A Playstation Store-ban vásárolt Studio Canal által készített filmek lekerülnek a userek gépeiről. Avagy nem streamingről van szó, hiszen ott jönnek-mennek a filmek a fix havidíjért, hanem konkrétan a megvett művekről. Például ha valaki 20 dollárt fizetett a Paddingon 2-ért (itt a teljes lista a filmekről), hogy rögtön a házimozi forgalmazás első lépcsőjében a streaming szolgáltatós premier előtt megnézhesse, vagy épp azért pengetett, mert nem volt fenn sehol, az most koppan, mert újranézni nem tudja.
A Playstation Store amúgy már 1 éve nem árul ilyesmi tartalmat, de amikor megszüntették a szolgáltatás ezen részét, akkor azt mondták, hogy nem kell aggódni, a már kifizetett filmek megmaradnak a usereknek “users can still access movie and TV content they have purchased through PlayStation Store for on-demand playback on their PS4, PS5 and mobile devices”.
Ezzel nyilván felerősödött újra a beszélgetés, hogy a digitálisan megvett tartalmak mennyire a felhasználók tulajdonai ténylegesen.
Teljes joggal hülyének néznek, hogy miért van két szekrényni VHS meg magnókazetta nálam. A túlnyomó részét úgy “örököltem” meg olyanoktól akiknek nem kellett, úgyhogy kb. három év alatt szép kis audio/video-könyvtárat alakítottam ki. Két célja ennek, hogy egyfelől szeretek mindent a végsőkig használni, addig sem szemét ez a sok cucc (mert hát lehetnének egy vinyón is, de az meg olyan unalmas), másfelől meg a pl. az Amazon nem fogja rámrúgni az ajtót, hogy kérik vissza a filmjüket ha valami miatt úgy döntenének, hogy leveszik a kínálatról. Tök vicces amikor berakok egy kazit és zizegve bejön a Netflix-logo.
Ez egyszerű kèrdès, hiàba veszed meg digitàlisan, abszolút nem a te tulajdonod.
Adat nem lebeg csak úgy a levegőben. Tàrolni kell valahol. Akinek birtokàban vannak ezek a tàrhelyek azok a tènyleges tulajdonosok, te csak maximum hozzáfèrèst vehetsz ezekhez a tartalmakhoz.
Ha pl csődbe megy az amazon(nyílvàn nemfog,de csak a pèlda kedvèèrt kèpzeljük el) ès lelövik a szervereket, hiába fizettünk digitàlis anyagokért, nem lesznek többet elérhetőek.
@1
Jaja, én is kőtáblán olvasom a legújabb Pókembert, amíg nem kopik el, addig védem a fákat.
“Ezzel nyilván felerősödött újra a beszélgetés, hogy a digitálisan megvett tartalmak mennyire a felhasználók tulajdonai ténylegesen.”
Nem tudom ez miért erősödött fel, aktív konzol használóként is pontosan tudom, hogy a digitális vásárlásokkal kb csak egy licencet veszel meg, hogy hozzáférj a termékhez, de sosem birtoklod azt. Nem is veszek full-price digitális verziót.
És sajnos a fentihez hasonló példáknak is ki van ezzel téve a felhasználó.
Persze ettől még kellemetlen egy a fentihez hasonló eset, másfelől viszont én sosem tudtam a magamévá tenni azt a gondolatot, amikor valaki “megvesz” egy filmet így, pl AppleTv+on belül is van opció 3-4 ezreket elszórni /db, de hát nyilván nope, ez többe kerül, mint a legtöbb havidíj egy streamingre.
Ahogy Namu írja, attól még, hogy te fizetsz egy alkotásért (legyen az film, zene vagy bármilyen szoftver, de még az irodami művek is ide tartoznak), nem lesz a te tulajdonod, csak használati jogod lesz rá. Ez ugyanúgy igaz a fizikai adathordozón megvásárolt termékekre is, ott csak annyi előnyöd van, hogy nehezebben tudnak megfosztani a használattól.
Ettől függetlenül elég negatív, hogy csak úgy lekerülnek ezek a tartalmak, amikért nem kevés pénzt fizettél. Szerintem a felhasználási szerződésben rögzíteni kellene egy min időtartamot, ameddig fent kell tartani a hozzáférést, és ezt egyértelműen feltüntetni a vásárláskor, így védve a felhasználót.
Én hasonló okból szoktam leszedni offline-ba mindent, amit digiben veszek, mert bármelyik cég megszűnhet egyszer csak és koppanok. Azért veszem digiben, mert nem akarok még egy portartót vagy esetleg későbbi szemetet, miután tönkrement, és eleve ezerszer kényelmesebb is, mint lemezeket cserélgetni (hát még a régi időkben vhs-eket folyton visszapörgetni). De az, hogy online vagy offline az a digi, már nem nagyon izgat, távolról is elérem a gépem, szóval az offline is lehet “online”.
De az azért gáz, hogy a cég még áll, csak szimplán nyom egy deletét. Nyilván azért meri megtenni, mert már egy éve nem árul ilyen tartalmakat, mert ezután nem is fog senki venni náluk.
Namu: egyszerű a kérdés, de sokaknak mégsem
Hàdèsz: fizikai hordozónàl nem hogy nehezen, de egyàltalàn nem tudnak befolyásolni.
Onnantól hogy feltetted a polcra a stúdióknak semmilyen kihatàsa nincsen rà. Nem tudnak ‘huncutkodni’ vele. Jeleneteket megváltoztatni, kivàgni.
Ha mèg maga a stúdió is szűnne meg, az sem vàltoztat semmin, lejàtszó ugyanúgy lejátsza a lemezt. Minden úgy marad ahogy megvetted.
Namu: Filmeknél, zenéknél ez igaz, viszont szoftvereknél már nem annyira. (Tudom, hogy ez a poszt elsődlegesen a filmekről szól, de gondoltam elfér ez is.)
Namu: Egészen addig amíg tönkre nem megy a lemez. Azok sem tartanak örökké.
Marcos: persze egy időutàn minden megadja magàt. De ha normàlisan vannak tàrolva, jó darabig elàllnak. Csak a blu-rayeknek 100 èvet jósolnak. De nekem vannak ilyen 20 èves dvd-im ès azoknak sincs semmi baja.
Hàdész: igen, szoftvereknèl ez kicsit más