akkor ez most egy felnőtteknek készült animációs film? :)

    Volt pár azonnal felismerhető szinkronhang (eredetiben néztem), párat meg lecsekkoltam, és még szélesebb lett a mosolyom.

    Remélem, tényleg ez marad a kreativitás szintje a Pixarnál, mert ezzel kibírnám életem végéig :D

  4. karácsony után meg is néztem és nagyon tetszett, a történet is jó volt, gondolati szinten is, humor terén is, érzelmek terén is, a vizuális koncepció és megvalósítás (mind a földi, mind az absztrakt) természetesen gyönyörű volt, és a zenék is nagyon tetszettek. Nagyon rég nem volt ilyen jó film-élményem!

    PS: tényleg, az Onward-ról el is feledkeztem, azt mindenképpen pótolom majd, illetve ha már animáció, utána pár nappal a Croods 2-t (A new age) is megnéztem, és azon is nagyon jót szórakoztam (én ott az első részt is szerettem, a karaktereket is, a humort is na és hát az Avatarra rálicitálni tudó szürreálisan szép látványvilágot, és ezt tök jól hozta ez a folytatás is)

  5. Én már elég régóta azt érzem, hogy unom a Pixar filmjeit, és ebben az Onward is megerősített, de ez… ez most ütött. Abszolút felnőtteknek szóló animáció, de közben a humor is jobban működött mint a korábbi filmjeikben.

    Ebben a borzasztóan silány 2020-as filmes felhozatalban nagyon kellett már egy ilyen élmény.
    8.5/10

  6. Ez egy abszolút 10/10 nálam. Ellenben, az előbb felmerült, hogy kisebb gyerekeknek mennyire ajánlatot. Azt gondolom, hogy semennyire. Inkább 13-14 eves korúaknak mondhat valamit, de alapvetően ez inkább a felnőtteknek szól.

  7. @walker

    Azért én nagyon drukkolok a Wolfwalkersnek, hogy az kapja az animációs Oscart. Variety szerint van is esélye.

  8. Ma néztük, szerintem felejthető. A Coco hasonló témát boncolgat, de sokkal mélyebb nyomot hagy.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.