Interstellar (Csillagok között)

Muszáj volt első nap megnézni, hiszen nagyszabású sci-fi még akkor is kötelező program lenne moziban, ha nem egy sok filmmel bizonyított rendező tenné le az asztalra.

Matthew McConaughey űrruhában

A történet nagyon röviden: a Földön az élet egyre tarthatatlanabb, már nincsenek hadseregek, sokkal kevesebb ember is van, de a bolygó még így sem igazán tűr meg minket. Nincs megoldás más megoldás, az űrben kell új otthont keresni. Mindez jó sok évvel 2014 után játszódik, amikor már nem képeznek ki űrhajósokat, pilótákat, mérnököt is alig. Ezzel magyarázzák, hogy visszavonult pilóta, jelenleg kukorica farmer miképp kerül ki az űrbe. A többit majd megtudjátok.

Nem kertelek, kicsit csalódás volt. Rengetegszer esett olyan hibákba, mint Nolan előző filmje, a Dark Knight Rises. Érzésem szerint az Interstellar is a forgatókönyvön csúszott el és majdnem eltörte valamijét az esésben. Viszont mivel nem egy The Dark Knight-Inception kombót követ, hanem egy megosztó Batman filmet, így azért kevesebb elvárással lehetett elé ülni.

Egy dolgot mindenképp el kell ismerni: Nolan igyekszik nem folytatást, rebootot vagy remaket gyártani, és ő az aki tényleg össze tud szedni egy eredeti ötletre is pénz. A problémám, hogy ezúttal túl sokat markolt. A múltkor volt egy 2001 előzetes, aminek a végén tőle idéztek, és most itt, az új filmjénél teljesen azt éreztem, hogy “csináljunk egy “új” űrodüsszeiát” koncepcióval álltak neki az Interstellarnak.

A drámai jelenetek felénél azt tűnt fel, hogy erőlködve akarnak túl mélyek lenni Nolanék. Arról nem is beszélve, hogy utálom amikor egy pofonegyszerű dologra nem jönnek rá rögtön a tudósok. Nem én vagyok okos, sőt, pont ezért zavar, amikor feltűnik egy filmen, hogy az okos emberek nem jutnak el egy egyszerű következtetésre. Arról nem is beszélve, hogy teljesen kiszámíthatóan került elő az összes félmondatban említett apróság is a film közben.

űrrepülés az Interstellarban

Szerencsére a dráma jobban sikerült fele, és a fantasztikus, lélegzetelállító, további elszállt jelzőkkel illethető látvány McConaugheyvel karöltve bőven pozitívba rántották a filmet. Tudom, hogy a negatívumokkal kezdtem, és túl sokszor fogja a kezünket a film, de basszus, mindezek ellenére is jó. Sőt, néhol egyszerűen káprázatos.

Nem csak érzelmileg kapott el a jobban sikerült dráma szál, hiszen még a végtelenbe utazás is alapvető emberi dolgokra van levezetve, hanem technikailag is gyönyörű volt. Nem érdekel mi CGI, mi tényleges makettes akármi, mert tökéletesen működik. A film felfedezés része magában megállná a helyét. Pont ezért volt baj, hogy a karakter és küldetés alapozás kicsit közepes lett.

Nem ez lett az új űrodüsszeia, ennek ellenére (vagy sokaknak pont ezért?) fantasztikus moziélmény az összes hibája ellenére.

human
írta
2014. 11. 07. 15:44
megjelenés
158
hozzászolás


Godzilla (2014)

A film, amit a rendező mentett meg? Az egész projekt kapcsán az tűnik a Warner legjobb döntésének, hogy a Godzilla-rajongó Gareth Edwardsnak adták a direktori széket.

A forgatókönyv szerintem szanaszét szedhető. Nem a történet egyszerűsége és egyvonalúsága miatt, az bőven elég lenne egy szörnyfilmre, hanem mert az összes karakter papírmasé. Tipikusan odaerőltetett emberi tényezőnek tűnik mindenki, hogy tudjunk mihez kapcsolódni érzelmileg, de valójában a nem beszélő viszonylag keveset látott hatalmas szörny az, aki megérinti kicsit az embert.

A színészek igyekeznek kihozni a maximumot a 2D karakterükből, Aaron Taylor-Johnson kivételével szinte mindenki remekel, már amennyire tud a forgatókönyv fényében. Ennek ellenére túl sok idő van az emberekre áldozva, főleg ha később megnézzük Godzilla hozzánk viszonyulását.

Ami miatt mégis működik a film, az tényleg Gareth Edwards lehet. Tényleg komolyra csinált egy hatalmas szörnyekkel teli filmet. A Monstersből átemelte a sejtelmességet, darabokban fedi fel nekünk Godzillát, ami így még jobban üt. De már az alapozásnál is remekel igazából: a karanténba menő apa és fia páros szerintem baromira hangulatosra sikerült.

A látvány... javaslom a 2d-t? MOM-ban néztem, és sajnos rengeteg az éjszakai jelenet a filmben, ami azért még mindig nem a 3D erőssége, olyan mintha -1 EV-vel ment volna az egész. Ennek ellenére is fantasztikusan nézett ki a film. Az első trailerben látott ugrás, a várospusztítás, a karantén zóna, minden. Sehol sem lógott ki igazán a CGI. Külön kiemelném a hangmérnökök munkáját, hiszen a szörnyek hangja valami zseniális.

Szóval a Godzilla egy korrekt szörnyfilm, nem olyan gyíkszerű bujkáló, mint az Emmerich féle, hanem komolyan odabaszós, viszont az emberi szál sajnos lehúzza az egészet.

human
írta
2014. 05. 18. 15:47
megjelenés
66
hozzászolás


The Amazing Spider-Man 2: az eddigi legkarakterhűbb Pókember film?

Nem fogom éltetni a filmet, rengeteg sebből vérzik, viszont legalább korrekten nyúl mindahhoz, ami miatt Pókember sokak által kedvelt hős a képregényekben. Előkerül a humora, a tragédiái, a rosszul használt tudomány, az erővel nem bírás, meg ezek, avagy tudják mit kéne csinálniuk, aztán kicsit elbaszarintják.

Kezdjük a negatívumokat a történettel, vagyis történetekkel. Attól féltünk hogy túl sok ellenség lesz a filmben, és sajnos ez igaznak bizonyult. Bár Rhino nem lett fontos, de helyette kaptunk két komolyabb ellenfelet is, akiknek az eredettörténetét bele kellett zsúfolniuk a filmbe. Emellé még Parker folytatta a szülei utáni kutatást, na meg a szerelmi szálat is építeni kellett. És még van amit kihagytam.

Az előbb említetteknek a fele is kitenne egy filmet simán, de gondolom a Sony beleszólt a dologba, mégpedig a saját kis “univerzumuk” építése miatt. Szerintem az Osborne-Parker-Gwen háromszög, nem szerelmi, nyugi, bőven elég lett volna ide, de akkor a Sinister Six meg a spinoff meg mittoménmi nincs jól megalapozva.

Igazából tényleg ott rejlik a film gyengesége, hogy a két gonosz felépítésére nincs rendesen idő. Jól kezdik mindkettejüknél, de aztán meg villámgyorsan kell haladniuk a “sötét oldalra állásnál”, hogy a fináléban még gyorsabban történjenek a dolgok.

Mindezek mellett viszont Marc Webb szokás szerint korrekt szerelmi szálat tud a történetbe csempészni. Azért látszik honnan jött a rendező (500 days of summer). Még az enyhe elnagyoltság ellenére is működik Peter és Gwen szerelme, bár erről a színészek közötti összhang is tehet.

Az akciójeleneteket mindenképp éltetni akartam. Két dolog: nincsenek eltúlozva, és többnyire követhető minden. Sokkal átgondoltabb ez a része a filmnek, mint az Amazing Spider-Man 1-ben volt 2 éve. Itt csak a filmes média munkatársai vannak hátrányban amúgy, mivel a Sony szépen előtt minden akciójelenetet az eddigi trailerekben. Nem tudják az örök igazságot: never go full Iron Man. Vagyis tudják, elnézve a bevételeket, de erről majd később. Pénteken nagyot akasztott a film.

A színészek szokás szerint jók. Tobeynál Garfield még mindig ezerszer jobb, a humoros jelenetekben szintúgy, mint a drámaikban. Emma Stone szerethető Gwen, Foxx elvan Elektroként, bár gondolom a kékké válás előtti jeleneteket jobban kedvelte, na és Dane DeHaan szokás szerint igyekszik lenyúlt a showt, a film leghálásabb szerepét kapta nyilván.

Ide a végére csak morgok kicsit azon, hogy Emma Stone magyar hangja mennyire nem tetszett, és rombolta nekem a filmélményt. Bla bla sznobság meg mittomén, na meg a színészek sem 19 évesek, bár elvileg azt alakítanak, de a magyar hang még öregített a nőn valahogy. A többiekkel nincs baj amúgy.

human
írta
2014. 05. 04. 16:00
megjelenés
27
hozzászolás


Need for Speed: Stupid Fun

A Silent Hill óta nem készült ilyen jó játékadaptáció. Félre ne értsetek, a film nem jó, bár engem baromira szórakoztatott, viszont nem köpi szembe a játékot amin alapszik.

Rendben, a legújabb Need for Speedekkel már nem játszottam, de a “radar” az égben, a rendőrautók és a viszonylagos harc velük, a baromi változatos pályák, többnyire forgalomban, az éjszakai verseny, a kocsik. És ezt nem is erőszakolták meg valami túl komoly forgatókönyvvel. Pont emiatt nem igazán film-film amit láttunk.

Logikailag szanaszét lehet szedni, ezt egy pillanatra sem fogom vitatni, de ahogy felmerülnek ezek a hülyeségek közben valahogy végig mosolygok. “Miért így csinálták”, “nyilván így reagál a rendőrség” és a többi, de igazából máshogy nem is lehetett volna adaptálni a játékot szerintem.

Mindezek közben, ahogy a legősibb klisét maximumra járatják dráma címszóval, addig legalább végig lehet szórakozni. Ők sem gondolták komolyan azt, hogy egy haláleset mélységet ad a filmnek. Egyszerűen csak visszanyúltak a múltba, és a legegyszerűbb történetre felhúzták a versenyeket. Igazi tét nincs, az utazás a fontos.

A megvalósítás pedig szerintem marhajó. Míg a 3D borzasztó a színészes jeleneteknél, mindenki törpének tűnik valahogy, elég vicces, addig bizony a kocsis jeleneteken tud dobni. Bár a nagy látószög miatt valószínűleg 2D-ben is működhet a film, leginkább azért, mert rengeteg jelenetet tényleg a terepen vettek fel, amit pedig nem, az a trailerhez képest sokkal jobb CGI-jal készült.

Amit még szóba akartam hozni, hogy Aaron Paul bírt a színészi kihívással, amit a film jelentett. A köré toborzott csapat is rengeteg feelgood pillanatot hozott, de kiemelni mindenképp Imogen Pootsot akarom, mert a közte és Paul közötti dinamika jelentősen dobott az élményen.

Egy dolgot sajnálok, hogy csak szinkronosan megy itthon, nincs választási lehetőség. Bár a kocsik hangját nem keverték le túlzottan, de amikor az egyik karakter baromi aranyosnak tűnik és sokszor emlegetik az akcentusát, akkor azt lehet, hogy jó lett volna hallani. Tippre még Kid Cudi mehetett mellé. Na majd bevizsgáljuk úgy is, amint lehet.

human
írta
2014. 03. 15. 21:13
megjelenés
18
hozzászolás


Röviden: Syrup

És ha már kisebb filmek, akkor a Syrupot akarnám igazán megemlíteni még, akkor is ha magában nem 100% ütő erő. Az ember gondolkodásmódjáról szól a reklámok uralta Földön. Nagyon leegyszerűsítettem, szlogenbe zsúfoltam.

marketing vs art a syrupban

Nyilván minden jeleneten látni, hogy nem túl sok pénzből készült, meg valójában messze van Max Barry zseniális szatírájától, de még így is működik. A főszereplő egy reklámszakember szerű valaki, akinek támad egy milliós ötlete, amivel fel is keres egy hatalmas céget, a többit pedig megtudjátok.

Tudom, hogy nem áll jól imdb-n, tipikusan a “lehet ez jó, de valószínűbb, hogy nem az” pontszámmal rendelkezik, de ajánlom. Érdekes kérdést feszeget 85-90 percben, minden hibája ellenére fogyaszthatóan.

human
írta
2013. 12. 27. 20:08
megjelenés
3
hozzászolás


Violet & Daisy

Ez mi a fene volt? Valami tini a Leon, a profi megtekintése után írt egy forgatókönyvet két bérgyilkos tiniről? Tudom, hogy egy 30-as férfi írta, ettől még ilyen érzetű a film.

violet és daisy fegyverrel

A tini lányokat Saoirse Ronan és Alexis Bledel alakítja, ez utóbbi a forgatás időpontjában 28 évesen hogy néz már ki? Na jó, ez csak egy mellékes kérdés. A lényeg nyilván az, hogy az egyik munkájuk során valami gebasz üt be, mert összebarátkoznak a James Gandolfini által alakított áldozattal, ami mindannyiuk életét megváltoztatja.

Mindezt elég szürreálisan ábrázolva. Többnyire csak beszélgetnek, vagy tinilányosan pörögnek a semmiségeken, néhol abszurd vérengzésbe torkollva. Úgy kell nézni, hogy ha az első 20 perc nem jön be, akkor hagyod a fenébe, mivel olyan az egész film és épp nem vagy ráhangolódva.

Persze adja magát, hogy ha épp csúszik a Violet & Daisy, akkor megéri-e, vagy inkább valami mást érdemes nézni? Nekem a két főszereplő aranyos kapcsolata feldobta a filmet, meg ez az álomszerű hangulat is adta rendesen, amit kellően 80 percbe sűrített a rendező, így nem is lett túlhúzott.

Sorozatfanoknak: szúrjátok ki a filmben Tatiana Maslany-t.

human
írta
2013. 12. 27. 19:53
megjelenés
2
hozzászolás


Rush (Hajsza a győzelemért)

1976, Forma 1, James Hunt és Niki Lauda összecsap a pályán. Ennél jobb életrajzi film idén nem lesz moziban? Legalábbis a Forma 1 szerelmesei számára.

Hunt szerepében Chris Hemsworth fűzi a csajokat

A Rush bemutatja hogy a két pilóta honnan jött, és milyen gyorsan tartott az élre.Első találkozásuk egy Forma 3-as versenyen történik, már ott látszik a két jellem közötti különbség, a rivalizálásuk ott alapozódik meg, de az egész film alatt nem tűnik fel közöttük gyűlölet. Hogy is mondjam, szóval nincs túldramatizálva. A végére pedig természetesen elfogadják egymást olyannak amilyenek.

Sokkal inkább arra van kihegyezve a Hajsza, hogy a két teljesen különböző ember miképp tör előre. Lauda ilyen analitikus, antipatikus figura eleinte, aki mértanilag kiszámolva építi karrierjét, míg Hunt inkább az ösztöneire hagyatkozik, vezeti amibe beülhet, és nyerni akar. Mindketten érdekesek, bár szerintem Lauda van jobban kidolgozva, de tekintve a történteket, ez szerintem érthető is.

Technikailag el lehet olvadni a filmen. A versenyzős jelenetek olyan szinten gyönyörűek, már ha az ember odavolt valaha is a száguldó cirkuszért, hogy eldobtam rajtuk az agyam. Bár a benzingőzt nem lehet érezni, de a száguldást igen, méghozzá az aranykor kocsijaival. Akkoriban sokkal veszélyesebb volt a Forma 1, de valahogy izgalmasabb is, erősebb volt az emberi faktor benne. És ha már a látvány: basszus, a Japán futamnál ha nem is tapadtam a székbe az izgalomtól, de a film csúcspontja volt kinézetileg.

verseny elején

Azért nem akarom az egekbe emelni a Rusht, azért ezt a filmet is sújtja a kategóriájára jellemző hibák némelyike. Konkrétan: az életrajzi aspektus miatt pár helyen csak az információkat öntik ránk. Így természetesen teljesebb a kép, csak az “ezt még tudnod kell” dolgok kicsit kizökkentik a nézőt közben. És még így sem jutott idő mindenre, hiszen két főszereplőt kellett felépíteniük. Nagyjából ennyi negatívumot tudnék mondani.

Minden hibája ellenére is remek moziélmény, olyasmi amiből idén nyáron nem kaptunk olyan sokat.

human
írta
2013. 09. 22. 16:37
megjelenés
36
hozzászolás


Elysium – Zárt világ

Kezdem azt érezni, hogy a kreatív elméknek kell az anyagi határ is. Avagy Neill Blomkamp harmadennyi pénzből jobb filmet csinált anno a District 9-nal, mint amit most kaptunk.

Az Elysium főszereplői: Matt Damon és Sharlto Copley

Bár az is lehet, hogy a D9 után kinyíltak a pénztárcák, főleg a sci-fi évére gyúrva, fél évvel később pedig rájöttek, hogy 115 milliót adtak ennek a rendezőnek, ideje beleszólni a filmbe, hiszen a pénznek vissza kell jönni. Ez annyira nem jött be, az Elysium 30 millióval nyitott kinn. Nem olyan rossz ez egy R besorolású mozinak, de kevesebb, mint a nulla sztár poweres D9 első hétvégéje. Pénzüknél lesznek, de nem erre számítottak ilyen befektetéssel.

A történet amúgy elég egyszerű. Mondjuk nem teljesen az lett, hogy meg kell menteni a kislányt, van nagyobb ügy is. Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy a District 9-hoz hasonlítsuk, hiszen itt is hasonló a téma, csak most másképp ragadja meg a bevándorlás-szegénység problémáját. A gazdagok egy űrállomáson élnek, ahol mindenük megvan, és minden betegséget meg tudnak gyógyítani, a szegények pedig a túlnépesedett Földön tengődnek, borzasztó egészségügyben, alig létező szar munkahelyekkel. Hatalmas a bűnözés meg minden.

Azt mindenképp el kell ismernem már az elején, hogy Blomkamp zseniálisan tud világot építeni. Mindennek van helye: az összes technikai cuccnak, szereplőnek, tele van élettel az Elysium. Emellett úgy tűnik, hogy az exoskeleton kicsit most új trend, hiszen Cruise is hasonló hacukában fogja ropni.

Forgatókönyvileg nincs akkora baj, bár itt is alap karaktersémákkal dolgoznak, de minden szereplő személyes drámája meg van alapozva kellően, és nem csak klisés mondatokat kiáltanak ki az űrkompból, ez alól talán Jodie Foster a kivétel. Kicsit kimért a film, ez nekem elvett az élményből, néhol szinte látni, hogy x-y jelenet mit alapoz meg előre, de mindre szükség van. Sajnos a fő üzenet eléggé leegyszerűsítve kerül elénk, hiszen minden rossz helyzetben levő színes bőrű, míg a fehér jóléti országok éles határral elkülönülnek tőlük.

A látvány viszont, basszus… Nem csoda, hogy szinte tökéletes, hiszen már alig 40 millióból is csodát alkotott Blomkamp, de amit itt művelnek, hát beszarás. Az összes robot, az összes akciójelenet (amiket nem is vitt túlzásba), maga az Elysium űrállomás, hihetetlen minőség. Szinte sajnáltam, hogy ennyit foglalkoztak a karakterépítéssel, mert még egy robot-Damon harcot megnéztem volna.

Azért tényleg becsúszott a fókuszcsoportozás ide is, és valahol többet vártam a filmtől, de még így is elég szórakoztató lett.

human
írta
2013. 08. 17. 03:11
megjelenés
48
hozzászolás


The Purge

Lehetett volna sokkal több is, mint egy sima horrorfilm, de tulajdonképpen így szórakoztató volt. A Purge alapfelállásában volt lehetőség valami társadalomkritikára, de aztán nem aknázták ki.

A történet szerint a közeljövőben járunk, ahol a kormány évente egy éjszaka szinte mindent megenged a polgároknak: gyilkosság, nemi erőszak, rablás, minden szabad 12 órán át. Ezzel visszaszorítják a bűnözést, mindenki kiengedi a gőzt szinte.

Itt jön a szájbarágós üzenet rész, hiszen nem is hagynak minket elgondolkozni semmin, hogy ez a helyzet mit hozhat, hiszen tévéadás formájában elmondják a “vajon csak a szegények ritkítására jó ez az egész?” “az élősködők és gyengébbek kiszűrésére?”, ezzel szorítva vissza a munkanélküliséget és a többi ezzel járó dolgot. Hiszen a gazdagok nyilván brutál biztonsági rendszerek mögött lapítanak az éjszaka. Már azok, akik nem akarnak senkit megölni. De persze semmi sem biztonságos 100%-ra.

Azt kell most hozzátennem, hogy ha nem tudsz túllépni az alaphelyzet képtelenségén, akkor nem igazán ajánlom a filmet. A főszereplő család is tehetős, jó pár centi acél mögött lapulnak, amikor is a fiuk beenged egy utcán menekülő fekete embert. Itt jöhetett volna az a fordulat, hogy a csávó elkezdi őket terrorizálni, de inkább arra kanyarodott a Purge, hogy a hajléktalant (nyakában dögcédula, szóval veterán) egy tucat gazdag szociopata üldözi, akik minden áron ki akarják csinálni szerencsétlent. Itt akad némi moralizálás, meg egy egész feszült, öldöklésbe fulladó thrilleres finálé. Szóval a “rátörnek a családra” zsánerbe sorol be a film szépen gyorsan.

Ethan Hawke és Lena Hadley a Purge-ben

Az az igazság, hogy baromi jól szórakoztam rajta. Nyilván nem volt túl drága, csilivili, az egész egy házban játszódik, viszont korrekt színészek, hiszen a családapa Ethan Hawke, az anya pedig Lena Headey és egész jó fordulatok jellemezték. Lehetett volna kicsit több, mint már említettem, de a maga bárdolatlan, teljesen nyilvánvaló módján rendesen működött.

Egyetlen nagy negatívumot tudnék kiemelni, hiszen az alapfelállás szerintem érdekes volt, nem pedig nevetségesen képtelen, mégpedig a kisgyereket: annyira idegesítő volt. Nem csak a színészi játéka, hanem hogy sokszor csak az ő baromságával tudták előrébb gördíteni a cselekményt. Komolyan az “áh megakadtunk? akkor a kölök csinálja ezt meg ezt, tökmindegy, hogy a szülei már rég lerendezték volna amikor sokadszorra is veszélyeztette mindenki életét” szinte sütött a jeleneteiből.

human
írta
2013. 07. 30. 19:04
megjelenés
13
hozzászolás


World War Z (Z világháború)

A könyv ismeretében ebben megvolt a lehetőség arra, hogy a WWZ minden idők legjobb zombifilmje legyen. Igazából nem azt akartam ebből levezetni, hogy “a könyv jobb blabla” meg ilyesmi, egyszerűen csak annyit, hogy teljesen más. És őszintén szólva ez nem is akkora baj.

A Z. világháború egy jó zombis akciófilm, némi moralizálással. A főszereplő nem egy plázába vagy vidéki valamibe szorul, hanem elindul megkeresni a legelső beteget, a járvány kiindulópontját, hogy ez segítse az emberiséget a vakcina kifejlesztésében (korrekt, ezért). Ez bizony azt jelenti, hogy a járvány közepén a világ több pontjára is el kell látogatnia, és így több helyen szembesülünk a pusztulással. Na meg azt is jelenti, hogy Brad Pitt rengeteget menekül.

Valamelyik interjúban mondta a rendező, hogy a zombikat leginkább természeti csapásként igyekezett bemutatni, ami talán a legjobban leírja a viselkedésüket. A trailerben láttunk folyószerű hordát, de szerintem inkább a sáskás hasonlat a legjobb, ahogy minden élőt elpusztítanak.

A forgatókönyvbe sajnos itt is bele lehetne kötni, mint mondjuk a Man of Steelnél, de igazából már nem lehet konkrét embert okolni érte, annyiszor lett átírva. Az egyik problémát a vége felé vették észre, miszerint Pitt karaktere nulla módon kedvelhető meg, így nem is izgul érte senki, nosza, írtak is a film elejére egy családi jelenetet, ami mélyítette őt. Ilyen toldozás-foldozás érződik az egészen, és pont ezért lóg ki amúgy a film utolsó felvonása, hiszen ott lettek volna Budapesti jelenetek, amik végül a kukában landoltak, hogy helyet szorítsanak ennek az épületen belüli izgalmas bújócskának a végére, ami a folytatásra is nyitva hagyta a kaput.

Sajnos a rendező Marc Fosternek az akciójelenetekre is volt egy koncepciója, miszerint a többségüknél lényegtelen a honnan-hova, inkább Ryan közlegényesen, Bourneosan belerak minket a közepébe, rengeteg közeli felvétellel, néha sötétben botorkálva. Ez a 3D mellé teljesen okos döntés volt. Nem. Konkrétan amíg Pitték a városban egy tipikus zombi filmes túlélőst játszanak az elején (az asztma dolgot ki találta ki oda..), addig még aggódtam.

Aztán amikor már Pitt egyedül menekülgetett, onnantól belerázódtam a dologba, és a film is elkezdett működni. Innentől mintha visszább vettek volna az előbb említett túlzásból, hiszen normálisabb és nagyobb léptékű akciójeleneteket kaptunk, és konkrétan lehetett élvezni a történéseket.

Jó volt a film? Akkor ideje nekiülni a könyvnek is — hiszen abból semmi nem lett elspoilerezve –, mert nagyon érdekesen bemutatja a baromi nehéz döntéseket az emberiség túlélése közben. Engem azzal nyűgözött le a nagyszabásúsága mellett, hogy teljesen ésszerűen át volt gondolva a megállíthatatlan zombi hordákra való reagálás, a túlélés, minden. Mivel nincs igazi főszereplője, így inkább érdeklődve érdemes olvasni, igazi agy-könyv.

human
írta
2013. 07. 02. 20:12
megjelenés
41
hozzászolás


Man of Steel (Az acélember)

Gyönyörű tollbamondás. A film egészében sajnos a forgatókönyv volt a leggyengébb pont, de Snyder ellensúlyozza kicsit az akciójelenetekkel. Igazi blockbuster, ami azért normálisabb, mint egy Transformers 3?

Tényleg a pozitívumokkal kezdeném: úristen a látvány. Sikerült a szupererős, lézerszemű acélembert olyan akciókba helyezni, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de nem a rossz módon. A történet szerint szülőbolygójának többi lakója akarja a vérét, így a hozzá hasonló fizikumokkal kell összecsapnia. most képzeljük el ez mit jelent… Bizony, a másik vonattal való fejbevágása normális mozzanat, egy felhőkarcoló kidöntése sem probléma igazán. Az emberi tényező szinte nulla, bár belekontárkodunk, de más szinten folyik a harc.

Komolyan bekezdéseket lehetne megtölteni azzal, hogy a látványt mennyire ügyesen sikerült megragadni a Man of Steelben. Térjünk inkább a negatívumokra: az írás minőségére. A film első felében rengeteg olyan jelenet van, amin az érződik, hogy “ezt is el kell mondanunk, meg ezt is”, teljesen mechanikusnak tűnik a folyamat, érzelem nélkülinek.

Most is a Kriptonon kezdünk, ahonnan a szülei kilövik a gyereket az űrbe. Innentől a harmincvalahány éves baromi izmos Supermant látjuk, aki flashback formában emlékezik vissza gyerekkorára. Itt jegyezném meg, hogy mekkora mázlink van, amiért Kenték farmjára esett az az űrhajó, amivel érkezett az idegen. A józan paraszti ész mellé valami eszméletlen magas szintű megvilágosultsággal bír Kent papa, pont úgy neveli a gyereket, miközben Platónt olvastat vele, hogy az felnőttként kibírja majd azt, ahogy az emberiség őt kezeli.

Hiszen végtére is erről van itt szó, az ember szerű, isteni képességekkel bíró Kal-El beilleszkedik a társadalmunkba. Eleinte rejtegeti képességeit, hiszen miképp kezelnék az emberek, de kénytelen felvenni a piros alsó nélküli ruhát, amikor Zod tábornok megérkezik szülőbolygójáról, és a Földet fenyegeti. Igazából ebben még egész korrekt is a film, ahogy az emberek reagálnak végül Supermanra.

A másik amiben még erős a film, az a casting. A főbb szereplők baromi jól lettek kiválasztva, ezen Henry Cavill, Amy Adams és Michael Shannon trióját értem. Nyilván a film második felében Adams baromi bénán van kezelve, de a végén kap egy olyan gyönyörű jelenetet, hogy megéri a hatalmas zúzásba erőltetése. Cavillben pedig annyira benne van ez a kívülállóként viselkedés, hogy az őserő Shannon durva kontrasztot jelent a másik oldalról. Az ehhez asszisztáló Diane Lane, Russell Crowe és Kevin Costner szintén jó választás, a tollbamondó részbe is lehelnek némi életet. Amit nem értettem, hogy minek erőltették a Daily Planet teljes szerkesztőségét már most, az eredettörténetben.

Vannak érzelmileg erős pillanatok a Man of Steelben, és a gritty dolgot sem vitték túlzásba, bár a poénokat sem, és hát az akció fantasztikus, így a végére az ember szemet tud hunyni a közepes forgatókönyv felett. Nem baszták el.

human
írta
2013. 06. 22. 16:26
megjelenés
205
hozzászolás


Side Effects (Mellékhatások)

Steven Soderbergh utolsó mozifilmje? Azt mondta, hogy most már tényleg visszavonul. Szóval idén még jön az HBO-ra az általatok nullára várt Behind the Candelabra, aztán max tv-re forgat. Mondjuk ezt nem kell készpénznek venni, sokat beszélt már a visszavonulásáról. Ez igazából nem befolyásol minket a Side Effects közben, maximum utána, hiszen kevesen csinálnak ehhez hasonló filmet mostanság.

A Side Effects főszereplői: Rooney Mara és Tatum

Valljuk be, a Side Effects egy baromi jó thriller, amiben nem tudsz mindent megmondani előre a trailer alapján, és ez nagyon jó. Mondjuk pont emiatt nem is lehet igazi siker, hiszen a reklámkampány eléggé félrement, de nem akartak felfedni többet előre. Annyit fogok mondani, mint az előzetesben, de ennél sokkal bonyolultabb a film.

Konkrétan: elképzelni sem tudtam, hogy a depressziójára gyógyszert kapó nő milyen mellékhatást tapasztal majd, amiből majdnem 2 órán át szórakoztatnak minket. Hát basszus, ért pár meglepetés. Egyszerűen fordulatos a film, és nem is a legbutább, kilométerekről kiszúrható módon (bár egy erősebb logikai bukta azért van benne), bár az utolsó 20 percben már nincs sok meglepetés azért.

Ezúttal Jude Law színészi erősségeire épített a rendező, és baromi jól tette. A rögtön megkedvelhetősége sokat segít a film sötétebb oldala során. De igazából Rooney Mara is nagyot alakított. Annyira jól van bemutatva, ahogy az ember élete pillanatok alatt összeomlik, hogy elsőre nem is esik le, milyen erősek azok a jelenetek. És mindeközben a karakterek építését sokszor a fantáziánkra is hagyják, hiszen a banális hétköznapi jelenetekben nincs párbeszéd, mert elnyomták zenével. Nem fontos pontosan mit beszélnek. Ez növeli a hideg, messziről betekintő, érdekes helyzetet elemző nézőpontot. Nyilván lesz akinek nem fekszik majd, hiszen így nehezebb érzelmileg kötődni a szereplőkhöz.

Jude Law a Side Effectsben

A film Soderbergh modern, digitális technikával készült komolyabbjai közé illik, például a Contagion mellé, viszont szerencsére lemondott a borzasztó minőségű olcsó szűrőzésről, ami tönkretette ezen filmjeit. Jusson eszünkbe a Magic Mike sárgája, vagy a Contagion kékje, brr. Bár itt is kicsit fakók a színek, de valahogy illik a hideg filmhez ez a megvalósítás.

Igazából újra nem nézném, hiszen a fordulatok és a kíváncsiság vitte végig, nem simán az utazás volt fontos. Eléggé rideg a Side Effects, távolságtartó, emiatt egyáltalán nem lesz kedvenc, de remek élmény volt.

human
írta
2013. 05. 15. 15:24
megjelenés
16
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.