Captain America: Civil War

Biztosan csak az én bajom, de egyre kevesebb lelkesedéssel tudok sorozatokra menni a moziba. A Civil War olyan volt, mint egy remek félévad finálé valami jobb sorozatban, ami után várunk 6 hetet a folytatásra. Csak itt 2018-ig várunk. De ezen biztos nekem kell túllépni, hiszen a nézők jelentős része odavan ezért a felépítésért.

A Marvel is eljutott oda, hogy az Avengers működése és városrombolása elérte azt a szintet, amiben már az átlagemberek azt szeretnék, hogy legyen valami felügyeleti szerve a szuperhősöknek, és sok ország együttes kérésére cselekedjenek csak. Ez a csapaton belüli konfliktus első lépése, mivel a politikai érdekek behozása bizony komoly kérdéseket vet fel. Érdekes lehet a párhuzam a Winter Soldier és az Avengers tervezett működésével között.

Gondolom láttátok a reklámanyagokat, így egyértelmű, hogy kik mögé tömörülnek a csapatok. Amerika Kapitány nem csak a régi jóbarátja, Bucky miatt ellenzi a törvény aláírását, hanem elvi okokból, és hiába volt ez az igazságosabb oldal, az Iron Man által képviselt gondolatok is teljesen érthetőek, viszont a fináléban pont ezekre helyezkedik a nehezebb nyomás. Az biztos, hogy a belső konfliktus elég jó huszárvágás volt a Marvel filmek béna gonoszait ért kritikákra. Bár persze ez sem olyan egyszerű.

Bár elsőre úgy tűnik, hogy a Marvel az Ultronnal ellentétben most kevésbé szólt bele a történésekbe, hiszen azzal ellentétben itt nem egy külön “kaland” van, hanem a fő történet haladt előre. Viszont mégis észrevehető a kezük, mégpedig azon, hogy a film nem elég komoly. Az simán jó, ha egy Ant-Man film hülyül, vagy amikor Thorék teszik majd ezt jövőre, esetleg amikor összefogva egy gonosz ellen kicsit oldják a feszültséget a hősök. Viszont furcsa volt a könnyed hangvétel, miközben volt csapattagok és barátok feszültek egymásnak, rakétákat és a képességeiket használva, na meg egysorosakat puffogtatva. Ez utóbbi kilógott, hiába volt vicces, és hárították a humort főleg Pókemberre és Ant-Manre.

Captain-America-Civil-War-Splashpage-TeamCap-Photo

Amit el kell ismernem, hogy nagyon volt összetéve a film. Kellően rejtélyes volt a Civil War, igyekeztek mindent logikusan felépíteni, nem hagyva lógva a nézőt sehol, hogy utána fanboyosan kelljen neki kitölteni a tulajdonképpen lyukas filmet. És tényleg minden stimmel a legvégére, az összes apró darab összeillik Iron Man beszédétől a rengeteg párhuzamig, hogy kellő kellő drámai töltetet kapjon a finálé.

Viszont mindezek végén alig éreztem valamit. Visszanézve a polgáháborúra rengeteg jó pillanat jut eszembe, de a végeredmény egy kicsit lélektelen, de profi, agyonpolírozott munkának tűnik. Végig leköti az ember figyelmét, hiába 140 valahány perc, nincs benne üresjárat, de valami mégis hiányzik, hiába nem érezni a fókuszcsoportozást.

Ellenben Pókember jött látott és győzött. A Homecoming készítői örülhetnek, hogy a Russo tesók kezébe került először a karakter, mivel hiába nincs sokat a filmben, pont az a poénkodós, de maszk nélkül kellően nerd Pókember ez, amire sokan vártak. Nála csak Ant-Man hülyülése volt jobb, mivel Paul Rudd tökéletes castingnak bizonyult, és jól működött a csapat részeként.

null

A végére tényleg csak azt tenném, hogy minden trailerkészítő kapja be a faszt. Borzasztóan zavar, hogy olyasmiket mutogattak a legeslegelső trailerben, ami a film utolsó 20 percében van. Így amikor a végső setpiece felé tartanak a szereplők, akkor tudod mi jön, hiába írtak oda egy elég jó fordulatot.

human
írta
2016. 05. 06. 23:39
megjelenés
160
hozzászolás


The Hateful Eight

Az ember mindig nagy elvárással ül le egy Tarantino-film elé. Erről nyilván az a 7 mű tehet, ami eddig letett az asztalra. Talán pont ezért is csalódás a Hateful Eight.

KurtRussellSamuelLJacksonHatefulEight

De tényleg, bár igyekszem nem kiemelten pontozni mostanában, de a Hateful Eight olyan jobb fajta 7/10, amit az ember végig élvez, de nem nézne rögtön újra. Na de Tarantino-tól többet várunk!

Igazából egy kicsit úgy tűnt, hogy túl szabad kezet kapott. Bár szerintem ez szinte minden filmjére áll a Jackie Brown utániakból, viszont most rosszul élt vele. Mondjuk nem először, hiszen a Deathproofnál is megszaladt az a forgatókönyv kicsit, ami az oda tervezett filmnél végül rosszul sült el.

Az nem véletlen, hogy maga Tarantino is színdarabot akar a hateful Eightből készíteni mostanra. Hiába gyönyörűek a hóban forgatott részek, gondolom 70mm-es vetítésen még jobban, ha igazából csak a szereplőkkel teletömött fogadóban játszódó részek az érdekesek.

russ-leigh

A történet röviden: egy fejvadász 10 000 dollárt érő foglyot vonszol át a télies vadnyugaton. A havas tájon pár elakadt emberre akad, és kénytelen velük közösen meghúzódni egy fogadóban, mivel hatalmas hóvihar közeledik. Viszont a 4 fal között már van pár vendég.

Szerintem megtippelhető, hogy valaki a fogoly kiszabadítása miatt van ott. És ez a rejtély lesz a film mozgatórugója onnantól. Persze jók a párbeszédek addig is, de igazából a plusz töltet fényében kezdenek érdekesebbek lenni az események, és domborulnak ki a jobb alakítások.

Viszont a “beindulásig”, érdekes részekig vagy 1 óra telik el a filmből, és van benne egy olyan törés is, ami aztán főleg felesleges, erre vagy 30 percet áldoz rá a rendező. Arról nem is beszélve, hogy a végére teljesen Tarantinosan elborul, a rejtély feloldásakor. Egy keményebb kezű editor kellett volna ide, talán már a forgatókönyv szintjén is, bár a párbeszédekhez neki sem kellett volna hozzányúlnia.

walton-goggins-hateful-eightjpg-6bc7d757dee2b8df

A szereplőgárda parádés. Szerintem egyedül Michael Madsen lógott ki, meg kicsit Tim Roth, hiszen ő a Klondikeban is tök hasonló volt. Meg szinte mindenhol. Viszont Madsen egyszerűen rossz volt, vagy csak rosszul használta őt Quentin kivételesen.

Szóval értem, hogy mi volt itt a terv, az agresszív üzenet mellett pár régebbi westernre utalást még én is kiszúrtam (mondjuk a The Thing is feltűnt, nem csak Russell meg a bezártság, de a kifeszített köteles jelenet pl.), de nem éreztem a 3 órás beszippantást az anyagban. Egy keményebb 2 órában, tömörebben az jobban ütött volna.

human
írta
2016. 01. 11. 21:23
megjelenés
53
hozzászolás


Röviden: The Walk

Nem akartam átvinni magammal ezt a filmet már 2015-re, szóval lássuk röviden. Hiába szerettem volna, hogy jobb legyen a Kötéltánc, a filmet igazából csak az utolsó 40 perce húzza ki a közepes halmazból.

thewalk1

Szerintem Robert Zemeckis egy baromi jó rendező. Rendben, a Beowulf, A Christmas Caro és a Polar Express volt a karrier-life krízise, de utána jött a Flight az addikcióval, és most a Walk az életcélokkal és művészettel. A probléma viszont, hogy nincs igazi alapozás a filmben. Nem mozgó képpel és párbeszéddel gördül előre a pilot, hanem a legegyszerűbb narrátoros megoldással. Amúgy ezt is lehet jól használni, amikor nem plusz információt mond a narrátor, hanem más célja van, mint például a Mr. Robotban, de itt csak simán összeköti az időben nagyokat ugró jeleneteket.

thewalk2

Az előbbiek fényében nem is annyira meglepő, hogy a tényleges cselekmény, avagy a World Trade Center két tornya közötti sétára koncentráló utolsó 40 perc az, ami tényleg szórakoztató. Nem is csak a látvány, hanem a heist movie, ahogy betörnek az épületbe és kifeszítik a kötelet, ami működik. Na meg a kötélen történő iszonyat látványos előadás. Ezeknél a részeknél tényleg filmként viselkedik a The Walk, és itt megvan a gördülékenység a történetében. Plusz itt még lélegzetállítóak a képek is.

Nyilván szórakoztató a végeredmény, de sajnos nem maradandó igazán.

human
írta
2015. 12. 30. 18:42
megjelenés
13
hozzászolás


Ant-Man (A Hangya): pont olyan, mint sejtettük?

A film szórakoztató, ezt nem vitatom, de ezeket a különálló darabokat kezdi lehúzni a Marvel univerzum.

Ha jól veszem ki, akkor Edgar Wright még az Iron Man-es Phasebe írta a filmet, és amikor végül rendezhette volna, akkor már át kellett írni a forgatókönyvét, hogy jobban illeszkedjen a Phase 3-ba. Itt alakultak ki a “creative differences” és dobbantott a projektből. Jól tette? Vagy csak a 4 író (amúgy 9 credit van a forgatókönyvön) volt képtelen egységeset alkotni?

Rengeteg pozitívum van a filmben, ott kezdeném, hogy ez egy heist movie, és a casting baromi jó. A legjobban Michael Douglas remekelt az öreg hangyaként, viszont Paul Rudd szokás szerint vicces, és Michael Peña szerepében kapunk egy olyan mellékszereplőt, aki ellopja a showt. A legjobb poénok hozzá kötődnek, és az ő jeleneteiből sugárzik az a hangulat, amire célozniuk kellett volna végig.

Mivel popcorn filmről van szó, így nyilván a látvány is számít. Azon mindig vigyorgok, amikor azzal jönnek az Ant-Man védelmében, hogy ez egy kicsi Marvel film, nem várt tőle sokat a stúdió, hiszen potom 150 milliós költségvetéssel bírt. Persze ez az Ultronnál ez kevesebb, na de azért bőven elég a látványra. Ami érdekesebb, hogy tényleg működik a nagyobbítós-kisebbítős akció, főleg amikor a két bogár nyomja egymás ellen. A poénos hangulathoz, ami az akcióból is süt néha, még az is illik, hogy nagyként a kicsiben levő másik tényleg lecsapható.

Akkor el is értem a negatívumhoz, miszerint a forgatókönyv és a vágás katasztrofális volt. Azt nem rovom fel neki, hogy eredettörténet, bár szerintem elég unalmasak ezek mostanra. A nagyobb baj, hogy iszonyat ugrások vannak a sztoriban, csak hogy feszesebb legyen a film és jobban illeszkedjen az univerzumba. Mindezt úgy, hogy közben a “miért nem hívjuk az Avengerst” egész ötletesen lett megoldva.

A legszomorúbb az volt, amikor az érzelmes, karakterépítő jelenetekből sütött az agyonvágás, pl. amikor a csajjal ül a kocsiban miután az kiviharzott a “meetingről” az apjára fújva. De az is vicces volt, amikor a gonosz hirtelen máshol gonoszkodott.. na jó, ebbe nem megyek bele, mert spoileres.

Kicsit itt is azt éreztem, hogy látom a jeleneteket amik miatt sokaknál pozitív lesz a végén a mérleg, de szerencsére nekem is oda billent.

Egyszerűbben jobban szórakoztam rajta, mint mondjuk az Age of Ultronon. A végső akció meg aztán főleg jobban tetszett, mint a városemelgetős epicség. Igazából még a dráma is jobb volt itt, főleg az öreg hangya és a lánya között, Lang problémái valahogy nem működtek annyira – és pár dologból sütött az olcsó húzás illat, például ahogy a szökése el lett sikálva meg ilyesmik.

Mondom, kettős érzés, mert elnézve az Ant-Mant, ha mertek volna még kijjebb menni az Marvel Univerzumból, mint mondjuk a Guardians of the Galaxy első része tette, akkor jobban működött volna, de így is elfogadható lett a végeredmény.

(ui: két button, jelenet van a végefőcímben.)

human
írta
2015. 07. 25. 11:59
megjelenés
36
hozzászolás


Interstellar (Csillagok között)

Muszáj volt első nap megnézni, hiszen nagyszabású sci-fi még akkor is kötelező program lenne moziban, ha nem egy sok filmmel bizonyított rendező tenné le az asztalra.

Matthew McConaughey űrruhában

A történet nagyon röviden: a Földön az élet egyre tarthatatlanabb, már nincsenek hadseregek, sokkal kevesebb ember is van, de a bolygó még így sem igazán tűr meg minket. Nincs megoldás más megoldás, az űrben kell új otthont keresni. Mindez jó sok évvel 2014 után játszódik, amikor már nem képeznek ki űrhajósokat, pilótákat, mérnököt is alig. Ezzel magyarázzák, hogy visszavonult pilóta, jelenleg kukorica farmer miképp kerül ki az űrbe. A többit majd megtudjátok.

Nem kertelek, kicsit csalódás volt. Rengetegszer esett olyan hibákba, mint Nolan előző filmje, a Dark Knight Rises. Érzésem szerint az Interstellar is a forgatókönyvön csúszott el és majdnem eltörte valamijét az esésben. Viszont mivel nem egy The Dark Knight-Inception kombót követ, hanem egy megosztó Batman filmet, így azért kevesebb elvárással lehetett elé ülni.

Egy dolgot mindenképp el kell ismerni: Nolan igyekszik nem folytatást, rebootot vagy remaket gyártani, és ő az aki tényleg össze tud szedni egy eredeti ötletre is pénz. A problémám, hogy ezúttal túl sokat markolt. A múltkor volt egy 2001 előzetes, aminek a végén tőle idéztek, és most itt, az új filmjénél teljesen azt éreztem, hogy “csináljunk egy “új” űrodüsszeiát” koncepcióval álltak neki az Interstellarnak.

A drámai jelenetek felénél azt tűnt fel, hogy erőlködve akarnak túl mélyek lenni Nolanék. Arról nem is beszélve, hogy utálom amikor egy pofonegyszerű dologra nem jönnek rá rögtön a tudósok. Nem én vagyok okos, sőt, pont ezért zavar, amikor feltűnik egy filmen, hogy az okos emberek nem jutnak el egy egyszerű következtetésre. Arról nem is beszélve, hogy teljesen kiszámíthatóan került elő az összes félmondatban említett apróság is a film közben.

űrrepülés az Interstellarban

Szerencsére a dráma jobban sikerült fele, és a fantasztikus, lélegzetelállító, további elszállt jelzőkkel illethető látvány McConaugheyvel karöltve bőven pozitívba rántották a filmet. Tudom, hogy a negatívumokkal kezdtem, és túl sokszor fogja a kezünket a film, de basszus, mindezek ellenére is jó. Sőt, néhol egyszerűen káprázatos.

Nem csak érzelmileg kapott el a jobban sikerült dráma szál, hiszen még a végtelenbe utazás is alapvető emberi dolgokra van levezetve, hanem technikailag is gyönyörű volt. Nem érdekel mi CGI, mi tényleges makettes akármi, mert tökéletesen működik. A film felfedezés része magában megállná a helyét. Pont ezért volt baj, hogy a karakter és küldetés alapozás kicsit közepes lett.

Nem ez lett az új űrodüsszeia, ennek ellenére (vagy sokaknak pont ezért?) fantasztikus moziélmény az összes hibája ellenére.

human
írta
2014. 11. 07. 15:44
megjelenés
158
hozzászolás


Godzilla (2014)

A film, amit a rendező mentett meg? Az egész projekt kapcsán az tűnik a Warner legjobb döntésének, hogy a Godzilla-rajongó Gareth Edwardsnak adták a direktori széket.

A forgatókönyv szerintem szanaszét szedhető. Nem a történet egyszerűsége és egyvonalúsága miatt, az bőven elég lenne egy szörnyfilmre, hanem mert az összes karakter papírmasé. Tipikusan odaerőltetett emberi tényezőnek tűnik mindenki, hogy tudjunk mihez kapcsolódni érzelmileg, de valójában a nem beszélő viszonylag keveset látott hatalmas szörny az, aki megérinti kicsit az embert.

A színészek igyekeznek kihozni a maximumot a 2D karakterükből, Aaron Taylor-Johnson kivételével szinte mindenki remekel, már amennyire tud a forgatókönyv fényében. Ennek ellenére túl sok idő van az emberekre áldozva, főleg ha később megnézzük Godzilla hozzánk viszonyulását.

Ami miatt mégis működik a film, az tényleg Gareth Edwards lehet. Tényleg komolyra csinált egy hatalmas szörnyekkel teli filmet. A Monstersből átemelte a sejtelmességet, darabokban fedi fel nekünk Godzillát, ami így még jobban üt. De már az alapozásnál is remekel igazából: a karanténba menő apa és fia páros szerintem baromira hangulatosra sikerült.

A látvány... javaslom a 2d-t? MOM-ban néztem, és sajnos rengeteg az éjszakai jelenet a filmben, ami azért még mindig nem a 3D erőssége, olyan mintha -1 EV-vel ment volna az egész. Ennek ellenére is fantasztikusan nézett ki a film. Az első trailerben látott ugrás, a várospusztítás, a karantén zóna, minden. Sehol sem lógott ki igazán a CGI. Külön kiemelném a hangmérnökök munkáját, hiszen a szörnyek hangja valami zseniális.

Szóval a Godzilla egy korrekt szörnyfilm, nem olyan gyíkszerű bujkáló, mint az Emmerich féle, hanem komolyan odabaszós, viszont az emberi szál sajnos lehúzza az egészet.

human
írta
2014. 05. 18. 15:47
megjelenés
66
hozzászolás


The Amazing Spider-Man 2: az eddigi legkarakterhűbb Pókember film?

Nem fogom éltetni a filmet, rengeteg sebből vérzik, viszont legalább korrekten nyúl mindahhoz, ami miatt Pókember sokak által kedvelt hős a képregényekben. Előkerül a humora, a tragédiái, a rosszul használt tudomány, az erővel nem bírás, meg ezek, avagy tudják mit kéne csinálniuk, aztán kicsit elbaszarintják.

Kezdjük a negatívumokat a történettel, vagyis történetekkel. Attól féltünk hogy túl sok ellenség lesz a filmben, és sajnos ez igaznak bizonyult. Bár Rhino nem lett fontos, de helyette kaptunk két komolyabb ellenfelet is, akiknek az eredettörténetét bele kellett zsúfolniuk a filmbe. Emellé még Parker folytatta a szülei utáni kutatást, na meg a szerelmi szálat is építeni kellett. És még van amit kihagytam.

Az előbb említetteknek a fele is kitenne egy filmet simán, de gondolom a Sony beleszólt a dologba, mégpedig a saját kis “univerzumuk” építése miatt. Szerintem az Osborne-Parker-Gwen háromszög, nem szerelmi, nyugi, bőven elég lett volna ide, de akkor a Sinister Six meg a spinoff meg mittoménmi nincs jól megalapozva.

Igazából tényleg ott rejlik a film gyengesége, hogy a két gonosz felépítésére nincs rendesen idő. Jól kezdik mindkettejüknél, de aztán meg villámgyorsan kell haladniuk a “sötét oldalra állásnál”, hogy a fináléban még gyorsabban történjenek a dolgok.

Mindezek mellett viszont Marc Webb szokás szerint korrekt szerelmi szálat tud a történetbe csempészni. Azért látszik honnan jött a rendező (500 days of summer). Még az enyhe elnagyoltság ellenére is működik Peter és Gwen szerelme, bár erről a színészek közötti összhang is tehet.

Az akciójeleneteket mindenképp éltetni akartam. Két dolog: nincsenek eltúlozva, és többnyire követhető minden. Sokkal átgondoltabb ez a része a filmnek, mint az Amazing Spider-Man 1-ben volt 2 éve. Itt csak a filmes média munkatársai vannak hátrányban amúgy, mivel a Sony szépen előtt minden akciójelenetet az eddigi trailerekben. Nem tudják az örök igazságot: never go full Iron Man. Vagyis tudják, elnézve a bevételeket, de erről majd később. Pénteken nagyot akasztott a film.

A színészek szokás szerint jók. Tobeynál Garfield még mindig ezerszer jobb, a humoros jelenetekben szintúgy, mint a drámaikban. Emma Stone szerethető Gwen, Foxx elvan Elektroként, bár gondolom a kékké válás előtti jeleneteket jobban kedvelte, na és Dane DeHaan szokás szerint igyekszik lenyúlt a showt, a film leghálásabb szerepét kapta nyilván.

Ide a végére csak morgok kicsit azon, hogy Emma Stone magyar hangja mennyire nem tetszett, és rombolta nekem a filmélményt. Bla bla sznobság meg mittomén, na meg a színészek sem 19 évesek, bár elvileg azt alakítanak, de a magyar hang még öregített a nőn valahogy. A többiekkel nincs baj amúgy.

human
írta
2014. 05. 04. 16:00
megjelenés
27
hozzászolás


Need for Speed: Stupid Fun

A Silent Hill óta nem készült ilyen jó játékadaptáció. Félre ne értsetek, a film nem jó, bár engem baromira szórakoztatott, viszont nem köpi szembe a játékot amin alapszik.

Rendben, a legújabb Need for Speedekkel már nem játszottam, de a “radar” az égben, a rendőrautók és a viszonylagos harc velük, a baromi változatos pályák, többnyire forgalomban, az éjszakai verseny, a kocsik. És ezt nem is erőszakolták meg valami túl komoly forgatókönyvvel. Pont emiatt nem igazán film-film amit láttunk.

Logikailag szanaszét lehet szedni, ezt egy pillanatra sem fogom vitatni, de ahogy felmerülnek ezek a hülyeségek közben valahogy végig mosolygok. “Miért így csinálták”, “nyilván így reagál a rendőrség” és a többi, de igazából máshogy nem is lehetett volna adaptálni a játékot szerintem.

Mindezek közben, ahogy a legősibb klisét maximumra járatják dráma címszóval, addig legalább végig lehet szórakozni. Ők sem gondolták komolyan azt, hogy egy haláleset mélységet ad a filmnek. Egyszerűen csak visszanyúltak a múltba, és a legegyszerűbb történetre felhúzták a versenyeket. Igazi tét nincs, az utazás a fontos.

A megvalósítás pedig szerintem marhajó. Míg a 3D borzasztó a színészes jeleneteknél, mindenki törpének tűnik valahogy, elég vicces, addig bizony a kocsis jeleneteken tud dobni. Bár a nagy látószög miatt valószínűleg 2D-ben is működhet a film, leginkább azért, mert rengeteg jelenetet tényleg a terepen vettek fel, amit pedig nem, az a trailerhez képest sokkal jobb CGI-jal készült.

Amit még szóba akartam hozni, hogy Aaron Paul bírt a színészi kihívással, amit a film jelentett. A köré toborzott csapat is rengeteg feelgood pillanatot hozott, de kiemelni mindenképp Imogen Pootsot akarom, mert a közte és Paul közötti dinamika jelentősen dobott az élményen.

Egy dolgot sajnálok, hogy csak szinkronosan megy itthon, nincs választási lehetőség. Bár a kocsik hangját nem keverték le túlzottan, de amikor az egyik karakter baromi aranyosnak tűnik és sokszor emlegetik az akcentusát, akkor azt lehet, hogy jó lett volna hallani. Tippre még Kid Cudi mehetett mellé. Na majd bevizsgáljuk úgy is, amint lehet.

human
írta
2014. 03. 15. 21:13
megjelenés
18
hozzászolás


Röviden: Syrup

És ha már kisebb filmek, akkor a Syrupot akarnám igazán megemlíteni még, akkor is ha magában nem 100% ütő erő. Az ember gondolkodásmódjáról szól a reklámok uralta Földön. Nagyon leegyszerűsítettem, szlogenbe zsúfoltam.

marketing vs art a syrupban

Nyilván minden jeleneten látni, hogy nem túl sok pénzből készült, meg valójában messze van Max Barry zseniális szatírájától, de még így is működik. A főszereplő egy reklámszakember szerű valaki, akinek támad egy milliós ötlete, amivel fel is keres egy hatalmas céget, a többit pedig megtudjátok.

Tudom, hogy nem áll jól imdb-n, tipikusan a “lehet ez jó, de valószínűbb, hogy nem az” pontszámmal rendelkezik, de ajánlom. Érdekes kérdést feszeget 85-90 percben, minden hibája ellenére fogyaszthatóan.

human
írta
2013. 12. 27. 20:08
megjelenés
3
hozzászolás


Violet & Daisy

Ez mi a fene volt? Valami tini a Leon, a profi megtekintése után írt egy forgatókönyvet két bérgyilkos tiniről? Tudom, hogy egy 30-as férfi írta, ettől még ilyen érzetű a film.

violet és daisy fegyverrel

A tini lányokat Saoirse Ronan és Alexis Bledel alakítja, ez utóbbi a forgatás időpontjában 28 évesen hogy néz már ki? Na jó, ez csak egy mellékes kérdés. A lényeg nyilván az, hogy az egyik munkájuk során valami gebasz üt be, mert összebarátkoznak a James Gandolfini által alakított áldozattal, ami mindannyiuk életét megváltoztatja.

Mindezt elég szürreálisan ábrázolva. Többnyire csak beszélgetnek, vagy tinilányosan pörögnek a semmiségeken, néhol abszurd vérengzésbe torkollva. Úgy kell nézni, hogy ha az első 20 perc nem jön be, akkor hagyod a fenébe, mivel olyan az egész film és épp nem vagy ráhangolódva.

Persze adja magát, hogy ha épp csúszik a Violet & Daisy, akkor megéri-e, vagy inkább valami mást érdemes nézni? Nekem a két főszereplő aranyos kapcsolata feldobta a filmet, meg ez az álomszerű hangulat is adta rendesen, amit kellően 80 percbe sűrített a rendező, így nem is lett túlhúzott.

Sorozatfanoknak: szúrjátok ki a filmben Tatiana Maslany-t.

human
írta
2013. 12. 27. 19:53
megjelenés
2
hozzászolás


Rush (Hajsza a győzelemért)

1976, Forma 1, James Hunt és Niki Lauda összecsap a pályán. Ennél jobb életrajzi film idén nem lesz moziban? Legalábbis a Forma 1 szerelmesei számára.

Hunt szerepében Chris Hemsworth fűzi a csajokat

A Rush bemutatja hogy a két pilóta honnan jött, és milyen gyorsan tartott az élre.Első találkozásuk egy Forma 3-as versenyen történik, már ott látszik a két jellem közötti különbség, a rivalizálásuk ott alapozódik meg, de az egész film alatt nem tűnik fel közöttük gyűlölet. Hogy is mondjam, szóval nincs túldramatizálva. A végére pedig természetesen elfogadják egymást olyannak amilyenek.

Sokkal inkább arra van kihegyezve a Hajsza, hogy a két teljesen különböző ember miképp tör előre. Lauda ilyen analitikus, antipatikus figura eleinte, aki mértanilag kiszámolva építi karrierjét, míg Hunt inkább az ösztöneire hagyatkozik, vezeti amibe beülhet, és nyerni akar. Mindketten érdekesek, bár szerintem Lauda van jobban kidolgozva, de tekintve a történteket, ez szerintem érthető is.

Technikailag el lehet olvadni a filmen. A versenyzős jelenetek olyan szinten gyönyörűek, már ha az ember odavolt valaha is a száguldó cirkuszért, hogy eldobtam rajtuk az agyam. Bár a benzingőzt nem lehet érezni, de a száguldást igen, méghozzá az aranykor kocsijaival. Akkoriban sokkal veszélyesebb volt a Forma 1, de valahogy izgalmasabb is, erősebb volt az emberi faktor benne. És ha már a látvány: basszus, a Japán futamnál ha nem is tapadtam a székbe az izgalomtól, de a film csúcspontja volt kinézetileg.

verseny elején

Azért nem akarom az egekbe emelni a Rusht, azért ezt a filmet is sújtja a kategóriájára jellemző hibák némelyike. Konkrétan: az életrajzi aspektus miatt pár helyen csak az információkat öntik ránk. Így természetesen teljesebb a kép, csak az “ezt még tudnod kell” dolgok kicsit kizökkentik a nézőt közben. És még így sem jutott idő mindenre, hiszen két főszereplőt kellett felépíteniük. Nagyjából ennyi negatívumot tudnék mondani.

Minden hibája ellenére is remek moziélmény, olyasmi amiből idén nyáron nem kaptunk olyan sokat.

human
írta
2013. 09. 22. 16:37
megjelenés
36
hozzászolás


Elysium – Zárt világ

Kezdem azt érezni, hogy a kreatív elméknek kell az anyagi határ is. Avagy Neill Blomkamp harmadennyi pénzből jobb filmet csinált anno a District 9-nal, mint amit most kaptunk.

Az Elysium főszereplői: Matt Damon és Sharlto Copley

Bár az is lehet, hogy a D9 után kinyíltak a pénztárcák, főleg a sci-fi évére gyúrva, fél évvel később pedig rájöttek, hogy 115 milliót adtak ennek a rendezőnek, ideje beleszólni a filmbe, hiszen a pénznek vissza kell jönni. Ez annyira nem jött be, az Elysium 30 millióval nyitott kinn. Nem olyan rossz ez egy R besorolású mozinak, de kevesebb, mint a nulla sztár poweres D9 első hétvégéje. Pénzüknél lesznek, de nem erre számítottak ilyen befektetéssel.

A történet amúgy elég egyszerű. Mondjuk nem teljesen az lett, hogy meg kell menteni a kislányt, van nagyobb ügy is. Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy a District 9-hoz hasonlítsuk, hiszen itt is hasonló a téma, csak most másképp ragadja meg a bevándorlás-szegénység problémáját. A gazdagok egy űrállomáson élnek, ahol mindenük megvan, és minden betegséget meg tudnak gyógyítani, a szegények pedig a túlnépesedett Földön tengődnek, borzasztó egészségügyben, alig létező szar munkahelyekkel. Hatalmas a bűnözés meg minden.

Azt mindenképp el kell ismernem már az elején, hogy Blomkamp zseniálisan tud világot építeni. Mindennek van helye: az összes technikai cuccnak, szereplőnek, tele van élettel az Elysium. Emellett úgy tűnik, hogy az exoskeleton kicsit most új trend, hiszen Cruise is hasonló hacukában fogja ropni.

Forgatókönyvileg nincs akkora baj, bár itt is alap karaktersémákkal dolgoznak, de minden szereplő személyes drámája meg van alapozva kellően, és nem csak klisés mondatokat kiáltanak ki az űrkompból, ez alól talán Jodie Foster a kivétel. Kicsit kimért a film, ez nekem elvett az élményből, néhol szinte látni, hogy x-y jelenet mit alapoz meg előre, de mindre szükség van. Sajnos a fő üzenet eléggé leegyszerűsítve kerül elénk, hiszen minden rossz helyzetben levő színes bőrű, míg a fehér jóléti országok éles határral elkülönülnek tőlük.

A látvány viszont, basszus… Nem csoda, hogy szinte tökéletes, hiszen már alig 40 millióból is csodát alkotott Blomkamp, de amit itt művelnek, hát beszarás. Az összes robot, az összes akciójelenet (amiket nem is vitt túlzásba), maga az Elysium űrállomás, hihetetlen minőség. Szinte sajnáltam, hogy ennyit foglalkoztak a karakterépítéssel, mert még egy robot-Damon harcot megnéztem volna.

Azért tényleg becsúszott a fókuszcsoportozás ide is, és valahol többet vártam a filmtől, de még így is elég szórakoztató lett.

human
írta
2013. 08. 17. 03:11
megjelenés
48
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.