Amikor a letisztult érzelmekből a modern korba vált a film, és ez a gyönyörű címkiírás fogad, nagyváros filmre fényképezve telefotóval, akkor már tudod, hogy jó kezekben leszel. El lehet rontani a végeredményt, de minimum próbálkozni fognak a rajta dolgozók.
Nehéz egy elismert első film után immáron az elvárásokkal szembenézni. Celine Songra is ez várt a remek Past Livesot követő művével. Körbenézve nem teljes örömködés a Materlialists fogadtatása, és spoiler az írásra, de szerintem is gyengébb az előző filmjénél ez, de közben meg olyan jó volt nézni. Azt mondjuk nem tudom miért várták sokan romantikus komédiának, mert nem az, és igazából a trailerek sem árulták annak. Legalábbis egy poént nem látok például ebben. Na de inkább a tényleges műre kanyarodok vissza.
Szóval van egy projekt, amit sok éve igyekszel összehozni, személyes a témája, és első filmként leszállítod. Nyilván több ötleted van még, amikből dolgozhatsz utána, de mégis, azok nálad is máshogy indulnak. Na a Materialists pont ilyen, a megvalósítása alapján aztán semennyire sem személyes (erre még visszatérek), viszont érdekes társadalmi kérdéssel foglalkozik, ami talán még randizás-párválasztás témáján is túlmutat.
A főszereplő nő egy a pénzes klienseknek életük párját megtaláló ügynökségnél dolgozik. Mindenkit röviden leírható, pipálható listákba rendez, és ahol sok egyezés akad, ott mehet a találkozó. A film címének megfelelően itt természetesen női oldalról a magasság, a haj és a pocaktalanság mellett bőven szerepelnek olyasmik, hogy mennyit keres, de a férfi oldalról is hasonlóak a kérések, csak magasság és haj helyett a kor az első szűrő. Mindenki értéket keres, de megfoghatót, nem belsőt, hiszen a kapitalizmus nyomása teljesen dominálja már az érzelmi életet is, amibe önként sétálnak az emberek, mivel ez tűnik természetes gondolkodásnak.
Igazából érthető, hogy a Dakota Johnson által alakított főszereplő miért tökéletes erre a munkára, hiszen a csóró családban való felnövése és a mai világ mi mást teremtett volna, mint egy “nagyon gazdag férjet akarok” elvárást a saját listájára. Bár egy unikornist fog ki, magas, jóképű pasast (Pedro Pascal), de akkor is csak a pénze érdekli. Ezek után teljesen érthető, hogy az első szexjelenetüknél a férfi lakását csodálja, az intim beszélgetés a párnák között annak az árát deríti ki (10 millió dollár ha jól emlékszem), nem pedig valami érzelmi téma. Ellenpontnak viszont ott van a nő expasija (Chris Evans), a 2 szobatársas színész, akinek semmi pénze, de láthatóan még mindig sok a kémiája. Mármint a főszereplővel. A szakításuk is ehhez kötődött, mivel a nő anyagi igényei egyre nőttek, és a férfi után láthatóan sokkal törtetőbben haladt afelé önállóan, még férjfogás nélkül is.
A Materialists igazából ezt a két utat vizsgálja, szerelmi háromszög látszólag (“romantikus komédia”), de valójában a címének és a felvezetésének megfelelően a főszereplő anyagias szemléletét állítja szembe az érzelmi teljességgel már Chris Evans első feltűnésétől kezdve. Végig a nőnél hagyva a választást.
Mindezt iszonyat távolságtartón mutatja be a film. Ezt nem csak a beszélgetésekre értem, amik tranzakcióknak vannak megírva, nem két ember társalgásának (ejj a Before Sunset mellé téve:), de maga a fényképezés, a kameramozgás, minden olyan hideg. Konkrétan a legnagyobb bajom a Materialists-tel, hogy amikor látszólag ki kéne váltania ebből a megvalósításból, akkor sem teszi. A legegyszerűbben úgy tudnám körülírni spoilerek nélkül, hogy Chris Evans vonalán mintha realisztikusságot akartak volna, más film hangulatot, de valójában azok a “valós” pillanatok is túlzottan mesterkéltek, amikor egy italt vesz a boltban például.
Itt a végén még meg fogom védeni Dakota Johnsont teljesen, mert a kicsit szokásos alakítása tökéletesen illik ebbe a szemszögbe, amit a karaktere csinál. A távolságtartása, mindent megfigyelős arckifejezése nagy casting ide, és még az érzelmes pillanatokban is jó volt. Érdekes, hogy Johnson mennyivel jobban választ projekteket, és rázza le a Madame Webes mellényúlásokat indie drámákban való feltűnéssel, mint pár sorstársa. Ahogy a két férfi is remek a történetbe, bár Chris Evans talán nem eléggé merült el a karakterében, de igazából itt lehet csak az játszik közre, amit említettem, hogy a “valóság” nem lett elég erős.
Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy egy kicsit régimódi drámát kaptuk, amiben 3 gyönyörű emberrel próbáltak mondani is valamit, gyönyörűen fényképezve, filmre forgatva, néhol sok statisztával. Több ilyet. Technikailag jó volt nézni, de érzelmileg nem kapott el teljesen. Viszont végig érdekes tudott maradni.
nem láttam, de pl. Cinema City oldalán is romantikus komédiát írtak alá XD
van aki a cinema city oldala alapján választ? áh ez offtopik, inkább maradjunk a filmnél. köszi.
dakota annyira borzasztóan fura számomra bármikor meglátom.
mondanám, hogy mostanában ugyanazt a karaktert hozza, de eszembe jutott a social network és már abban is ugyanez a karakter.
életidegen, sótlan, semmilyen. Evans se egy nagy színész de legalább próbálkozik, Dakota viszont nem tudom miért van még képernyőn.
A családi neve miatt :) Nepotism
Pascalról hogyhogy semmit se írtál? Ennyire semmilyen lett az alakítása?
Pascal mikor alakított egyáltalán?
Hasonlóak az érzéseim, végig érdekes volt, de tényleg hideg és mivel nem igazán lehetett kötődni egyik karakterhez se, így a néző is csak kívülről megfigyelt, mintha egy kísérletet nézne. Fényképezés, megvalósítás valóban gyönyörű.
A befejezés számomra szembement az egész addig hallottakkal. Míg a Past Lives esetében érthető volt a vége, itt nem következett a szereplő addigi viselkedéséből. Bár itt megint képbe jön, hogy nem lehetett kötődni érzelmileg a főszereplőhöz.
Ami nekem abszurd volt, az Pascal karakterének “szépészeti” beavatkozása. Teljesen hiteltelennek tartom és nem is gondolom, hogy ez ennyire elterjedt lenne. Hajlok rá ez már csak karikírozás volt, hogy nagyon aláhúzzuk mit meg nem teszünk, hogy a nyerő oldalon legyünk, ha majd matekozunk a lehetséges kapcsolataink kapcsán. Ha azonban a nagyon gazdagok körében ez egy apró semmiség, amit bárki bevállal, akkor megkövetem magam.
Én 10 perc Dakota modorosság után kinyomtam a fenébe.
Marla: legjobb tudomásom szerint elég sokan bevállalják, abszurd
Jól megcsinált film, ami a cselekményét és az üzenetet is jól viszi vászonra, szerintem az egyetlen lepattanó nézőként az lehet, ha ennyi nekünk kevés. Én például hiába koncepció a távolságtartás, nagyon sablonnak éreztem a karaktereket, nem igazán törünk ki a panelekben való beszélgetésből. Ennek tényleg Evans karaktere issza meg legjobban a levét, mert a film végére bár Song továbbra is nagyon jól tud “két egymásnak fontos ember beszélget” jelenetet rendezni úgy, hogy a világ legfontosabb dolgának érződjön, itt egyszerűen nem igazán hiteles az érzelmi váltás. Ezzel szemben a végső beszélgetés Pascallal a konyhában szerintem a film legjobban sikerült jelenete, ott hirtelen kezdenek el őszinték lenni, mindkét színész jót is alakít, és érzelmesebbnek hat, mint az Evans jelenetek. Szóval összességében tényleg nem rossz film, de valahogy kevés nekem, amit nyújtani akar – azért jó hogy van ilyenekben gondolkozó rendező, továbbra is érdekel majd Song filmográfiája.
“Na a Materialists pont ilyen, a megvalósítása alapján aztán semennyire sem személyes (erre még visszatérek)”
Visszatértél vagy csak én nem találom? :)
A rendező 2016-ban matchmaker (házasságszervező) volt, és személyes tapasztalata volt, hogy “számokban beszélnek az emberek”, ezt mondta is egy First Look videóban. Értelemszerűen ez nem annyira személyes (közelében sincs) a Past Lives-hoz képest, de van benne.
A filmet még nem láttam, de hamarosan pótolom (off: sorozatlemaradásban voltam, Dept Q-t néztem a héten), de az elvárásaimat durván lejjebb tettem a tökéletes Past Lives után, azt azért nehéz is lett volna nemhogy túlszárnyalnia, megütnie is azt a mércét.
Zolsan: a hideg részen
SPOILER
A film végén Dakota Evansnak elmondja, hogy a materialista hozzáállása miatt, nem működött és nem is működhet a kapcsolatuk, aztán jön a hívás, kis akció és házasság. Bár bevallom, nem vártam meg a “stáblista” jelenetet, de ott volt válás? Én nagyon bírnám, ha az emberi mintákat ilyen gyorsan tudnánk változtatni, sok pénzt megspórolna :D
Ettől eltekintve, a24. lekötött, jól szórakoztam.
Dawe86
SPOILER
szerintem az városházi házasság, vagy nem tudom mire gondolsz, csomó virág, mosolygások, pár fehér ruhás nő
Human
Köszi a spoiler jelölést. Lehagytam bocsi.
Poénnak szántam, de közbe leesett, hogy itt volt végig kamerakép a stáblista alatt. Kivételesen arra gondoltam, hogy maga az élet a stáblista utáni jelenet, marvelesen a következő rész felvezetője.
A futószalag szerű gyors, impulzív házaságra utal? Mondjuk az passzol a témához.
SPOILER
városházi esküvő nem csak gyors, de praktikus és olcsó
Rendező előző filmjétől se voltam elájulva, nem is értettem a sok éltetést, de ez kifejezetten rossz volt, legalább annyira, mint amennyire dj igazi “színész”.
De legalább utána jobban lecsúszott jay courtney cápás filmje..
Én teljes csomagot kaptam. Remek trió, iszonyat szép operatőri munkával, jó párbeszédekkel. Semmi bugyuta vagy erőltetett jelenet. Sokat elmond korunk kapcsolatairól. Nagyon érdekes a film a nő szemszögéből inkább, de az tuti, hogy a való életben 10-ből 9 nem így döntene, ahogy ő tette. Ettől mégis érthető vagy idealista üzenet, de én ettől már pesszimistábban látom a mostani kapcsolatokat.
Oké, nem tengerentúli adat, de KSH nemrég jött ki egy olyannal, hogy jelenlegi házasságok asszem az előző 20 évet vizsgálva 10-ből 5-nél 5 éven belül válás… ez az anyagias nyugaton hogy alakul?