Az animáció gyerek dolog? Itt van egy Oscar jelölt animációs kisfilm, amit kb. modemen letöltött 144p-ben (nem maradt le a nulla) láthattam először. Egy animátor elutasított projektjeit mutatja be, amiken végigkövethető ahogy elveszti az eszét.
Most végre felújították, szóval tessék his anus is bleeding.
Őszintén nem értem. Gondolom, 14 évesen viccesebb lett volna, de jelenleg ez ilyen “L0L so randumb XD” szarnak tűnik.
CC: egyrészt megelőzte a mostani randumb humor trendet, másrészt leírtam mi a sztorija
human: oké, de egyrészt nem a mostani faszsághullám az első a történelemben, másrészt nem azt mondtam, hogy nincs mögötte sztori, csak hogy nekem ez egy random szar. Az első perc is, pedig ott még hivatalosan nem volt megbolondulva.
De gondolom, ez ilyen you had to be there dolog is egyben.
Hát igen, aki nem látta ezt tinédzser fejjel 14 éve (fú de rég volt), annak lehet ez érthetetlen.
Kicsit olyan Happy Tree Friends utánérzés, a vége pedig már David Lynch-es :D
Igen, kicsit kínos lenne, ha most jönne ki, de jól mutatja, hogy mekkora számvolt annó, hogy még Oscar-ra is jelölték.
Hm, nekem ez kimaradt anno, pedig akkor még néztem Oscart.
Ha azt vesszük, hogy egy “family learning channel” nevű csatornának készültek, már a legelső kisfilm is érthetetlen, így szerintem már ott sem volt százas szegény animátor.
Egyszeri agymenésnek simán elmegy, de maradok a Happy Tree Friendsnél.
Ez egy zseniális kisfilm, megérdemelte volna az Oscart is. Bár a korai internet tette mindenki által ismerté, mint bizarr hülyeséget, Don Hertzfeld a Rejected készítésének idején már elismert animátor és művész volt, elsősorban a Billy’s Balloon című kisfilm miatt. Rengeteg cég és ügynökség hívta, hogy készítsen nekik reklámokat, mint ahogy a legtöbb animátor reklámkészítésből élt meg. Hertzfeld azonban úgy gondolja, hogy a művészetet nem lehet kommerciális célokra használni, mert a reklám igazából hazugság, ami nem akarja a nézőt konfrontálni semmi kényelmetlennel, míg a művészet célja valamiféle igazság megtalálása. Ennek a tézisnek az ábrázolása a Rejected. Természetesen nincs semmiféle Family Learning Chanel vagy Johnson and Mills cég. Az egész annak az illusztrálása, hogy egy művész nem képes szolgálni kommerciális érdekeket, és hogy milyen könnyű felkavaróvá tenni valamit, aminek a célja a néző leszedálása lenne. Hertzfeldet még egyszer jelölték Oscarra a World of Tomorrow című kisfilmért. Soha nem csinált reklámot, csak egy bizarr Simpson-család főcímet a hatodik évad nyitóepizódjához. Van egy nagyjátékfilmje, a 2012-es It’s Such a Beautiful Day.
mocsariszorny – kösz, köszi, kösz, hogy vetted a fáradságot. nem akarok arcoskodni, se leszólni senkit, de legközelebb legalább annyi legyen már, hogy ha úgyis a net előtt ültök, utánanéztek annak amiről beszéltek emberek. písz. <3
Malachi: nem igazán értem, mit akarsz ezzel mondani. Én is elolvastam a Wikipédiát, de attól még nem tetszik. Ha nem olvastam volna el, akkor nem lehetne negatív véleményem? Vagy így sem lehet? Ha valami mögött nagy mondanivaló van, akkor az már nem is lehet (szerintem) szar?
kettő perc és harmincnégy másodpercnyi türelmem volt hozzá. pedig ráérek.
Érdekes. Volt egy Lovecraft horror-sci-fi jellegű mű amiben megörült a festő és hasonlóan kezdett a művei egyre értelmezhetetlené válni az idő mulásával ..