Október 1-én érkezett Juan Pablo Arias Muñoz (Pumpkinhole) új rendezése digitálisan elérhető formában. El is indította is a horrorhónapot.
A 60-as években játszódó történetben egy anya egyedül neveli két lányát, és a volt férjétől egy engesztelő antik nyakláncot kap, amiről kiderül, hogy valami gonosz lélek lakja, aki elkezdi a családot terrorizálni. Vajon minek lehet ez a metaforája.
Igazi kliséhalmaz. Amúgy mi ez a horrordömping? Régóta egymást érik, közben normális filmek meg alig készülnek. Jó persze gondolom szeretik a stúdiók, hogy alacsony budget mellett ezek jól hoznak, de akkor a kérdés inkább, hogy vajon miért van ezekre ekkora igény?
Meg is válaszoltad a kérdésed, helyesen! :) Az utóbbi kérdést pedig talán egy tanult pszichológus tudná szakszerűen megválaszolni.
A konyhaszintű válasz, hogy sokan szeretik a “veszélyt”, izgalmakat, adrenalint. Ennek a káros formája az extrém sportok, hiszen ott meg is halhatsz akár ha valami nem jön össze.
A nem kártékony verziója ennek pl egy horrorfilm. A kanapé kényelméből és biztonságából átélhetsz olyan félelmetes, hátborzongató dolgokat amiket amúgy sosem fogsz, mert nem léteznek, vagy léteznek, de nem mernél olyan helyekre menni, stb. Megkapod a “jó részét”, de cserébe tudod h nem eshet bajod.
Azt viszont soha nem fogom megérteni, aki úgy néz horrort, hogy nem veszi komolyan, nem engedi magának hogy beleélje magát, és büszkén mondja hogy jaj nem ijedtem meg…nem is ijesztő, stb.
Szeretunk felni, foleg amikor sok a para a vilagban. Egyszeru pszichologia.