Az új Running Man után gondoltam, hogy a másik disztópikus Stephen King adaptációt is pótolom akkor már idénről. A végére már fogalmam sem volt miért kerülgettem, de ha belegondolok, akkor természetesen tudom: mert baromi szomorú. A Long Walk végig komor.
Egy olyan jövőbeli/alternatív Amerikában játszódik, ahol valami háború után a katonaság irányít és rossz a gazdasági helyzet. Itt létesítettek egy ösztönző versenyt a remény sugarának, amiben minden államból lottóval kiválasztanak 1-1 jelentkező fiatalt, akik addig gyalogolnak, amíg csak 1 marad talpon. A győztes elképzelhetetlen pénzt kap, így természetesen mindenki jelentkezik. Mindez a becsületes, kitartó munkamorált akarja jelképezni szerintük, hiszen az ingyenélőkre nincs szükség. Ezt az ellenhangolást többször mutatják is, hiszen ha a “szórakozás” mellett egymást marja a nép, akkor nem a rendszert.
A gyaloglás természetesen nem pihenőkkel teli, a szabályok szerint aki 4.8 km/ó sebességnél lassabb, az figyelmeztetést kap 10 másodpercenként, és három figyelmeztetés egyenlő a fejbelövéssel. Már érzem is a remény inspirációját! Ti nem? Egyáltalán nem elrettentés lehet az egész “műsor” a lakosság számára! Erre a séta közben is van példa, amikor az egyik fiú magához ragad egy fegyvert, amiért hasbalövik, de direkt nem végzik ki, hogy lassan szenvedjen.
Ami még kicsit kérdés lehet(ett), hogy miképp töltenek meg majdnem 2 órát egy sétával, főleg, hogy tényleg nincs alapozás, szinte a rajttól kezd a történet. Nem meglepő módon a borzasztó helyzetben még mindig létező emberi kapcsolatokkal, hiszen a fiúk nagyjából összebarátkoznak, “jókat beszélgetnek”, sőt, még az egymással ellenségeseket és önzőket, ami párhuzam a valóságban összeugrasztott átlagnépre, is összekovácsolja a közös nehézség végül.
Lehet valami mélyebbet nem vettem észre, de nekem úgy tűnik eléggé a felszínen hordozza a lényegét a Long Walk. Ahogy mindenki, úgy King is jól látta a kapitalizmus végét, főleg ha az emberi viselkedést is a képletbe tette? Nem kerülgetem, arra gondolok, hogy a fiatalok előtt csak a halálba dolgozás áll, ahogy a filmben bemutatják, még minimálisan sincs idejük hobbira vagy kreatív munkákra. Csak a termelés. Nincs választás. Például az egyik zenész vagy költő lenne simán, ha nem ebben a világban élnének.
Külön durva, amikor a többnapos séta alatti szarás kérdése kerül elő, hiszen arra konkrét párhuzamunk is van a valóságban az Amazon munkásainak üvegbe pisilésével, mert nincs szünet még WC-re sem. Ha a létezés csak a termelésről szól és minden cselekedet a profitról, akkor ez az “optimalizáció” végpontja. És mindebben sokan közreműködnek, mert azt hiszik övék lesz a “nyeremény”, nem számít az ára, a társadalom fenn is tartja a sétát Őrnagyként tulajdonképpen, valami emberibb egyensúly keresése helyett.
Megvalósításilag ha nem is zseniális a Long Walk, de érdekes volt nézni. A kis költségvetés engedte, hogy a teljes lehangolást megkapjuk vizuálisan is, átadva a csak munkával teli mindennapok szürkeségét. Teljesen átlagos utakon sétálnak mindenféle szépség és látvány nélkül. Ahogy a barátságuk és emiatt az érzelmi tétek emelkednek, azt gyönyörűen követi le a fényképezés szépülése, hogy a végére teljesen összeroppantson minket a történet csúcspontján.
Az alakítások a fő duó, Cooper Hoffman és David Jonsson kezében jó helyen vannak, mindketten remekelnek, de igazából a teljes banda emlékezetes. Nem kiemelkedő a Long Walk, de nagyon jól van összerakva, talán ezt elsüthetem rá, és ha olyan hangulatban ülünk elé, akkor a kicsi plusz, amivel bír, az betalál. Töltök is egy pohárral.
A végére felmerült bennem még az a kérdés is, hogy vajon Francis Lawrence kereste meg a Lionsgate-et, hogy az 1987 óta Hollywoodban keringő adaptáció ötletet végre megvalósítsa nekik (egyszer majdnem Frank Darabont csinálta), vagy fordítva. Mármint Lawrence készítette a Hunger Games filmeket, szóval ezért gondolt rá a stúdió, vagy pont a direktort mozgatja ez a Battle Royale-szerű felépítés folyamatosan. Tudom, mellékszál, de valamiért itt eszembe jutott.
Számomra az egyik legjobb King adaptáció lett ez a hosszú séta, de sosem nézném újra, annyira jól kelti életre elvontan a jelenlegi trendeket. Pedig mikor is írta King, 45 éve?
Előtte pár héttel direkt elolvastam a könyvet, mert ezt a King kötetet még nem olvastam korábban, valahogy a könyv befejezése egyszerre volt helyénvalóbb meg kicsit idegesítő is, spoilerek nélkül a film másképp végződött, de nem állt rosszul neki ez a befejezés.
Mikor olvastam, már akkor kíváncsi voltam, hogy mégis hogyan lehet ezt filmben nem unalmasan tálalni, de hiába tényleg csak egy hosszú gyaloglás az egész, sikerült nagyjából átadni a könyv hangulatát (mintha ott 100-an indultak volna el és nem 50 valahányan …)
Nem tudom, nekem annyira nem sikerült átadni a könyv hangulatát. A könyvben sokkal jobban érezni lehetett a fájdalmat, lehangoltságot, a szenvedést. Nekem pl hiányoztak a nézők, szerintem az is sokat hozzá tett a könyvhöz.
A végére nem biztos, hogy jól emlékszem, de nekem az is jobban bejött, mint itt. Vagy ha már erre változtattak, akkor azt is jobban megoldhatták volna.
Nem olvastam a könyvet, de ezt a filmet nagyon vártam és egyből megnéztem, amint elérhető lett és nem csalódtam. Nekem nagyon átjött az egész hangulat, a szenvedés, az akarás, főleg hogy ~20 éve mikor még szuperül működtek a térdeim teljesítménytúráztam és hiába nem az életem függött tőle, azért néha a vége felé már majdnem négykézláb másztam, hogy csak azért is befejezzem. Számomra nagyon átjött az egész és valami hasonló befejezésre is számítottam, mint ami végül lett. Nem tudom mennyire játszódhat ez a jövőben, inkább valami alternatív múltnak néz ki az 50-es évek végén, 60-as évek elején a filmben szereplő járművek, kütyük alapján. Nálam eddig ez az év filmje, bár nem hiszem, hogy valaha is újra fogom nézni.
Hát szerintem geci unalmas volt. És sajnáltam is hogy “kiadtam” rá pénzt a moziba. Nem ért annyit. Se a karakterek, se a beszélgetés, se a semmi nem tudott érdekelni…
Szerintem meg nézhetetlen lett a film…
A könyv jó volt a filmet még pótolnom kell. Nagyon kíváncsi vagyok. (human: a life of Chuckot nézd meg. Sztem az év egyik filmje.)
+1 Life of Chuck-ra!
Hónapokig halogattam, kerülgettem. Aztán nemrég leültünk, megnéztük és utána csak…csendben voltunk egy darabig. Kellenek az ilyen filmek (is).
Kb. 70 King könyvet olvastam eddig. Ez könyvben jobb volt, úgy hogy azért abban sem kiemelkedő, de ettől még egy jó darab. A film számomra kicsit unalmas volt, szerintem nem akkora durranás. Life of Chuck jobb volt. A dobos-táncolós rész fenomenális.
Végre egy kibeszélő amiről nem maradok le :)
Én is csak múlt héten tudtam megnézni. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mivel tudják kitölteni a játékidőt és nálam nagyon betalált. Lehet úgy van ahogy human is írja, kell hozzá egy alaphangulat. Tényleg nagyon lehangol és mivel ilyen lassú a cselekmény lehet közben merengeni a mögöttes mondanivalón. Aki szereti az ilyen típusú filmeket annak tudom ajánlani. A végére pedig egyáltalán nem számítottam.
Ja és így már értem miért emlékeztetett az Éhezők viadalára.
a Life of Chuck tényleg egy film amit 2025ben mutattak be.
Egy futógépen sétálva lett volna érdekes nézni ezt a filmet.
Egynek jó volt, de az utolsó harmada unalmas.
@konyak.
Amcsiban voltak konkret ilyen vetitesek premierkor. Bevittek egy csomo futogepet a vaszon ele, es a filmben levo sebeseggel kellett vegig gyalogolni a filmet.
Life of Chuck-ot lehúzta a kritika, eddig nem gondoltam megnézni, de talán bepróbálom.
12. Tényleg? Ezt kipróbálom otthon :)
Nekem abszolút bejött, az összes szereplő hozza a szintet, és a folyamatos gyaloglás jó szimbolikája a mai, kemény kapitalista trendnek, ahogy írod is human: csak menj, csináld, meg ne állj, mert akkor véged, hiszen akkor ennyi volt, le fognak hagyni, másé lesz a munkád, nem lesz pénzed, el fogsz bukni. Egy nagyon fontos jelző itt “elhangzott”: kell hozzá hangulat, mert ha csak meg akarod nézni, mert kijött egy újabb film, nem bitos, hogy tetszeni fog, mert ahhoz az alapvetés is unalmasnak tűnhet, de a film nem az.