Nem gondoltam volna, hogy a Bugonia-t az Oscar pótlásaim végére kéne tenni, mert valami iszonyat furcsa és érdekes trip az egész, fantasztikus alakításokkal tele.
Igazából az elején teljesen letörtem, mert kicsit megfáradtnak éreztem már Yorgos Lanthimos stílusát, vagyis inkább ezt a rendezési, fényképezés és zenei keveréket, amit összehozott a Poor Things óta Robbie Ryan és Jerskin Fendrix duójával ilyen szempontból. De még a színezés is, pl. ez a kép Emma Stone-ről annyira “Yorgos”. Nagyobbat nem is tévedhettem volna? Amikor vége lett, akkor szinte olyan érzés volt, mintha most fejlesztette volna tökéletesre amit akart, de közben meg mert már elengedni is magából, játékosabb, mint a Poor Things. Kommerszebb, mint a (kézzel egy nagy halmazt mutatok az eddigi filmjeire), de mégis nagyon ő. Erre ez volt a legkevésbé sikeres műve mostanában.
A Bugonia amúgy a koreai Save The Green Planet remake-je, de annak a projektnek a hosszabb útja végén érkezett Lanthimos, és nekem úgy tűnik eléggé magáévá tette a mesélését az amúgy remek ötletnek. Legalábbis így a világjárvány utáni időkben még érdekesebb az alap, és amit kezdenek vele.
A történet egy összeesküvés hívő páros körül bonyolódik, bár inkább csak az egyikőjük megszállott, a másiknak csak nincs senkije a világon és ezért tart vele. Nem is ez a lényeg, hanem a cselekedeteik, mivel azt gondolják az Androméda űrlényei közöttünk élnek, és az egyikőjük a közeli multicég CEO-ja. El is rabolják, hogy vallásra kényszerítsék, és az emberiség jövőjéről tárgyaljanak a holdfogyatkozáskor észrevétlenül érkező hajóján. És ez csak az első fél óra!
Igazából azért emlegetem ennyit Lanthimos-t, mert a stílusjegyek alatt tényleg szinte az egész életművének itt a vibe-ja: akad horror, iszonyat fekete humor, képtelen koncepciók normálisként ábrázolása, szatíra, és még sok minden. Azt bírom benne, hogy bár kell egy hangulat a filmjei nézéséhez, de többnyire tényleg el mer merülni az elszálltabb ötletekben, nem pedig félénken kacsingat, vagy utal rá, hogy “mégsem úgy gondolta”.
Egyszerűbben mondva, itt is, a két összeesküvés hívő nem a vicc tárgya, vagyis… na, nem kintről “okosan” nevet rajtuk, hanem a képtelen koncepció során a fekete, abszurd humorba vonja őket. Mondjuk segíti a helyzetet, hogy Emma Stone az említett CEO, de Jesse Plemons a másik oldal vezetője, a szokásos remek alakításával, míg Aidan Delbis hozza a szívet.
Tudom, kerülgetem miről szól a film, de valamennyire nehéz a fordulatainak lelövése nélkül beszélni róla. Leegyszerűsítve mondanám, hogy az osztályharcról, de és ez nem idegen Lanthimos-tól, de nem kell félni, ez már az új hullám része, mint a No Other Choice, nem csak simán “gazdag rossz, szegény jó” a tanulság vagy ilyesmi. A legérdekesebb része ennek a vonalnak itt a kommunikáció nehézségének ábrázolása, ahogy a CEO a korporét szövegeivel falakba ütközik, mert csak “dolgozó méheknek” gondolja a szegényeket. Talán. Amit megfejel az is, hogy mennyire el lehet merülni a véleménybuborékokban.
Viszont a fő témának valahova az emberi és emberiségi természetet tenném. Mindent megrontunk? Ha az utolsó fél órát nézzük, akkor valahova ide teszi a kimondott dolgokkal a hangsúlyt, miközben nézzük két a társadalom által mindenképp őrültnek tartott ember és egy foglyul ejtett nő kálváriáját. Igen, még ott is előtérben van a gazdag-szegény kérdés, de csak egy szinten, mellette pedig, ha lehet így mondanom, játékosan, de ösztönibb rétegre is tolja a görbe tükröt Lanthimos, amiben ezerrel nyomjuk a gázt a pusztulásunkba, pedig tudjuk, hogy oda vezet például a környezetszennyezés is. A konfliktus a vérünkben van, így kommunikálunk, nincs kiút.
A megvalósítás amúgy szerintem gyönyörű. Míg az elején kicsit elrettentett a szokásos Lanthimos-Robbie Ryan fényképezés megszokottsága, ha mondhatom ezt rá, mire beindult a történet már teljesen el tudtam merülni benne. Azt hiszem a fenti képen látható volt az a pillanat ami végképp elkapott tőlük. Ugyanez a zene harsányságára is amúgy, mert illik az említett tényleges és teljes elmerülésbe, hétköznapinak tűnő pillanatok mögött is grandiózus harcok folyhatnak, drámai zenével! Mondjuk itt Jerskin Fendrix nem tudta felülmúlni a Poor things fináléját, hogy saját magához hasonlítsam.
Fantasztikus élmény volt.
Azt csak félig értem, hogy miért került be az Oscar legjobb tízesébe akárcsak a No Other Choice helyett, de közben meg Lanthimos-t imádják, és konkrétan talán ez a legkommerszebb műve eddig, akármilyen elszállt koncepció köré is fűzte. Sőt, szerintem ha az első hétvégéjén elegen mentek volna valahogy rá a mozikba, akkor az elszálltabb pillanatai miatt kicsit Substance-szerű “ezt látnod kell” utat is bejárhatott volna.
Gondolom lejött, hogy érdekességképp ajánlom, de a magam részéről lehet tényleg az Oscar filmek pótlásaim végére kellett volna hagynom. Velem marad, de valahogy a nihilizmusával olyan… megnyugtató mégis.
Sajnos a Poor Things után én már nem akartam Lanthimos-nak esélyt adni. Ezért csak az után néztem meg a Bugonia-t
SPOILER
hogy megtudtam mi a vége. Az felkeltette az érdeklődésemet. Így viszont elégg bánom, hogy nem úgy néztem végig, hogy semmit sem tudok róla. Úgy lett volna az igazi. Tetszett így is.
Én nem láttam a rendező korábbi filmjeit… még!!! Ez volt az első, ezt is csak azért, mert elkapott az előzetes moziban és a koncepciót érdekesnek tartottam.
A végére nem számítottam, azzal ott megleptek. Anélkül is tetszett a film, iszonyat jó hangulata volt, de a vége az kiváltott belőlem egy “wooow”-t.
Nekem nagyon kellemes meglepetés volt a film. A fényképezés, a jelmezek, a környezet, a fekete humor, és persze a színészek mind nagyon rendben voltak. Azóta többször is megnéztem már, ez nálam ritka dolog. Nyilván a vége montázs nagyon erős és iszonyat aktuális, de a film közepi ebéd jelenet nálam vitte a pálmát.
Köszönöm a karikát, minden szavával egyet értek.
Azóta összehasonlítottam az eredeti koreai verzióval, az persze jóval keményebb, de sokkal csapongóbb a szerkezete. Ez jóval koherensebb volt és jobban tetszett utólag is.
Engem már ki akar utálni a fél filmeket szerető baráti társaságom mert simán jobban tetszett, mint a Poor Things.
Nem a legerősebb filmje, de kenterbe veri a többi “jelöltet”
Sztem a vége csak azokat lepte meg akik nem ismerik Lanthimost és a korábbi filmjeit. Én már az elején bármibe fogadtam volna h mi lesz a vége.
Megnêztem… Az utolsó, egyaltalan nem meglepő fordulatig egesz jó Szineszi jàtêk pazar… :)
biztos nehéz időszakomban kapott el, de én az utolsó 20 percbe belealudtam, az addig látottakra meg azt mondtam, hogy a Poor Things jobb volt
Valaki ajánljon már nekem egy “sorrendet”, hogy mit érdemes megnézni Yorg-tól elsőnek? Sokat olvastam a stílusáról, de még egy filmet sem láttam
Nekem nagyjából átjöttek a témák amikről human írt és élveztem is a filmet, viszont a végét nem tudtam hova tenni. Valaki segítsen pls. hogy ez egy gag volt, vagy hogyan kell értelmezni ennek fényében a korábban látottakat? :)
T-nem annyira sorrend és nem is láttam az összes filmjét, de amik nekem tetszettek tőle:
1. A Homár -nekem eddig ez a kedvencem tőle
2. Egy szent szarvas meggyilkolása
3. A Kedvenc -kimondottan nehezen viselem a kosztümös filmeket, de ez kivétel tudott lenni. Zseniális.
4. Kutyafog -korai kemény dió :D
Többit pótolni fogom, nekem ő olyan, hogy nagyon rá lehet kapni, de aztán telítődsz a stílusával és kell pár év kihagyás. Wes Andreson pl egy másik ilyen rendező nálam.
T: Dogtooth, Favourite, Lobster és valami a mostani “trilógiából”. Ha csak egyet akarsz nézni és barod a kosztümös dolgokat szerintem a Favourite volt a fordulat a karrierjében, amikor már jobban kezelte a színészeket és “természetesebb” a film.
SPOILER
egyszervolt: a nézőre bízzák :) én beleírtam, szerintem az, hogy menthetetlenek vagyunk, Teddy segíteni akart az emberiségnek bántással, de ő magát is szexuálisan abuzálták és hát az anyját kómába lökték, másik oldalról az emberek között élés akaratlanul is korrumpálta az andromédiait, Teddy killroomja pedig végképp eltörte. Az egyetlen normális karakter pedig hát tudjuk mit tett.
Már ha szó szerint vesszük amit mutattak. De közben meg a cím jelentése amikor szarból váratlanul méhek jönnek ki, és a filmben sokat emlegetik, hogy a dolgozó méhek otthagyják a kolóniát (a munkahelyüket). Még gondolkozom rajta :) a nézőre bízzák.
Amúgy a kitalálós dolgokat nem értem, mármint tényleg ki lehet, mivel a második vallatásnál Emma úgy néz, hogy látszik mi lesz, de a filmeknek nem csak a megfejtés szerintem a lényege, az hogy megvan a fordulat az a dolog egy harmada, ahogy és amit akar mondani az az igazi hús.
Nekem semmi bajom nem volt azzal, hogy eléggé hamar rá lehetett jönni a végére. Jesse Plemons megint elképesztőt tolt. Vicc, hogy nincs még Oscarja a csávónak!
Talán az előző Yorgos jobban tetszett, de ez is kiemelkedő film.
A kedvenc filmem tavalyról. Mindez úgy, hogy a rendező korábbi, általam műveit inkább “művészi maszturbációként” tartom számon. Igen, lehet hogy kommersz vagyok.
SPOILER
egyszervolt:
az én megfejtésem röviden a zárásról: miután ebben a záró gagben minden pontosan úgy történt, ahogy Teddy vélte az idegen fajról, azt mutatta meg, hogy simán lehet, hogy egy ilyen törzsi logikát követő párbeszéd során is az egyik félnél ott van a teljes igazság.
a záró montázstól kicsit Donnie Darko Mad World hangulat kapott el, bár közel sem volt annyira lehangoló, hiszen egy poénba volt ágyazva. nagyon jó volt a zeneválasztás.