Ash

Fogalmam sincs Flying Lotus miképp fűzött be igazi színészeket erre a filmnek hívott, valójában DMT tripnek besorolható műre, hiszen a végül itt levő Eiza González & Aaron Paul duó előtt majdnem Joseph Gordon-Levitt és Tessa Thompson segítségével kelt életre ez a… Dolog.

A történet egy emlékezetkieséses űrhajós nővel indít, aki felébred a vészhelyzetben levő bázisán valami idegen bolygón. A legénység többi tagja halott körülötte, de miért, és vajon tényleg általa hullottak el? Ezek a kérdések marcangolják, miközben befut a bolygó körüli pályán levő űrállomásról a másik ember, aki talpon van még a vidéken. Innen derül ki, hogy mit keresnek a folyamatosan szállingózó poros planétán, és hát bevillanások formájában lassan fény derül a történtekre.

Amikor a gyönyörű Eiza González már harmadszor tántorgott át közeli felvételen szinte ugyanabból a díszletből ugyanabba a díszletbe, akkor felmerült bennem, hogy mennyire olcsó filmet nézek, főleg a sima PC alaplapnak tűnő “MEDIBOT” feltűnésekor, így utána meg is néztem: csak fél millióba került az Ash elvileg, és 4 hét alatt forgatták. Szóval ismét előkerül a kérdés, hogy miképp győzött meg igazi színészeket? Ennyit számít, hogy 4 sorozatrésznyi idő alatt megvolt? Látni vélem kicsit a lelkesedést is bennük a projekt iránt, feltehetően jó volt a pitch amit kaptak. Viszont az is felmerült bennem, hogy a látványos jelenetek (nem akarok spoilerezni) miért néznek ki olyan jól? Az Ash utolsó harmada bizonyíték a fizikai trükkök hatékonyságára, még ha fel is van turbózva CGI-jal.

Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem a kidolgozást, de nem nagyon tudom éltetni a filmet. Konkrétan ez az amnéziás kezdet, amiből iszonyat gagyi jumpscare horroros módon kezdett kibontakozni a történet, iszonyat időhúzásnak érződött. Többször is az jutott eszembe, hogy ez egy Love Death + Robots (a korai évadok:) epizód túlhúzva. Konkrétan lineárisan elmesélve lehet jobban ütött volna, mert a Flying Lotus által rejtegetett fordulat nem volt annyira erős magában. Ehelyett González szépen meredt a semmibe, és aggódva nézett 45 percig, miközben véresen bevillantak képkockák. Iszonyat repetitív módon jutunk el a jó részhez, mert lehet úgy tűnt, hogy csak negatív leszek, de a film utolsó harmada egyszerűen fasza, és tényleg megidézi azokat a sci-fi horrorokat, amiken felnőttünk. Nem akarok címeket sorolni, hátha megnézitek, és spoiler lenne hova lyukad ki a történet.

Igazából látni vélem mit akart Flying Lotus, de annyira nem áll össze filmként. DMT tripként nem tudom pontozni, mert sosem próbáltam, és sajnos a létezésről sem ad sok merengeni valót, a mű témái nem kerülnek rendesen kibontásra. Az biztos, hogy a színészek kihúzzák a gödör legmélyéről az Ash unalmas részeit, mert amatőrökkel az bizony nem csak 2/3-ban lett volna szinte nézhetetlen, hanem teljesen.