A csávó egy blockbustert tett eddig az asztalra, de az hatalmasat szólt: Guardians of the Galaxy. Most pedig az épp aktuális hollywoodi “mindenből univerzumot” trendről ejtett pár szót:

Listen, I love big ass shared universes in movies, as well as huge franchises. But I’m a little worried about the numerous shared universes being planned by the studios, without having a strong base film to grow from – or in some cases, NO base film to grow from. Star Wars had the original Star Wars, the Marvel Universe had the original Iron Man, the Dark Knight series had Batman Begins, even movies like Transformers and Twilight – these were movies audiences loved, and the audiences demanded more from these characters. But these days studios are trying to grow trees without a strong seed. Execs and producers and sometimes even directors are focused on the big picture, without perfecting the task directly in front of them – making a great movie. And studios are trying to grow franchises from non-existent films or middling successes. It’s like they aren’t taking audiences into account at all anymore.

I know George Lucas, Kevin Feige, Jon Favreau, etc, had ideas where their films would potentially lead in the face of success. But I don’t think it ever got in the way of making that first movie count as if it was the last, of making it something wonderful that people would love whether it led to other films or not.

In short, I think this new business model is flawed. I think filmmakers and studios should be prepared for the big picture, but never, ever let it get in the way of making a single great film. Be a little more experimental and see what works as opposed to trying to force success. And mostly, remember that we as an industry exist to serve the audiences, to communicate with them – they have a voice in what we create as well. We are not here to dictate what they want to see, mostly because that’s simply not possible.

Röviden: ott hibázik a stúdiók terve, hogy alapból univerzumot építenek, és nem azzal törődnek, hogy a film amire alapozni akarják az egészet az jó legyen. Persze az Iron Man és a Star Wars első része kapcsán is volt a rendezőknek esetleges folytatásra terve, de ennek ellenére mindent beleeadtak abba a bizonyos filmbe, hogy magában, önálló filmként is teljes élményt nyújtson.

Basszus, tökéletesen összefoglalta a helyzetet igazából, szerintem bennetek is, de bennem biztosan hasonló fogalmazódott meg amikor már az Universal szörnyes univerzumáról, vagy a Ghostbusters univerzumról olvastam. Ez gondolom az ezekhez kapcsolódó posztokból is lejött. Persze utóbbinak lehetne erős alapja, de mivel rebootolják, és arra akarnak majd építkezni,így nem vehető figyelembe a Bill Murrayes kaland a 80-as évekből.

Előbb az aktuális filmre kéne koncentrálni, és nem arra, hogy majd ez milyen jó alap lesz az 5. filmben kiteljesedő sztorinak.

Matthew McConaughey megihlette az összes gagyi filmekben elvesző színészt.

Az éjjel említett Eddie Murphy-film, a Cook kapcsán Mark Canton producer szólta el magát. A TIFF-en (egy elég híres filmfesztivál, de nem Cannes magasság) mutatták be Jennifer Anniston Cake című filmjét, amiben Anniston elvileg nem túl szép, mivel felszedett pár kilót és levágatta a haját is a szerepért. Komoly drámát akart. És itt említette Canton, hogy “Everyone now wants to do what Matt McConaughey did, so we’re financing these movies when we think they’re put together the right way”.

Mindenki erős drámát akar magának, egy karrier rebootot, ahogy McConaughey tette. A kérdés nyilván az, hogy a tehetségük elég-e ehhez. Például Jennifer Anniston, akinek már volt azért drámája, de már senki nem emlékszik rá. Vagy Murphy, akit nagyon bírtam régen, de akkor is csak a szabadszájúbb laza szerepeiben, azokban amik a standupjára hasonlítottak.

A másik, ami az élet szinte minden területére jellemző, hogy mintha a nagyobb munka nélkül akarnák ezt elérni. “Csináljatok egy erős drámát nekem, készen állok rá” mentalitással, míg McConaughey eltűnt kicsit és utána bevállalt pár erősebb kihívást. Nem egy sikerrel tört fel. És még így is eltartott egy darabig, hiszen nézzük meg, hogy a borzasztó excsajok szelleme után mikkel jött:

The Lincoln Lawyer – remek thriller, de ez csak elkezdte átformálni a régi képet róla.
Bernie – nem főszerep egy közepesnél kicsit jobb, de furcsa Linklater filmben.
Killer Joe – ez az első igazi dobás, innen már megállíthatatlan volt.
De még itt is becsúszott egy The Paperboy, ami nem volt annyira jó választás.

Arról ne is beszéljünk, hogy hiába nem volt igazán nagy név amikor aláírt, és nem ő volt az első ilyen színész, a True Detective húzással kicsit felrázta a tévé felé kacsingató nagyobb neveket. Erről jut eszembe, Vince Vaughn vajon mit remél a True Detective 2. évadától? Nyilván karrier rebootot. Az ugyanott feltűnő Colin Farrell már rég elkezdte “A McConaugheyt”, elég csak az In Brugest megnézni egy SWAT után, csak ő meg a Soderbegh receptet akarta követni, ami így hangzik: “egyet nekem, egyet Hollywoodnak”, így becsúsztak ilyen emlékmás remake-ek is közben…

A lényeg, hogy a kemény munkát nem lehet elkerülni, a pár év szívást, reméljük Murphy és Anniston és még páran nem ringatják magukat álomvilágba az álomgyárban.

A tavalyi évhez képest 15%-kal volt lejjebb az idei bevétel, de ha az inflációt figyelembe véve szintre hozunk minden nyarat, akkor az utóbbi 17 év legrosszabb hónapjait tudja maga mögött a stúdiórendszer. Bővebben itt.

You have to answer two critical questions: Do I have to see it now? And do I have to see it on the big screen?

Természetesen így is nagyon sok pénzről van szó, 4.05 milliárd dollárról, és jövőre lesz Avengers meg Jurassic World ami rögtön erős alapozása lesz a nyárnak, de mégis lehet az idei eredmény egy trend előszele, miszerint annyiféleképpen szórakozhatnak az emberek, hogy már nehéz a figyelmüket, főleg a nagyvászonra szánt figyelmüket megnyerni.

“Ultimately, it comes down to content, and the content just wasn’t as good as it has been in previous years,” says entertainment analyst Eric Handler of MKM Partners. Adds one studio executive, “many of the tentpoles that underperformed were more of the same and way too long. People ate up Guardians because it was a departure from the norm.”

Egy elemző szerint egyszerűen csak a felhozatal volt gyenge. Végre lejárt az “ugyanazt újra meg újra” recept? De jó is lenne.

Merre változunk?

Egy másik cikkben pedig arról van szó, hogy a stúdióknak a tévéhez hasonlóan el kell kezdeni alkalmazkodni a változáshoz amit az olcsó nagy tévék, jó hangrendszerek, HD tabletek/telefonok hoztak. Ha nem teszik, akkor a nézők még inkább a tévékbe gyártott mozgóképek felé fognak elmozdulni.

Spend eight hours watching season one of True Detective back-to-back on HBO GO; you would be hard-pressed to find a movie that is as compelling to watch. Consumers will shift their time, attention and money toward television if the movie business resists change for much longer — meaning attendance declines will accelerate. With technology transforming the industry globally, overseas attendance will also peak and ultimately suffer the same challenges facing the domestic business.

Egyszerűen egy beszippantó tévés élmény után még kevésbé vágyunk valami jó film után? Mondjuk ide hozzátenném, hogy ez a kezdő darálók tipikus hibája, amikor az ember tényleg elmerül az élményben és teljes évadokat néz meg 2-3 nap alatt az fantasztikus, de nem minden történetet kell 100 órában elmesélni. Van amikor az ember egy jó 300 oldalas könyvre vágyik, nem pedig egy 6 kötetes gyűrűk urára. Viszont:

In a sense, movie studios will need to morph into television studios, which tell ongoing stories. This is a logical evolution for a movie industry that is now obsessed with the creation of “franchises,” with increasingly little to no interest in midbudget films. How many wannabe Jedis and their families would pay for an everything Star Wars subscription? Avengers? Frozen? Spider-Man? Batman? Avatar?

Ebben teljesen igaza van, avagy a franchise vadászattal a stúdiók egyértelműen a tévés modell felé tartanak már most is. Az idei volt az első nyár, amikor valamennyire besült a modell, például a Pókembernél, de a Transformers 4 is a világpiacnak köszönheti a legtöbbet, és a hatalmasat kaszáló Marvel film a különlegességének köszönhette a sok pénzt, na meg a tényleg poénos/kalandos forgatókönyvnek, ami után mindenki tovább ajánlotta a haverjainak is a filmet.

Mindeközben szomorúan nézem, hogy az Edge of Tomorrow, ami az egyik legjobb blockbuster volt idén nyáron, a Guardians mellett természetesen, egyszerűen buktának számít.

Nagyon spoileres –2013-as blockbustereket elemez–, de gondolatébresztő cikk arról, hogy az álomgyár az egyik legerősebb húzásnak, a halálnak is elvette az élét és érzelmi töltetét. Avagy manapság is bevált az “all is lost”, a teljes reménytelenség pillanata, csak mostanában már nem elég bajba kerülni a hősnek vagy szerelmének, hanem tényleg meg is kell halnia. Lásd például az Iron Man 3-at, vagy a Star Trek Into Darknesst.

Régebben meg is merték lépni a tényleges halált, egy talán nem annyira spoileres példa erre az Armageddon, de manapság már ezt sem merik, túl sok időt venne el, csak egy sima lépcsőfok lett, ami után a hős jobban mozivált “Motivation for Iron Man to unleash hellfire and justify explosive C.G.I. bonanza”.

Miért érdekelné a közönséget a halál, ha láthatóan a filmet sem érdekli?

Az Atlantic egy érdekes cikke a Verhoeven remake-ekről. Levezetik, hogy miért is ilyen bennük az erőszak, bár a végkövetkeztetésükhöz pont ezek a filmek rossz példák, mivel a Robocop és a Total Recall is megbukott.

What people want now is violence that is clean and quick, provoking no questions.

Át kéne írni: What studios want now… Persze az emberek ki tudja mit akarnak. A véres Dredd bukta, a PG13 Total Recall szintén, de a véres Taken 1 siker. Talán valódibb hihetőbb karaktereket akarunk? Igazából tojunk a besorolásra és rohanunk a Dark Knightra, mert a sok logikátlanság ellenére is érdekes figurák lepik el a vásznat? Várjuk a Guardians of The Galaxy-t mert egy kicsit idézi a régebbi űrwesternek lazaságát?

Ezekbe persze mindjárt bele is köt valaki, hiszen tényleg nem tudni, mit akarunk, ezen izzad Hollywood a sok fókuszcsoportos agyonsikált szart kitermelve. Lehet csak annyit akarunk, hogy ne mindenkinek szóljon minden nagyobb film?

Basszus, azzal ültünk le az idei év elé, hogy a sci-fi fog dominálni, de még a többi blockbuster sem tűnt annnnyira rossznak. Gondolom feltűnt, hogy az utóbbi hetekben nem igazán rohantam el rájuk, azt hiszem a Pacific Rim tette be nekem a kaput végül, és égetett ki.

Igazából szinte az összes nagyobb költségvetésű film patikamérleggel készült nyárra, és ez mostanra kezdett zavarni. Lehet, hogy pont a tényleg jókat hagytam ki, de elnézve a Magányos lovas kritikáit, vagy a Wolverine fogadtatását, hát nem hiszem. Amibe kicsit bízok még az a Pain and Gain, de azt is olyan 7 pontra tippelném. Nem is ez a lényeg, hanem visszatérve a tényleg látottakra: olyan érzés az összes film, hogy meg akarnak felelni mindenkinek, de az eredmény így az lesz, hogy senkinek sem igazán jó.

Nyilván ez több éves trend, szóval igazán újat nem mondok, de basszus, mi volt ez a nyár? És közben épp bukik az Elysium odakinn, ami még szépíthetett volna az összképen. Komolyan mondom, az eddigi legjobb moziélmény idén a Trance volt, ami csak nálunk lett nyári premier. Arról úgy jöttem ki, hogy érdemes moziba járni. Az ilyen Föld után meg RIPD után, na meg Iron Man 3 után pedig csak a fejemet fogom, hogy wtf.

De még a valamennyire szórakoztató filmeken is érezni az agyonfókuszcsoportozást. “Oda tegyünk be még egy kisebbségit”, “az túl bonyolult lesz a nézőnek”, “magyarázzuk meg még egyszer”, “az a befejezés túl sötét”, “jó az alapötlet, de inkább emígy legyen”. Így lesz olyan, hogy a WWZ utolsó harmadát átírják, hogy a Pacific Rim az Avatar egyszerűségét másolja, hogy Aronofsky otthagyja az addig jónak kinéző Wolverine projektet és születik ez a következetlen valami, hogy az Iron Man 3 rejtegeti a csavarját, de még rosszabb főgonoszt ad borzasztó katarzissal, mintha nem is tudnának akciót készíteni Hollywoodban, hogy a Női szervek az idei vígjáték a Hangover 3 mellett, míg tavaly a Teden röhögtünk, hogy van a RIPD, ami ha nem a MIB-t akarná másolni még el is menne, hogy létezik a Smurfs 2, hogy a The Number Stations moziba kerül, hogy a Now You See Mee hatalmas siker, csak is kizárólag amiatt, mert a témájával kilóg a mezőnyből, pedig az is maximum közepes.

Így belegondolva, a szinkronban is a Pacific Rim volt a végső pont. Tudom nem tettem ki a petíciót a feliratos filmekért, mert úgysem ér semmit (és kicsit vírusmarketing szaga van), de mostanában nem fér bele, hogy a MOM parkért utazok egy csomót, hiába elég az eredeti hang. De ez igazából egy teljesen más vita, mert ha blu-rayen nézem fél év múlva a Magányos Lovast eredeti hanggal, attól az még ugyanolyan film lesz.

A Verge összefoglalta miket mondtak az öregurak. Szerintük annyira sok tartalom van már, hogy át fog alakulni a business, mert az embereknek egyszerűen nincs elég ideje. Már most is az figyelhető meg, hogy a stúdiók inkább az event filmekre mennek rá, 250 millióból csinálnak valamit, 10 darab 25 milliós érdekes filmmel való kísérletezés helyett.

Ez úgy fog változni, hogy egyszer csak elérünk oda, ahol a 250 milliós filmek többsége megbukik, és az végre változást hoz majd.

A mozi átalakul, kevesebb terem lesz, de azok nagyobbak, és a sporteseményekre fog inkább hasonlítani, sokan “szurkolnak” majd a székeken. Tovább játsszák a filmeket, és drágább is lesz a belépő. Ebben azért benne van az ő nosztalgiaélményük is, elég csak megnézni amikor könnyes szemmel az 1 évig játszott Indyvel jönnek. A többi készítő pedig elkezdi vadászni a közönségét az interneten, azt a réteget keresve akik megszólíthatnak. Ez több szabadságot is hozna magával. Valahogy úgy, ahogy most a kábeltévék teszik.

Persze ez csak az ő véleményük.

Akkor ritkábban fogok feltűnni a nézőtéren.

Miről is van szó?

A HFR a High Frame Rate kifejezést takarja. Magas képkockaszám? Tökmindegy igazából a magyarítása, mert ilyesmit nem szoktak, a HDTV nálunk is HDTV, szóval barátkozzatok meg a HFR rövidítéssel. A lényeg, hogy a mozikban a legtöbb filmet 24-es frame ratetel vetítik, avagy 24 képkockát látunk másodpercenként. A szemünk ennél többre képes, de anno a technika elmaradottsága miatt rajtunk maradt ez a szám. Nagyon laikusan úgy lett ebből fogyasztható kép számunkra, hogy a mozgás elmosódottsága sugallta az agyunk számára a sebességét. Avagy állíts le bármelyik videódban egy akciójelenetet és nézd meg mennyi minden el van mosódva. Ez a 2D technikánál nem probléma, nem tudom ti hogy vagytok vele, én kifejezetten kedvelem ezt a jelenséget, és a “mozis kinézetet”, amit ad, viszont a 3D-ben nem jó (elvileg).

Na ezen változtat a HFR.

Abból indultak ki, hogy megduplázzák a képkockák számát, akkor csökkentik mind a villogását a képnek, hiszen gyakrabban frissül, mind pedig az elmosódását az eseményeknek. Ezzel tulajdonképpen valóságosabbá teszik a mozit. A jótékony hatás elvileg a 3D-hez tesz hozzá a legjobban, hiszen minden élesebb, így a szemünknek és agyunknak sokkal kényelmesebb értelmezni.

És akkor elértünk a Hobbithoz.

Peter Jackson úgy döntött, hogy nem tököl, utat tör a jövőbe. A Hobbitnak nem csak a concept artjai készültek 3D rajz formában, de az egészet 48 fps formátumban rögzítette. “Ez lesz a legjobb 3D élményed” az új lépcsőfok és a többi bullshit.

Hogy sikerült? Borzasztóan!

Emlékeztek, pár hete felkonvertált verzióban is megnézhettük a Hobbit előzetesét. Akkor többen is védték, hogy ez csak konvertálás, nem ilyen lesz. Sajnos nem volt igazuk, pont olyan. Teljesen elveszti a mozis hangulatát a film! Amikor színészeket láthatunk közelről, az szinte már komikus. Egyrészt a mozgás kicsit olyan, mintha gyorsítva lenne, másrészt pedig mintha valami szappanoperát vagy házivideót néznénk. Ami elvileg plusz lenne, annak negatív hatása lesz. Olyan, mint egy régi tv-film. Vagy ha ez túl keményen hangzott, akkor olyan, mintha valami színelőadást látnánk. Látjuk a díszletet, a színészek “előttünk” vannak, de ezzel nem részesei leszünk a kalandnak, “gyere velünk”, hanem pont az ellentettje, az események jönnek a mi szintünkre. A film elvileg arról szólna, hogy kirepít minket a mindennapokból, legalábbis egy fantasy mindenképp, erre még több képzelet kell ahhoz, hogy az ember beleélhesse magát.

Nem vagyok teljesen negatív, a távoli képeken jelentősen dobott a technika. Amikor messzebbről mutatták a harcokat, vagy csak a tájat, az valami fantasztikusan nézett ki, még akkor is, ha néha itt is beleszaladtak a túl gyors kameramozgás problémájába.

Igazság szerint valami egyensúlyt kell majd találniuk. Vagy le a mozis hatással, inkább nekünk kell hozzászokni a videó hatáshoz? Mert ez sajnos olyan volt végig, mintha józsi vette volna fel az új Sonyjával 60fpssel. A Hobbit kétharmada nem jó HFR-ben.

Amúgy ezzel már régebben is kísérleteztek, csak a mechanikus vetítőgépeit senki nem akarta lecserélni évtizedekkel ezelőtt, igazi 22-es csapdáját kialakítva, mert nem csináltak filmeket nagyobb fpssel, hiszen nincs hol levetíteni, de senki sem fejlesztette a vetítőjét, hiszen nincs mit bele tenni. A digitális technika előretörésével ez helyzet jelentősen megváltozott, mivel jó pár friss gyártmányú projektor könnyedén képes a több képkocka vetítésére.

(Ennél igazából bonyolultabb, de fogyasztható leegyszerűsítése a helyzetnek.)

Jobb a helyzet, mint 10 éve, ez nyilvánvaló, és van évente legalább 1 blockbuster amit Amerika előtt látunk, ennek ellenére is csak a több világpremier mellett tudok kampányolni.

Baromira nem a warez kérdés miatt hoztam ezt fel, hiszen most is rengeteg filmmel megelőzik az R5-öt (aki kamerást néz az meg is érdemli), szóval úgy tűnik a forgalmazók is tudják kb. mennyi idejük van. Mégis áll a balhé, csökkennek az összbevételek itthon, miközben a hasonló korosztálynak szánt filmek egymást ölik a mozikban.

A probléma egyik gyökere az is lehet, hogy sok filmnél elhal a hype, ha nem hozzák be időben. Ennek az az egyszerű oka, hogy a kinti marketinggépezet leáll a premier után, nem jönnek a képek – poszterek – trailerek heti rendszerességgel, és legközelebb csak a blu-ray kapcsán nyúlnak a zsebbe reklámért. A hazai filmes siteok (ez is) pedig főleg ezekkel foglalkoznak, mert ez érdekli az olvasókat, és hát az írókat is. Így bizony van egy üresség a kinti premier-hazai premier között, amiben már a következő nagyobb dolgokról olvas mindenki. Na ezt nem tudja kitölteni senki.

Ez az üresség nem is csak pénz kérdés, hanem egyszerűen plusz anyag nincs már. Nincsenek új képkockák, új jelenetek. Annyi embert pedig nem érdekel, hogy angol helyett magyarul szerepel a film címe a poszteren (amúgy is lehozták már amikor kikerült az amerikai poszter). Igazából még lehetne tenni dolgokat ebbe a vákumba, viszont annyira nem érné meg, hogy az esetlegesen beleölt pénzt visszahozza. Bár egyelőre még senki nem is próbálta meg ezeket. Na jó, az egyiket igen, gondolok itt a Project X premier vetítéséről a beszámolóra, de a kicsit száraz fogalmazású sajtóanyag tippre pénzért lehozatala nem az igazi.

Természetesen most azokról az emberekről volt szó, akiket érdekelnek annyira a filmek, hogy híroldalakra mennek értük, és esetleg a jobbaknál a barátaikat noszogatják, hogy héé “ha nem mész el a Greyre akkor megverlek!”. Aki poszter vagy cím alapján választ pénteken délután, azt úgy tűnik nagyjából el tudják érni.

Most, hogy ismét volt Golden Globes díjátadó, felmerült bennem is: miért számít annyira pár külföldi újságíró annyira Hollywoodban, hogy a díjátadójukat még a tévé is közvetíti? Közben van bőven saját kritikusuk, őket is tömöríti valami szervezet. Na meg ugye azt terjed róluk, hogy könnyen megszerezhetők azok a díjak ilyen-olyan módon, csak kicsit smúzolni kell ennek a nem is sok kritikusnak.

Na most a Slate közölt egy cikket a Golden Globes védelmében.

Feltépi a sebeket, a Chinatown Oscartalanságát, az Apocalypse Now! szobornélküliségét, Crash lenyomott bármit, A király beszéde nyert a Social Networkkel szemben. Ezek nem történtek meg a Golden Globeson. Plusz azt is belinkeli, hogy miképp is került tévébe az átadó.

The scandal is not that the Golden Globes are handed out by a bunch of star-struck foreign hacks with lucrative sidelines in the world of hairdressing and personal fitness; the real scandal is that a bunch of star-struck foreign hacks make aesthetic choices that are consistently the equal of, if not better than, those of the 6,000 members of the Academy of Motion Picture Arts and Sciences.

A végefelé van egy ilyen rész, hogy “The Golden Globes’ Best Calls”, érdemes átnézni. Természetesen ők is választottak szarul az évek során, nem is kell messzire menni a The Tourist akármilyen jelöléséért, de voltak gyönyörű húzásaik is.

A Dragon Tattoo legújabb tv-spotja kapcsán jutott eszembe, hogy mennyiszer felmerül a fenti érv a remake-ek kapcsán. Hogy csak azért készülnek az amerikai változatok, mert képtelenek olvasni a “mekdönci nemzedék” tagjai.

Ez ugye alapvetően téves, ezt winnie minden alkalommal felveti kommentekben ezeknél a posztoknál. Egyszerűen csak egy remek történet, esetleg sikerkönyv, és meg akarják mutatni nagyobb közönségnek is. Hiába, kevesen látták például a The Girl With The Dragon Tattoo-t, és mivel több éves, nem fogják már hirtelen többen, egy új filmre bizony becsábulnak majd az eddig tudatlan népek. A könyvet igazából ki is hagyhatnánk a képletből, de még az is lehet, hogy hirtelen többen fogják elolvasni. Ez csak egy példa volt, ne ragadjunk le egy műnél, a jelenségről van szó. Egyáltalán nem a pár éves filmek remake-je mellett vagyok, ne értsétek félre (Oldboy lol), de bizonyos szempontból érthetőek ezek a húzások. Annak nem, aki nem Hollywoodon él, de neki meg mindig ott lesz az eredeti. Ennek ellenére megértek minden morgást erről az oldalról, én is szoktam néha.

Ami nekem viccesebb, amikor a morgás mellé a lesajnálás van, hogy a hülye amcsik. Ehhez tényleg csak azt lehet fűzni, hogy Magyarországról ilyet kijelenteni kicsit vicces, ahol igazi sikerfilm nem is mehet szinkron nélkül moziban. Hiába na, mi sem szeretünk olvasni, nem csak a hülye amcsik. Pont ezért szerintem nem kell lenézni őket. Fogadjunk, hogy itthon is rengeteg remake készülne a magyar nézőknek, ha nagyobb ország lennénk. Nem szólnám le a szinkronnal filmet nézőket, baromi kényelmes, és a mozis szinkronjaink még mindig elfogadható minőséget képviselnek, így érthető is a szeretetük. Na jó, ide én nem számolnám be Heltai Olga munkáit, de még őt is rengetegen kedvelik. Egyszerűen csak érdekes, amikor ezen helyzet mellé magas ló társul. Filmnézés szempontjából nem vagyunk különbek, ez a nagy helyzet. Nem hinném, hogy ez baj.

Az igazi baj az, hogy olyan sok már a remake és reboot odakinn, hogy az új ötletekre nem megy elég pénz. Ez a kisebb filmeket nem érinti, így azért még maradt némi frissesség a, de a nagyszabású, 100 milliós tervekből nagyon kevés valósul meg. Az Inception a kivétel volt, ami nem erősítette a szabályt. Maradtak a már egyszer, valahol valamikor bevált márkák felhasználásánál. Meglátjuk 2012 mit hoz.

Épphogy megszoknád, a Slate már levezeti, hogy miért halott/haldoklik a 3D jelenleg.

A bevételeket vizsgálva jutnak arra a következtetésre, hogy a 3D-nek kampó, hiszen egyre kevesebb pluszt hoz, avagy a 2D vetítéseket már nem üti. Persze kivéve itthon, ahol többnyire nincs is választásunk.

A 2D-3D bevételek arányát mutatja ez a grafikon, így kerülnek a kisebb filmek egy magasságba a nagyokkal:

Szerintük a tettesek:

• A 3D vetítések jegyárát túl magasra emelő mozik.
• Az utólag 3D-be konvertált filmek.
• A panaszkodó nézők. Fejfájás és képminőség meg a többi. Ez viszont azt is magával hozta, hogy a 3D már csak atmoszférateremtőként van használva, hozzátenném, hogy helyesen, nem repül minden az arcunkba; viszont ekkor felmerül a nézőkben a kérdés, hogy “kell-e ez a plusz?”.
• Az egyre rosszabb filmek. Mármint a 3D releasek között.

Hát ennyi így hirtelen. Én a konvertálásra tenném a tippem, hiszen borzasztó képminőséget és gagyi 3D-t jelentett a többsége ezeknek (Clash of the Titans? Anyone?), ami eléggé lejáratta a formátumot.

Figyelem, a kérdés nem arra vonatkozik, amik csak beváltották amit ígértek. Például a Super 8, vagy a Your Highness, vagy Másnaposok kettő csak megfelelt a várakozásaimnak.

Viszont a Kung Fu Panda 2 és A majmok bolygója teljesen örömteli meglepetés lett, hogy a Sikoly 4-ről ne is beszéljünk. Egyáltalán nem számítottam ennyire jó filmekre, mint amiket kaptam végül.

Persze csalódást is lehet írni, bár örülnék ha a pozitívumoknál maradnánk többnyire, hiszen abból van kevesebb, a gőzt már sokszor kieresztettük.

Összeírtam pár filmet, amit még idén várok.

Rögtön itt a szeptember elején ott van a Drive. Aztán a Cronenberg féle A Dangerous Method. A Young Adult hiszen Diablo Cody és Jason Reitman újra közösen készített filmet. A The Ides of March, mert jó politikai thrillernek tűnik. A Martha Marcy May Marlene, hiszen remek trailerrel bír, és az előzetes kritikák se semmik. 50/50, hiszen Joseph Gordon Levitt. A Tinker, Tailor, Soldier, Spy, ami remélem beváltja a várakozásom, és az utóbbi évek legjobb kémfilmje lesz. J. Edgar, hiszen Eastwood rendezte és DiCaprio a főszereplő. A Contagion, ami egy reális vírusfilmnek tűnik. A Moneyball, hiszen Sorkin és Pitt, meg a jól érzelmes trailer. We Bought a Zoo minimum Cameron Crowe miatt. The Skin I Live In zseniális trailer, elszállt történet. A Warrior. A We Need to Talk About Kevin mert nagyon furcsa filmnek tűnik. A The Girl with the Dragon Tattoo, hiszen hiába remake meg akármi, Fincherről beszélünk. A Like Crazy mert simán 2011 500 Days of Summerje lehet akár. A War Horse Spielberg miatt, A Mission Impossible mert kell valami akciófilm is. A Coriolanus mert érdekes Shakespeare feldolgozás. A The Sitter, mivel én bírom Jonah Hillt is, na meg a rendező David Gordon Green aki Pineapple Express és Your Highness. Az In Time, hogy akcióscifink is legyen, hiába nem hiszem, hogy ütni fog, muszáj megnézni. A Tower Heist, hiszen Eddie Murphy talán egy jó buddy komédiában virít. A The Adventures of Tintin, mert régivágású kalandfilmnek tűnik, csak épp animálva. A Very Harold & Kumar 3D Christmas szerintem mondanom sem kell miért, de minimum a 3 betű: NPH. A Sherlock Holmes: A Game of Shadows, aminek hiába közepes a trailere, azért mégiscsak egy jó filmet folytat. És végül The Rum Diary, ez is három betű: HST.

Feszes, de ezt mind látni kéne, legkésőbb majd dvd-n, amiket nem hoznak be.

És még kimaradt egy csomó: The Artist, Take Shelter, What's Your Number?, Wanderlust, My Week With Marilyn, Extremely Loud & Incredibly Close, Melancholia, Carnage.

Hú, ami tényleg kimaradt, az a Killer Elite. Kötelező lesz az is.