Az igen mennyi film jött! Mást nem tudok mondani erre a sorra.
- Sorry, Baby (Bocs, kicsim) – traumafeldolgozás indie filmben.
- Christy – Sidney Sweeney filmje Christy Martinról.
- On vous croit (Hiszünk nektek) – belga dráma gyermekelhelyezési perről.
- Oh, Hi! (Jaj, szia!) – amerikai fekete komédia a modern randizásról Claire Bearrel.
- Gekijô-ban Jujutsu Kaisen Shibuya Jihen Tokubetsu Henshû-ban × Shimetsu Kaiyû Senkô Jôei – a heti anime.
- Kontinental ’25 – Radu Juda tragikomikája két moziban.
- Miroirs No. 3. – német dráma.
- Le répondeur (Rejtélyes hívások) – francia komédia amiben egy visszavonult író felfogad valakit, hogy kezelje helyette a szociális elfoglaltságait.
- Szenvedélyes nők – a Futni mentem rendezőjének új remakeje.
- Romería (Zarándoklat) – spanyol dráma egy gyökereit kereső fiatal nőről.
- Zootopia 2 (Zootropolis 2) – itt a gigafolytatás.
Tegnap megnéztük a Szenvedélyes nőket. Mivel Herendi, ezért elmentünk rá. Valahogy jogosnak érzem, hogy a kritikák kliséhalmaznak hívják. De mégis jót szórakoztam rajta. Jobban tetszett, mint a Hogyan tudnék élni nélküled? Végig nevettek a filmen moziban ahol voltam. El kell ismerni a fő szereplők játéka is nagyon hozzá tesz az élményhez (Básti Juli, Balasi Móni, Varga-Járó Sára), nélkülük nem működött volna.
A Christy nagyon jól sikerült, nem kell azzal foglalkozni, hogy Amerikában már megbukott. Egyike a legjobb bokszfilmeknek, pedig bőven akad jól sikerült alkotás a témában. Sweeney is meglepően jó. Ben Foster meg vérfagyasztó.
@ C@$/
Ú, köszi az ajánlót! Rámegyek akkor. Amúgy tényleg ennyire befolyásolta volna a nézettséget Sidney körüli balhék?
Igen, pontosabban én el tudom hinni az elemzőknek, hogy a Sydney körüli botrányok befolyásolták a nézettséget és az imdb-t is, természetesen. Pedig tényleg nem rossz a film, jobb sorsra érdemes. Én imádom a bokszfilmeket, A harcos az egyik kedvencem Christian Bale-lel, ha nem is olyan jó, de mindenképpen a jobbak közül való. Végig nagyon tudtam menni Christyvel, szurkoltam a sikeréért és az igazáért. Néhol a ritmus megbicsaklik, de nem megbocsáthatatlan módon. Az erőszak ábrázolása engem mélyen megérintett és megrázott, a film vége mégis felemelt és jó érzéssel töltött el, számomra a mozit is megérte. Ne feledjük, hogy a rendezője sem egy kontár.
nehogy már a botrányra fogjuk.
de persze a bukás lényegtelen a minőségét tekintve, csak nem értem minek kell lovagolni akkor rajt
lovagoltunk rajta?