Bár a horror franchise főszereplője a halál volt, aki nem passzolta le a melót, de mivel régi színész is visszatért (sajnos utoljára), és a Final Destination nem egy Scream az adott nevekkel, így simán legacyuelnek sorolnám ezt a sok évvel később érkezett folytatást. Ami egyben reboot is. Utóbbi tipp részemről, hiszen akkora siker volt a mozikban a filmnek, hogy elképzelhetetlennek tartom a folytatás elmaradását. Na de elég ennyi körítés.
A Final Destination filmek felépítése ugye annyi, hogy az elején valami tömeges halálesetről látomása van az aktuális rész főszereplőjének, abból felriadva a tudásával megment másokat, de a halál mindenki után ered behajtani a számlát. Vagyis hát elvinni a lelkeket akik így túlélték a halálukat. Mindezt ötletes, véletlennek látszó láncreakciós gyilkosságokkal viszi végig. Függöny. Itt sincs másképp, viszont egy érdekes fordulattal végül csak össze tudták kötni az eddigi filmekkel is a Bloodlinest, és szerencsére nem a kifordítós és meta vonalba vitték el. Vagyis ez most konkrétan jobban kapcsolódott az előzményekhez, mint például a harmadik rész, amit közben újranéztem. De igazából, és most ugranék egy nagyot, nem a történet a lényeg. Sosem az volt.
Nem fontos, hogy most a múltban van a látomás és az unoka is megkapja ugyanazt, amit a nagyi, ezért kezd el nyomozni, és bontakozik ki a film. Lehetne benne valami generációs akármi, de igazából belemagyarázásnak érzem. A filmnek egy közepes körítés bőven elég, ha a kreativitás máshol tombol. Itt sincs másképp, a párbeszédek iszonyat gyengék, két brutális haláleset után még mindig van, aki “áh ez semmi, inkább zen” módon áll hozzá és a többi. Konkrétan a főszereplő faterjára gondoltam az előbb, aki nekem a legjobb poénforrás lett a filozófiájával. Viszont…
A Final Destination Bloodlines iszonyat kreatív halálokkal jön. Míg az első két filmnek az újdonság lehetett a varázsa és az akkori kor költségvetése a korlátja, a harmadik ugye a borzasztó CGI-jal erősített, addig itt bizony a gyilkosságokban van minden, és azokban voltak iszonyat ügyesek a készítők. Az összes halálesetet… ha nem is jó, de szórakoztató volt nézni, az ügyesen felébresztett kíváncsiság és borzongás végighajtott rajtuk.
A Bloodlines után újranéztem a 2. és 3. részt, és persze az autópályás a kettesben brutálisan jó, de utána a számla behajtása a Halál által sokkal egyszerűbb a régi filmekben, mint itt. Viszont ez nem azt jelenti, hogy túlbonyolították volna a Bloodlines gyilkosságait, hanem jobban építették fel a feszültséget, dobták be a red herringeket, hogy utána még a lecsapás is erősebb legyen, mint az említett 2. és 3. részben. Mindig amikor a történetre váltottak, az kicsit unalmas volt, de aztán újra meg újra meg tudtak lepni a tényleg kreatív részekkel.
Nyilván nem egy tökéletes film a végeredmény, de nincs kedvem a színészeken lovagolni vagy ilyesmi, tériszonyosként nekem a kezdő tömegszerencsétlenség a siralmas CGI ellenére is működött. És azért sem bántanám túlzottan a Bloodlinest, mert a készítői a vállalásukat remekül szállították, és a franchise rosszabb darabjait bőven felülmúlták ötletekkel. Simán az első rész mellé tudnám tenni, ahogy mondtam, mert az “újat” hozott, ez viszont annak a tényleges maximumra járatását.
Nekem röhejesek voltak a halálok, a régieknél nem éreztem ezt ennyire mint itt. Az első három rész szerintem jobb ennél.
Nekem is nagyon tetszett. “Csak úgy” alapon tettem be a filmet és már rögtön az elején a múltas, tornyos őrületnél (szerintem nem volt szar a CGI) behúzott. Tökéletes kikapcsolódás volt egy másfél órára.
Én pont tegnap éjjel néztem meg a filmet. Csekkoltam is, majdnem 300 milliót összekalapozott? Elképesztő siker!
Számomra nem ennyire pozitív a mérleg sajnos.
Amúgy a felütés volt a legjobb, ekkor még azt hittem, hogy egy igazán kompetens gárda hozta össze a filmet. Rengeteg apró momentumot csempésztek bele, ami azt sugallja a nézőnek, hogy ez egy rossz ómen és jelentősége lesz, a feszültséget tényleg remekül építették. Ami végül egyre inkább over-the-top szekvenciába torkollt.
Vannak jó pillanatai a filmnek, ráadásul elég jól néz ki, de ahogy halad a film úgy a lejtmenet is.
A főszereplő csaj KATASZTRÓFÁLIS. Szegény csajnak olyan arcberendezése van amitől egy egyetemista csaj anyukájának néz ki, nem pedig egy egyetemistának. Komolyan, akármikor mutatta a kamera, ott kolompolt a fejemben, hogy milyen “öreg” a szerephez.
A kerti parti feszültségének felépítése remek, ami aztán kiábrándítóan csattan.
Ami nagyon rossz volt: az orrkarikás fickó miután egy olyan élményben volt része, ami extrém traumatikus, másnap reggel úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Valami iszonyat rossz volt az írás!
A szemetes autós halál vicces volt.
Kb egyetlen szereplő sem viselkedik normális emberként.
Szerintem az utolsó felvonást 1 délután alatt írták, annyira összecsapott, logikátlan és béna, amikor visszamennek a nagyi házába.
Igazából nem értem milyen akart lenni ez a film, mert az eleje baromi jó, de utána ugrál a jól megcsinált feszültség, a röhejes, komikus, a sitty-sutty elintézzük összecsapott, nem vicces módon ostoba és buta között.
Ja, ami kifejezetten bosszantott, hogy szörnyű traumákat élnek meg a szereplők, de alig van rájuk hatása. A szemük láttára aprítja fel az apjukat egy fűnyíró, fogja a kezét miközben az unokatesóját agyonzúzza egy kukás autó, és nem gyászolnak, nem borulnak ki.
Premier után mozi, egyedül voltam a nagyteremben, de azt hittem, felénél kimegyek…
“Nem gondoltam volna, hogy a borzalmas negyedik részt alul lehet múlni, ezzel sikerült. Nyomokban tartalmazza a formulát, de egy elnyújtott családi dráma, sok picsogással vagy éppen “nemkéne” jópofizással. A kórházas rész emlékeztetett valamennyire a klasszikusokra, egyébként egy rossz paródia, ami nem tudja megtalálni stílusában az egyensúlyt és amiben sok-sok más filmből lenyúlt ötlet fellelhető. Effektekben az első kettőt meg sem közelíti, inkább a gagyibb újabbak felé hajlik, kivéve szintén a kórházas rész. Nem hiszem el, hogy az írók ennyire voltak képesek, ennél még a rajongók is kretívabbak. A bolond Stifler az egyből komolyabb karakter volt, mint itt bárki.
+ Tony Todd: sajnálom szegényt, de az ő jelenete is súlytalan és a sok klikkvadász hír ellenére, egyáltalán nem volt ez akkora mély monológ, mint aminek leírták.”
Valamit még hozzátennék: ritkán nézek ilyen filmeket, de még így is, ha egy élő ember a halála előtt egyszercsak CGI (jóformán rajzfilm) figurává válik, akkor egyszerűen nem tud hátborzongató lenni a halála, kiöli a horrort a horror filmből. Hiába 2025-öt írunk, nem tartunk ott még mindig hogy ne legyen a szem és az agy számára nyilvánvaló a CGI-ra váltás. Érdekes, hogy horrorban a CGI mennyire nem tud úgy működni, mint az egyéb valós fizikai trükk.
Ja, a CGI vér naggggyon rossz volt!
Mondjuk az komoly volt, hogy a filmben van egy haláleset az MRI-vel kapcsolatban, rá pár napra meg olvastam egy cikket, aki ugyanígy halt meg. Egyből a film jutott eszembe.
Sawyer, ezt honnan idézted?
“Ja, ami kifejezetten bosszantott, hogy szörnyű traumákat élnek meg a szereplők, de alig van rájuk hatása. ”
nézd vissza a franchiset :D mármint ez állandó szvsz, de az apuka még így is vicces volt
magától idézte amit máshol írt
human, az első 2 részt láttam még anno, amikor kijöttek én pedig még fiatal és szép voltam, de ez nem ragadt meg. Szóval ez nem a pocsék írás velejárója lenne, hanem a franchise visszatérő poénja?
Azért annyira nem tartom jónak, hogy megnézzek további 4 részt :)
Na most akkor a Final Destination halálokon röhögni vagy borzongani kell?
Mert a régi részek közül emlékszem volt egy olyan, amikor egy srác a fürdőszobában hal meg, valamilyen zsinór tekeredik a nyakára, szerintem az para volt.
Méltó rész született. Ne felejtsük el, hogy 6. rész. Nem hogy fáradt vagy gagyi, hanem ötletes, pörgős, kellően elég ‘mitológiával’. A fő baleset a film elején remek, kb. az egyik legjobb az egész szériában. Az, hogy gyengébb a CGI, az a moziban sem zavart, mert ezeknél a filmeknél nem ez a fő húzóerő. Méltó filmmel búcsúzott az öreg Tony Todd.
szerintem elvárni hogy kiakadjank tök felesleges mert ha kiakadnak akkor meg az a baj milyen gyorsan túl léptek a dolgokon miért nem mentek el a temetésre és akkor lehetne egy filmben vagy 6 temetés:)
marvel filmekben is harcoknak köszönhetően is meg hal csomó ember amikor leromobolnak épülteket hősünk sem áll meg 1 perc néma csendre. mintha mi sem történt volna. :)
Meg magyarázható azzal halál a nyomukban nincs idő hópihének lenniük, adrenalin egyéb hormonok elnyomják a szentimentális érzelmeket.
Nem értek egyet. Miért ne lehetne, sőt kellene elvárni egy horror filmtől, hogy a szereplői azért gyászoljanak már, miután testközelből végignézték egy hozzátartozójuk halálát és éppen a temetésen vannak túl? :D Nem, nem családi drámát várok, csak annyit, hogy a szereplőkön látszójon már az, hogy megrázták őket az események. Vannak azért olyan horror filmek, amiket normálisan csináltak meg, a szereplők a sokkoló események hatása alatt teszik tovább a forgatókönyv által kijelölt dolgukat. Ez nem nagy elvárás, ez standard elvárás. Elutasítom, hogy ne lenne elvárható horror filmes szinten, de normális emberként viselkedjenek a szereplők, akikre hatással vannak a megélt események, van erre rengeteg példa.
Ez a Marvel filmes hasonlat teljesen sántít. Nem vadidegenekről van szó, akiket legfeljebb a perfiérikus látással láttak a szereplők, hanem a nyamvadt legközelebbi rokonaik, akinek a szemük láttára trancsírozta szét a fejét egy fűnyíró, vagy akinek fogták a kezét miközben szétnyomta a kukás autó. Össze sem hasonlítható a kettő.
Nem az időről van szó, nem arról, hogy az filmből több percnyi időt kellene szánni a gyászra, hanem a viselkedésre, ami tükrözni, hogy milyen érzelmi és pszichés állapotban vannak. Ez szimplán következetésség.
A film legalább fele arról szól, hogy a többiek el sem hitték azt, hogy a halál a nyomukban liheg, tehát erre sem lehet fogni miért nem viselkedtek úgy, mint akiket akár egy csöppet is megráztak a történtek és gyászolnának vagy sokkolódtak volna.
Amúgy meg lehet egy filmet élvezni és értékelni még úgy is, hogy közben azért elismerjük a hibáit és efféle hülyeségeit, na. :)
Igen, más fórumról másoltam át, nem volt időm tegnap írni.
Szerintem ahogy sok más franchise esetében, itt is az első kettő tudta vagy akarta azt a formulát követni, amitől sokan szerették. Ebben például nekem hiányzott az a nyomasztó érzés, ami a régieket körüllengte, vagy a természetes szereplők és látvány, néha olyan érzés volt, mintha egy félkész filmet néznék.
A második rész autópálya jelenete örök klasszikus. Nem is értem hogy sikerült azt leforgatni ehhez az amúgy bóvli sorozathoz.
Én az elmúlt hónapokban megnéztem az első öt részt is, mert az első kettő is csak halványan derengett. Aztán rájöttem, hogy láttam valamikor korábban a harmadikat is, csak nem fogott meg akkor.
Most is inkább nem a borzongás miatt néztem, hanem amiatt, hogy milyen jót lehet derülni az elképesztő halálokon (és indoklatlan vérben tocsogáson). Az 5. rész egész jó lezárást adott a sorozatnak, a vége szépen keretbe foglalta az egészet, ezért is voltam kíváncsi, hogy ez a 6. rész mit hoz ki a sorozatból.
Egyszer szórakoztató volt, de nem maradt különösebben emlékezetes.
A borzasztó greenscreen ellenére a nyitó jelenetsor elképesztően jó volt, mindenki kapta, a kultklasszik autópályás mögé simán odafér a dobogóra.
A film hozta amit vártam, a halálok viccesek/kreatívak, mindig is ez volt a széria sava-borsa, az írás, a színészek meg c-kateg, de hát őszintén ezt ki nem látta előre?
Tony Todd búcsúja elég kurta lett, és szerintem felesleges is – sokat nem adott hozzá, ugyanakkor látszott rajta, hogy nagyon nem volt már jól :/
A főszereplő csaj sajnos kritikán aluli, a film harmadik felvonása pedig ahogy fentebb írta valaki tényleg egy délután alatt készülhetett, ott teljesen szétesik az egész, mint az elején a torony.
6.5/10
#16. RaveAir
“Most is inkább nem a borzongás miatt néztem, hanem amiatt, hogy milyen jót lehet derülni az elképesztő halálokon (és indoklatlan vérben tocsogáson).”
Ezt a szériát lehetett bármikor is nem emiatt nézni?
Most néztem meg éppen, remek volt! A nagybetűs FUN-ra mentek rá az alkotók, sok vicces haláleset történt, amely annyira nem történhet meg a valóságban, hogy röhögsz rajta. Tetszett, hogy többször utaltak a 2. rész legendás farönkjeire. Összességében várom a következő részt. :)