A Good Day To Die Hard: John McClane Jr.

Egy valamit rögtön az elején tisztáznunk kell: ez nem egy Die Hard film. Ezzel le is pontozhatjuk a fenébe, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy sima akciófilmnek is túl kevés.

Akkor most meg kell verni mindenkit, aki John Moore rendező megbízásában közreműködött. Ez bizony Bruce “i’m the gatekeeper” Willist is jelenti. A csávónak egy korrekt filmje volt az eddigi munkái között: Max Payne – Egyszemélyes háború, Ómen, A Főnix útja, Ellenséges terület. Látszik, hogy akciókat próbál rendezni többnyire, de ennyi idő alatt sem tanult bele. Itt is, max a végső leszámolásban van valami kreativitás, de az is el lett lőve a trailerben. Max Payne ugyanez volt, 1 normális akciójelenet és kész. Mindezt túlzott kamerarángatással, kék szűrőzéssel. A legelső autós üldözést szerintem tanítani kéne: így nem szabad csinálni.

Inkább nézzük azt, hogy ez miért nem Die Hard.

Konkrétan a filmben többször elmondja McClane, hogy ő csak vakációzik. Na ilyen az egész! Igyekeztek ködösíteni a történet kapcsán, ha még emlékeztek, azt hihettük, hogy a 4. rész után valami még nagyobb, világméretű dologba keveredik. Ehelyett az van, hogy a fiát megy elvileg kihozni a moszkvai igazságszolgáltatás karami közül. Nincsenek jóban, de azért mégiscsak a vére. Aztán kiderül, hogy a kölök CIA ügynök, és épp egy nagyszabású akcióban van benne, ami rosszul sül el, de szerencsére ott a fater, hogy segítsen a nehéz pillanatokban.

Ennyi a szerepe.

Nem igazán ő van a középpontban, egyszerűen csak követi a fiát, hogy úgy mondjam. A fiatal McClane viszont egy tipikus akció-thrillerben szerepel, kőék hidegháborús történettel, így arra kapaszkodik fel az öreg. És ezt végig érezni, hogy valójában nem ő keveredett bele. Ezzel a helyzettel Bruce Willis sem tud mit kezdeni. Bírom most is akciófilmekben, RED-ben is jó, de ez Die Hardnak most nem felelt meg tőle.

Mellesleg ez az egész “jóváteszem a múltat, elhanyagolt családomat” is sántít. Annyira messze van már az 1-2 mindent a feleségemért, őrülten, szerelemmel, mentalitásától, hogy rossz nézni. Nemes, meg karakterfejlődés, csak még öregurasabbá teszi McClane-t. De nem is ez a fő baj, hanem a fentebbi.

Az egy akciójelent mellett még pár beszólás apa és fia között az, ami valamennyire értékelhető. Nincs is kedvem tovább foglalkozni vele. Az a helyzet, hogy még a 4. rész is jobb, McClanesebb pár fasza jelenet miatt, hiába voltak benne eszméletlen túlzások, mint ez a.. valami. De már az is felrúgta a sebezhető Die Hard szabályait, és egy már-már szuperhőst adott nekünk, szemben az első három rész sebezhető, emberei főhősével. Itt McClane szinte már robot lett.

Tudom már mit akartam még: ez a film nem Rated R. Tudom, hogy megkapta odakinn, de ez olyan PG-13-nak készült, hogy az már vicc. Alig van benne olyasmi, ami a PG-13 kategóriatársaiban nem szokott lenni. Simán látom, ahogy megkapták az R besorolást, és csak legyintettek, mert ennél puhapöcsűbbre nem tudták vágni, aztán “na jó, akkor reklámozzuk, hogy R”. Sokan meghalnak benne, de a szokásos lelövök valakit és por repül fel módon. Káromkodás is alig van, ilyesmi.

Taken 2

Na ilyen egy felesleges folytatás. Oliver Megaton, most már megjegyezzük a neved: Transporter 3, Colombiana és Taken 2. Ezt az ember inkább ne engedjék akciófilmek közelébe.

A Taken 2 családi nap

Ami durva, hogy most elolvastam a Transporter 3-ról írtakat, és teljesen állnak ide is. Ritmustalan, ötlettelen az egész rendezése ismét. A harcok gagyik, lehet Neeson sem volt túl lelkes, így rengeteg az olyan ütés, ami egyszerűen fej nélküli vágókép, mert nyilván a kaszkadőr csinálta. Az autós üldözés pedig egyszerűen katasztrófa. A film mélypontja lett, és tele van vágóképpel a gázra taposásról, mert az a tempóóó.

Mondjuk nem akarok mindent Megatonra kenni, hiszen a forgatókönyv… Így megnézve a filmet, odáig még rendben van, hogy a maffia üldözi, de szegény szerencsétlenek ugyanabba a hibába esnek, mint az első részben. Ezúttal őt és a családját akarják elrabolni (izé, a teaser ezt előtte), bosszúból az első részben elkövetett dolgokért, de mindezt nagyon bénán teszik. Egy random maffiózó az aki minimális kihívást jelent a profinak, jobban járnának, ha pár kiugrott CIA zsoldost felfogadnának aztán kész, hozzák oda nekik. És akkor talán a film is izalmasabb lenne, mert itt aztán izgulni nem lehetett semmiért, nincs akadály Neeson karakterének, de igazi cél sem, az óra is erőtlenebbül ketyeg, kényszer fordulatokkal.

De az egészben a csúcs, hogy nyúl a Drive-ból. Egy az egyben lemásolja az “5 perced van” jelenetet, és mellé még a Drive soundtrack is szól! Ez nem tisztelgés, ez konkrét lopás.

képzeljük oda Megaton fejét
Liam az ügynökével

A Taken 2 olyan szempontból is bajba van, hogy kicsit megismételhetetlen, és ezek szerint folytathatatlan az első rész. Nem az, hogy nincs hasonló kaliberű akciófilm, de nagyon jó helyen volt, méghozzá jó időben, és még a rendező Pierre Morel is jobban ért az akcióhoz. Mindezt egy jó színésszel, nem pedig izommal, aki el tudta hitetni velünk, hogy 30-40 év kőkemény harc van a háta mögött. Ő bizony odacsap ahova kell, rutinnal, könyörület nélkül. Mindezt basszus egy telefonhívásba sűrítve is. Komolyan, az egyik legszebb alapozás, amikor elmondja a lányát elrablónak, hogy mi a helyzet, és aztán végre is hajtja.

Ez bizony egy nyögvenyelős folytatás lett. A főszereplő mintha a pénzért lenne benne, a rendező katasztrofális, a nagyobb szabású akciójelenetek pedig pont az odatett realizmust vágják alá picit, ami az első részt jellemezte. Ennek a csúcspontja az amerikai követségre berontás. Aki látta, az most esetleg bólogat, aki még nem nézte meg, az majd otthon a tévé előtt bólogat. Moziba menni nem érdemes rá.

Röviden: Intruders

Még egy felesleges horrorfilm. És akkor tényleg rövid voltam.

kép az Intruders-ből

A történet egy mondatban: a kislányt elkezdi kísérteni valami, az apa pedig próbál tenni ellene, miközben az anyuka kételkedik az egészben. A lény folyamatosan elveszi a vonásaikat, így alkotja meg magát. Ez volt kb. a film legjobb húzása.

Az Intruders eleinte egész jól építette a hangulatot amúgy, de ahogy túljutottunk a félidőn úgy süllyedt egyre nagyobb unalomba az egész. De tényleg, a film elején nem is értettem az imdb ponszámát, aztán szépen lassan leesett. Sajnos a hatásos jelenetek valami borzasztó végkifejletet vezettek fel, amit még Clive Owen egész jó alakítása sem tudott megmenteni.

Colombiana

Tegnap “fuckit” felkiáltással félresöpörve az értékesnek tűnő filmeket és beültünk olcsó napon a Colombiana-ra. Bár ne tettük volna?

A Colombiana főhősnője

A rendező Olivier Megat(r)on már a Szállító 3-mal bizonyította, hogy nem tud akciófilmet rendezni, de úgy tűnik, hogy az újabb esélyével sem volt képes élni. Na persze a forgatókönyv írók itt is betettek neki, de nem lehet mindent rájuk fogni. Megaton olyan, mintha Michael Bay filmeken nőtt volna fel (minimális Tony Scott mellékvágánnyal), viszont még azok vizualitását sem fogadhatta be teljesen, mert kínosan csak 1-2 Bay húzást másolt újra meg újra.

A Colombiana egy pofonegyszerű bosszútörténet, amit próbáltak túlcsavarni, de nyilván nem ment. Külön vicc, hogy a főgonosz iszonyat béna volt, így még inkább tét nélkülinek érződött a film. Kislány szüleit lemészárolják, az árvát befogadó nagybácsi profi bérgyilkosnak kineveli, aztán mind a 40-45 kilójával visszavág a csaj.

Nézve a filmet bizony azt kell mondanom, hogy a főszereplő Zoe Seldana bár túl vékony, de azért szép, viszont a bunyóhoz tényleg kevés. Amikor lövöldözik, abba azért nem kötnék, de amikor egy zárt helyen, ahol még körbeugrálásra sincs lehetőség lenyom egy 90 kilós viszonylag képzett pasit, nos az sok. Plusz szerintem az arcának is jót tenne ha felszedne pár kilót, túl szikár és agresszív így. A film metapoénja amúgy az, hogy akciót szinte midnig melltartó nélkül nyom, de amint megy a pasihoz, ahol majd vetkőznie kell, azonnal felöltözik. ~~Figyeljétek maj~~ Hülye vagyok, úgyse nézitek meg ha jót akartok.

A Colombiana főhősnője

A filmben Seldana so-so alakítását kivéve talán Cliff Curtis volt az, aki minimálisan színészkedett. Bár még az ő jeleneteit is kinyírták az írók. Tudom, hogy amikor az írókat említem, akkor Luc Besson és Robert Mark Kament értem alatta, szóval Bessont szólom le, de basszus, itt bizony van miért.

Lehet, hogy jobban járunk Leon, a profi folytatása nélkül. Pedig nem semmit lehetne kihozni, ha Portman esetleg hajlandó belemenni, a főszereplő valós öregedését nyugodtan a történetbe szőve, de én már nem merném Bessonra bízni.

Colombiana értékelés

Nyugi, bukta a film. A nép megérezte, hogy maximum 5 pont amiről itt szó van, de szerintem én csak 4/10-et adok. Volt pár jobb momentum, de erősen felejthető.

Priest

Atyaég. Ha valakit büntetnem kéne, akkor ezt a filmet nézetném meg vele háromszor. Áh, valójában a Transformers 2-3-at, hiszen azok még hosszúak is, de a Priest sem marad el butaságban tőlük. Ami miatt ez zavaró, hogy közben látni: lett volna benne lehetőség. Minap Joe-ker a sorozatok kapcsán megjegyezte, hogy nem az alapból szarok zavarják, hanem amikben ott a potenciál; hát ez a Priestre is illik teljesen.

Kép a Priest-ből a főszereplővel

A komor világkép pedig rendesen bejött itt. A hatalmas, atombombás vámpír vs. ember csaták után az utóbbiak a nagyvárosokban a vallás nyomása alatt “aki az egyház ellensége az Isten ellensége” dekkolnak, miközben a megmaradt vérszívók börtönökbe vannak zárva. A gond az, hogy a külterületeken kb. vadnyugati körülmények között élő emberek között újra feltűnik a vámpírveszély, az egyház pedig tagadja, hogy bármi ilyesmi fennállna. A vámpírok itt követik el a az egyetlen hibát a visszatérésük kapcsán született tervükben: a Pap testvérének lányát rabolják el, ő pedig utánuk ered.

A pozitívumokkal kezdeném: az akció egész jó. Vannak gagyi jelenetek, meg hát aki nézte a trailereket az mindent látott, de a wuxia harccal sem volt bajom. Amikor aprítanak, azzal nincs probléma. Ami még tetszett, hogy a vámpírok ilyen csúf lények voltak, nem pedig emberszabásúak.

A gond csak az, hogy egy 2 oldalas vázlattal ültek le forgatni. És akkor már lehet, hogy sokat mondtam. A cselekményt atomsivatagban tett random motorozások szakítják meg, amik elsőre jól néznek ki, tizedszerre már nem annyira. Néha random be van dobva pár karakterépítő, információadagoló jelenet, minden felvezetés és levezetés nélkül, és hasonló.

Lehet az a baj inkább, hogy hatalmas forgatókönyvvel ültek le, amit erőteljesen meg kellett nyirbálni a 80 perc körüli játékidőhöz? Áh, nem hiszem. Egyszerűen volt egy cool ötletük, amit senki sem tudott rendesen kibontani. Ez lehetett volna az új Pitch Black, most nem stílusra értem, de inkább vaktölténnyel lőttek.

Priest értékelés

Egyszerűen olyan volt, mintha egy Syfy sorozat másfél órás pilotja lenne. Vagy legalább egy trilógiájé, de hát abból semmi nem lesz. Kihagyott ziccer 1-2 jobb pillanattal, 4/10-nél nem ér többet.

Catfish

Még egy dokumentumfilmnek hazudott áldokumentumfilm. Ha nem ez a végén az első gondolatod, akkor téged még át tudnak verni. A filmkészítők váltig állítják, hogy ez tényleg így történt, de hatalmas lyukak vannak a történet időrendjében. Ahogy az is biztos, hogy nem lehetett mindent elsőre felvenni.

a Catfish főszereplője

A legfőbb bajom az, amit el sem mondhatok, mert hatalmas spoiler lenne. Az biztos, hogy a szereplők részéről egy website ismerete kb. lenullázná az összes filmbeli történést.

Zavar, hogy a Catfish egy kihagyott ziccer végül, mert a facebookozás-online élet egy érdekes részével foglalkozna, jó lenne egy normális kibontása a témának, az itt látható hatalmas hatásvadászat nélkül. Nem is értem, minek ragaszkodnak a dokumentumfilm formához. Vagyis értem, de baromság a részükről. Már nem a Blair Witch időket éljük, sokkal nehezebb “megtörtént, igaz” témákat hozni olyan területen, amire inkább a mozifilmes megvalósítás illene. Mondjuk az is igaz, hogy sokan máig meg vannak győződve a Paranormal Activity valóságosságáról, amikor a filmnek 3 vége van fenn a neten.

They used to tank cod from Alaska all the way to China. They’d keep them in vats in the ship. By the time the codfish reached China, the flesh was mush and tasteless. So this guy came up with the idea that if you put these cods in these big vats, put some catfish in with them and the catfish will keep the cod agile. And there are those people who are catfish in life. And they keep you on your toes. They keep you guessing, they keep you thinking, they keep you fresh. And I thank god for the catfish because we would be droll, boring and dull if we didn’t have somebody nipping at our fin.

Catfishing each other. Az is magyarázat lehet a stílusra, hogy végig kételkedjünk, bizonyos szinten tényleg catfish maga a film, de a hatásossághoz nem voltak elég ügyesek.

Már megint te?! (You Again)

Bitches be crazy.

A fentebbi szleng mindent leír. A legfőbb figyelmeztetés férfitársaimnak szól: ez egy nagy csajfilm. Vannak benne szórakoztató részek, és egy olyan táncos jelenet aminél mi lehettünk a célpont, ennek ellenére a You Again nagy részén csak unatkozni lehet. A női olvasók majd leteszik a voksukat, hogy nekik mit nyújtott, de az imdb pontszám alapján őket sem kaphatta el.

You Again képek

A történet annyi, hogy főszereplő kislányt (Kristen Bell) a középiskola női bullyja szanaszét szivatja. Itt előre ugrunk jó pár évet, látjuk ahogy a bátyja esküvőjére tart hazafelé, amikor is telefonon megtudja, hogy a tesó pont a sérelmeket okozó nőhöz akar hozzámenni. Az utóbbit a brutálisan szép Odette Yustman alakítja. Természetesen ez nem volt elég az írónak, így rátett egy lapáttal, mert Odette karakterének a családjában is van olyan nőszemély, akinek régi sérelme van a kislány édesanyjával. Természetesen nem az a megoldás, hogy megbeszélik a dolgokat.

Nem volt túl érdekes a két-négy nő egymás elleni áskálódása. Bár klasszikus szarkavarás is van benne, de legalább a pletyka rész nem annyira erős. Ehelyett fújnak egymásra, magukban pörögnek a régi sértéseken, akár a végtelenbe és tovább. A film által ábrázolt nőknek mindegy, hogy 10 vagy 40 évig izzott bennük a düh, nem tudtak túllépni rajta. És sajnos a forgatókönyv sem lett túl érdekes. Meg lehetett volna ezt érdekesen is csinálni, szellemes dumákkal és hasonlókkal, ehelyett centire kiszámítottak mindent, hogy állóvíz legyen elmés ugratások helyett.

You Again képek

Azon szoktam csodálkozni néha, hogy a feminista szervezetek az ilyen filmekre miért nem csapnak le? Elég negatív fényben festi le a nőket.

Már megint te?! értékelés

Ünnepekre szánt tipikus vígjáték. Öreg sztárok (Sigourney Weaver, Jamie Lee Curtis, Betty White) beseprik a sok zsét, fiatal sztárok (Odette Yustman, Kristen Bell) a picit kevesebbet, a forgatókönyvvel igyekeznek senkit sem megsérteni, és 4/10-nél több nem adható. Ebből egy pont a tánc.

Az utazó (The Tourist)

A film, amiben mindenki Angelina Joliet bámulja. Komolyan, mire keservesen eljutottam a játékidő végéig, már csak vigyorogni tudtam azon, hogy belép valahova, és mindenki utána fordul. Mintha olyan szép lenne. Minden pasi húzná le a cipzárt, minden nő.. fogalmam sincs mit akartak csinálni vele, irigyen nézték biztos. Nem azt mondom, hogy csúnya, a csont és bőr kritikát sem kedvelem általában, de basszus, a hangtechnikusnak komoly meló lehetett, hogy a csontzörgést kiszűrje a végén. Nem és nem, nevetséges volt a szépségének ilyen módszerrel történő eltúlzása.

The Touristből kép
Ülünk a vonaton.

Nem mintha a film csak a Joliera fordulásokon hasalna el. A feltűnő markáns férfialakokból 679 másodperc alatt kitalálható a film vége, így legalább azon sem kell izgulni. Sőt, semmi sem kell, hiszen ez valójában nem thriller, akármit is sugalltak előzetesen.

Érdekes amúgy, hogy Jolie idénre milyen filmeket választott. Az utazó ugyanúgy a regebbi időkből került ide, ahogy a Salt, de sajnos még kevésbé állja meg a helyét.

Ha Depp és Jolie járna, akkor azt mondanám, hogy el akartak tölteni Velencében pár hónapot, aminek az volt a legolcsóbb módja, hogy közben nappal filmet forgattak. Kár, hogy a végeredménye egy nagyon felesleges darab lett.

Még egyszer hangsúlyoznám: ez nem thriller. Ez egy európai szerelmes film, CIA-val és gengszterekkel, mindenféle izgalom nélkül. Annak sem az igazi, mert a két főszereplő között a vonzalom szinte nem is létezik. Talán a végén van pár jobb pillanatuk, de addigra már rég késő.

Az utazó értékelés

Bár a magyar cím tényleg értelmet nyer, a főszereplő 3 éve utazgat elvileg, de akkor sem értem, hogy miért nem volt jó a turista. Főleg, hogy csomószor vétlen/buta turistaként kezelik, joggal. Azt hiszem 4/10. Velence szép volt benne, ezt tudom hozzá tenni, de kerülendő darab ez a Tourist, nem érdemes vele utazni.

Resident Evil: Afterlife 3D

Hát emberek, ez iszonyat gyenge volt. Mondom ezt úgy, hogy az előző részt még egész szórakoztatónak tartottam. Itt mindent forintot sajnálok, amit beleöltem, ahogy minden percet is, bár azt el kell ismernem, hogy legalább rövid volt a Resident Evil 3D-s felvonása.

Milla lövöldözik a Resident Afterlifejában

A történet? Scofieldnek ismét meg kell szökni egy börtönből. Na jó, ezen vigyorogtam. Mindjárt mondom a tényleges sztorit, gondolom nagyon érdekel mindenkit, de előbb Wentworth Miller castingolása az, ami mellett nem lehet elmenni. Tényleg azért rakták a filmbe, hogy főhősnőnk egy börtönben akadjon rá, ahonnan ki kell törni, mert zombik veszik körül az épületet.

Az Afterlife tényleges főszálja az, hogy ismét Arcadia-t akarják elérni hőseink. Alice aprít a film elején egy picit, amolyan gagyi mátrix módon – az előtéri jelenet és a bullett time, még olyan hullámokat is húznak a levegőben a golyók, teljesen át van véve, nem csak a lövöldözve zuhanás, de persze bénán – aztán pedig elindul Alaszkába. Természetesen semmiféle menedéket nem talál ott, ez már a trailerből kiderült, ahogy az előző rész végén oda induló barátait sem. Innen közvetve Los Angelesbe vezet az útja, ahol mint már említettem, egy börtönben cuccol össze pár túlélővel, aztán jönnek a zombik. Vagyis hát ez utóbbi kijelentés eléggé nem állja meg a helyét, hiszen magával a tömeggel elég kevés a konfrontációjuk, bár azért szerencsére akad pár harc.

Maga a film amúgy leginkább olyan, hogy volt pár jobb jelenetre ötlete Paul W.S. Andersonnak, agyon is lassította ezeket ahogy kell, aztán “valamivel össze is kéne kötni? Na akkor idehányok pár mondatot közéjük”. Nem a kezdő aprításra gondolok, hanem később akadt pár olyan mozzanat, ami elment, de köztük tényleg ott volt a borzasztóan nulla forgatókönyvírói tudás.

Sajnos a színészi játék sem tudja megmenteni a filmet, mert nincs benne. A főgonosz konkrétan nevetséges, ő volt a mélypont. Várjatok, tudom már hogy lehet jól érzékeltetni: Wentworth Miller alakítása kiemelkedett a többieké közül, ő számított jónak a filmben. Az a Miller, aki kb. azt a simlis arcot tudja csak vágni színészet címén. Most akkor képzeljétek el a többieket. Ide vagyok kénytelen sajnos sorolni Millát is, bár alapban vele sem volt baj, csak amint érzelmet kellett volna kimutatnia.

A brutkócsávó a resident evil Afterlifeban

Maga a 3D amúgy nem a gagyi konvertált fajta, ezt az egyet el kell ismernem. Bár jó párszor játszottak azzal, hogy valami az arcunkba repül, de közben mindennek mélysége volt, bár szerintem nem adott sokat a filmhez. A Clash of The Titans-szal és a Last Airbenderrel szemben viszont mindenképp profibb a térhatásban. Ez sajnos a CGI-ra már nem érthető, ott azért látszik, hogy olcsóbb volt. Mondjuk akadtak jobb pillanatok, hiszen a lepusztult Los Angeles mindig remek, és ha valami normális ember írta volna a filmet, akkor technikailag simán elment volna mellette. Na nem filmes mérföldkőként, de azt senki sem várja el, hanem szórakoztató anyagként.

Resident Evil: Afterlife értékelés

Ez a film nagyon semmi. Benne lettem volna valami jó kis zombis 3D aprításban, de a színészi játék, vagyis annak hiánya, a borzasztó történet és a béna főellenség is szépen fokozatosan letört. Ez 4/10. A technika megvan, hogy viszonylag olcsó remek horrort csináljanak 3D-ben, de a Resident Evil 4 nem lett az, ahogy akciófilmnek is kevés. B-mozi, nem akart más lenni, de azok között a rosszabb fajtába sikerült besorolódnia.

Killers

A legrövidebben lehet így lehetne összefoglalni: Katherine Heigl karrierjének a vége. Végre? Sajnos a csaj jelentősen lehúzza a magában sem a túl erős filmet.

Heigl sikít a Killers-ben

A történet a CIA egyik bérgyilkosáról szól, aki kiszáll a buliból. Itt szerintem poén, hogy Aston Kutcher alakítja a megfásult gyilkost, hiszen annyira kölyökképe van ehhez, hogy teljesen hihetetlen a szerepben. Ilyen komolytalan amúgy az egész film, kivéve amikor gyilkolásról van szó. Kitaláltátok, nyilván egy nő miatt hagyja ott a szakmát, itt jön be a képbe Heigl. Aztán eltelik 3 év, boldogan élnek, a csaj nem tud semmit, amikor is úgy alakul, hogy vérdíjat fűznek ki Aston fejére, mert a régi főnöke felkeresi.

Abban csavarják meg, hogy a környezetéből az ismerősei azok, akik az életére törnek, mivel alvó ügynökök voltak addig. Mondtam, hogy teljesen komolytalan, viszont így jó pár “te is fiam, Brutus?” kaliberű jelenet kavarodhat a dologból. Meglepetés nincs egyikben sem, de pár poén azért akad így.

A Killers akciójeleneti meglepően jól kidolgozottak, pláne ha azt nézzük, hogy a rendező pár éve a 21-et hozta nekünk, amivel bőven voltak gondok az ő részéről is. Kellemes kisvárosi hangulatba rejtve megy egymás aprítása, főleg, hogy a gyilkosok egymást is le akarják nyomni, mivel csakis maguknak akarják a vérdíjat. Külön kiemelném közülök a Daily Show-ból érkezet Rob Riggle-t, akit hatalmas poén volt komolyan vett akciójelenetben látni.

Sajnos a hatpontos akciókomédiát brutálisan lehúzza a végén levő “megoldás”, mint ahogy Heigl katasztrofális játéka is. Kutcherrel amúgy nem volt bajom, a Dude, where is my butterfly duó óta bírom, Punk’d-et meg sosem néztem, hogy ez változon. De az biztos, hogy ő sem A-listás sztár, ahogy Tom Selleck sem, aki az apósát alakítja itt és akad pár jó jelenete. Szóval végül csak 4/10-et tudok adni a Killers-nek, volt 1-2 jobb jelenet, de elvesztek az átlagos és átlagnál rosszabb megoldásokban, amiről az író is tehet.

Exférj újratöltve (The Bounty Hunter)

Amikor az egyetemi professzor tanítja ősszel, hogy miért rossz egy 90 perces büfit elhúzni két órára, akkor a Bounty Hunter tökéletes szemléltető példa lesz majd. Valószínűleg ezért készült, más célja nem nagyon lehetett.

Bounty Hunter kép

Megmondom mi a baj ezzel a filmmel: majdnem minden. Méghozzá úgy, hogy basszus, minden kliséje ellenére volt benne lehetőség. A történet röviden annyi, hogy van ez a fejvadász, aki az óvadék ellenében megpattanókat vadássza le, aztán úgy alakul, hogy a volt felesége után kell erednie. Ez az ami valamennyire működik, ahogy civakodnak és szivatják egymást, hiszen az asszony nem vonul önként a börtönbe. Minden más el van baszarintva.

Kezdjük ott, hogy Jennifer Aniston kisasszony vagy 3 pontot elszipkázik a ponszámból, annyira nem illik a szerepbe, nincs összhangban a másik főszereplővel. Most majdnem azt írtam, hogy általában nincs a hölggyel gondom, de a múltkor abban sem bírtam amiben a seggét fogdossa Zahn. Ehhez vegyük hozzá, hogy a filmzene mennyire nem passzol az egészhez. Néha csak unalmas, az még elmenne, de amikor egyenesen rombolja a jelenetet a fölött már nem lehet szemet hunyni. Aztán van a már említett felesleges 30 perc. Nem a romantika a gáz, hiszen az kell egy könnyed limonádéba, hanem a cukorszirup érzésú túlzások.

Aki jó volt az Butler. Basszus, olyan természetes a pisztollyal, hogy a francért nem hajlandó több akciófilmben szerepelni. Szóval olyan bunkó volt, ahogy azt kell, hogy szórakoztató legyen. És most nem is lett olyan a végére mint az Ugly Truth-ban, ahol ugye a macsó máz alatt nagyon érző lélek lapult. Itt is vannak érzései, de azért a végén is durván ugratja az asszonyt, nem lesz rögtön palotapincsi. Egyáltalán a palotapincsik békések és nyájasak, vagy megsértődtek most ezen a hasonlításon? Valami kaparja az ajtót, pill.

Exférj újratöltve értékelés

Nem tudok 4/10-nél többet kiadni. Láttuk már ezt a filmet, talán Mel Gibsonnal, más címmel, de ez még nem lett volna baj. Akadt pár poén is, szintén jó pont – bár jó részét ellőtte a trailer. Ellenben a középszer rendezés és a borzasztó zene és Aniston és az a plusz harminc perc kinyírja. Durván.

És akkor most képzeljétek el, hogy ez még egy pozitív írás a filmről, hiszen olyan mennyiségű agykikapcsolás kell, nos a TF2 kettő óta nem álltunk ilyen közel a flatlinehoz.

Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak

Chris Columbus most bemutatta, hogy a Harry Potter marhára nem miatta lett siker. Komolyan ez volt az első gondolatom, fene. Ugye a Potter első két részét rendezte, amik sikerességük mellett azért eléggé gyerekesek voltak, ha emlékeztek. A stúdió ezért szúrta ki Colombust, hiszen a Percy Jackson már vagy 5 kötetnél tart, ha ebből is akkora hiszti lett volna mint a varázslótanoncból, akkor vagy egy évtizedig számolhatták volna a befolyt pénzt. De nincs így, hazájában megbukott, csak a nemzetközi vetítés húzta ki a sz*arból.

A főszereplők innen → Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief

A filmről? Szerintem lehetett volna jó. De tényleg, nem viccelek, ellenben a marhahosszúcímű Percy Jackson sajnos inkább ezt tette ahelyett, hogy izgalmas lett volna. Mert hát a görög mitológiával kevert roadmovie, amiben szerepel valaki aki ellopta Zeusz villámját, amiben leugranak a pokolba, amiben Uma Thurman csúnya medúzát alakít, nos az lehetne jó. Ehelyett inkább nevetni fogunk a gagyi fordulatokon, na és Pierce Brosnanon, aki önkéntelenül, de a legviccesebb karakter lett a filmben. Majd meglátjátok, vagyis nem, hiszen jó szívvel senkinek nem ajánlom a megtekintést.

Most még lehetne oltani a vizuált is, de nincs értelme. Családi filmhez képest marhajól nézett ki néhol. Na nem amikor Poseidon kisétált a tengerből, hanem amikor például lementek a pokolba. Vagy amikor Thurmannal összecsaptak. Nos igen, szóval 3 dolgot kell megszerezniük a modern Amerikában, ez a roadmovie rész, így jó pár mitikus lénnyel összecsapnak közben.

Amúgy ez a 3 megszerzendő dolog volt a legviccesebb. Kicsit spoiler, de hát izé, ezt muszáj. Tehát van a három főszereplő, aki le akar ereszkedni a pokolba, kiszabadítani Percy anyját. Magával a bejutással amúgy nincs gond, de kifelé kell ez a 3 gyöngy. Vagyis 4 kéne, hiszen arra nem gondolnak, hogy ha kiszabadítják anyucit, akkor négyen lesznek, akik ki akarnak jönni. Ilyen már tényleg nincs!

Aztán pedig elélvez az Empire State Building.

Pontszámilag, komoly filmként, nem kevés az a 4/10, ellenben vannak benne olyan klisés meg túlzott részek, amik annyira rosszak hogy már jók, lehet rajtuk nevetni.

Igazából engem érdekelne amúgy a folytatás, de mindenképp másik rendezővel, aki talán nem random egymásradobált hülyeségekkel lendíti előrébb a cselekményt.

← Vissza a jelenbe - A múltba →

Kategória archívum: ****