Uncharted – az igazi kincs az úton szerzett barátok?

A játékadaptációk legnagyobb dilemmája, ha van egy működő sztorid, ráadásul még interaktívan részt is tudsz benne venni, akkor a kábé két órába sűrített passzív nézelődés mit tud adni ehhez képest? Feltéve persze ha ismerted egyáltalán az alapanyagot, de mint minden feldolgozás esetében, az alkotó a rajongót és az új nézőt is ki akarja szolgálni – és ahogy az elmúlt években a zsáner környékén láttuk, általában sok szék között esik mindenki a pad alá, az Uncharted film viszont kicsit talán megkapaszkodott és a főszereplőt idézve lóbálózva igyekszik a felszínen maradni.

Szűz szemnek gyorstalpalóként: a sztori röviden egy rutinos és egy kezdő kalandor szárnypróbálgatásairól és összecsiszolódásról szól, akik Magellán aranyát kutatva szelik át a világot Barcelonától a Fülöp-szigetekig és nyilvánvalóan visszafogottan csúnya arcú bérgyilkosok és mindenféle szupergonoszok tarkítják az útjukat.

Kezdjük azért azzal, hogy a játékok főszereplője, Nathan Drake, egy 30 pluszos karizmatikus, sármos, humoros kalandor, emiatt nagyjából mindenkit összeboronáltak Hollywoodban a szereppel az elmúlt 5 évben. Nyilván ebből a leírásból nem sokaknak ugrana be Tom Holland, hiába pakoltak rá elég sok izmot, de mindenképp jól hozza a jópofa karaktereket, buddy vonalon is ügyesen mozog – úgyhogy megszületett a trendi produceri döntés: legyen ez egy eredetsztori, és Mark Wahlberggel megspékelve inkább lesz belőle haverfilm, mert akkor a két színész kémiája csak elviszi az egészet (és nem egy szereplőnek kell bevinni a nézőket a moziba).

És ami a legfurcsább, hogy a film az első felében pont ezen a látatlanban stabilnak kikiáltott lábon billeg a leginkább, a jópofa csipkelődés gyakran kínos, humortalan és szekunder szégyennel aláhúzott szájkaratéba csap át, pedig a Wahlberg – Holland kettős esetében ez kábé utoljára jutna eszedbe. És amikor a főszereplőnő Sophia Ali is bekapcsolódik ezekbe, akkor határozottan az volt az érzésem, hogy megspórolták a próbafelvételeket, mert hármasban zéró kémia volt a színészek között. Nyilván persze az első kétharmadban a film emiatt dadog, főleg építkezik, próbálgatja a nyomáspontokat, de az adok-kapok mellett mindössze egy kilúgozott Nemzete aranya-féle nyomkeresés próbálná összerázni a szereplőket (tipikusan olyan olcsó húzások mentén, hogy a semmiből előhúzok a beszélgetés közben egy családi tragédiát, hogy átérezd miért vagyok olyan, amilyen).

Amikor pedig már éppen lemondanál az egészről, mert a papírvékony árnyékkal megáldott szinte mindig önző és öntelt kincskeresőkért nagyon nehéz szorítani, akkor a film visszanyúl a stabil alapokhoz és elkezdi egy az egyben megidézni a játékok legmenőbb jeleneteit. Persze lehet azzal jönni, hogy CGI, zöld háttér – de könyörgöm, forgass le ilyen elszállt akciókat 120 millió dollárból jobban, ráadásul kaszkadőrökkel. Itt már működik is a film, látványosan izgalmas, feszült, Holland szó szerint a szemünk láttára változik át úgy-ahogy Drake-ké, kicsit fejlődnek a karakterek és a Halálos iramban szériát megszégyenítő akciók közepette kezd el végre lélegezni az egész.

Szumma szumárum, a játékok bőven tudnak még arcszaggató akciókkal szolgálni és ha a Holland-Wahlberg duó elkap egy szerencsésebb röppályát, jobban megírt párbeszédeket, akkor talán ez a jövőben még működhet is, de a mellékszereplőkhöz mindenképp erősebb casting kell. És mindenki Peter Parkere soha nem lesz igazán Drake, de ez a játékot nem ismerők számára valószínűleg nem fog fájni. 

20 hozzászólás a “Uncharted – az igazi kincs az úton szerzett barátok?” bejegyzéshez

  1. A játékok-al nem játszottam, csak elkezdtem az elsőt, de nem tetszett. Szóval nulla tudással ültünk be rá és élveztük. Látványos, vicces, izgalmas, fordulatos. Mi kell még? Holland és Wahlberg is jó volt együtt. Újranézős lesz blu-ray-ről! Remélem az amerikai bevétel elég combos lesz és berendelik a folytatást.

  2. Félig-OFF, de annyira vicces, hogy két monndat alapján tökéletes pontossággal meg tudom mondani, hogy human vagy abelh írta-e a kritikát :D

    Ugyanitt: abelh, please írj more kritikát.

  3. OFF

    human inkább ismertetőket ír, de nem baj az. sőt. aj már, 1. mi az, hogy “játékok-al”? anyám.

    ON

    ezt biztosan megnézem majd itthon, nem is tudom mikor volt utoljára kalandfilmes kalandfilm, valamelyik Tomb Raider talán? mondjuk azokat nem láttam pont, ki tudja miért, mert az Indiana Jones-kat nagyon szeretem a mai napig. ja, és még a Nemzet aranyát is láttam, haha.

  4. @blurayfan: Tökéletesen egyetértek :D Én sem játszottam egyik játékkal sem, de ez a film nekem baromira bejött :D Amúgy elég fura ez a leírás. Nincs kémia, meg erőltetett színészi játék….ehhh, nem tudom, hogy ugyanazt a filmet láttuk-e :D :D Nem volt ez az ért olyan rossz :D

  5. A Chloe-karaktert kiradíroztam volna belőle, minden mással viszont jobbára elégedett voltam. Bízom benne, hogy ebből franchise lesz.

  6. jaja, a Dűne és a No Way Home is le volt húzva általam, és Abelh szétéltette a Don’t Look Uppot :D jók ezek a fekete-fehér benyögések, mert látszik figyeltek. Még a 6 csillagosban sem mondanám, hogy annyira lehúztam az utóbbiakat amikről írtam, amiben van jó az említésre került, de tény, hogy az Afterlife kapott. Ésőőő, holnap is fog kapni valami, jogos!

  7. Yakhead: pedig azt láttam kintiek által is említve, hogy nulla kémia, és a trailer alapján el tudnám hinni. Na majd kiderül.

  8. Végre egy kritika, ami nem élteti…
    Nem is értettem a többieket, ők mit néztek…
    Ennek a filmnek sincs semmi lelke! Kuka az egész…

  9. Malachi

    Hogy legyen értelme a beszólásodnak: játékokkal!
    Odafigyelek a helyesírásra, de azért szoktam hibázni!
    Te meg figyelj arra, hogy mondatot nagybetűvel kezdünk! Anyám.

  10. Nem hiszem, hogy nagy siker kell, hogy legyen, hogy legyen folytatas, SONY komolyan gondolja a filmes unverzum jatekokra epiteset (ugye a Destiny miatt vette meg az Activisiont is) Csak ne legyen hatalmas bukas.

    A jatekok elvileg befejezodtek, szoval ez kb a franchise reinkarnacioja, ami picit mas, de ha azt vesszuk hogy a jatekok is egyre csak jobbak lettek, sok jora szamithatunk. Nolan North is aldasat adta ra ott a parton.

    mild spoiler

    Ebben a filmben volt szamomra a legszembetunobb a PG-13 amikor valakinek el vagtak a torkat es csak fekudt ott egyetlen csepp ver nelkul, mintha csak egy karcolas lett volna rajta. Gondolom mergezett volt a penge, abba halt bele.

  11. Nekem a kedvenc játékom a trilógia. A legacy sem volt rossz, de az eredeti három játék elképesztő látványvilággal és jó sztorival rendelkezik. Mondtam is néha-néha, hogy a legnagyobb hülyeség ebből filmet csinálni. Aztán tessék.
    Ezt csak azért vetem fel, mert többekkel ellentétben, akik írtátok, én játszottam, szóval kicsit félek megnézni. Viszont úgysem bírom ki. :)))

  12. nem, nem, neked az “Indiana Jones-kat” szántam, hogy ne érezd magad egyedül, de hiába töri magát az ember.

  13. Mivel én nem ismerem annyira a játékokat. Mármint előzetest, gameplay videót láttam, de nem játszottam ténylegesen vele, így a film nekem tetszett.

    Ahogy észrevettem, aki nagy fanja, az nagy részben elégedetlen vele. Ez érthető, mert mindig játékhűséget vár a rajongó, de az sosem lesz teljes egészében.

    Én egy olyan emberrel néztem, aki kipörgette mind a 4 részt és mondta, hogy neki tetszett a film. Szóval azért van ellenpélda is. Nem mindenki elégedetlen. :D

  14. A játékkal nem játszottam és semmit nem is tudok róla. A film szerintem fun volt és ennyi, semmi több. Jól állt neki, hogy nem vette magát túl komolyan. Walhberg és a csajok jók voltak, Peter akarom mondani Tom meg hozta amit a Pókemberben is csak itt jelmez nélkül. A film első fele a nyomozgatással jobban tetszett, a másik fele a végső akcióval nekem is a Fast filmeket jutatta eszembe. Összegészében tök jó szórakozás volt, tuti megyek a folytatásra is.

  15. nem fanként álltam a játékhoz, tudom, hogy ebben a zsánerben az mekkora buktató (illetve x éve játszottam velük, nem is vagyok rajongó), de:

    1. azért a kalandfilmes zsánerben sem árt, ha tudsz szorítani a szereplőknek. itt konkrétan nem voltak karakterek, nagyjából annyi lehetett a rendezői eligazítás:
    – Mark, csinálj amit akarsz, hozd le rutinból, zsémbes, rutinos tolvaj vagy
    – Tom, te meg egy önbizalommal teli Peter Parker, hajrá.

    2. SPOILER

    ez lehet csak engem zavart, de egy 5 milliárd dolláros kincsről beszéltek. most tényleg annak kellett szolgáltatni a karaktereket közötti interakciók 90%-át, hogy át akarják b***ni egymást? :) (a maradék 10% meg a hova lett a bátyám téma).

    ha még 5 millió dollár lenne oké, csak ebből is az jött le, hogy lehet szó a világ összes pénzéről is, akkor is önző, genyó ember mind, bárki bármikor hátba lőne bárkit – és így vissza az 1-es ponthoz, nehéz az amúgy is papírvékony karakterekkel szimpatizálni. feleslegesen generálták ezekkel a konfliktusokat és ezzel akarták megadni a karakterfejlődések sovány ívét, de azért na. ha az elejétől a végéig izgalmas lett volna, akkor ez nem tűnt volna fel, de így nagyon szorítkozott a szereplőire a film, akik a fentiek miatt esetlenek voltak.

  16. mobilon kisképben olyan volt, mintha Banderas az utolsó képen egy egész serrano sonkát fogna… wtf

  17. Szórakoztató film volt, olyan, ami még előkerülhet többszöri megnézésre. A hiányzó kémiát én se teljesen értem, plusz a Walhberg-Holland közti interakciókon se éreztem semmilyen szégyent. Egyébként nem értem mi volt azzal a probléma, hogy a karakterek feszt egymást kúrogatták át, volt már ilyen nem is egyszer. Nemtom én az adott világban az adott sztoriban kezelem a karaktereket és az ott betöltött pozíciójuk alapján szorítok vagy nem szorítok nekik.
    Egyébként az 5 millió vs 5 milliárd összehasonlítást nem értem. Az miért oké, ha kevesebbért basszák át egymást és miért fáj, ha többért? Valahol logikus, hogy ha nagyobb az összeg nagyobb a kapzsiság is.
    Viszont adom a rendezői utasításos teoriát.
    Én, mint a játékot nem ismerő jól szórakoztam rajta és a karakterek is elmentek.

  18. Érdekesek a kommentek, van aki trilógiát emleget, mint kedvenc játék sorozat, más pedig az ismerőse által négy játékra hivatkozik. Közben öt fő részből áll a széria.
    Valószínűleg az írók, producerek, rendező is ennyire ismerhették az alapanyagot, mert a tematikán és pár tulajdon néven kívül semmi nem hasonlít a játékokra.
    Nate, Sully és Chloe is csinál aljas húzásokat az öt rész alatt, de minden ellenére a néző/játékos sosem érzi azt, hogy nem szimpatikusak, kedvelhetők, vagy helyes a moralitásuk. (Pedig Nate egy tömeggyilkos, nem véletlen jeles képviselője az Uncharted a ludonarrative dissonance-nek.)
    Ezzel szemben a film egy pillanatra sem hagyja hogy a néző bárkit kedveljen. Ahogy abelh is írta, 90%-ban a másik átverése a cselekmény mozgatórugója.

    Nem utálom a filmet, és szükség van minden egyes kincskeresős kalandfilmet, de azt sajnálom, hogy nem új Ip-ként indult ez. Szerintem a plot egész jó volt (legalábbis számomra, sokat olvastam Magellánról) és az akció részek, valamint a látvány is teljesen elfogadható. Az arányokkal viszont gond van, kevesebb akció, több kincskeresés sokkal élvezetesebb lett volna, és ha csak kicsivel tűnnek hozzáértőbbnek a szereplők, akkor komolyabban lehetett volna venni.
    Remélem a jövőben készül még film a zsánerben és nem csak videojátékokkal kell beérni, ha az ember minőségre vágyik.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.