Még a boxoffice cikkben lőttem el a Shyamalan utód emlegetést a Fegyverek rendezője, Zach Cregger kapcsán, de a moziból aztán teljesen ezt megerősítve jöttem ki. Van különbség közöttük, Cregger sokkal érdekesebb karaktereket hoz, de mégis a film meglepő vége az ami felhúzza az élményt. Ezért van hype, és kihagyhatatlan a Weapons idén.
Lehet nem ezzel kéne tényleg belevágni, de nagyon tetszett mennyire visszafogták magukat a reklámkampányban. Az alapkoncepció annyi, hogy az egyik éjjel a gyerekek 2:17-kor kisétáltak az otthonunk ajtaján, és elrohantak az éjszakába. Talán az utolsó trailer mutatott ennél többet, de nem a rejtélyre adott nyomokat, csak villantotta: lesz durvulás is. Erre a tényleges film már az első 5 percben bedob egy új információt, amit felhasználva épül a cselekménye is.
Valahogy mégsem csak egy rejtély kibontása az egész, a nagy meglepetés felé haladva, hanem a karakterdrámák is működnek, nem egyszerű panelek, hanem érthetően igazi emberek veszik körül ezt a megmagyarázhatatlan tragédiát, amit Rashomon (A vihar kapujában) stílusban több nézőpontból látunk bemutatva. Először a tanárnőt követjük, de utána váltunk az egyik szülőre, és más meglepő szálakra, amik magukban érdekesek mind, és még össze is állnak egy egésszé.
A címben túloztam a vígjáték kijelentéssel, de az biztos, hogy humor is van itt bőven, de nem Marveles feszültségoldást kell elképzelni, hanem Zach Cregger továbbra sem tagadja le a Whitest Kids U’Know múltját, és teljesen elborult poénokat szállít. Vagy hogy mondjam ködösen… olyan abszurd pillanatokat mutat fel a film, amin a fél moziterem nevetett, miközben ezek, főleg a vége felé, nem kisiklatják a Weaponst, hanem a kielégítő véget hozzák. Annyi helyen sülhetett volna el rosszul a film egy gyengébb íróval és rendezővel, de valahogy mégis sínen marad végig.
Ebben a remek színészgárda is segítette Creggert, hiszen mindannyian tapasztaltak, láthatóan érdeklődve vállalhatták el ezt a filmet. Senki sem a csekkért jött, és mint említettem, minden karakter kellően árnyaltan is volt megírva, így volt is mibe kapaszkodni a színészeknek. Vagy inkább miből kihozni a legtöbbet? Az nem meglepő, hogy Julia Garner és Josh Brolin remek, de Alden Ehrenreich újra bizonyítja a komolyan vehetőségét, míg Austin Abrams az előbb említettek mellett is szinte ellopja a filmet.
Hogy a negatívumokról is legyen szó, valahogy mégis kicsit rossznak éreztem az arányokat benne. Végig lekötött a Fegyverek, de kicsit lehetett volna több az elszálltság, vagy drámaibb az egész. Igen, pont így nem elevated horror (most negatívan értve a jelzőt), ezzel a furcsa mixeléssel, viszont emiatt lehet kicsit megosztó is.
Ami viszont egyértelműbbnek tűnik, hogy mi a fenének erőltetik ezt a modern kamerás kinézetet még mindig? Mintha az Ozark, vagy épp a Game of Thrones éjszakai csatáját fényképező botorkált volna ide a sötétben, mert nem mertek letenni egy plusz fényforrást sem, hogy nézőként jobban lássunk. Logikusan tudom miért erőltették a naturalista kinézetet, de ez még moziban nagyvásznon rendes körülmények között sem mindig élvezhető, vajon milyen lesz amikor streamingen a tömörített videót nézik az emberek délután háromkor a félig elhúzott függönnyel. Oké, utóbbi nem kéne annyira mozgasson, de mondom, még a moziban sem az igazi a fényképezés, pedig legalább ott ideális kéne legyen.
Nem mindent felülmúló a Weapons, de valahogy nézeti magát, működik a szerkezete az érdekes karakterei miatt, nem bízott minden a fordulatára, hanem előtte is igyekezett.
Utószónak pedig tetszik, hogy ez a nyár kicsit aláhúzta az igényt az eredeti filmekre, és az azokban levő esetleges pénzre is. Utóbbi nézőként nyilván nem kéne fontos legyen, de azért érdekes, mert a stúdióknak az a motivációja természetesen. A Sinners a 100 milliós budgetben mutatta meg, hogy lehet pénzt keresni eredeti ötletre épülő új filmmel, a Weapons a “midbuget” kb. 40-nél hoz majd hatalmas hasznot a Warnernek. Komolyan így tovább. Most épp optimista vagyok, mert több ilyen blockbuster kell!
Hatalmas élmény, valószínűleg újra lesz még nézve a mozikban. Nekem például pont az is jó benne, hogy ezer belső üzenet ráolvasható, mind a kisközösségek kollektív trauma utáni széteséséről, mind az autoritással bíró figurák (tanárok, rendőrség, saját szüleink) alkalmatlanságáról, a gyerekek cserbenhagyásáról, vagy akár csak szimpla függőségekről és a belső démonainkról amit magunk és mások ellen fordítunk.
De, és ez egy hatalmas DE: Mindezt egyáltalán nem a filmet agyonnyomva teszi, a cselekmény marad egy kezdetben izgalmas, utána pont a megfelelő pillanatban abszurdba átváltó, ügyesen vezérelt trükk, aminek a végén az fog megmaradni bennünk, hogy ilyenek miatt jár az ember moziba (az utolsó 10 perc közönséggel együtt nézve felbecsülhetetlen). Egyszerre sajnálom, de vagyok nagyon kíváncsi is, hogy Cregger most Resident Evil filmet készít, talán létezik még csoda, és összejön neki valami, ami friss sztori, de tartalmazza majd a játékok egyszerre para, mégis túltolt pillanatait.
Ez a film újra éreztette velem, milyen is egy nagyon jó filmet nézni. De most ilyen Ponyvaregény szerű filmes élményről beszélek. Azt kell mondjam, túl rég nem éreztem már ilyet.
Ami külön öröm, hogy Cregger második filmje jobb lett, mint az amúgy is jó első. Ez általában a legnagyobbak (Spielberg, Cameron, Tarantino…) jellemzóje. Hirtelen várós lett a Resident Evil film.
A film remek, a sötétség pedig érdekes, több helyen is láttam, hogy volt akinek sötétnek tűnt – másoknak egyáltalán nem. Ahol én néztem, egyáltalán nem volt sötét, pedig háklis vagyok rá.
Nem tudom, akart-e valami mélyebb mondanivalót belecsempészni az író/rendező nekem a közepétől az jár a fejemben, hogy a gyerekek és az idősek mennyivel közelebb vannak egymáshoz mint a felnőttekhez. (Children are innocent ye, teenagers fucked up in the head, adults are even more fucked up and elferlies are like children sallala) Míg a felnőttek vakon és sikoltozva botorkáltak a sztoriban és a saját elszúrt életük romjai között, addig a másik két csoport szállította a cselekményt és a nagybetűs katarzist.
Nekem tetszett az egész íve is, nem éreztem unalmasnak vagy ismétlőnek sehol, pedig. Az autóban elalvós jelenetet nem fogom elfelejteni, voltak sikítozósok a teremben ők is élvezték, a végén pedig tényleg a félig telt terem egésze szó szerint röhögött. Sőt, már a krumplihámozóval elkezdődött a móka, onnan meg nem volt megállás.
Ilyen filmeket akarok látni moziban, köszi.
*Jaj bocsánat lehet káromkodtam a dalszövegben, majd kérlek ereszd ki, köszi.
Szerintem is jó volt. Nálam is a moziban voltak nagy nevetések, a végén azért már én se bírtam szó nélkül. Vicces és működik, ami látható, viszont valahol elveszi az egésznek az élét. Talán túlságosan is. Nem tudom…
Nekem az volt nagyon pozitív csalódás, hogy a közönségnél, amikor ültek a poénok… mégsem zökkentek ki a nyomasztóbb hangulatból később. Egy-egy humoros rész után fennállt a veszélye, hogy elkezdenek fészkelődni, beszélgetni, de nem így történt. Ez egyértelműen a film érdeme.
A főgonosz (‘Ed Harrisné’) egészen hidegrázós volt. Vele tényleg nem akarsz találkozni soha, semmikor, sehol. A méltatás fent meg leíródott, tényleg mindenki nagyon akarta, hogy ez jól sikerüljön.
Ui.: A barbárt én nem kedveltem különösebben. Okés darab, de nem értettem, hogy miért volt mögötte egy kisebb hype. Ez a film viszont sokkal jobb, fejlődik a rendező, látszik. Ez nekünk nézőknek csak jól jön.
Az előzetese tetszett, de nem mertem nekiülni mert azt hittem valami befsatós horror. Akkor ezek szerint nem horror?
Baszki, a Csupaszt pisztolyt néztük helyette pár hete, de rendesen meghoztátok a kedvem. Köszi!
Milyen a szinkron? Úgy látom, ebből sincs eredeti, feliratos, ezért nem akartam rá elmenni, de ha ennyire jó, lehet bevállalom.
Alleeban eredeti nyelven néztem. Még adják, este fél9.
*Bocsánat, feliratos tényleg nincs.
Nrglord,
Annyira horror, mint egy jobb Stephen King könyv: valakinek félelmetes, valakinek csak egy thriller, de mindenképpen egy jól megírt emlékezetes történet.
Nrglord: horror, de “lazább” szerintem.
Tényleg vígjáték. A vége tuti. Kb. sírva rö… akarom mondani nevettünk rajta. Horrornak gyengébb, mint a Jancsi és Juliska, vagy a Trónok harca, misztikusnak pedig, mint az X akták. A történet vezetése, elmesélése inkább egy közepes “misztikus” thriller szintjén mozog. Érdekes is lenne, ha nem rontják el a végével. A befejezés inkább egy vígjátékba illene, nem egy ún. horrorba. Igazából 1 dúrva jelenet volt számomra, de azt is elrontották a sminkesek.
Egyszer nézhető, de nem véletlen a közepes értékelés illetékes portálokon.
Horrorfanoknak nem ajánlott.
Mindenki más döntse el.
“de nem véletlen a közepes értékelés illetékes portálokon.”
RT: kritikusi 94%, nézői 85%
Imdb: 7.8
Metacritic: 81
Ilyen az, amikor valaki a valóságot próbálja elhazudni csak hogy az megerősítse a szubjektív véleményét valamiről.
“Igazából 1 dúrva jelenet volt számomra”
Ilyen az, amikor valaki azt hiszi, a dÚÚÚrva jelentektől lesz horror egy film.
“Horrorfanoknak nem ajánlott.”
Ilyen az, amikor valaki egy teljes nézői réteggel azonosítja a saját véleményét, ezért képes megítélni azt az egyéni véleménye alapján.
Nálam egy kicsit elrúgták a pöttyöst azzal, hogy gyerekeknek szánt youtube videók (Lego építés, Nintendo játékok végigjátszása) közben felvillant az előzetese a villával magukat szúrkálós részt premier plánba mutatva belefutottunk a 9 évesemmel nem egyszer. Ez nem a filmkészítők hibája, hanem valszeg a youtube algortimusáé, hogy ilyen tartalmaknál nyom be ilyen előzetest, de ez akkor is undorító mindenféle téren. Aztán azt hallom premiernaptól, hogy “vígjáték”, meg “az egész mozi röhögött” meg hasonlók. Meg fogom nézni itthon majd, hogy mi ez a nagy felhajtás, mert őszintén nem értem azon jelenetek után hogyan lehet együtt jót nevetni ezen egy teremnyi emberrel. Aztán lehet velem ment félre valami nagyon, de engem a második előzetestől kezdve inkább felzaklatott ez. Na meg a sztori vázlatát olvastam hónapokkal ezelőtt reddit-en (igen, elspoilereztem, ez van) és hát a vége urambocsá, de eléggé gagyinak tűnik, annyi minden felé elvihették volna ezt metaforaként kezelve (iskolai lövöldözések stb) és akkor tényleg emellett döntöttek…hát…na mindegy, megnézem és visszatérek majd ide.
Tipikusan olyan film, amit egy jó ötlettel elindítanak és várod, hogy na ebből mi lesz, majd a 2/3-tól elindul a lejtőn, hogy egy totál gagyi, minden magyarázatot nélkülöző lezárást kapjon. Az sem tiszta számomra, hogy mi volt egy kicsit is vicces ebben a filmben?? A legnagyobb vicc az az, mikor azt látom leírva, hogy ” ezer belső üzenet ráolvasható”, de egyik példa sem igaz. Csak azzal tudom magyarázni ezt a nagy hype-ot, hogy az emberek tényleg ki vannak éhezve valami másra, és a félig szar már csokitortának tünik. :(
SPOILER
17.:boszorkány volt a mami. Ennyi a sztori, a magyarázat. Az ügyes kiskirályfi/szegénylegény/Babszem Jankó pedig legyőzte. Ez meg a lezárás. Nem olvastál meséket soha? Hófehérke, Jancsi&Julis, satöbbi? Ráadásul a vége pont olyan morbid, mint a klasszikus mesék, népmesék. Ha nem gondolod túl, akkor is működik.
Nem olyan régen néztem. Azóta is azon gondolkodom, hogy vajon mi volt az amin az emberek a moziban nevettek?!Poén nem volt a filmben, legalábbis értékelhető semmiképpen.A film maga se nem jó,se nem rossz.Csak simán egy nem szokványos film.Szomorú, hogy manapság ennyi is elég.
Malachi: szerintem a filmbuzi moderálásról szólt, a toxic parazitákat rögtön ki kell vágni!
human: az szép. :(((
Engem az lep meg, hogy hányan értetlenkednek azon, min lehetett ezen mégis nevetni?
SPOILER
Például amikor megjelenik először Gladys és csak az üvegen keresztül látjuk, hogy valaki nagyon harsány illető közeledik, amit a titkárnő nézése, viselkedése mégjobban aláhúz.
Amin én nagyon felnevettem, ami egyszerre volt félelmetes és nevetséges, amikor a junkie srác a 3 injekciós tűt szorongatva full beparázva nézi ahogy a sátra zippzárját felhúzza (a para néni aki integetett neki az erdőben) – én nem mertem odanézni amikor belevágta a tűket, mert irtózom az tűktől, aztán amikor megláttam hogy a bajszos zsaru arcába vágta, akit már másodjára szúrnak meg a srác tűi, annyira abszurd volt, hogy hangosan felnevettem.
Ahogy a zombisított anyuka kibotorkál az ajtón és úgy togyog, mint egy retardált részeg.
A vége pedig parádés, amikor a kegyetlen szipirtyó rájön, hogy kurva nagy szarban van és menekülőre fogja, rohan a szomszéd kerteken és lakásokon keresztül miközben kétségbeesetten jajgat ahogy a vérszomjas kisgyerekek üldözik, rettentő komikus volt.
18.: pontosan, ennyi csak a story, akkor mire a hype? Totál gagyi és semmitmondó.
22.: a humor pont olyan szintü, mint a story. :(
Arról nem is beszélve, hogy tele van lazy megoldással.
SPOILER: Az igazgató “elvarázslása” perceket, meg különböző (személyes) tárgyakat igényel, míg pl.az apukát egy pillanat alatt kb dulakodás közben átállítja? Hogyan? Boszi kipurcan az apu visszaváltozik pikk-pakk, a gyerekek nem? Miért? Milyen boszorkány az, aki a saját családját szivatja, teljesen értelmetlenül, majd úgy hagyja őket stb.
A rendezésben vannak jó megoldások, de a forgatókönyv, nagyon amatőr sajnos.
szvsz meggyőzhetetlen vagy, még gondolkozz rajta, hogy pl a családját miért, az előbb adtam kis támpontot is.
nem azt mondom, hogy ettől jobb lesz vagy bármi, nem tetszett akkor nem tetszett, sima ügy, de ettől még egyben van és nem idióta.
bár azt adom, hogy a hype pont ennél kicsit furcsa, szerintem azért lehet, mert tényleg abszurd humorral oldja fel a rejtélyt. de mondom, nem kell tetsszen, de talán pont a humor miatt is megosztó, hiszen nem sima horror vagy dráma, de erről írtam a posztban
Igazad van, tényleg nem kell, hogy mindenkinek tetszen egy film, és tényleg nem kötekedni akarok, de nem gondolom, hogy meggyőzhetetlen lennék, csak eddig még nem hangzott el egy olyan érv sem, ami megmagyarázná, hogy pl neked miért számít ez jó írásnak.
“pl a családját miért, az előbb adtam kis támpontot is.” hol és milyen támpontot?
Boom, gondolom arra a hype, hogy tetszett az embereknek, ahogy ez a rendező elmesélte ezt az 1000 éves mesét. Én pl. az igazgatói irodás jelenetig nem is sejtettem, hogy tényleg ez lesz a folytatás. Túl egyszerűnek tűnt volna. Aztán tessék, mégis összeállt. Nem akarok okoskodni meg közhelyeket pufogtatni, de az első Avatar ami minden idők egyik legsikeresebb filmje minden, csak nem érdekes és nem új, hanem csak egy régi sztori más kulisszák között. És persze sorolhatnám, mindenki tudja miről van szó.
De én nem győzködni akarlak mert már az elején írtam (pár hete mikor láttam) hogy szerintem vagy nagyon bejön majd valakinek, vagy egyáltalán nem. Én pl. utoljára valamikor tizenéves koromban (régen) röhögtem moziban valami akkori animációson és alapvetően nem szeretem a mókás közönségfilmeket – erre tessék, mikor belevágtak most a fináléba, együtt nevettem a többiekkel és kerek szemmel ingattam a fejem, hogy ezt mégis hogy a fszba. Lehetetlen volt, sokkoló, rémesen morbid és jobb híján ilyenkor az ember nevet. Ahogy feloldotta az addigi nyomasztást és parát, az egészen ügyes volt.
De nem törvényszerű, hogy mindenkiből ezt a hatást váltsa ki.
“Humor”
A nevetés sokszor egy feszültségoldó reflex és nem valami viccre a reakció. Érzésem szerint inkább erről volt szó a filmben, mert nem volt benne különösebben semmi vicces. Legalábbis semmi olyan, ami nem illet volna oda, erőltetve lett volna.
A film érdeme, ha sikerült nevetést kiváltani, mert szerintem csak bónusz. Ellenben mondjuk a Shaun of the Dead, ahol érezhetően vicc volt a cél. Azért hozom fel azt a filmet, mert ott is cél vont, hogy sose lépjék át a paródia határát
Simán van olyan, hogy egyes nézőkkel nem rezonál úgy a film, ahogy sok más nézővel meg igen. Ettől még nem a film lesz szar, a nézőnek meg be kellene ezt látni. A legtöbb filmbe bele lehet így vagy úgy kötni, a lényeg hogy mennyire tudja a nézőt magával vinni, vannak akiket nem tud.
Szerintem a sztori egyáltalán nem volt “csak ennyi”? Nem semmmitmondó. Sőt kifejezetten szokatlan volt, én egyáltalán nem számította ilyesmire. Azt pedig kifejezetten dícsérem, hogy nem magyarázott el mindent, sok mindent homályban tartott vagy csak sugallt.
Az egyik ilyen, hogy tulajdonképpen azt sem tudjuk biztosan, hogy Gladys valóban a család rokona volt-e? Nem lehet tudni, eléggé kétesélyes, hogy valóban rokon volt-e vagy csak annak adta ki magát.
“Milyen boszorkány az, aki a saját családját szivatja, teljesen értelmetlenül, majd úgy hagyja őket stb.” – ilyen az, amikor a néző baromira nem figyeli a filmet. A filmből kiderült, hogy halálos beteg és a szülőket azért vonta befolyása alá, mert azt remélte, hogy majd segíteni fognak rajta, mivel aki az uralma alá kerül azok életerejétől valahogy jobban lett. Hiszen amikor megérkezik a családhoz egy összetöpörödött mozogni alig bíró nyanya, de amikor bemegy az igazgatóhoz, már sokkal jobb formában van, a 17 gyereket is ezért vonta bűbáj alá, az ő életerejüktől lett jobban.
“Az igazgató “elvarázslása” perceket, meg különböző (személyes) tárgyakat igényel, míg pl.az apukát egy pillanat alatt kb dulakodás közben átállítja?”. Nem tudom milyen dulakodásra gondolsz, a pince sötétjében leszakította a dögcéduláját, hogy utána mi történt nem láttuk, nem tudom honnan veszed ezt a pillanat alattot. Egyetlen személyes tárgyra volt szükség, amit az ágra tekert és utána megkarcolta magát majd megszólaltatta a csengőt, ez azért nem olyan bonyolult.
“Boszi kipurcan az apu visszaváltozik pikk-pakk, a gyerekek nem? Miért?” – továbbra sem figyelt a néző. A filmből kiderült, hogy minél régebb óta volt a boszi hatása alatt valaki, annál tovább tartott a zombulás. A narrátor elmondta, hogy Brolin fia 1 hónap (vagy év?) után újra elkezdett végre beszélni, de a kis srác szüleit most már életük végéig etetni fogja valaki.
Voltak ellentmondások és logikátlanságok a filmben, de szerintem pont nem ezek.
Spoileres leszek
Szenzációs, miközben néztem, olyan volt, mintha egy könyvet olvastam volna el, egy igazán jó film beránt és kb 10 perc után már nem érzel késztetést, hogy bedobj a férjednek 1-1 kérdést a látottakról, csak csendben figyelsz:D
Zseniális megoldások vannak benne, imádom ezt a ‘film több pontján ugyanazt a jelenetet különböző karakterek szemszögéből látjuk, kissé eltérő részleteket mutatva, érzékeltetve, hogy a karakterek néha másképp látják ugyanazt a pillanatot. Pl Justine és Paul bárjelenete.
Néhányaknál láttam feljebb a kérdést; az ok, amiért Archer (Josh Brolin) Gladys halála után visszatér normális önmagához, a többi áldozat (Alex szülei és az eltűnt gyerekek) viszont nem, az lehet, hogy Gladys az utóbbi csoportból szívta ki az életerőt, míg Archert csak fegyverként használta.
Gladys mágiáját legalábbis részben a vérmágia, azaz a sötét mágia ihlette, amely állítólag megrontja azok testét, akik használják. Ez megmagyarázza, miért beteg..
Az élősködők, szó szerint és átvitt értelemben is, a film központi témája. Marcus és Alex kivételével az összes főszereplő mutat valamilyen olyan viselkedést, ami miatt parazitának tekintik őket. Justine-t, Pault és Jamest az köti össze, hogy mindannyian függők; Justine és Paul mindketten alkoholisták, Paul pedig Justine befolyása miatt esik le az útról, ráadásul attól fél, hogy vérrel terjedő betegséget kapott, mert James használt tűi megszúrták. James piti lopásokat követ el, hogy finanszírozza kristályos metamfetaminfüggőségét, és hajléktalan. Archer nem a hagyományos értelemben vett teher a társadalom számára, de arra utal, hogy talán nem a legjobb szülő Matthew számára, mivel a flashbackek azt mutatják, hogy Matthew terrorizálja Alexet a suliban. Látható, hogy a gyász elhatalmasodik rajta, képtelen megfelelően végezni az építőipari munkáját, és ő a felelős azért, hogy dührohamában megrongálta Justine autóját, amiért soha nem kér bocsánatot, vagy nem ismeri el, hogy hibázott. Ráadásul a közte és egy másik eltűnt gyermek szülei között fennálló traumatikus heyzetet kihasználva nyomást gyakorol a faterra, hogy mutassa meg neki a lánya eltűnéséről készült felvételeket, miután az anyja már megtagadta. Gladys abban a jelenetben mutatkozik be, amely Marcus és férje halálát eredményezi, közvetlenül azután, hogy leülnek megnézni egy dokumentumfilmet a parazita Cordyceps gombáról; a Cordycepshez hasonlóan, bármit is tesz Gladys az áldozataival, úgy tűnik, hogy az izmaik, nem pedig az elméjük felett gyakorol irányítást, ahogy Archer felépül a halála után, de az eltűnt gyerekek és Alex szülei olyan traumát szenvednek attól, amire kényszerítették őket, hogy katatón állapotban maradnak.
Számomra egyetlen negatívum, hogy Gladys nem kapott végül külön fejezetet (pedig tervezték, ahogy olvastam). Egyébként meg zsenik ezek a kis kapcsok, ha az ember felfedezi őket vagy elmélyül bennük. Mindenképp újrázós, nekem az év egyik legjobb filmélménye volt.
És igen a végefelé nevettem én is, mert elképesztően abszurd volt ahogy spoiler: mindenen átgázolva futottak a kölykök Gladys után, ahogy Gladys menekült, ahogy széttépték, hogy mikre képes egy hámozó stb stb.
Sosem voltam még olyan mérges filmbuzi-s kritikára, mint a Weapons megnézése után! (de ezt mosolyogva írom :D)
Én valamit nagyon félreértettem! Tegnap megnéztük, pont azért mert itt is, és máshol is, feltűnően pozitív róla a vélekedés. De én nem értem.
Persze az hozzátartozik, hogy nem kenyerem a horror zsáner. Ezért nagyon ritkán is nézek ilyen filmeket. Valószínűleg a havonta öt megjelenő tucatszar horror közül, ez kiemelkedik. Ez az amit én nem tudok megítélni.
De számomra ebben semmi egyedi, semmi különleges nem volt.
.LnB néha be kell próbálni hypeos dolgokat, főleg ha egyedi filmek!
Jó volt, tetszett.
Ez tipikusan olyan sztori, amit Sam és Dean 20 perc alatt felgöngyölít. :)
És ez komolyan igaz történet ahogy az elején mondták?
mi?