One Battle After Another

Megpihenni sosem lehet, mert a hidra újabb fejeket növeszt! Na ezt adja át a film is, mivel nem igazán lassít a végéig. Röviden úgy foglaltam össze, hogy a legrövidebb 170 perces film, de elírtam, mert csak 160 valójában. A tényen nem változtat: elrepült a játékidő. Paul Thomas Anderson tényleg igyekezett egy másfajta blockbustert tenni elénk, ami két eléggé sajátos akciójelenettel és rengeteg humorral dobja fel kicsit komolyabb történetét.

A cselekmény a Leonardo DiCaprio által alakított Ghetto Pat körül bonyolódik, aki a French 75 tagjaként bevándorlókat szabadított ki, politikai üzenetekként pedig különféle robbantásokat is művelt. Mindezt egy igéző, magát az ügynél is jobban szerető nő (Teyana Taylor) mellett tette, aki Pat mellett egy karót nyelt ezredessel (Sean Penn) is hált. Hogy melyiküktől esett teherbe? A film végére kiderül.

Az igazi cselekmény onnan indul be, hogy a történet 16 évet ugrik, az anya sehol, Pat már Bob, és a lányával éldegél egy olyan városban, ahol nagyon sok az illegális bevándorló. Az ezredes pedig épp be akar kerülni a háttérből mindent irányító Karácsonyi Kretének Klubjába (elnézés, de nem ugrik be mire oldotta meg ügyesen a fordító a Christmas Adventurers-t, ami már csak a viselkedése alapján is egyértelmű minek a maradványa), viszont ehhez ki kell derítenie, hogy a lány vajon az övé-e, hiszen fekete félvér utóddal bizony nincs esélye a tiszták közé kerülni.

Ebből indul el az utóbbi évek legviccesebb és feszesebb akciójelenete. Mármint abból, hogy az ezredes lecsap a menekültekre a városban, ahol Bobék élnek, természetesen a lány előkerítésének nem burkolt céljából. Innentől elszabadul minden, le sem veszi a film a lábát a lopott kocsi gázáról.

Nehéz összefoglalni a filmet, mert ennél komplexebb a kép, de közben mégis nyílegyenesen hasít előre a cselekmény. Vagyis nem annyira nehéz, de a reklámkampányban a különlegességét nem annyira tudták átadni. DiCaprio egyik inspirációjának a Big Lebowski-t emlegette, a film felére már füves karaktere a The Battle of Algiers-t nézi, hogy utána egy az által ihletett akcióba keveredjen, a végén az autópályás üldözés pedig Hitchcock felé kacsingat. Biztos van még ezer más dolog ami fel sem tűnt, és mindezeket Paul Thomas Anderson rántja össze egy szerzői blockbusterbe.

Tudom, kicsit ártok a filmnek az akciók emlegetésével, mert nem John Wick, vagy Hard Boiled, hanem egy kicsit régimódibb, de végig feszült és izgalmas amikor “történnek a dolgok”. A humor is jól oldja ezt párszor, nem Marvelesen. Konkrétan a városi menekülés csattanója zseniális. És a fényképezés, úristen. Nyilván más volt most az elvárás, de Michael Bauman a Licorice Pizza után szintet lépett, olyan gyönyörű és szokatlan volt néhol a One Battle After Another. Természetesen filmre forgatva, sőt VistaVision formátumba, de ha jól értem igyekeztek 1:85:1-en legszebbre törekedni a beállításokban. A lényeg, hogy régimódin is néz ki, remek lezárása az “original nyár”-nak.

Igazából az apafigurák ütköztetése mellett a film nagyobb témáját a közepén levő városi ostrom foglalja össze a legjobban. Az egészet az vezeti fel, hogy Bob (DiCaprio) radikális tettei ellenére sem találja a helyét a modern they/them és a többi lábujjhegyes kifejezés között, ezt bemutatják a lánya barátival, azaz hiába harcolt a liberális oldalon, mostanság már szinte nem is illik közéjük. Na amikor elindul a rajtaütés, és el kell érnie újra a French 75-öt, akkor teljesen megakad már a telefonos azonosításon is, mert elveszik a kifejezések, kódszavak erdejében a cselekvés helyett. Mindeközben pedig a másik oldal, a bevándorlókat begyűjtők és Bob lányát kereső iszonyat hatékonyan haladnak előre.

Gyönyörű kontraszt.

A képet pedig itt bonyolítják legjobban azok, akik körül a harc folyik, a bevándorlók. Ők már hozzászoktak a helyzethez, teljes hidegvérrel, nem totojázva menekülnek (vagy épp gördeszkáznak a káoszban:), mindezt a film legjobb meglepetés karakterével, a Benicio Del Toro által alakított szenszeivel, aki zsigerből is segít Bobnak és így a lányának. Ha nem lenne ilyen erős a szereplőgárda Leonardo DiCaprio és Sean Penn zseniális alakításaira épülve, akkor Del Toro simán ellopott volna minden figyelmet. Annyira durva, hogy DiCapro és Penn karaktere mindkettő iszonyat komikus alakítás, de teljesen máshogyan. Míg előbbi nagyon fizikai humorosan a túl mély vízbe került, egyáltalán nem akcióhős füves idealista, addig utóbbi kicsit karikatúrája a fasizmus felé kacsingatóknak, és a sorsa gyönyörű illusztráció arra, hogy milyen sivár világot lehet elérni ezzel, már ha egyáltalán befogadnak a tiszták maguk közé. Őszintén szólva meglepő, hogy a Bob lányát életre keltő Chase Infiniti boldogulni tudott az előbb említettek között, mivel ez a második nagy szerepe a Presumed Innocent sorozatban való feltűnése után.

Gondolkoztam ide a végére, hogy mit hagytam ki, és akkor ugrott be: a hangok. A fegyverlövések a Heat óta nem csattantak ilyen erősen. Legalábbis ahol néztem, ott nem spóroltak a hangerővel sem, de maga az effekt tényleg keménynek és véglegesnek hangzik.

Kicsit arcunkba toltnak tűnik a a film üzenete, Barbie módra nem csomagol semmit, viszont… tudjátok mi ugrott be róla? A Dunkirk. Valahogy a felvezetése után ez sem ereszt a végéig. Lehet a zene miatt találtam ezt a párhuzamot, mivel Jonny Greenwood zongorás alapjai hasonlóan végig kísértenek. Gondolom lejön, hogy baromi jó volt nézni, filmkészítésileg mindenképp kiemelkedő.

21 hozzászólás a “One Battle After Another” bejegyzéshez

  1. a kritika minden szavával egyetértek, amit kihagytál, az a kaotikus, de zseniális zene és a film végi hullámvasút! ilyen jól fényképezett autós üldözést rég láttam, de nem hasonlított semmi másra sem. plusz a film elején a kerítés éjszaka…ahh. 10/10. utoljara a Flow ütött ekkorát.

  2. Én azért ennyire nem vagyok pozitiv. A színészek remekelnek, Sean Penn írhatja az Oscar beszédet, a fényképezés tényleg remek, bár a képarány engem zavart (szinte tévéfilmes, nem tölti ki a vásznat). A film néha leül egy kicsit, néha felszínes, néha idegesítő, főleg épp Dicaprio karaktere a túltolt szerencsétlenkedéssel, de ettől függetlenül visszahozott a moziba egy darab nyolcvanas-kilencvenes éveket, és hát ez tényleg egy jó film, részemről 10/8. Ahogy jöttünk ki mögöttem battyogott egy család, apa-anya-kamaszlány, és az anya mosta az apa fejét, hogy megint milyen szar filmre hozta el. A pasi védte, hogy milyen izgalmas volt, a nő szerint meg dögunalom :D

  3. Részemről óriási élmémny volt a film.
    Sean Penn nagyon jó karaktert kapott és hozta legjobb formáját.
    Bízok benne, hogy jelőlést és akár díjat is fog(nak) kapni a színéssz(ek). Dicaprio, Del toro is minta ebbe a szerepbe születtek volna annyira jól hozták a karakterüket.
    Rendezés pazar, fényképezés fenomenálisan kurva jó. :)

    Megérte rávárni egy időt. 160 perc számomra gyorsan eltelt, nem éreztem üresjáratot film alatt.
    Részemről 10/10

  4. Még nem láttam, de már a trailer alapján látom, hogy tetszeni fog.
    Human, tényleg csak kíváncsiságból kérdezem: Ha ennyire tetszik egy film – negatívumot nem is mondtál róla – miért nem adsz rá többet 8/10-nél? Értem én, hogy egy film sem tökéletes de nem “szégyen” azt kimutatni még ha szubjektív is.

  5. “Mondjuk Paul Thomas Anderson készített már valaha is rossz filmet?”

    Rosszat még nem, de nekem a Vérző olajat leszámítva csupa 10/6-os filmje van. Persze tudom, ezzel én vagyok kisebbségben.
    Ezt a filmet ettől még rohadtul várom, megyek is rá, ha a közelemben lévő mozi valaha behozza.

  6. Autópályás üldözés?? Én olyat nem láttam ebben a filmben. A dombok közötti hullámvasút egy somogyi útra emlékeztet, a lányom mindig arra akart menni, hogy hullámvasutazzunk :)

  7. Serra: azért mert kicsit túl in your face az üzenet, de a pontozáson nem akadnék le, ott az írás

  8. “pasi védte, hogy milyen izgalmas volt, a nő szerint meg dögunalom :D”

    ilyeneket nem értem, nem tetszik kimegy és shoppingol csinál valami mást, se lánya se férje nem tartott kést a nyakához anya végig nézed

    én és párom is döntöttünk nem nézzük végig amit másik választott nem volt sértődés inkább kimentünk és megvártuk a másikat

    az ilyen ne rinyáljon ha maradt mint azok utálok X filmet zenét könyvet stb nekem nem tetszik abba hagyom nem megyek el addig hogy utáljam.

    mint a sok v.barom akiknek rossz rendelést hoztak ki ahelyett hogy mondaná ez túl édes/sós kérhetek egy másikat, hagyja hogy étterem kávézó korrigálja a dolgokat és ha bunkók lehet 1 csillagozni, de esélyt sem ad inkább megissza vagy otthagyja aztán otthon 1 csillagot osztogat mert nem volt képes hangot adni a problémáról nem cselekedett aztán másokat okol.

  9. Nem tudom hogy hogyan juthatott erről eszedbe a Dunkirk. Imádom PTA filmjeit, Dicaprio korunk egyik legjobbja, (mindig is az volt szvsz) de azért azt nem gondoltam volna, hogy fogom magam és kijövök a vége előtt húsz perccel. Lehet már én vagyok türelmetlen, de a szűnni nem akaró klimpírozás, és a teljesen érdektelenségbe fulladt történet az agyamra ment. Nekem erről az Inherent Vice jutott eszembe, amit szintén képtelenség volt számomra végignézni, az egyetlen PTA film. Természetesen szintén Pynchon, amit nem tudtam, de így már érthető. Sean Penn odarakta, a többiek meg hozták a kötelezőt, szerintem semmi kiemelkedő nem volt ebben. Hatalmas csalódás :(

  10. En ugy foglalnam ossze, hogy aki nem erti a filmet, az nem veszi eszre az ujbol fasizalodo vilag veszelyeit. Mesteri volt reszemrol, es az amerikai jelen belpolitikai allapotokat jol leirja, hogy az allando veszelyt a karhatalom jelentette. Tokeletes ellenpontja a kamu ertelmisegi Eddingtonnak, es pesszimizmus helyett pozitiv hangon hagy minket a film.

  11. dragon1986, szerintem nagyon sok néző nem hagyja el a mozit csak azért, mert nem tetszik neki a film.
    Én legalább is ilyen vagyok és biztos vagyok benne, hogy ilyen néző van még rajtam kívül. Soha nem hagytam még ott filmet moziban (kivéve az Aliens-t, de akkor még fiatal voltam és úgy féltem, hogy azt hittem, meg fogok halni).
    Ha egyszer veszek mozijegyet, elmegyek moziba, megnézek belőle 1 órát, akkor én már végignézem.
    Életemben nem szenvedtem még úgy moziban, mint a No country for old men-en, ami legalább 4 órás vontatott kínszenvedésnek érződött, na akkor éreztem, hogy nem fogom kibírni, de végül kibekkeltem.
    Vicces, megnéztem, Human 10/10 adott rá. :)

  12. Endymion:
    “Mondjuk Paul Thomas Anderson készített már valaha is rossz filmet?”

    Azon gondolkoztam, hogy vele kapcsolatban tényleg végletesek lehetnek a vélemények. Szerintem elég gyakran szar amit művel, csak körülhányja olyan szintű művészkedéssel, hogy elfedi vele azt, mennyire semmi az egész.

    Ilyen formán én speciel ennek a filmnek sem sok esélyét látom, hogy úgy igazán jó, de akinek bejön Anderson stílusa, annak ez is tetszeni fog gondolom.

  13. Vitt a ritmusa, jók a színészek (Leo lassan=Jack N. fejre) de nem volt kiemelkedő filmélmény, nem nézném újra (A SemenDemon jó poén volt ;) ).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.