Itt tartunk? Az utolsó vágás után ez a kérdés jutott eszembe. A magyar cím talán jobban leírhatja az egészet, miszerint Feszült helyzet, ebben van a világ, és látszólag égnek a kanócok, még ha nem is interkontinentális rakéták repdesnek. Mintha elfelejtettük volna, hogy mi történhez. Ennek kapcsán nekem a befejezés teljesen illett a boncolt témához, ami igazából tényleg csak egy néhol izgalmas, többnyire talán elborzasztó pillanatkép, és persze mi lesz most? A továbbgondolás gondolom világszemlélettől függő.
A történet onnan indít, hogy pontosan meghatározhatatlan helyről és erő által egy rakéta kerül kilövésre Amerika felé. Az észleléstől követjük az eseményeket, méghozzá három szálon. Kiírják pontosan kiket nézünk, de egyszerűsítve kb. a nem katonák, a katonák, és az elnök oldaláról látjuk a rakéta kevesebb mint 20 alatti útja közbeni történteket.
A rövid történetből azt gondolnánk, hogy elhárítás és a felelősök keresése lesz a fő téma, de igazából csak az első kerül elő, azon kívül pedig a dinamitházban üldögélve emelkedik a feszültség, hogy mit kéne tenni. A nem katonák csak sokkot kapnak. A katonák persze a várható módon reagálnak, míg az elnöknek mindeközben félinformációkból döntést kell hozni. Megállítható a láncreakció? Igazából nehéz történetileg összefoglalni, ahogy a bevezetőben is említettem, sokkal inkább ránk néz a film: mi lenne ha egy olyan 20 percen múlna a III. világháború, amire vannak tervek, de igazából senki nem áll rá készen. És akkor cseréljük le az Idris Elba által alakított olvasott elnököt a fejünkben… nos… a jelenlegi igazira. Nem ellene szól a film amúgy, sokkal általánosabban áll a témához, a dinamittal teli falakhoz.
Igazából a House of Dynamite felépítése a legnagyobb baja. Ugye említettem, hogy 3 fő szálon mutatják be a rakéta repülése alatti történteket, viszont ezek a filmben is külön állnak, azaz először követjük a nem katonákat (ebbe valaki úgyis beleköt) 20 percben, ez a legjobb része, csöpög a feszültség és az elkeseredettség, aztán vágás, visszaugrunk a rakéta észlelésére és jöhetnek a katonák ugyanígy, vágás, lássuk az elnök mit csinált. Bár látni vélem, hogy ez felspannolás direkt van, újra meg újra közel állunk a robbanáshoz aminél egyszer csak nem lesz megállás, de közben meg valahogy mégis leül tőle a film. A három sok volt, lehet az első kettőt össze kellett volna vonni és a midpointnál váltani az elnökre, úgy jobban egészítették volna ki egymást a szivárgó információk.
Tudom, úgy néz ki, hogy védem, de igazából csak igyekszem látni a szándékot is a felépítésében, hiába kezdtem unni pont az utolsó harmadát. Igaz ez a az iszonyat csúnya megvalósítására is. Most nem arra gondolok, hogy mindenki képernyőket néz vagy telefonon beszél a két órából 110 percben, hanem a fényképezés “siralmas” volt. Mármint nézni. Közben meg egyértelműen az volt a cél, hogy a jelenlegi hír és közösségi médiás módon nézzen ki. Túlzsúfolt “igazi” beállítások és hasonlók, főleg a nagyvárosi jelenetekben. Érdekes amúgy például a Big Short mellé tenni ilyen szempontból, amivel biztosan közös halmazba szánták. Ez a film feszült akart lenni, valamennyire igazi, és nem feloldást hozó akció-thriller, amin könnyű túllépni.
A szereplőgárdáról nem is írtam még, de igazából abba lehetetlen belekötni. Nem semmi neveket szereztek a filmbe, ahol valójában senki sem főszereplő. Sok helyen jött szembe, hogy Rebecca Ferguson filmje, akit 20 percig ha látunk, és igaz ez a többiekre is. A szálak közötti váltást mindenképp segíti, hogy erős színészekről megyünk hasonló képességükre, akik segítenek belerázodni onnan is.
Sose értettem, hogy Kathryn Bigelow miért nem tud több filmet készíteni, amikor egy háborús akciódrámával konkrétan Oscar díjat szakított. Mármint tudom lehetne szexista dolgokra mutogatni, hiszen a Zero Dark Thirty már nem volt akkora siker az említett után és akkor Hollywood gyorsan feketelistázta, de közben vannak más női rendezők akik simán tető alá hoznak projekteket, szóval már nem ilyen egyszerű a kérdés. Valamiért Bigelowt ez sajnos nem érinti. Bár ez a film nem lett teljesen a kenyerem, és kicsit sem mondanám közönségfilmnek, de közben látni a rendezői kezet tényleg benne, így teljesen lehordani nem tudom. Főleg, hogy az első óra tényleg feszült is volt, sok “oh shit” pillanattal. Hátha legközelebb végig tartja, mint régen.
Dinamiton ülni nem fun, aki egy feloldó poltikai-katonai-thrillerre vágyik, az nem most kapja meg. Mellékvágány, de akinek ez nem volt teljesen kielégítő, annak javaslom a (Disney-n elérhető) Paradise sorozat flashback epizódját (1×07 – 6. perctől kezdődik) levezetésnek.
(Szinte biztos vagyok benne, hogy a kommentek spoileresek lesznek, és ennél szerintem nehéz lenne irtani őket, eszerint olvassatok beléjük.)
Örülök a kibeszélőnek, a ketchupban már írtam hogy engem ez a film agyban eléggé felnyomott, és pont azért mert ebben komoly potenciál volt (főleg hogy a jó szereplőgárdát is megkapta)
A két egyértelműen megosztó (ráadásul szerintem mindkettő elég komoly negatívum) dolgot nem is részletezem (első hogy ennek a filmnek mennyire nem jól állt ez a háromszor is elmeséljük (hiába más nézőpontok, kibővítve, stb), valamint második, hogy egyszercsak annyi és vége)
Viszont ami miatt a potenciált írom hogy lehetett volna választani egy Costner féle Thirteen days (a kubai rakétaválságot feldolgozó) irányt, vagy egy másik nagy kedvencem, a G.Hackman-D.Washington féle atomtengeralattjárós Crimson Tide. És akkor ez valahogy nagyon esetlenül vegyítette ezt a kettőt, mellétéve olyan féle szerencsétlenkedést (csak itt nem szatírának szánva, hanem hogy kvázi ezzel is adjon egy gyomrost a nézőnek) Ne nézz fel!
Csak éppen ez a sokkolás úgy tud csak létrejönni hogy nem véletlenül nincs “vége” a filmnek és derül ki hogy mi is történt (mert akkor azért ki kellene hogy derüljön hogy ez sajnos csupán egy karikatúra, és annak meg (az első két okból, amiket nem is kezdtem boncolgatni, megtették már sok helyen), szóval annak meg sajnos nem szórakoztató.
Szóval tényleg kár érte mert Bigelownak vannak tök jó filmjei, ebben a témában, különösen most, komoly potenciál lett volna, és ez sok szempontból nem lett jó.
Akkor kezdek is egy SPOILERrel. Jared Harris lelépése enyhén traumatikus élmény volt.
spoiler
Nevetséges volt az egész. Amikor jött a második POV, akkor már sejtettem, hogy nem lesz vége a sztorinak. A 3. POV meg már pláne csak időhúzás volt (ahogy kb az egész film).
Az meg külön rohadt vicces volt, ahogy Amerika nem tud leszedni egy rakétát, miközben a GDP 3-4%-át a hadseregre és fejlesztésekre költik. Hogy nincs egy normális terv az egészre, hogy mindenki pánikol annak ellenére, hogy elmondták, hogy rengeteget gyakorlatoztak, hogy két (amiből egyik nem működik) rakétát tudnak fellőni aztán vagy sikerül a dolog vagy annyi Chicagonak meg 10+ millió embernek, hogy nincs igazi B terv…szóval vicces volt az egész film.
spoiler
Pocsék film.
Pont tegnap este néztem meg, és sajnos csalódás volt.
Lehet SPOILER benne. Az első harmad elég jó, aztán a többi már sokkal kevésbé, hiába érnek elméletileg össze a szálak. Ez szerintem úgy működött volna, hogy a film végén közös vonalon mozog az egész, és abból kerekedik ki a vége, de hát pont ez hiányzott. Meg nekem amúgy is hiányzott a vég. Értem, hogy open to interpretation, de akkor is azt éreztem, hogy ez így semmi, mint ha a készítők nem mertek volna állást foglalni – nem abban, hogy minek kellene történnie ilyen helyzetben, hanem hogy várhatóan mi történhet.
Turbo: azt én is furcsálltam, hogy ennyi volt az össz védelem, és hiába van még nyolc perc a becsapódásig nem tudnak tenni semmit. Nem vagyok szakértője a témának, de én is azt gondolnom, hogy a világ legerősebb hadserege ennél többre képes.
A pánikot kicsit védeném. Azért egészen más a teszt, a gyakorlatozás, mint amikor éles helyzetben kell cselekedni, ráadásul olyan helyzetben, amivel konkrétan még senkinek nem volt dolga, merthogy még senkire nem lőttek ki atomrakétát. Amikor milliók élete a tét, akkor nem olyan könnyű egyik pillanatról a másikra nyugodtan, higgadtan jól dönteni, főleg úgy, hogy nem háborúban állnak éppen, hanem amúgy békeidő van.
Szerintem aki azért panaszkodik, mert “nem volt vége”, annak nem ilyen filmet kell néznie, mert itt nem a vége volt a lényeg, hanem az “út oda”, az emberek hogyan kezelik a helyzetet. Teljesen tökmindegy, hogy a végén felrobban vagy besül, a lényeg, hogy NEM tudták megvédeni magukat.
FYI, a film megnézése után felcsaptam a netet, mert engem is zavart, hogy nagyon irreálisnak éreztem, amit láttam, főleg a 61%-ot, és az elnök “bénázását”.
A helyzet az, hogy minden amit bemutattak, valódi. A 61% hivatalos szám, méghozzá tesztkörnyezetben ilyen a sikerességi ráta (ahol tudják, hogy a szimuláció esetén honnan és mikor indítanak rakétát). Szóval egy valós helyzetben ez ennél alacsonyabb lehet.
Az elnök reakciója pedig… konkrétan találtam rá referenciát, hogy az utóbbi elnökök egyáltalán nem mélyülnek el ebben a témában, követi őket a fekete táskás ember, de nem is tudják, hogy mit kell ilyen szituációban tenni; mert már nincs “hidegháború”, igazából tényleg az “elrettentés elég, úgysem támadnak, mert tudják, hogy visszatámadunk, és mindennek vége”.
Ettől függetlenül egyetértek azzal, hogy a 3 POV nagyon nagy mellényúlás volt, a 2.-nál is már tudtuk mi lesz, sok új infót nem kaptunk, a 3.-ra pedig már leült…
bvr: a filmnek nem lehetett vége, mert akkor feloldotta volna a nézőt, de láthatóan nem azt akarta. ettől még nem kell tetsszen vagy ilyesmi, csak amit akartak azt direkt így érték el, nem véletlenül
tau: nyilván nem arra lettem volna kíváncsi, hogyan hal meg 10 millió ember Chicagóban. Az viszont nem mindegy, hogy az elnök hogyan dönt a végén, és ez szerintem “az emberek hogyan kezelik a helyzetet” kategória, amire azt írtad, a lényeg.
tau, human: természetesen én is tudom milyen nézői hatást kiváltandó készülnek az ilyen jellegű filmek :)
Amit én mondok, hogy ebben a konkrét esetben, itt ez sajnos egy átverés, ugyanis a film (ahogy írtam is) pont ezzel tudja paráztani a nézőket ezzel a Ne nézz fel! stílussal. Az utóbbi pár évben amúgy is érthetően megnőtt a szorongó érdeklődés az atomháborúval kapcsolatban, és ez a film azzal sokkolja őket hogy nézd milyen könnyen megtörténhet. Csakhogy ez nem így van (és nem, egyáltalán nem a 61% a gond, az helyes. Hanem minden más a gond)
“Az viszont nem mindegy, hogy az elnök hogyan dönt a végén, és ez szerintem “az emberek hogyan kezelik a helyzetet” kategória, amire azt írtad, a lényeg.”
Én pont az ilyenek miatt írtam amit írtam. Hogy egyszerűen nem létezhet ilyen helyzet amit így lenne szükséges kezelni (hogy az elnök egy zöldfülűvel összezárva, kirángatva egy mittudmén tanévnyitóról, sokkolódva lapozgat hogy akkor milyen csapást rendel el vagy nem rendel el mert már csak egy perc és dönteni kell.
Mint ahogy nem létezhet olyan hogy az egyetlen tuti Észak-Korea szakértőt úgy kell telefonon a szabadságán zargatni hogy miközben a gyerekét hajkurássza mondja már meg hogy akkor ezek az észak-koreaiak?
Csak hogy világos legyen, ami el is hangzik a filmben (ugye ez az idő-nyomás) hogy most kell kiadni a parancsot, különben megsemmisítik az atomarzenálunkat és később már nem tudunk – hát ez pont egy ilyen hipotetikus észak-koreai esetben nem igaz, hiszen nekik azt az ameriakiak (is, és minenki más is) világosan tudja hogy néhány rakétájuk van. Ott tökmindegy, hogy mikor csapnának vissza. Valójában még atomfegyver sem kell hogy szétcsapják azt az egész országot (Az észak-koreai rezsim amúgy egyébként egy nagyon kényes nagyhatalmi egyensúly miatt létezhet, ami abban a pillanatban szűnne meg hogy bármi ilyesminek csak a töredéke következne be)
Kína, Oroszorszáh meg azzal kizárható VAGY igazolható, hogy egy totális atomcsapást nem lehet egyik pillanatról a másikra indítani (akkor előtte már jóval elkezdik kihozni a raktárakban tárolt robbanófejeket, feltölteni a rakétákat, stb, stb, ezt mindenki más is pontosan észleli, és már akkor elkezdenek a válságstábok összejönni, nem húsz perc van rá. De hát eleve ilyet miért csinálna ugye bármelyik nagyhatalom. És akkor visszajuthatunk mondjuk a magányos őrült tengeralattjáró kapitányhoz és hát hogy megintcsak, teljesen értelmetlen a fentiek miatt az azonnali totális válaszcsapás)
Tehát még egyszer, az a bajom hogy értem hogy azt lehet mondani hogy ez a film kibeszél egy szorongást meg elgondolkoztatja a népeket – csak rossz problémákról, és tévesen gondolkoztat el.
Nincs kedvem kommentelni. Csak annyit, hogy úgy vártam egy új Kathryn Bigelow filmet mint egy falat kenyeret.
Klasszikus filmek nagy rendezője – Kathryn Bigelow kb olyan szintű “nagy öreg” mint mondjuk egy George Miller stb.
Akkora filmeket rendezett fiatalon, hogy a fal adta.
Az előzeteseket direkt nem néztem meg és akkor… erre jön ez az izé.. ez a tévéjátéknak is rossz… valami?:(
Borzasztó kreatív filmes döntések egész garmadája:
Kezdve ezzel a nagyképű, iszonyat beképzelt, nagggyon intelligensen előadott – de valójában halálosan buta, irritálóan ütődött móricka szinten mozgó forgatókönyvvel.
Aminek csak és kizárólag egyetlen célja van: hogy az egyszerű netflixes kispolgárt vasalás közben minél erőszakosabban sokkolni próbálja. És mindez csak azért mehet nekik, mert éppen mákjuk van azzal, hogy a világban most ténylegesen szar a geopolitikai helyzet.
De közben meg még béna is, mert kinyírja a saját maga által kreált feszkóját azzal a hülye döntésével, hogy: Háromszor!!! meséli el tök ugyanazt a fárasztó mesét.
Live. Die. Repeat.
Egyetlen dolog pozitív: A színészi játék. Ott látszik azért, hogy egy klasszikus filmeket rendező, igazi, tapasztalt, profi filmes szakember instruálta őket. Senki se volt elveszve, senki se lett elpazarolva, mindenki megkapta a maga kis 5-10 perces highlight-ját.
Na mindegy. Nagyot csalódtam.
De azzal tökre egyetértek, hogy Kathryn Bigelow egy iszonyat mód elpazarolt tehetség. Neki (is) két-három évente illett volna lehetőséget kapnia, hogy filmeket rendezhessen.
“Mellékvágány, de akinek ez nem volt teljesen kielégítő, annak javaslom a (Disney-n elérhető) Paradise sorozat flashback epizódját (1×07 – 6. perctől kezdődik) levezetésnek.”
miutan vegigneztem a filmet, pontosan ezt kezdtem el nezni.
Az első harmada és lezáratlansága kiváló, a többiért meg kár.
Azért még így is lazán veri az Oppenheimert, amibe zéró feszültség volt.
mellékvágány a mellékvágányhoz :) Nekem anno tökre tetszett a Paradise-nak az a flashback epizódja, de ebből a filmből szerintem nem az hiányzik. Ebből a filmből az hiányzik ami a Crimson Tide végéről (nem a konkrétum, az lehetett volna teljesen más is), és egyébként nem hiszem hogy az _értő_ néző lelkéről levette azzal volna a terheket.
Ebből az egyszeri néző mit visz magával haza? Legfeljebb annyit (túl azon hogy 20 perc alatt képtelenség ilyesmit kezelni, ami igaz. Csak ahogy fentebb írtam, épp ezért ezt nem is kell húsz perc alatt lekezelni), szóval legfeljebb annyit hogy sokkal sokkal nagyobb interkontinentális balisztikus rakéta elhárító rendszereket (persze ‘vótmá’ ilyen hangulat, a Reagen-féle Csillagháború, aminek legalább annyit lehet köszönni hogy íródott bőven elég szakirodalom hogy mik ebben a filmben a puszta sokkolát szolgáló csúsztatások.
Tetszett a film(?). Persze az első reakcióm az volt, hogy WTF!?, de gyorsan lejött, hogy ennek így kellett lennie.
Erre tökéletes a Netflix, mert moziban ez hatalmas felháborodást keltett volna (vagy lehet pont ez lett volna neki a nagy reklám?)
Viszont érdekes, hogy ránézésre 10-ből 9-embernek a felháborodás maradt meg, mint utóérzés és nem az, ami a készítők szándéka volt. Ezért nem tudom sikeresnek elkönyvelni a munkájukat.
SPOILER
Bennem hamar megfogalmazódott a megoldás az elnök dilemmájára, ezért nem tudtam átérezni a tépelődésést: ha válaszol, az egészvilág elpusztul, ha nem válaszol, legrosszabb esetben teljes amerika elpusztul, de az emberiség tovább él. Kellemetlen, de racionális elmének nem annyira nehéz döntés, hacsak nem Amerika > Emberiség
“ha nem válaszol, legrosszabb esetben teljes amerika elpusztul”
tökéletes illusztráció hogy sajnos miért rossz (és mivel a netflix miatt rengetegekhez jut el, szinte kimondanám hogy káros) ez a film. Már mégis miért lenne ez így? Miért hiszed el a filmnek hogy ez így lenne?
És félreértés ne essék, ezt nem személyesen walkernek rovom fel. Az emberek döntő többségét nem érdeklik a haditechnikai és statégiai kérdések (és szerencsére nem is kell hogy érdekeljék), de épp ezért egy olyan globális helyzetben amiben az utóbbi években vagyunk, ez egy felelősség azok részéről akik ilyen filmeket készítenek, hogy ne vezessék már teljesen félre a nézőiket.
Nekem tetszett. De a végén nekem is az volt az első gondolatom, hogy Trump tuti kilőne minden atomrakétàt, minden fele gondolkodás nélkül.
“Trump tuti kilőne minden atomrakétàt”
de most komolyan, a film szerinti helyzetben, mégis ki ellen?
Most túl azon amit már leírtam, hogy egyszerűen nincs ilyen hogy kilőne minden atomrakétát, mert békeidőben (és ebben a filmben az elején az van) a nukleáris eszközöknek csak töredéke van (minden félnél!!) standby állapotban, onnan az még rengeteg idő amíg bevethető állapotba kerülnek)
Tény hogy papíron az amerikai elnök a hadsereg főparancsnoka és kell a kódja a végé , de könyörgöm el ne higgye bárki hogy ilyen szintű döntéseket ő hoz meg egyedül.
Sajnos abszolút reálisan, így nyomasztóan mutatja be ezt a “problémát”
Nincs egyszerű megoldás hasonló helyzetben és sajnos nincsenek szuperhősők sem
https://telex.hu/karakter/kultura/2024/12/16/atomhaboru-armageddon-vilagvege-annie-jacobsen-vegso-pusztulas
https://konyvesmagazin.hu/nagy/atomhaboru_annie_jacobsen_katasztrofa_atombomba.html
https://hvg.hu/360/20240420_atomhaboru-veletlenek-kockazat-forgatokonyv-annie-jacobsen
Tőbb podcastban is ősszefoglalja
Kifejezetten tetszett pedig vattát köpök a netflixtől. Nekem ez arról szólt, hogyan reagál maga az ember egy ilyen képtelen helyzetre, függetlenül a pozíciótól amit a társadalomban elfoglal. Számomra ez emberi dráma volt politikai köntösbe bújtatva, aminek a valósághoz csak nagyon kicsi köze van. A színészi alakítások nagyon tetszettek, a feszültséget jól tartotta végig a film, és ha a végére gondolok magam is hasonlóan fejeztem volna be. Főleg a mai mindent meg kell magyarázni, jól szájba rágni, előre megemésztetni a nézővel világban volt ez merész húzás, és nálam működött.
Ha nem mondja valaki, hogy netflixes, sose jövök rá. Akkor ezennel előlépett a legjobb Netflix filmmé, amit láttam. Mondjuk nem kellett magas lécet megugornia.
Nem volt rossz, de. Értem, hogy itt az emberi oldalt akarták bemutatni, de a katonákat és a tanácsadókat kihagyhatták volna. Legalábbis nagy részüket. Úgy értem nekem hihetetlen, hogy emberek, akiknek az az egyetlen feladatuk, hogy kezeljék a világ legnagyobb atomhatalmának a védelmi rendszerét és az egész világ sorsára ható tanácsokat adjanak az elnöknek, hebegő, zokogó roncsokká válnak abban a pillanatban, amikor éppen azt kéne csinálniuk amire az egész életüket feltették.
Talán ha három olyan szereplő volt, aki úgy viselkedett, ahogy ez elvárható lenne.
Ha tényleg ilyen figurák kezében vannak a kulcsok, akkor valóban mellbevágó a film.
Mint gondolat ébresztő apszolút aktuális. Borzasztó bele gondolni ,hogy az egész világunk sorsa csupán egy két ember kezében van (ráadásul eppen most milyen emberek is ők) és mi össze vagyunk zárva velük egy házba ami tele van dinamittal.
A feszültség végig fent volt tartva de mint film számomra értékelhetetlen ahogy Human is írja a háromszori visszatekerés már sok volt ez ,hogy senkit nem mertek megnevezni felelősnek elég elegáns de nem túl valóságos képet adott. Voltak felesleges jelentek is sajnos, a FEMA-t mi értelme volt beletenni? 20perc volt az egész FEMA-nak kb 6perce lett volna bármit kitalálni végrehalytani evakuálni stb semmi értelme nem volt velük foglalkozni.(Én amúgy szeretem ha egy filmnek van eleje, közepe meg vége tudom boomer vagyok és azt is értem ,hogy itt ez nem volt cél de nálam így kevésbé működik)
Ami még nekem eszembe jutott vajon a valóságban ha USA nem is tudja ki a felelős vajon Oroszország vagy Kína nem dobná fel a felelőst? Ha nem az kb öngyilkosság lenne számukra elég nagy a veszteni valójuk. Ez olyan mint mikor a börtönben a rabok feldobják egymást ,hogy magukat kíméljék nem?
Ace: a FEMA szál gondolom az, hogy azt hisszük készen állunk, ha beüt a gond akkor arra is van terv… ami semmit nem ér.
Telejsen egyetértek a kritikával, ugyanezek az érzések voltak bennem utána. Alapvetően nincs bajom, amikor több szemszögből nézzük újra ugyanazt, de itt nem igazán tudták kibővíteni a történetet és a narratívát – míg a dramaturg teljesen erre játszott. Az első szegmens zseni, a második okés volt – egyértelműen amúgy a “tetős jelenet a végén” az hozzáadta nem csak a szakmai, hanem az emberi oldalát is. Az utolsó szegmens azonban teljes csalódás és időhúzás.
A befejezés pedig.. hát ok. Értjük miért ez lett. Értem a szimbólumokat, értem hogy ezzel akar rávenni a rendező, hogy mélyedjek el az amúgy valahol létező problémában (tényleg vérprofi emberek dolgoznak az ilyen intézményekben és a hidegháború alatt pár hasonló helyzettől megkíméltek minket) de ez nekem rage bait. Ahogy egy másik filmes oldalon szofisztikáltan megfogalmazta egy másik néző: “Ez az az eset, amikor a színpadon nem sül el a pisztoly” holott végig ezt hozza a dramaturg. És azért is volt ez rossz döntés szerintem, mert így a befejezés okozza a tehetetlenséget, nem a mondanivalója. Rohadtul nem fogok elgondolkozni a filmen, mert a fejemet csapkodom, hogy ezt most miért?!
Aki amúgy hasonló témában keres filmet, ugyanezzel vagy hasonló mondanivalóval: Bombabiztos vagy a Nincs határ (Threads meg alapmű!)
A különbség a két film és a fenti között, hogy a másik kettőt tudták, hogy fejezzék be úgy, hogy ez közben ne menjen az üzenet rovására.
Amúgy szerintem sem szar film a House of Dynamite, csak volt egy jó ötlet, amit aztán elszartak a végére. A színészi munka meg kifejezetten csillagos ötös. A statiszták összeomlása is nekem nagyon átjött. Kár érte..
Ez egy kibaszott jó film, lerágtam a körmöm. A vége meg tökéletes.