Teljesen érthető, hogy miért a vámpírokra és az akciókra koncentráltak a reklámkampányban, de sajnos pont ezt az utóbbit nem váltotta be igazán a film, nem lett “Blade a 30-as években”. Viszont ha ezen az elváráson túllépünk, akkor egy iszonyat hangulatos stíluskeveréket kapunk, amiből süt a fülledtség is miközben szól a remek zene. És azért vannak vámpírok és vér is, mielőtt valaki félreérti.
A történet középpontjában egy fekete ikerpár van, akik a 30-as években Chicagoból visszatérnek a szülővárosukba, hogy ott nyissanak egy mulatót a feketéknek. A tesók látszólag gengszterek, szóval onnan van pénzük ilyesmi huncutságokra. Egy fehér “a klán már nem létezik” csávótól meg is vesznek valami korábbi fűrészmalmot, összeszedik a régi ismerőseiket, hogy legyenek kidobók, zenészek, segítsenek a pia felszolgálásában, aztán indulhat is a buli.
A film legjobb része ez, ahogy Smoke és Stack, a két tesó összeszedi a bandát. Szép nyugisan halad itt a Sinners, és konkrétan nekem ez tetszett a legjobban, de hát mindig is bírtam ezt a fajta felépítést. Az első óra hangulata nem véletlenül annyira álomszerűen jó, a fontosságát a végefőcímben alá is húzza a film. Nyilván mindeközben korrajz is az alapozás, hogy miképp kezelik ott a Mississippi környékén a feketéket, ki hogy igyekszik boldogulni, na és mennyire van szüksége egy kis közös helyre, kikapcsolódásra.
Miközben építi azt a szálat is, hogy a zene, a blues ereje igazi zenész kezében időkön átívelő, generáció gyógyító, viszont ha meghallja a gonosz, akkor feltűnik a környékén. Na a tesók unokaöccséről kiderül, hogy a tőlük kapott gitáron gyakorolgatott. Gondolom innen már összeköthető miképp kerül a képbe valami ősi vámpír, aki be akarja kebelezni őket.
Valójában tök érdekes, hogy egy simább filmben csak itt lenne az egyszerű metafora, “a fehér ember kiszívja a fekete vérét, kész is vagyunk”, de a Sinners ennél feljebb lép, már csak azzal is, ahogy a Klánt kezeli, mivel a vámpír nekik is akkora ellenségük, mint a kikapcsolódó feketéknek, akik a zenével hidat alkottak a múltba. Szóval inkább a kultúra megtartása és bekebelezése itt a téma, és ha elnézzük a vámpír viselkedését és származását, akkor bizony a vallásról is mond pár dolgot.
Ami viszont durva, hogy mindez egy majd 100 milliós nagy filmbe van csomagolva, nem pedig kicsi Moonlight-szerű indiebe. Szóval egyrészt gyönyörűen néz ki párszor a Sinners, és volt pénz a statisztákra, az egyedi díszletekre. Másrészt viszont meglepő mennyire fülledt tényleg, bár csak meztelenség nélkül, de van benne egy olyan nyálas rész, amit biztos nem ilyen drága filmekben szoktunk meg. Ezen kívül Ryan Coogler igyekszik bizonyos orális szex tévképzeteket is eloszlatni.
A megvalósítással tényleg csak az a gondom, hogy jobb akciót vártam? Amennyit éltették az IMAX-ban kell látni módon, annyira ellentmondásos volt a film második felében a sok sima shot-revese shot, meg egyhelyben állós megbeszélés. Mármint értem, hogy felállnak az oldalak és csak a színészeken múlott a tétek kipakolása, de vizuálisan lehetett volna jobb. Tudom, kicsit túlzok, de egyszerűen furcsa volt a film két fele közötti kontraszt, hiszen míg az első fele gyönyörű és egy olyan kreatív musical betétben csúcsosodik ki, hogy öröm nézni, addig a fő akció… elnagyolt. Mármint lehet csak szimbolika a lényege, a végtelen horda, de közben meg pont emiatt lesz gyengébb kicsit. Bár a horda után a végső leszámolás megint jól átgondolt. Nehéz megfogalmaznom, mert a második felében is vannak gyönyörű pillanatok, de tényleg kicsit gyengébbnek érződött, főleg az elejéhez képest.
A szereplőgárda amúgy baromi jó, Michael B. Jordan mindig bizonyítja, hogy jó filmben remekelni tud, bár szerintem eredetileg a “mocskosabb” tesó szerepe Jonathan Majorsért kiáltott, de hát tudjuk mi történt. Miles Caton az unokaöccsként odatette magát, pedig ez az első szerepe, de az a pár jelenet, ami rá volt kihegyezve, azt simán elvitte mégis, és sorolhatnám a többieket. Amire viszont semmiképp nem számítottam, és visszakanyarodik a fülledt jelzőhöz, hogy Hailee Steinfeld ilyesmit elsüt “amikor kinyaltál és a mellemen aludtál el”. Mondom, nem 100 millás filmes duma, hiszen nem a 90-es években vagyunk, de egy kicsit megidézte azt, a film kapcsol volt a múltb.. ááá, értem.
Lehet mert kicsit csalódtam a második felében, így negatív voltam vele, de a Sinners pont az a fajta eredeti film, amilyenből sokkal több kellene a mozikba.
Az a musical betét a közepén zseniális lett, már csak ezért megérte megnézni. Kiváló zenéje van a filmnek, Ludwig Göransson megint odarakta. Nézeti magát, hamar elrepült a bő 2 óra.
Én nem tudom a moziknak miért kell egyből felkapcsolnia a világítást, mikor még nincs vége a filmnek, meg azt sem hogy miért kell egyből kirohanni a teremből.
Nálunk a nézők 90%-a lemaradt a mid credit jelenetről, pedig az nem egy jelentéktelen fél perces valami volt.
Marcos: eskü nem vágom a mid credit jelenet miért nem credit előtti amúgy. mármint tényleg fontos.
Vártam a filmet, Michael B Jordan és Ryan Coogler párosa miatt, nem mondom hogy rossz film lett, de van bennem egy fajta csalódottság,keserűség a filmet illetően. Számomra a csapat összeszedés túl lett nyújtva, legalább elmegy 70 perc a filmből, mire a elérjük az estét, Sammie dala nagyon ütött és akkor kezdett el nekem működni a film. A zene az tényleg első osztályú, és a színészek is, és néha a humor is működik, de sajnos néhány párbeszéd nagyon túl lett írva.
Hailee Steinfeld szájából én se számitottam a filmben elhangzottakra.
Basszus de megnézném azt a verziót ahol az egyik tesó Jonathan Majors.
Nagyon tetszett!
Annyit tudtam, hogy horror, így még nagyobb meglepetés volt, hogy merre tartott a történet.
Egyből az Alkonyattól pirkadatig jutott eszembe, de csak azért mert mind a két filmben “hasonló a történet” de csak annyiban
SPOILER, hogy aztán vámpíros történetként folytatódik.
illetve mindkét film tetszett a maga nemében is, ahogyan indult.
itt a 30as évek amerikája ott a két testvér ámokfutása.
Aztán jött a váltás
Majdhogynem minden szóval egyetértek. Akciótól én is többet vártam és a trailerek engem is félrevittek. Azt hittem hogy valami zenés Alkonyattól pirkadatig film lesz, de egyáltalán nem bántam meg hogy nem ezt kaptuk. De visszagondolva, tényleg az a harc az kevés volt és kicsit méltatlan – főleg hogy minden másban meg iszonyat jól építkezett a film.
Amúgy tök érdekes, de amikor a végén ment a klubban a zene, a mozi 99%a felállt és kiment és kvázi lemaradtak a film végéről… pedig totál egyértelmű volt, hogy lesz még a végén valami. 32 vagyok, de a mai huszasok (kb csak ők voltak rajtunk kívül) nem tudnak már filmet nézni és szerintem ők pont a Blade szintű filmet várták…
Még egy gondolat: Ugyan a kereszténység sok mindent és mindenkit is felfalt, nem akarom ezen részét eufemizálni – de iszonyat demagóg közhely és teljes inkompetenciára vall ha valaki szerint a Kereszténység minden baj okozója/azért tartunk ott ahol/csak más kultúráktól lopott stb stb. Jogos és fontos a kritika, de kezeljük helyén. Nem templomba járó ember véleménye volt ez.
Én ma néztem Odeonban (Maidenhead, UK), 25% kiment a midcredit előtt, majd utána 99%… 2-en maradtunk a post kredit scene-re. És itt is a mozi a mid credit után elkezdte felkapcsolni a lámpát, majd visszasötétítettek. Egyébként ennél a mozinál a bejáratnál a termekhez a falra ki van függesztve, hogy milyen filmek mennek és jelölve van, hogy van e bennük mid és/vagy post credit screne
A filmről nekem is az Alkonyattól Pirkadatig jutott eszembe, és igen, az első fele a filmnek sokkal jobb. Amikor először láttam a trailert, az még nagyon nem adta el nekem, asszem a második trailernek volt másabb a vágása és akkor úgy voltam vele, hogy Odeon-os előfizetésbe belefér. Nagyon sok helyen nagyon szépen nézett ki. A zenei betétek picit furák voltak, de az a zenés rész a közepén, ami átívelt korokon az valami baszott jó utazás volt.
Jó film volt, örülök, hogy nem hagytam ki…
Nagyon jó film a mostani rengeteg hulladék között. Eleve kedvelem a 20. század eleji amerikai Dél miliőjét, a Missisippi-New Orleans-blues-voodoo-fehér-fekete-indián ellentét világát. Aminek a tragikusságával együtt van számomra valami pusztulat nosztalgikus melankóliája is a még alig kivilágított éjszakákkal, a szentjánosbogaras mocsaras vidékekkel és a rengeteg emberi tragédiával a fák között. elEz a miliő ordít a démonos-ördögös-vámpíros sztorik iránt.
Itt pedig megkapjuk, szerintem.kifejezetten elegáns tálalásban. Számokra nagy hátránya volt a filmnek, hogy néztem volna még ebből sokat. Egy jó sorozat is jöhetne ebből a világból.
Én is osztom a kritika álláspontját a legtöbb ponton az elvárások és a végeredmény kapcsán. Serintem az is jót jelent, ha ennyi embernek hasonló benyomása lett és mégis elégedettek, mert ez azért jelentheti azt is, hogy átment egy olyan alkotói szándék, ami a saját irányába mert menni és jó részt működött az elvárásokkal szemben is.
Én még egy picit több hip-hopos vibe-ra számítottam, de aztán nagyon örültem, hogy a blueson maradt a hangsúly. Cserébe annál elégedettebben vigyorogtam a hip-hop hangulattól a szürreális montázs alatt. Elképesztően sok minden ütött a filmben, még ha pont nem is azokon a frontokon, ahol vártam tőle. Még érzetre nekem a vége kicsit vesztett a jó ritmusából, már azt éreztem, hogy Coogler nem tud dönteni, hogy az elképzelt befejezések közül melyik legyen a befutó, ezért leforgatta és meghagyta az összeset. A két post-credit jelenettel meg aztán végképp ez lett a benyomásom. De ez legyen a legnagyobb baj, mert élveztem ezt a világot, remélem jól teljesít a film és lesz esélyünk hasonlókban elveszni.
Kicsit off:
Patrick H Willems pár hete csinált a post-credit jelenetekről egy egész jó videót, azzal a problémával is foglalkozik, amit human felvetsz az itteni mid-credit jelenet fontossága kapcsán. Lehet megér egy kattintást yt-on.
Jó film. Felüdülés volt végignézni. És a stabilitás jelenet nagyon fontos.
Kis elvárással ültem le elé, és meglehetősen jól szórakoztam. A zene csillagos ötös, a történet itt-ott sántít de alapvetően rendben van. Egyedül a “rambo” jelenet a végén volt totálisan kizökkentő számomra. Viszont a stáblistás jelenet kárpótolt gyorsan. Már értem miért lett ez ekkora siker Amerikában és sehol máshol (black panther effekt).
A mai felhozatalból valóban kiemelkedik.
Rég láttam ilyen váratlanul jót! A kritikával totál egyetértek, több ilyen kellene nagyon.