Matthew McConaughey megihlette az összes gagyi filmekben elvesző színészt.
Az éjjel említett Eddie Murphy-film, a Cook kapcsán Mark Canton producer szólta el magát. A TIFF-en (egy elég híres filmfesztivál, de nem Cannes magasság) mutatták be Jennifer Anniston Cake című filmjét, amiben Anniston elvileg nem túl szép, mivel felszedett pár kilót és levágatta a haját is a szerepért. Komoly drámát akart. És itt említette Canton, hogy “Everyone now wants to do what Matt McConaughey did, so we’re financing these movies when we think they’re put together the right way”.
Mindenki erős drámát akar magának, egy karrier rebootot, ahogy McConaughey tette. A kérdés nyilván az, hogy a tehetségük elég-e ehhez. Például Jennifer Anniston, akinek már volt azért drámája, de már senki nem emlékszik rá. Vagy Murphy, akit nagyon bírtam régen, de akkor is csak a szabadszájúbb laza szerepeiben, azokban amik a standupjára hasonlítottak.
A másik, ami az élet szinte minden területére jellemző, hogy mintha a nagyobb munka nélkül akarnák ezt elérni. “Csináljatok egy erős drámát nekem, készen állok rá” mentalitással, míg McConaughey eltűnt kicsit és utána bevállalt pár erősebb kihívást. Nem egy sikerrel tört fel. És még így is eltartott egy darabig, hiszen nézzük meg, hogy a borzasztó excsajok szelleme után mikkel jött:
The Lincoln Lawyer – remek thriller, de ez csak elkezdte átformálni a régi képet róla.
Bernie – nem főszerep egy közepesnél kicsit jobb, de furcsa Linklater filmben.
Killer Joe – ez az első igazi dobás, innen már megállíthatatlan volt.
De még itt is becsúszott egy The Paperboy, ami nem volt annyira jó választás.
Arról ne is beszéljünk, hogy hiába nem volt igazán nagy név amikor aláírt, és nem ő volt az első ilyen színész, a True Detective húzással kicsit felrázta a tévé felé kacsingató nagyobb neveket. Erről jut eszembe, Vince Vaughn vajon mit remél a True Detective 2. évadától? Nyilván karrier rebootot. Az ugyanott feltűnő Colin Farrell már rég elkezdte “A McConaugheyt”, elég csak az In Brugest megnézni egy SWAT után, csak ő meg a Soderbegh receptet akarta követni, ami így hangzik: “egyet nekem, egyet Hollywoodnak”, így becsúsztak ilyen emlékmás remake-ek is közben…
A lényeg, hogy a kemény munkát nem lehet elkerülni, a pár év szívást, reméljük Murphy és Anniston és még páran nem ringatják magukat álomvilágba az álomgyárban.