Szoktátok kérdezni, hogy milyen remake lehet elfogadható, és nyilván azok, amik mögött jó ötlet van, de valahogy mellémentek. Na ebbe a sorba áll be az Ami belül van, ami rejtett kincs, “underrated” és hasonlók helyett szinte kiabál egy rendesebb kidolgozásért. Vagy akár az ötletet fogva végtelen filmet és emberi témát lehetne feldolgozni.
A történet középpontjában egy esküvő előtti éjszaka van, amikor egy valami múltbeli esemény miatt szétszakadt baráti társaság újra összeül. Sőt, még a kitaszított, szinte eltűnt kutató barátjuk is beállít egy ládában levő géppel, ami képes a tudatot mozgatni testek között.
Nyilván ebből kitalálós játék lesz, amikor mindenki testét és tudatát megkeverik a “barátok”, és ezzel jó pár régi probléma is felszínre kerül, köztük a főszereplők párkapcsolati viszálya. De mellék vonalon is szétszedésre kerül egy hippi, valami influenszer, és nem sorolok fel mindenkit azért, de sok darabból áll a képlet, ami meglepetéseket is tartogat, és ez utóbbiak ki is húzzák a tipikus középszerből végül amúgy, mert valamennyire érdekes lesz a végeredmény, mozgatja az ember kíváncsiságát hova viszik a sztorit.
A mesélés, visszaemlékezés ábrázolása remek, meg úgy alapból, hiába tűnik olcsónak a film, a fényképezéssel legalább igyekeztek, még kontraszt meg ilyen nem Netflixes adottságok is vannak a képén. Oké, kicsit Harmony Korine (Spring Breakers, Gummo) lehetett a példaképük, de akkor is. A vágásban szintén akad pár érdekes megoldás, de néhol szerintem keményebben meg kellett volna szaladni annak az ollónak.
Pont ezek miatt szomorú, hogy a forgatókönyvön és a rendezésen, színészvezetésen és alakításokon elvérzik az egész. Érzelmileg nagyon nem működik a végeredmény, pedig hát nagyon nem a sci-fire feküdtek rá, nem ez az új Primer, aki a készülék hogyanja és ilyesmik miatt ülne elé, az csalódni fog. Viszont legalább nem is egy Black Mirrort imitálnak, hanem saját utat próbáltak járni a készítői.
A jó ötlet, néhol kreatív megvalósítás miatt simán lecsúszhat, és el lehet lenni vele, de az egyik legnagyobb kihagyott ziccernek éltem meg idén, annyival több is lehetett volna benne.
Nem olvasom végig a cikket, mert tegnap késő este kezdtem nézni a filmet és csak az első kb fél óráig jutottam, de addig nekem kifejezetten tetszett! Odáig jutottam amikor a második körre készülnek.
A rendezés nekem nagyon, nagyon tetszik! Egy kicsit olyan, mintha a rendező egyetlen filmjében minden trükkjét, fogását be akarná mutatni, hogy megmutassa mikre képes. Ami lehet hogy egy kicsit sok, de kétségtelenül kreatív, legalább is számomra (nem full unalmas, sablonos Ron Howard rendezés). Meg nem tudnám mondani miért, de valamiért korai Tarantino ugrott be, de ez lehet teljesen téves.
Ma este befejezem a filmet. Remélem, hogy a rendező később nagyobb filmekben fog kapni lehetőséget a bizonyításra.
az első fele nagyon jó, igen :) ezért is írom amit.
SPOILERES
Pedig szerintem pont, hogy egy BM epizód csak eléggé felvizezve, és túlhúzva. Engem épp az eleje untatott, kicsit a Bodies, Bodies, Bodies-t másolta, legalábbis teljesen ugyanaz a vibe jött + színskála, és maga a “játék” is olyan… számomra elég megfoghatatlan, hogy ilyet miért játszana bárki. :D
Na, de a lényeg, hogy aztán el tudott kapni a film, amikor jött a bonyodalom, de a vége tényleg nem áll meg érzelmileg, mert csak úgy oda van dobva, és nem igazán épít a szimpátiára azzal a karakterrel.
Összegzésképp, bár az első fél órában simán azt éreztem ez egy n+1edik Netflix cucc, a végére sikerült saját jogon megállnia, de kétségtelen, hogy elég tessék-lássék a zárás, azért lett volna itt szerintem ütősebb megoldás is.
“kicsit a Bodies, Bodies, Bodies-t másolta, legalábbis teljesen ugyanaz a vibe jött + színskála, és maga a “játék” is olyan”
ezt teljesen adom, csak a Bodies meg Korine-t másolta kommerz filmbe.