A Társ nézése közben azon gondolkoztam, hogy mi választ el egy “sima” Black Mirror epizódot egy tényleges mozitól. Nem leszólni akarom (az amúgy épp visszatérő) sorozatot, vannak remek részei, és iszonyat hatásos tud lenni, de lehet feljebb lépni. Konkrét példának az Ex Machina jut eszembe, aminek az ötletét sokféleképp ki lehetett volna bontani, de megvan benne az a plusz, amitől mozifilmként gondolok mindig rá. Na a Companion ennek az ellentéte!
Nehéz a filmről konkrétan írni, de… Na, inkább az a helyzet, hogy egy ötlet van benne, amit nem ismerve élvezhetőbb a Companion, viszont ezt már a trailer is ellőtte, szóval ezért nehéz. Mondjuk asszony nem tudta mi lesz, és így sem volt számára igazán átütő a film, szóval ez sem garancia semmire. A lényeg, hogy amit a reklámokban mertek mutogatni, azt én is felfedem. Igazából mindig igyekszem ezt tartani, tudjátok hogy állok a spoilerekhez a kritikákban, de most külön kiemeltem, mert igazából ők sem tudták miképp reklámozzák.
Ez amúgy egy külön posztot is megérhetne, mivel szerintem aki jelenleg filmet ír, és nagy fordulatot akar bele, annak érdemes a fordulat előtti részt is baromi izgalmasra vagy érdekesre írni, kvázi külön kezelve azt, hogy lehessen reklámozni a filmet. Na meg hogy szórakoztató legyen az a része is nyilván.
A lényeg, hogy a soroz… basszus, freudi elgépelés volt, amit bent hagyok. Szóval a film története a közeljövőben játszódik, ahol már simán rendelhet teljesen emberszerű szexrobotot mindenki magának, olyat ami a programozása miatt teljesen és határtalanul szerelmes belé. A szinte főszereplő is ezt teszi, de a sok szex után valami másra is akarja használni a “gépet”, így jailbreakeli mielőtt vidéki kimozdulásra megy a barátaival és az egyikőjük milliárdos szeretőjével. Nyilván elszabadulnak a dolgok, fröcsög a vér.
A sok felvezetés után lehet földbe döngölést vártatok, de egyáltalán nem úgy éreztem közben, mert az alapon felül még volt pár apróbb ötletük, és néhol a fekete humor iszonyat jól állt a filmnek (a Lil Boo Thang duplázás!), amit csak tetézett Jack Quaid seggfej karaktere. Egyszerűen csak a megvalósításban nem volt elég plusz. Valahogy nem jó erővel emelkedtek a tétek, és most nézem, hogy csak másfél órás kb., közben meg vagy kettőnek érződött, ami sosem jó jel. Viszont így is mosolyogtam párszor rajta, és az elszabadulás után Sophie Thatcher robotja is jobb alakításnak tűnt.
Ellenben ami nagyon nem működött, hogy ténylegesen miről is akart szólni. Mármint kinyomja a szemünket a női szerep, és hogy mit várnának el páran tőlük, de a Companion az igazi társdarabja, a sokkal drágább Don’t Worry Darling szintjén nyúl hozzá, csak szórakoztatóbb annál (de csúnyább, mivel olcsóbb, az a film production designban baromi erős). Semmi igazit nem tud megragadni ez a film ebből a szempontból, csak egyet durrant. Mondjuk most elnéztem az író-rendező Drew Hancock eddigi munkásságát, hát nem meglepő a tévés érzet, nem sikerült a feljebb lépés neki sem.
Amúgy a kezdésben említett gondolat egy másik filmre is rányomta nekem a bélyegét mostanában, lesz írás róla. Mindezek mellett nehéz elmenni amellett, hogy a Black Mirror mennyire rányomta a bélyegét a sci-fire, tulajdonképpen megemelve a padlót, a minimumot amit hozni kell. Azért a Companion letette amit kellett, de semmi extra. Azt hittem valamennyire gyöngyszem lesz, ehelyett “csak” egy szórakoztató semmiség, amivel simán elvoltam és ilyen próbálkozásokat azért nem is rossz nézni, viszont nehezen hiszem, hogy valaha is eszembe jut majd.
Én értékeltem, hogy kaptunk egy nagyon szórakoztató közönségfilmet. Tényleg nem Ex Machina mélységű, cserébe van pár kreatív véres pillanata (a végsőt megtippeltem:) illetve a humora is működik (a “német” rész az egyik csúcspontja). Ha a vége nem vágná magát ennyire kényelmesbe megoldások terén, picit még jobb is lenne.
Ami viszont kiemeli a simán jó filmek közül, az a tökéletes casting, élén a főszereplő párossal. Jack Quaid ügyes tenyérbemászó incel, sokszor kényelmetlenül reális az érvelési logikája (mármint tényleg ismerjük az embertípust, aki ennyire főhős szindrómás és mindenkinek árt maga körül), Sophie Thatcher pedig sokadjára brillírozik horror(szerű?) filmben számomra, a totál szimpla Boogeymant is mentette nekem, a Hereditaryben szuper partner volt a két fontosabb karakter mellett, itt pedig bizonyítja, hogy a teljes főszerep is jól áll neki, mindennel játszik: változik a mozgása, komolyodik a tekintete a történet alakulásával, a hangja lágyabb/határozottabb amikor szükség van rá (tudom ezt hívják színészetnek, de bőven nem ilyen szinten űzik sokan).
Szóval tipikusan az a film, amit nagy örömmel viszek el egy nap baráti társaságba, mert tudom, hogy mindenki jól fog szórakozni rajta. Nyilván jogos hogy lehetne mozisabb a látvány, de a streaming tucatokat így is körözi, inkább jöjjön még tíz ilyen kis pénzből mint egy Russo tesós agymenés fél milliárdért.
“Nyilván jogos hogy lehetne mozisabb a látvány, de a streaming tucatokat így is körözi, inkább jöjjön még tíz ilyen kis pénzből mint egy Russo tesós agymenés fél milliárdért.”
Ezzel nagyon-nagyon egyetértek, én amúgy nagyon szerettem. Kifejezetten Sophie Thatcher maradt meg, meg a humor, kb ez a fajta a gyengém. Hereticben is imádtam a csajszit, szvsz nagy karrier áll előtte.
igen, azt nagyjából én is beleírtam, hogy inkább 10 ilyen mint egy State
Nekem is tetszett a film. A mai borzasztó filmes felhozatal miatt, nálam kitűntő volt, a szó eredeti értelmében.
Viszont a “csavar”, amivel reklámozni kellett a filmet, nem annyira fontos. Sőt, tele van apró utalásokkal a film első harmada, ami csak akkor kap jelentőséget, ha az ember tudja ki a csaj. Odáig megyek, jobb, ha az ember tudja. Lesz utána még elég csavar(ocska).
Amit én kritikaként hoznék fel, hogy lehetett volna okosabb a film. Lett volna lehetőség brilliroznia, de valahogy nem tudott megvillantani semmi zseniálisat (és itt most az intelligenciára célzok)
jó, ha két információmorzsát tudtam a filmről, amikor leültem elé, és totál mást gondoltam, hogy sztori szinten mi lesz, de nem megyek bele, mert én is rühellem a spoilert
igazából kellemes meglepetés volt, tök jól elvoltam vele, ajánlottam is pár embernek, egyszer minden további nélkül meg lehet nézni, de ez a “minden további nélkül” most tényleg hangsúlyos, mert már most alig emlékszem rá, és kétlem, hogy valaha újra fogom nézni, még ha random felbukkan pár év múlva, szerintem akkor se
viszont tényleg inkább 100 ilyet, mint 300 milliós pénzmosodákat, csak, hát valószínűleg a hálivúdi döntéshozók sajnos nem olvassák a filmbuzit, a komment szekciót meg pláne nem :D
A főszereplők tényleg kiemelkedően jók. A forgatókönyvnek vannak tök jó pillanatai de valahogy épp az a kicsi plusz nincs meg ami mondjuk egy Ready or not fölé emelné.
Ehhez jön a tv-s fényképezés, szűrőzés és rendezés.
Ha ez egy Black Mirror epizód lenne, akkor tuti az évad top 2 részében lenne korai évadok mércéjével is.
Én nulla előzetes tudással kezdtem bele, úgyhogy kellően meglepődtem az eseményeken. Kifejezetten szórakoztató film volt. Szerintem a készítők is annak szánták. Nem érdemes számon kérni a filmen olyasmit amit soha nem ígért.
A helyes válasz az, hogy ma már semmi sem különbözteti meg. Az első Black Mirror részek óta nagyon más lett a világ. A sokk faktor kiment a sorozatból, nem emelt meg semmilyen padlót hanem az emberek ingerküszöbe változott meg.
Ma már a legdurvább epizódokra is csak bólogatnak az első alkalommal nézők, hogy “oké egész jó volt de semmi extra”
Habkönnyű semmi volt, nem fájóan rossz, de tipikusan az amit megnézel, de egy hónap múlva már el is felejted.
Az viszont meglepett, hogy a fordulat tényleg el volt lőve előre – hisz eleve úgy kezdtük el nézni, hogy ez a “szexrobotos” film -, erre vagy 20+ perc elmegy azzal, hogy homályba van tartva a néző és csak utána dobják be.
Végre egy eredeti és izgalmas film. Az elmúlt időszak felhozatala közöl messze az egyik legjobb popcorn film.
Crash: sztem nem értetted mire gondolok, csak akartál írni pár szót a Black Mirrorról :)
“Ma már a legdurvább epizódokra is csak bólogatnak az első alkalommal nézők, hogy “oké egész jó volt de semmi extra”
ezt cáfolom, idén daráltuk le (ciki?), de nem rémlik az egész jó volt, de semmi extra érzés, sok részét lenyűgözőnek találtam, pedig pl tavaly is több, mint 70 filmet és kb 22 sorit/soriévadot néztünk, szóval nem lehet azt mondani, hogy keveset láttam..
Companionra se tudtam azt mondani, hogy 1x jó volt, ilyeneket szívesen kapok elő évek múltán is. Ex Machinára is biztos sokan mondják, hogy nem nézik újra, mert már nem lenne ugyanolyan élmény, mert már ismered, de ezek nemcsak a sztori miatt, a színészek miatt is jók
blady: erre utaltam sztem, az Ex Machina egy jó film, megvan benne az a plusz, amitől nem egy random sorozatepizód, elővehető később is, sztem a Companion nem ez a szint volt
túl szigorú vagy :) főleg manapság:D
azon vigyorogtam, hogy még az öreg [Stephen King] is elismerő szavakkal illette