Bár lehet nem a kontextussal kéne kezdeni, de annyira durva, hogy két horrorfilm között mennyire eltűnt egy 200 millióba került Star Wars film. A Obsession épp az idei év Sinners-ét húzza, eszméletlen WOM-tal nőtt a második hétvégéjére, az emberek “ezt látnod kell” módon ajánlják egymásnak. Mellette kvázi bukott az említett nagy IP, a Mandalóri, és most jött a Backrooms, ami az A24 legerősebb hazai nyitása lesz, még az is lehet, hogy többet hoz majd az első hétvégjén, mint az immáron harmadszor emlegetett nagy IP.
Az emberek ki vannak éhezve valami másra? Mert ez az. Más. Nyilván nyáron lesznek majd nagy győztes stúdiófilmek, de a kis meglepetések ekkora hasítása nem csak azt sugallja, hogy több horrorra vágyunk.
Mindezt egy átmeneti terekről szóló filmnél lehet ellőni.
A történet egy pszichiáterre és egy bútorbolt tulajára koncentrál. Utóbbi még a válását igyekszik feldolgozni a szakembernél, miközben az üzlete sem hasít túlzottan, mert borzasztó minőségű garnitúrát szór ki túlárazva. Az első furcsaság, hogy valami fogyasztja az áramot, és ezt főleg éjszakánként lehet észrevenni. Mivel emberünk a boltban is alszik kényszerűségből, így egyik este a világítás ingadozásának felderítése közben az alaksorban a falban talál egy olyan részt, amin át lehet lépni valami más helyre.
Többször is érdekesen leírják ezt a teret, de azt meghagyom a filmre. Elképzelni valahogy úgy kell a hátsó teret, mintha egy irodaház csak folyosókból állna, amiket egy állandóan romló agyú csapat épített, félmagas falakkal, a merőlegesek feltételezett de nem szeretett ismeretével, semmibe sem vezető lépcsőkkel és hasonlókkal. Aztán jött egy berendező, és odaszórt dolgokat, táblákat, bútorokat, és mást. Mindez valami végtelen köztes, vagyis átmeneti térnek érződik, amit az ajtóra bukkanó férfi el is kezd felderíteni.
Ez most kettős lesz: nem volt elég puskaporuk a történetben a játékidőre, de közben pedig olyan erősen kezdődik, és az átmeneti részben való mászkálás annyira hangulat és más, hogy nem tudnám ténylegesen leszólni. Nincs 100 hasonló film a mozikban. Bár akarnak mondani valamit a megrekedésről, a változás kerüléséről, de mégis új végeredményt várásról, meg persze a traumák hatásairól, de közben mégis kellett volna még valami. Viszont mindemellett a creepy vibe meg hatalmas. Átjön, hogy miért csábító és vagy őrjítő is a megrekedés.
És több eszméletlenül fasza jelenet is akad.
Konkrétan már azért megérte leforgatni az egészet, amikor Chiwetel Ejiofor először bemegy “hátra”. Hatalmas nyitott szobákban mászkál, de mégis klausztrofóbikus az egész, és már a harmadik kanyar után ijesztő a gondolat, hogy miképp talál majd vissza. Később természetesen Renate Reinsve pszichiátere is belevonódik a cselekménybe, és kap egy hozzá illően elszabadulós drámai pillanatot.
Ezt a hangulatot, a karakterekkel felfedezést és persze a tétek emelkedését jó ideig képes megtartani a vagy 20 éves rendező, hogy csak a végébe törjön bele a bicskája. A sorozat youtube alapjait elnézve nem meglepő, hogy a hátsó szobák kinézete magával ragadó, és igazából nekem ez teljesen eladta az egészet. Nem kell hozzá látni amúgy az említett videókat, azaz a websorozatot.
Igazság szerint a film első fele egy olyan csekk, amit a befejezése nem tud beváltani, és feltehetően azzal lesz a legtöbb baja a nézőknek. De annyira nem tipikus, különleges élmény a Backrooms, hogy nem lehet nem ajánlani, főleg, hogy a hasonlóan átmeneti teres Exit 8-nál sokkal jobb. Majd a 2. részben jobban kifejtik? Szinte biztos, hogy az A24 már most írja a csekket…
Obsession a másik horror
Nagyon nagyon vártam és őszintén baromira szeretni akartam ezt.
Most jövök róla… olyan elképesztő csalódás hogy szóhoz se jutok.
Pontosan beváltja a rossz értelemben azt az aggodalmat hogy mégis hogy lehet ebből egy egész filmet csinálni?
Hát így ne… nincs ebben ennyi, unalmas, vontatott. Szinte semmit nem tud kibővíteni abból amit a 10 perces YT rövidfilm adott.
Csak ront rajta.
A két főszereplő zseniális, respect nekik, profik. Nélkülük ultra trash lenne.
Vannak persze jó jelentek, király a díszlet, és nagyon szép vágóképek vannak.
De mindenestül végtelen nagy csalódás.
Nekem brutál bejött, teljesen rémálomszerű az egész, zavarbaejtő és megmagyarázhatatlan, amit a szereplőkkel együtt fedezel fel. Nagy sztorit nem vártam, de szerintem nem is akart ilyesmit szállítani. Maga a hangulat, a rettegés az ismeretlentől, majd a végén egy szintén rémálomba illő üldözési jelenet, majd a végső vágókép.. ma tuti rosszat fogok álmodni.
10/9
Én nem láttam a kis videót, ami alapján a film készült, úgyhogy fogalmam sem volt miről fog szólni.Időnket olyan mintha valamilyen, horror mászkálós játékot néznénk, ahol felfedezzük a helyet. A vége felé mikor a csaj is megérkezik és az asztalnál vannak, akkor meg a Twin Peaks hangulata jött át, na az mekkora sorozat volt! A hangulat megvolt, időnként nyomasztó.Nem bántam meg, de egy kicsit vontatott volt.Tovabbra is azt mondom, ha valaki jó horrort nézne, de csak egyszer menne moziba mostanában, akkor az Obsessiont válassza!
Erősen spoileres!
Szerintem nagyon jól kivitelezett, allegórikus élmény volt.
Eleve végig minden képletes benne, tulajdonképpen azt az érzést akarja átadni a film, amikor a legbelsőbb szenny énedet próbálod megérteni, megjavítani – ehhez hozzátartozik a terápiára járás is.
Clark is a terapeuta hatására elkezdi keresni a kivezető utat a saját elbaszott életéből, de előtte le kell merészkedni az alagsorba, hogy megértse mégis mi zajlik benne. Nem mellesleg a plusz áramfogyasztás a jelkép arra, hogy amikor szarul vagy, az nagyon sok energiádat felemészti, és nem érted miért vagy fáradt. Itt is utal rá a film, hogy milyen nehéz is megtalálni a bejáratot ide (falon átmegy). Amint benn vagy, felfedező útra indulsz a rengeteg jel ellenére (stop tábla). A filmben is mondják, hogy ki-be járkálgat, tárgyakat hoz ki onnan, vizsgálgatja a teret, pont úgy, ahogy lemerne egy ember merészkedni a saját ismeretlenjébe. Meg is jelöli az ajtót, hogy hogyan juthat oda vissza. Nem akarom, hogy belemagyarázásnak tűnjön, de szerintem ezek tudatosak voltak. Például amikor Clark vissza megy Kat-tel és a pasijával, hogy levideózzák a dolgokat, ott is az van, hogy a saját gondjaidba egy bizonyos szinten már ne vonj be embereket, mert csak magaddal rántod őket, és bántódásuk esik. Pedig ott a nő modnja is neki, hogy ott van az ablak (amin ki tudna kerülni a főszereplő, de ő nem látja – pont úgy, mint egy beszűkült tudatállapotban, ahol nem tud rajtad segíteni egy kívülálló, hiába látja a megoldást). Itt is utalnak rá, hogy mivel Clark nem tud szabadulni, és aki próbált neki segíteni, megint őt hibáztatja, és ki is csinálja (kamerát felveszi a kalóz Clark).
Amikor leküldi kötéllel a csaj pasiját, az is nagyon metaforikus, nem mert egyedül (vagy nem is tudott) lemerészkedni az elméje legszennyesebb bugyraiba. Meg is van az ára.
Ahogy mész tovább a labirintusban, egyre nehezebb visszatalálnod a valódi önmagadhoz.
Amikor Mary is ott van már és a konyhaasztalos jelenet van – akkor látszik igazán, hogy Clark mennyire küzdött a démonaival és milyen legbelül igazán: a felesége emlékképe sikítva menekül a legrosszabb énjétől (kalóz Clark) – valószínűleg lelkileg, verbálisan bántalmazta ilyenkor őt a múltban. Csak úgy fogyasztotta/használta az embereket (ahogy az evéses jelenetben is kifejtik) – végül nem maradt senki. Ebben a részben, amikor belátja, hogy menthetetlen, a lerosszabb énje felzabálja azt, ami még próbálta tartani magát. És amikor üldözi Maryt, nem feltétlen akarja bántani, csak kétségbeesésében az utolsó reménybe kapaszkodni. Meg is sajnálja Mary a szűk folyosón visszatekintve. (Itt egyébként azzal, hogy a nő széttöri a kézlenyomatot, el is engedi az anyja iránt érzett bűntudatot).
És milyen érdekes, hogy jelen volt ez a kalóz énje a pasinak folymatosan (reklém forgatás), pont úgy, ahogy az elbaszott ember nem tudja állandóan elrejteni azt az énjét. Amikor Mary először bemegy az építménybe, akkor Clark először egy fal mögül beszél hozzá, nem mer előbújni: szégyenérzés az eredei mélyebb valónk miatt.
A terapeuta felől közelítve: az anyját is meg akarta menteni, meg még több tucat paciensét is a munkájában, de ő is nagyon szenved, és most sem tudta kezelni a dolgot Clark-kal. Ki is jelenti neki, hogy menthetetlen, pedig próbálkozik, elkíséri a férfit a saját bugyraiba, ahol sajnos majdnem meg is járja. Van egy rész, ahol Mary esetében megy le a kamera szintről szintre a szobában – itt jelzik, hogy terapeutaként már sokszor járt lentebbi szinteken, sokat fejtegette az ént de a legmélyebben még ő sem járt. A végén, amikor Phil kérdezgeti őt, az már kizoomolás a történetből, miszerint Mary is jár terapeutához, supervisor-hoz, elmesélve neki, hogy nem tud embereket megmenteni. Phil is csak egyre inkább meg akarja érteni mi van az emberek tudalattijában – ezt sokszor tudományos módszerekkel (MR). Az utolsó képkockákban láthatjuk Mary saját poklát, a bajait az anyjával, a pácienseivel. Majd egy újabb hátralépés történik az utolsó vágóképen, ahol látjuk a nőt emlékképként – jelezve, hogy talán ez meg már Phil elméjének része, ahol neki csak egy emlék, munka volt Mary.
Kicsit eleresztettem az írást, bocsi. Kicsit még a hatása alatt vagyok. :D
Érdekesség: a kalóz Clark-ot játszó színész egy magyar származású román kosárlabdázó, 231 cm magas: Bobróczky Róbert.
Ha már az EXIT 8-as hasonlat, akkor én azt a filmet jobban éltem. Ott is hasonló problémával szembesültek, hogy hogy rakjunk sztorit mögé. És ott a kevesebb nekem több volt.
Itt a felfedezés és bolyongás a szobákban nagyon jó csak nincs olyan sok belőle. A vége meg cask úgy megtörténik.
5. Ördög és pokol….ezek nagyon jó gondolatok, köszönöm!
Tetszik is.
Az a baj hogy én nagyon nagyon nem ezt vártam ettől a filmtől.
Nagyon tetszik ez az értelmezés, és biztos vagyok benne hogy helyes is.
Én sci-fi/mystery/túlélő horrort vártam….(vajon miért…)
Nem horrorköntösbe bújtatott pszichológiai elmélkedést.
Nagyon érdekel a pszichológia pedig és járok is éppen terápiára… ettől nem ezt vártam.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az általános fogadtatása.
Csak a bekezdést olvastam el, amit confolni tudok: Gondoltam 18:00-ra minek foglaljak helyet, tuti alig leszünk a Backroomsra (Cinemacity Pécs).
Teltház volt, szóval jöttünk haza egyből, mert akkor a 8 órásra megyünk :D Valszeg tényleg nagy nyitás itthon a film.
Szóval majd film után re, előre is köszi a kritikát!
wow a filmbuzi kritika miatt még vasárnap is tele a pláza, durva. megkerülhetetlen a site.
Csütörtök 14 órás (feliratos) vetítésen is meglepően sokan voltak.
Amúgy humannel vagyok egy véleményen, élményként helyenként eszméletlen, és valóban egyedi, de nagyon elütötte az élét az, hogy érdemi film nem lett belőle. Az egész sztori olyan volt, mint amikor egy kajára kecsapot kell raknod, hogy legyen valami íze.
@A szolgátok
Köszi, hogy leírtad!
Továbbá mit kell tanulnom ahhoz, hogy így is lássam a filmeket? :)
Amúgy meg a filmről: amiket fent leírtál human az 1:1 nálam. Katarzis elmaradt sajnos és valami hiányzott, de maga az analóg pszihológiai horror ezekkel a liminális terekkel.. jó élmény volt. Asszonynak nem jött be, de ez a nyomasztó, szorongató érzés, a folyamatos kételkedés, hogy mi lehet a következő kanyarban.. én bírtam nagyon.
Ahogy fentebb írtam, a harmadik vetítésre fértünk be végül – az is fullon volt. GenZ volt a terem 90%-a, ami érthető- ezen nőttek fel úgymond. Rengetegen tolták a játékot streameken, most is megy (event is van a film miatt) szóval lehet, hogy a filmeseknek érdemes ezen a vonalon keresgélni most majd. Még, hogy nem szexy már a mozi : )
off: SCP-t vajon megtalálja majd ezekután Hollywood?
dupla:
A 80-as évek + twin peaks hangulat a végén még nagyon jó volt. Ami kihagyott ziccer nekem, hogy nem volt jobban kifejtve a felfedezés rész- és hogy pl a zsák talált felvételbe miért nem néztünk bele. Ott még egy fél órát rá húzhattak volna szerintem. Érdekelt volna, milyen szobák vannak még, milyen lények.
Aki nyomta a játékot, volt bármi utalás rá vagy easter egg?
A Hokum szerintem mindkét filmnél jobb volt. De ezek is bőven átlag felettiek szerencsére.
Obsessiont tegnap néztem, majdnem behánytam, annyira kemény volt. Vegytiszta terror, amit az ember érez tőle. Eddigi legjobb Blumhouse darab, 10/10.
Nekem sajnos nagy csalódás szintén, semmit nem adott hozzá a shortokhoz, sőt el is vett belőle ezzel hogy egy ennyire hétköznapi emberi gyarlóságba építi fel a Backrooms kiépülésének logikáját, kábé többet dolgoztak a szimbólumrendszerének kialakításával, mint azzal ami eredetileg izgalmassá teszi ezt a jelenséget. Ennek fényében tényleg a felfedezős részek a legjobbak (found footage jelenetek, Clark első túrája, stb.), de minél tovább haladunk, annál üresebb az egész, ráadásul még fájdalmasan hosszú is – a hangulatot meg kell teremteni, barangoljunk, de ne legyen már a harmadik szereplőnél is 4×5 perc hosszú kitartott felvétel ahogy lassan elhatározza hogy belép valahova, vagy hozzányúl egy tárgyhoz. Aztán a végén még a horrorok első szabályát is megszegik, túl sokat megmutatnak, amit meg látunk az pedig gyenge.
Úgyhogy személy szerint nem értek egyet, az Exit 8 sokkal jobb film, a trauma szimbólumok beépítését is jobban kezeli, a monotonitásából is valami izgalmasabbat hoz ki, pedig a Backrooms legfőbb erénye tényleg ez a nem mindennapi világ, ez a rémálmainkból előkúszott mindennapi furcsaság, de nem kezdtünk vele semmi érdemit, én ezt éreztem. Egy film ne csak kitalálva legyen hanem elkészítve is, ezt a kört az Obsession nyerte (arról miért nincs írás?), de tényleg még a Hokum is sokkal jobb volt itthon.