Rush (Hajsza a győzelemért)

1976, Forma 1, James Hunt és Niki Lauda összecsap a pályán. Ennél jobb életrajzi film idén nem lesz moziban? Legalábbis a Forma 1 szerelmesei számára.

Hunt szerepében Chris Hemsworth fűzi a csajokat

A Rush bemutatja hogy a két pilóta honnan jött, és milyen gyorsan tartott az élre.Első találkozásuk egy Forma 3-as versenyen történik, már ott látszik a két jellem közötti különbség, a rivalizálásuk ott alapozódik meg, de az egész film alatt nem tűnik fel közöttük gyűlölet. Hogy is mondjam, szóval nincs túldramatizálva. A végére pedig természetesen elfogadják egymást olyannak amilyenek.

Sokkal inkább arra van kihegyezve a Hajsza, hogy a két teljesen különböző ember miképp tör előre. Lauda ilyen analitikus, antipatikus figura eleinte, aki mértanilag kiszámolva építi karrierjét, míg Hunt inkább az ösztöneire hagyatkozik, vezeti amibe beülhet, és nyerni akar. Mindketten érdekesek, bár szerintem Lauda van jobban kidolgozva, de tekintve a történteket, ez szerintem érthető is.

Technikailag el lehet olvadni a filmen. A versenyzős jelenetek olyan szinten gyönyörűek, már ha az ember odavolt valaha is a száguldó cirkuszért, hogy eldobtam rajtuk az agyam. Bár a benzingőzt nem lehet érezni, de a száguldást igen, méghozzá az aranykor kocsijaival. Akkoriban sokkal veszélyesebb volt a Forma 1, de valahogy izgalmasabb is, erősebb volt az emberi faktor benne. És ha már a látvány: basszus, a Japán futamnál ha nem is tapadtam a székbe az izgalomtól, de a film csúcspontja volt kinézetileg.

verseny elején

Azért nem akarom az egekbe emelni a Rusht, azért ezt a filmet is sújtja a kategóriájára jellemző hibák némelyike. Konkrétan: az életrajzi aspektus miatt pár helyen csak az információkat öntik ránk. Így természetesen teljesebb a kép, csak az “ezt még tudnod kell” dolgok kicsit kizökkentik a nézőt közben. És még így sem jutott idő mindenre, hiszen két főszereplőt kellett felépíteniük. Nagyjából ennyi negatívumot tudnék mondani.

Minden hibája ellenére is remek moziélmény, olyasmi amiből idén nyáron nem kaptunk olyan sokat.

human
írta
2013. 09. 22. 16:37
megjelenés
36
hozzászolás


Elysium – Zárt világ

Kezdem azt érezni, hogy a kreatív elméknek kell az anyagi határ is. Avagy Neill Blomkamp harmadennyi pénzből jobb filmet csinált anno a District 9-nal, mint amit most kaptunk.

Az Elysium főszereplői: Matt Damon és Sharlto Copley

Bár az is lehet, hogy a D9 után kinyíltak a pénztárcák, főleg a sci-fi évére gyúrva, fél évvel később pedig rájöttek, hogy 115 milliót adtak ennek a rendezőnek, ideje beleszólni a filmbe, hiszen a pénznek vissza kell jönni. Ez annyira nem jött be, az Elysium 30 millióval nyitott kinn. Nem olyan rossz ez egy R besorolású mozinak, de kevesebb, mint a nulla sztár poweres D9 első hétvégéje. Pénzüknél lesznek, de nem erre számítottak ilyen befektetéssel.

A történet amúgy elég egyszerű. Mondjuk nem teljesen az lett, hogy meg kell menteni a kislányt, van nagyobb ügy is. Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy a District 9-hoz hasonlítsuk, hiszen itt is hasonló a téma, csak most másképp ragadja meg a bevándorlás-szegénység problémáját. A gazdagok egy űrállomáson élnek, ahol mindenük megvan, és minden betegséget meg tudnak gyógyítani, a szegények pedig a túlnépesedett Földön tengődnek, borzasztó egészségügyben, alig létező szar munkahelyekkel. Hatalmas a bűnözés meg minden.

Azt mindenképp el kell ismernem már az elején, hogy Blomkamp zseniálisan tud világot építeni. Mindennek van helye: az összes technikai cuccnak, szereplőnek, tele van élettel az Elysium. Emellett úgy tűnik, hogy az exoskeleton kicsit most új trend, hiszen Cruise is hasonló hacukában fogja ropni.

Forgatókönyvileg nincs akkora baj, bár itt is alap karaktersémákkal dolgoznak, de minden szereplő személyes drámája meg van alapozva kellően, és nem csak klisés mondatokat kiáltanak ki az űrkompból, ez alól talán Jodie Foster a kivétel. Kicsit kimért a film, ez nekem elvett az élményből, néhol szinte látni, hogy x-y jelenet mit alapoz meg előre, de mindre szükség van. Sajnos a fő üzenet eléggé leegyszerűsítve kerül elénk, hiszen minden rossz helyzetben levő színes bőrű, míg a fehér jóléti országok éles határral elkülönülnek tőlük.

A látvány viszont, basszus… Nem csoda, hogy szinte tökéletes, hiszen már alig 40 millióból is csodát alkotott Blomkamp, de amit itt művelnek, hát beszarás. Az összes robot, az összes akciójelenet (amiket nem is vitt túlzásba), maga az Elysium űrállomás, hihetetlen minőség. Szinte sajnáltam, hogy ennyit foglalkoztak a karakterépítéssel, mert még egy robot-Damon harcot megnéztem volna.

Azért tényleg becsúszott a fókuszcsoportozás ide is, és valahol többet vártam a filmtől, de még így is elég szórakoztató lett.

human
írta
2013. 08. 17. 03:11
megjelenés
48
hozzászolás


The Purge

Lehetett volna sokkal több is, mint egy sima horrorfilm, de tulajdonképpen így szórakoztató volt. A Purge alapfelállásában volt lehetőség valami társadalomkritikára, de aztán nem aknázták ki.

A történet szerint a közeljövőben járunk, ahol a kormány évente egy éjszaka szinte mindent megenged a polgároknak: gyilkosság, nemi erőszak, rablás, minden szabad 12 órán át. Ezzel visszaszorítják a bűnözést, mindenki kiengedi a gőzt szinte.

Itt jön a szájbarágós üzenet rész, hiszen nem is hagynak minket elgondolkozni semmin, hogy ez a helyzet mit hozhat, hiszen tévéadás formájában elmondják a “vajon csak a szegények ritkítására jó ez az egész?” “az élősködők és gyengébbek kiszűrésére?”, ezzel szorítva vissza a munkanélküliséget és a többi ezzel járó dolgot. Hiszen a gazdagok nyilván brutál biztonsági rendszerek mögött lapítanak az éjszaka. Már azok, akik nem akarnak senkit megölni. De persze semmi sem biztonságos 100%-ra.

Azt kell most hozzátennem, hogy ha nem tudsz túllépni az alaphelyzet képtelenségén, akkor nem igazán ajánlom a filmet. A főszereplő család is tehetős, jó pár centi acél mögött lapulnak, amikor is a fiuk beenged egy utcán menekülő fekete embert. Itt jöhetett volna az a fordulat, hogy a csávó elkezdi őket terrorizálni, de inkább arra kanyarodott a Purge, hogy a hajléktalant (nyakában dögcédula, szóval veterán) egy tucat gazdag szociopata üldözi, akik minden áron ki akarják csinálni szerencsétlent. Itt akad némi moralizálás, meg egy egész feszült, öldöklésbe fulladó thrilleres finálé. Szóval a “rátörnek a családra” zsánerbe sorol be a film szépen gyorsan.

Ethan Hawke és Lena Hadley a Purge-ben

Az az igazság, hogy baromi jól szórakoztam rajta. Nyilván nem volt túl drága, csilivili, az egész egy házban játszódik, viszont korrekt színészek, hiszen a családapa Ethan Hawke, az anya pedig Lena Headey és egész jó fordulatok jellemezték. Lehetett volna kicsit több, mint már említettem, de a maga bárdolatlan, teljesen nyilvánvaló módján rendesen működött.

Egyetlen nagy negatívumot tudnék kiemelni, hiszen az alapfelállás szerintem érdekes volt, nem pedig nevetségesen képtelen, mégpedig a kisgyereket: annyira idegesítő volt. Nem csak a színészi játéka, hanem hogy sokszor csak az ő baromságával tudták előrébb gördíteni a cselekményt. Komolyan az “áh megakadtunk? akkor a kölök csinálja ezt meg ezt, tökmindegy, hogy a szülei már rég lerendezték volna amikor sokadszorra is veszélyeztette mindenki életét” szinte sütött a jeleneteiből.

human
írta
2013. 07. 30. 19:04
megjelenés
13
hozzászolás


World War Z (Z világháború)

A könyv ismeretében ebben megvolt a lehetőség arra, hogy a WWZ minden idők legjobb zombifilmje legyen. Igazából nem azt akartam ebből levezetni, hogy “a könyv jobb blabla” meg ilyesmi, egyszerűen csak annyit, hogy teljesen más. És őszintén szólva ez nem is akkora baj.

A Z. világháború egy jó zombis akciófilm, némi moralizálással. A főszereplő nem egy plázába vagy vidéki valamibe szorul, hanem elindul megkeresni a legelső beteget, a járvány kiindulópontját, hogy ez segítse az emberiséget a vakcina kifejlesztésében (korrekt, ezért). Ez bizony azt jelenti, hogy a járvány közepén a világ több pontjára is el kell látogatnia, és így több helyen szembesülünk a pusztulással. Na meg azt is jelenti, hogy Brad Pitt rengeteget menekül.

Valamelyik interjúban mondta a rendező, hogy a zombikat leginkább természeti csapásként igyekezett bemutatni, ami talán a legjobban leírja a viselkedésüket. A trailerben láttunk folyószerű hordát, de szerintem inkább a sáskás hasonlat a legjobb, ahogy minden élőt elpusztítanak.

A forgatókönyvbe sajnos itt is bele lehetne kötni, mint mondjuk a Man of Steelnél, de igazából már nem lehet konkrét embert okolni érte, annyiszor lett átírva. Az egyik problémát a vége felé vették észre, miszerint Pitt karaktere nulla módon kedvelhető meg, így nem is izgul érte senki, nosza, írtak is a film elejére egy családi jelenetet, ami mélyítette őt. Ilyen toldozás-foldozás érződik az egészen, és pont ezért lóg ki amúgy a film utolsó felvonása, hiszen ott lettek volna Budapesti jelenetek, amik végül a kukában landoltak, hogy helyet szorítsanak ennek az épületen belüli izgalmas bújócskának a végére, ami a folytatásra is nyitva hagyta a kaput.

Sajnos a rendező Marc Fosternek az akciójelenetekre is volt egy koncepciója, miszerint a többségüknél lényegtelen a honnan-hova, inkább Ryan közlegényesen, Bourneosan belerak minket a közepébe, rengeteg közeli felvétellel, néha sötétben botorkálva. Ez a 3D mellé teljesen okos döntés volt. Nem. Konkrétan amíg Pitték a városban egy tipikus zombi filmes túlélőst játszanak az elején (az asztma dolgot ki találta ki oda..), addig még aggódtam.

Aztán amikor már Pitt egyedül menekülgetett, onnantól belerázódtam a dologba, és a film is elkezdett működni. Innentől mintha visszább vettek volna az előbb említett túlzásból, hiszen normálisabb és nagyobb léptékű akciójeleneteket kaptunk, és konkrétan lehetett élvezni a történéseket.

Jó volt a film? Akkor ideje nekiülni a könyvnek is — hiszen abból semmi nem lett elspoilerezve –, mert nagyon érdekesen bemutatja a baromi nehéz döntéseket az emberiség túlélése közben. Engem azzal nyűgözött le a nagyszabásúsága mellett, hogy teljesen ésszerűen át volt gondolva a megállíthatatlan zombi hordákra való reagálás, a túlélés, minden. Mivel nincs igazi főszereplője, így inkább érdeklődve érdemes olvasni, igazi agy-könyv.

human
írta
2013. 07. 02. 20:12
megjelenés
41
hozzászolás


Man of Steel (Az acélember)

Gyönyörű tollbamondás. A film egészében sajnos a forgatókönyv volt a leggyengébb pont, de Snyder ellensúlyozza kicsit az akciójelenetekkel. Igazi blockbuster, ami azért normálisabb, mint egy Transformers 3?

Tényleg a pozitívumokkal kezdeném: úristen a látvány. Sikerült a szupererős, lézerszemű acélembert olyan akciókba helyezni, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de nem a rossz módon. A történet szerint szülőbolygójának többi lakója akarja a vérét, így a hozzá hasonló fizikumokkal kell összecsapnia. most képzeljük el ez mit jelent… Bizony, a másik vonattal való fejbevágása normális mozzanat, egy felhőkarcoló kidöntése sem probléma igazán. Az emberi tényező szinte nulla, bár belekontárkodunk, de más szinten folyik a harc.

Komolyan bekezdéseket lehetne megtölteni azzal, hogy a látványt mennyire ügyesen sikerült megragadni a Man of Steelben. Térjünk inkább a negatívumokra: az írás minőségére. A film első felében rengeteg olyan jelenet van, amin az érződik, hogy “ezt is el kell mondanunk, meg ezt is”, teljesen mechanikusnak tűnik a folyamat, érzelem nélkülinek.

Most is a Kriptonon kezdünk, ahonnan a szülei kilövik a gyereket az űrbe. Innentől a harmincvalahány éves baromi izmos Supermant látjuk, aki flashback formában emlékezik vissza gyerekkorára. Itt jegyezném meg, hogy mekkora mázlink van, amiért Kenték farmjára esett az az űrhajó, amivel érkezett az idegen. A józan paraszti ész mellé valami eszméletlen magas szintű megvilágosultsággal bír Kent papa, pont úgy neveli a gyereket, miközben Platónt olvastat vele, hogy az felnőttként kibírja majd azt, ahogy az emberiség őt kezeli.

Hiszen végtére is erről van itt szó, az ember szerű, isteni képességekkel bíró Kal-El beilleszkedik a társadalmunkba. Eleinte rejtegeti képességeit, hiszen miképp kezelnék az emberek, de kénytelen felvenni a piros alsó nélküli ruhát, amikor Zod tábornok megérkezik szülőbolygójáról, és a Földet fenyegeti. Igazából ebben még egész korrekt is a film, ahogy az emberek reagálnak végül Supermanra.

A másik amiben még erős a film, az a casting. A főbb szereplők baromi jól lettek kiválasztva, ezen Henry Cavill, Amy Adams és Michael Shannon trióját értem. Nyilván a film második felében Adams baromi bénán van kezelve, de a végén kap egy olyan gyönyörű jelenetet, hogy megéri a hatalmas zúzásba erőltetése. Cavillben pedig annyira benne van ez a kívülállóként viselkedés, hogy az őserő Shannon durva kontrasztot jelent a másik oldalról. Az ehhez asszisztáló Diane Lane, Russell Crowe és Kevin Costner szintén jó választás, a tollbamondó részbe is lehelnek némi életet. Amit nem értettem, hogy minek erőltették a Daily Planet teljes szerkesztőségét már most, az eredettörténetben.

Vannak érzelmileg erős pillanatok a Man of Steelben, és a gritty dolgot sem vitték túlzásba, bár a poénokat sem, és hát az akció fantasztikus, így a végére az ember szemet tud hunyni a közepes forgatókönyv felett. Nem baszták el.

human
írta
2013. 06. 22. 16:26
megjelenés
205
hozzászolás


Side Effects (Mellékhatások)

Steven Soderbergh utolsó mozifilmje? Azt mondta, hogy most már tényleg visszavonul. Szóval idén még jön az HBO-ra az általatok nullára várt Behind the Candelabra, aztán max tv-re forgat. Mondjuk ezt nem kell készpénznek venni, sokat beszélt már a visszavonulásáról. Ez igazából nem befolyásol minket a Side Effects közben, maximum utána, hiszen kevesen csinálnak ehhez hasonló filmet mostanság.

A Side Effects főszereplői: Rooney Mara és Tatum

Valljuk be, a Side Effects egy baromi jó thriller, amiben nem tudsz mindent megmondani előre a trailer alapján, és ez nagyon jó. Mondjuk pont emiatt nem is lehet igazi siker, hiszen a reklámkampány eléggé félrement, de nem akartak felfedni többet előre. Annyit fogok mondani, mint az előzetesben, de ennél sokkal bonyolultabb a film.

Konkrétan: elképzelni sem tudtam, hogy a depressziójára gyógyszert kapó nő milyen mellékhatást tapasztal majd, amiből majdnem 2 órán át szórakoztatnak minket. Hát basszus, ért pár meglepetés. Egyszerűen fordulatos a film, és nem is a legbutább, kilométerekről kiszúrható módon (bár egy erősebb logikai bukta azért van benne), bár az utolsó 20 percben már nincs sok meglepetés azért.

Ezúttal Jude Law színészi erősségeire épített a rendező, és baromi jól tette. A rögtön megkedvelhetősége sokat segít a film sötétebb oldala során. De igazából Rooney Mara is nagyot alakított. Annyira jól van bemutatva, ahogy az ember élete pillanatok alatt összeomlik, hogy elsőre nem is esik le, milyen erősek azok a jelenetek. És mindeközben a karakterek építését sokszor a fantáziánkra is hagyják, hiszen a banális hétköznapi jelenetekben nincs párbeszéd, mert elnyomták zenével. Nem fontos pontosan mit beszélnek. Ez növeli a hideg, messziről betekintő, érdekes helyzetet elemző nézőpontot. Nyilván lesz akinek nem fekszik majd, hiszen így nehezebb érzelmileg kötődni a szereplőkhöz.

Jude Law a Side Effectsben

A film Soderbergh modern, digitális technikával készült komolyabbjai közé illik, például a Contagion mellé, viszont szerencsére lemondott a borzasztó minőségű olcsó szűrőzésről, ami tönkretette ezen filmjeit. Jusson eszünkbe a Magic Mike sárgája, vagy a Contagion kékje, brr. Bár itt is kicsit fakók a színek, de valahogy illik a hideg filmhez ez a megvalósítás.

Igazából újra nem nézném, hiszen a fordulatok és a kíváncsiság vitte végig, nem simán az utazás volt fontos. Eléggé rideg a Side Effects, távolságtartó, emiatt egyáltalán nem lesz kedvenc, de remek élmény volt.

human
írta
2013. 05. 15. 15:24
megjelenés
16
hozzászolás


Ígéret földje (Promised Land)

Az a helyzet, hogy ha láttad az előzetest, és csak a meglepetésekért néznéd meg a filmet, akkor egy kicsit sem javasolt, ellenben ha szereted az odavezető utakat, nem csak a végeredményt, akkor ne hagyd ki.

promised-land-matt-damon-frances-mcdormand

A történet annyi lenne, hogy a főszereplőink egy szegény városban házalnak a talajfúrás jogaiért. Az üzlet némi foglalót, és ha találnak gázt, akkor részesedést jelentene az ottani lakosoknak, de benne rejlik az a veszély, hogy a folyamat örökre tönkreteszi a helyi vízkészletet. Évszázados mezőgazdasági hagyománnyal a hátuk mögött mit tehetnének a helyiek, ha ez megtörténne? De mivel a termelés már nem hoz olyan sok pénzt, eléggé rossz helyzetben vannak, amire megoldást jelenthetne a kapott ajánlat, és mellesleg az ország kőolaj problémáján is enyhítene, ha engedélyeznék a fúrást. Ez az egyik főbb kérdés, a másik pedig természetesen a gonosz vállalatok oldala, ahol a két ügynök áll, akik kellően különbözőek, hogy bemutathassák a kétfajta hozzáállást ehhez a munkához. Leegyszerűsítve.

A Promised Land egyik baja szerintem pont az, hogy a forgatókönyvön a mértani munkát érezni. Ide egy kis háttértörténet, itt most a meghasonlás jön, hasonló, a végső felfedést pedig nagyon bénán oldották meg, konkrétan alá is ássák vele a film nehéz döntésekre vonatkozó felépítését. Mármint nyilván minden jobb forgatókönyv a szabályokat betartva, kellő helyen felrúgva készül, de az igazán jókon nem érezni ennyire, mint itt.

Viszont az átlagos történetet három ember felemeli picit az átlag fölé. Vagyis négy. Egyrészt Gus Van Sant még mindig tud rendezni ha akar, a fényképésze pedig fantasztikus, másrészt Matt Damon és John Krasinski baromi jót alakított. Nyilván a többiek is, de ez a két különböző karakter harca volt az, ami jobbá tette a filmet.

human
írta
2013. 03. 05. 17:36
megjelenés
3
hozzászolás


Röviden: Kényszerleszállás (Flight)

Egy film az alkoholizmusról. Tudom, láttad az előzetest, ami cool volt, és volt benne repülőgépszerencsétlenség, és vért vettek a pilótától, de csak ő tudta volna úgy letenni a gépet aznap, és erre vártál egy megható tárgyalást a végére, amiben felmentik. Na erről szó sincs. 120 perc sötét alkoholizmust kapsz helyette.

Azt mindenképp elismerem, hogy a film elején levő zuhanás valami veszett jól van megcsinálva, még akkor is, ha szinte csak a nézők csalogatása miatt is került bele. De tényleg, ki nézne meg egy filmet moziban, amiben Denzel csak egy kocsit vezetett, aztán rengetegszer berúgott a tárgyalásáig? Tudom, technikailag nem tárgyalás van a film végén. Ehelyett volt a látványos jelenet, amit a trailerbe is be lehetett nyomni és a többi, de úgy 20 perc alatt lezavarják ezt, és jöhetett az igazi téma.

Nekem kifejezetten tetszett az alkohollal foglalkozó rész is, ahogy egyre őszintébben mutatja be a hazugságokat. Nem mondom, hogy klisék nélküli, de nagyon finoman van kidolgozva, és persze Denzel Washington tényleg cipeli magán a gyengébb jeleneteket is. Robert Zemeckis jó filmet csinált újra, visszatért közénk az animációsok közül.

Azt viszont máig nem tudom, hogy az első pár percben mi történt, azon kívül, hogy Nadine Velazquez felöltözött. Mintha Denzel is ott lett volna, talán magazin olvasott, esetleg telefonált? Valami rémlik.

human
írta
2013. 02. 05. 14:13
megjelenés
19
hozzászolás


Sinister

Bár az a horror ízlésem nem a legkifinomultabb, de a Sinister olyan erős volt, hogy egy-két pillanatra bizony megijesztett. Vagy inkább úgy mondom, hogy felzaklatott. A legjobb kommerz horror mostanában?

hawke in sinister

A történet ugye annyi lenne, hogy a főszereplő dokumentarista bűnügyi regényeket író karrierje a béka segge alatt leledzik. Ez már anyagilag is megviseli, így amikor egy kislány eltűnik, miután a családjának minden tagja egy fára akasztva végezte, ő is az ügy nyomába ered. Kicsit leegyszerűsítettem, hiszen jó pár hónappal később teszi ezt, abban reménykedve, hogy eddig fel nem fedezett nyomra bukkan.

A családjával az elhunytak lakásába költözik, és itt kezdődnek a bonyodalmak. Konkrétan az a probléma, hogy a padláson talál egy dobozt, amiben régi családi videók vannak, méghozzá elég felkavaróak. Ezzel el is szabadít valami démonszerűséget természetesen…

Igazából a film legnagyobb erőssége a talált videókban rejlik. Sikerült olyan felvételeket készíteniük, ami a nézőt is felzaklatja, így még jobban átérezzük az író lelkiállapotát. És pont ezért mondtam, hogy anyagilag is szorult helyzetben van, mert így még az ügyhöz ragaszkodása, sőt, a kezdeti kíváncsisága is sokkal érhetőbb, nem csak bután megy a végzetébe.

Valahogy összeállt a film, így az olcsó, de azért nem túlhasznált arcunkba ijesztgetés mellett is valahogy beránt minket a hangulat. Ehhez hozzájárul a korrekt rendezés, a kevés helyszín, a szinte folyamatos éjszaka. Konrétan meglepett, hogy a bevált kliséket milyen jól keverték össze. Emellett természetesen Ethan Hawke is jól alakított, így bizony azt kell mondanom, hogy eléggé ajánlott azoknak, akik kicsit meg akarnak ijedni.

human
írta
2013. 02. 01. 16:24
megjelenés
21
hozzászolás


Napos oldal (Silver Linings Playbook)

Lehet túl nagy elvárásokkal ültem a Napos oldalnak, hiszen az akadémia durván megszórta lehetséges díjakkal. Konkrétan 1981 óta nem volt olyan film, ami mind a 4 színész kategóriában jelölést kapott. Főszereplők, mellékszereplők. Nyilván nem nyeri meg mindet, de már ez is nagy fegyvertény.

A Silver Linings playbook főszereplői

A történet annyi, hogy a főszereplő Patet megcsalja a felesége, a csávó pedig majdnem agyonveri a szeretőt. Börtön helyett elmegyógyintézetbe kerül a bipolaritásával, és ott kapcsolódunk be, hogy az anyja kihozza onnan. A férfi megpróbálja összeszedni az életét, visszaszerezni a feleségét: naponta edz, könyveket olvas, rendszert visz a káoszba. Egészen addig, amíg egy furcsa friss özvegy rá nem akaszkodik.

Igazából az egész olyan tipikus David O. Russell-film, vagyis pontosabban olyasmi mint az előző műve, a The Fighter. Ennek természetesen rengeteg előnye van, hiszen a színészeit jól dirigálja, hozza a megszokott hangulatot, érezni a profizmust, de valahogy mégis kevés. Ha nem is pont ugyanígy, de a “láttuk már” merült fel bennem, főleg, hogy nem is voltak igazán kedvelhetőek a főhősök.

Ami nagyon tetszett, hogy nem próbált elitistán túl okos lenni a forgatókönyv, túl vicces és erőltetett drámás, inkább igyekeztek közel maradni az őszinteséghez. Emberi problémákat kaptunk. A főszereplők egyszerűen csak próbálják helyrebillenteni a világukat, ki-ki a maga módján túllépni a múltján.

Ilyen szempontból az apát alakító Robert De Niro volt kiemelkedő. Oké, hozott a szokásos manírjaiból párat, de amikor a focin, az egyedüli általa fontosnak tartott dolgon át próbálja építeni kapcsolatát a fiával, az működött. A következőkért pedig jönnek majd a kövek, de Jennifer Lawrence maximum közepes volt. Erről nem is teljesen ő tehet, egyszerűen nem volt jól felépítve a ribis múltja, meg konkrétan az sem, ahogy ráakaszkodott Patra — később azért helyrebillent, a film második felében már jó. Viszont Bradley Cooper ha nem is Oscar kaliber egyelőre (főleg idén), viszont mostanában tényleg igyekszik jó szerepeket választani, és a “nem full retard” bipoláris főhőssel mondhatni elbírt.

Még azt akartam kiemelni, hogy a rendezésben az “epizódok” sikerültek a legjobban, amikor Pat elveszti a talajt. Ott kellően ingerült és túlhajtott lett a film, átjött az amit érezhet, vagy legalábbis egy része. Ja meg még azt, hogy minek kell erőltetni a “van valami mániás ismertetője a furcsa főhősnek” dolgot. A szemeteszsák szerintem sok volt, na meg elég szájbarágós szimbólum.

human
írta
2013. 01. 15. 18:01
megjelenés
31
hozzászolás


Dredd

Ez miért sült fel? Rohadt szomorú vagyok, és igazából minden akciófilm rajongónak így kéne érezni, még akkor is, ha a Dredd nem tetszett neki, mert valami hihetetlenül véres és kegyetlen hard R film bukott meg pillanatok alatt a nyáron, ami a követőit, hasonló besorolású, de más témájú filmek sorát csökkenti. Ezen kívül azért is letörtem, mert ez a Dredd egész jó, de így folytatása sem lesz.

dredd 3d kép

A történet rém egyszerű, Dredd egy sima gyilkossági esethez megy ki, aztán tömháború lesz belőle. A nem olyan távoli jövőben járunk, ahol megatömbök vannak, rengeteg emelettel, kisebb várost alkotva. Természetesen legalulról kell felküzdenie magát a tetőre, a nagy leszámolásra. A készítő azt mondta, hogy ez csak amolyan karakterismertető volt, de majd később… tudjuk mi lett belőle. Ennek ellenére szórakoztató film, és szerencsére nem rendes eredetsztori, nem tudom ti hogy vagytok azokkal, de nekem egy kicsit elegem van belőlük.

Ja igen, kicsit úgy kezelem a helyzetet, hogy legalább a 95-ös Stallone filmet látta mindenki. Szóval ebben a jövőben az igazságszolgáltatást bírák látják el, ők egyben rendőrők, ítélethozók és végrehajtók. Természetesen ezt szó szerint kell érteni, ha halálbüntetés, akkor helyben fejbe lövik az elkövetőt és kész. Nincs mese. Az egész film ilyen amúgy, rengetegen kapnak golyót mindenhova.

Ennyi véresen elhulló rosszfiút az Expendables első része óta nem láthattunk moziban. Mindezt a már előzetesen agyonreklámozott Slow-Mo effekttel. Egy olyan drog kingpinje hívja ki Dreddet a hóra, ami lelassítja az időt a felhasználóinak. Nyilván csak az érzékelésüket, miközben be vannak lőve, de teljesen rájátszik a film arra, hogy ultralassan a legkisebb dolgok is gyönyörűek. Hát még a lövöldözés. Mintha brutálisan erőszakosat táncolnának a szereplők egy-két alkalommal.

Ehhez a színészek remekül asszisztálnak. Karl Urban mozgásában benne van az akciófilmezés, és ragaszkodott a sisakhoz, képregényhűen, ha jól olvasom: nem veszi le. Stallone nem bírta ki. A mellette újoncot játszó Olivia Thirlby is bizonyít, de a legjobb mindenképp a Ma-Ma nevű kingpint alakító Lena Heady volt. Megvolt benne a kellő őrület, hogy felvegye a harcot Dreddel.

Ez egy B film, ne értsetek félre, de abból a szórakoztató fajta, az összes hibája ellenére. A designereknek voltak rossz döntései, a motorok úristen de bénák, de onnan, hogy Dredd megérkezik a helyszínre már rendben van minden. Még ilyet, hard R-t.

human
írta
2013. 01. 11. 22:59
megjelenés
82
hozzászolás


Safety Not Guaranteed

Bár rosszul indult a Safety Not Guaranteed, de a végére rendesen kivirágzott. Biztos nem lesz klasszikus, hiszen az első 40 percét annyira tipikus indie “furcsa-rom-com” hangulatban tölti, ami zavarhat pár embert, de mégis remek lesz a végére.

a safety not guaranteeed főbb szereplői

WANTED: Someone to go back in time with me. This is not a joke. You get paid after we get back. Must bring your own weapons. Safety not guaranteed. I have only done this once before.

A történet annyi lenne, hogy egy érdekes hirdetés nyomába ered a főszereplő újságíró és két gyakornok. Mi keltette fel a figyelmüket? Az apró alapján időutazásra keres társat egy őrült. Vagy mégsem az? Ki kell deríteniük és cikket írni róla, nosza, gyorsan oda is utaznak a kisvárosba ahol a jelentkezőknek megadott postafiók található. Ennyi elég is. Nem akarok senkit sem félrevezetni, nem az időutazás a fő téma, sokkal inkább a kapcsolatok. Van itt felnövés, komoly kapcsolat pánik, és ez még nem is minden. Minden szereplője igyekszik megóvni magát a csalódástól, minden áron.

A film nagy erénye, hogy teljesen természetesen mer a témáihoz nyúlni. Nem érződnek a kapcsolatok erőltetettnek, sőt, van olyan amit nem is zár le igazán, nincs megnyugtató végük, mégis valahol teljesnek érződik az élmény. Nehéz elmagyarázni, de a forgatókönyvírónak mindenképp dicséret jár ezekért az apróságokért. Szinte már a realizmus használható rá, csak akkor mindenkinek a sötét negatív végek jutnak az eszébe mostanában, pedig a valóság sokkal bonyolultabb.

Az első 40 percen kívüli problémám az volt, hogy a főszereplő lány végig úgy néz ki, mintha unatkozna. Biztos vannak rajongói Aubrey Plazanak, de én nem kerültem közéjük. Épp erős dráma jelenet? A seagal még mindig tart. Most meghatódott? A seagal még mind… A többiekkel nem volt nagyobb probléma. Oké, Jake “Nick” Johnson (A New Girlből) sem egy nagy színész, de a saját kvalitásaihoz illő karaktert játszott, így nem volt zavaró.

Biztos vagyok benne, hogy nem közönségsiker, de egy aranyos kisfilm, ami kár lett volna kihagyni.

human
írta
2012. 12. 27. 10:54
megjelenés
10
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.