Érdekes mennyire könnyű az apróságokat elfelejteni. Vagy lehet, mivel akkor még a mostaninál is kevesebbet tudtam a filmkészítésről, ezért sokkal kevesebb részlet is maradt meg a fejemben az Elrabolva kapcsán. Bár így sem változott az általános véleményem róla.
Csak egy jó akciófilmet akartam nézni, ezzel ültem elé, és ezt most is szállítja az Elrabolva, viszont mindeközben még jobban alá is húzta, hogy mennyire Liam Neesonnak köszönhet mindent.
Ugye a történet nagyon röviden összefoglalható: egy régi különleges egységes, sokat látott “öregúr” elengedi a lányát Európába, mert az mint kiderül a U2 koncert turnét akarja egy barátnőjével követni. Már a reptérről elmenet kiszúrja a duót egy kelet-európai jóképű srác, hazakíséri a lányokat, hogy nem sokkal később a kollégái el is rabolják őket.
Viszont az öreg épp telefonon lóg a lányával a rajtaütéskor, lenyomja az egyik elkövetőnek a szerintem mindenki által ismert monológot arról, hogy bár pénze nincs, de embereket bántó képességei igen, jól gondolják meg mit tesznek. Nem hallgatnak rá. El is indul Párizsba, hogy pakoljon a gyereke előkerítése érdekében. És ezzel fel is éledt egy zsáner, mivel gondolom biztosan nem a Taken az első ilyen film, a visszavonult profi örök klasszikus, akad közötte hasonló, de a máshonnan ismert idősebb drámai színésszel operálóknak az alapvetése ez.
Ami most sokkal feltűnőbb volt, hogy jelenleg ugye dúl a “kompetencia pornó” szeretete, lásd a Pitt sorozat körüli cikkeket és közösségi médiás visszhangját, de mondhatnám inkább a Martiant, mint filmes modern alapvetést, erre 2026-ban ilyen szempontból iszonyat jó volt most is nézni Neeson európai pakolását. Nyilván tele van képtelenséggel a Taken, és azért elég sok ellenféllel elbír a főszereplő, de közben mégis olyan szépen halad előre a kisebb nyomokon, vagy profin bírja le a nehézségeket, hogy most is gyönyörű volt volt nézni.
Mindez Liam Neeson hátán nyugszik, aki utána sokáig élt ebből a nézéséből és figurájából, de közben meg el kell ismerni, hogy nélküle a tét harmadennyire sem érződne komolynak ebben a 18 éves darabban. Lehet, hogy “csak a csekk” módon csinálta, meg a “miért ne” motiválta az aláírásban, de közben szinte mindenkit lejátszik az ugye sorozatokból ismerős arcokból. Neeson egyszerűen súlyt ad a karakterének, és ezt a film támogatja is, sosem kacsint ki ránk, a nézőkre. Miért is tenné. “Sima zsánerdarab”, ami pont jól keverte a bevált receptet.
Viszont most jobban értettem, hogy Pierre Morel miért nem tarolt még sokat “a Taken rendezőjétől” reklámokkal megtámogatva: mert itt csak mázlija volt. Amúgy magára a filmkészítésre is áll, hogy kompetens, semmi sincs kihagyva, és vágásilag sem eresztik a nézőt, nincs ugrálás, de közben meg semmi igazi stílus sem akad a Takenben. Egy iparosember keze munkája az Elrabolva, akinek szerencséje volt. De tényleg, elnézve miket készített még Morel persze akad még elfogadható közöttük, de valójában csak csinálgatta ugyanazt, a (modern) pakol zsánernek az egyik munkása lett, de még egyszer nem szólt ekkorát.
Mostani fejjel egyszerűen átlagosabbnak tűnt a film, amit teljesen csak a főszereplő húzott fel.
Teljesen értem amit írsz, nálunk a dogma volt újrázva a hétvégén (meg azt én anno csak szinkronnal láttam), és bár remekül szórakoztatónak találtuk a párbeszédeket és karaktereket, de mint film, vagy koherens történetveztés szempontból sehogy nem állt össze, nagyon olyan érzés volt, mintha csak egymásra hányták volna a jeleneteket. És mai szemmel nagyon, nagyon olcsó hatása van minden jelenetnek, főleg a vége felé, pl amikor a két angyal nagy revelációja van a mélygarázsban, vagy ahogy sétálnak jersey felé.
Tavaly néztem újra a lányommal az első egyedül történő külföldi útja előtt. Pont annyira volt élvezetes, mint amikor kijött. Nagyon! Ráadásul beszélgethettünk a nagy világ veszélyeiről is. Csak ajánlani tudom.
Jó kis film még mindig. Én a célkeresztbent néztem újra hétvégén, elképesztő, mit művel benne Malkovich:D
Akár lehetne kérdés is, mi volt az a film amit újra nézve még jobban tetszett, mint amire emlékeztél?
4: Shawshank.
Hegedda: rengeteg ilyen film van
Hegedda: Nekem szinte minden pre-2010 film ilyen, mert olyan megrázó azzal találkozni, mennyivel profibb volt a stáb. A régi klasszikusok nem csak simán jók, rengeteg ötlet volt amögött, hogy nézett ki egy jelenet, mitől lesz izgalmas egy kép. A mai filmekből nem is a jó történetek hiányoznak, hanem az, hogy érezhetően semmi fantázia nincsen mögötte, ma egy Takent is csak fognák és felvennék ennél jellegtelenebb képekkel (gyakorlatilag ez történt a 2-3.-al:( és tényleg különlegességnek számít, amikor egy nagy stúdiófilm meg van rendezve, miközben régen az a belépő szint volt.
A mai napig szeretem ezt, tök egybites, semmi extra, de valahogy Neeson nagyon viszi a hátán az egészet. Kár, hogy ilyenek már nem készülnek.
Amúgy a mai filmek versus régi filmek témában:
Pár hete néztük meg az ET-t, és megdöbbentő, hogy mennyire kevés dialógus van benne. Főleg mai szemmel nézve.
Egyszerűen ez a hülye netflixes “úgyis a telefont babrálja közben” mentalitás miatt ma minden tele van expozícióval. Folyamatosan narrálják a filmeket a szereplők, amitől falnak tudnék menni. Sajnos tényleg igaz, hogy “tell, don’t show” van divatban.
Meg sztm borzalmas, hogy a telefonos cinematic mód ennyire elterjedt. Talán erre a legjobb példa a Sinners amiben kb a film felében elhomályosított háttér előtt vannak a szereplők middle shot-ban. És ezt egy halom Oscarra jelölték??? Atyavilág. Annyira csúnya tud lenni tőle egy film. Meg ugye ennek elvileg dramaturgiai szerepe van, régen csak a legfontosabb karakter pillanatokban használták. Ma meg minden tele van tömve ezzel.
Nyilván most is van egy csomó jó film, pl a Csendes barát, Marty Supreme , Tyúk stb fantasztikus volt.
De sajnos többségében borzalmas sztorik vannak borzalmasan megrendezve és felvéve. Pl Wicked, az is hogy néz ki te jó ég.
1-2 évente újranézem és számomra semmit nem veszített az értékéből, bőven az egyik all-time kedvenc filmem.
5: az imdb legtúlértékeltebb filmje
@konyak
Szerinted.