Az idei év java része számomra inkább munkával telt, eléggé elhavazódtam sajnos, és nem igazán volt sem időm, sem kedvem új filmeket nézni, ez azt hiszem, meglátszott az idei írásaim számán is. Azért persze pár szórakoztatóbb fajtát megnéztem, és így nehezen bár, de összejött egy amolyan toplista is.
Először is jöjjön a The Expendables, ami nálunk rendes fordítást kapott, A feláldozhatók címmel került – sajnos csak erősen megkésve – a mozikba. Majdnem minden összejött, amire egy korábbi írásomban vágytam. Sly összeszedte, akit csak tudott, hogy a tesztoszteronszint az egekbe szökjön ebben az akció mókában. Alig várom, hogy láthassam, kiket sikerül beszerválnia a folytatáshoz, mert azért még lennének jelöltjeim, ahogy mindenkinek.
Azt nem tudom, hogy a Cápára nem csak a poszterével utaló Piranhának sikerül-e visszacsábítania az állatos horrorokat a nagyvászonra, de azt igen, hogy egy percig sem lehetett komolyan venni. Egy nagy, agyatlan trancsírparádé volt, sok-sok utalással, popsival, cicikkel, és egy motorcsónak propellerrel aprító Ving Rhamesszel.
Ha Sly új filmje a tesztoszteronról szólt, akkor a Machete a macsóságról. És ahogy ott, itt is sikerült összeszedni a cool arcokat, és még egy ráadás De Nirót is csomagolt Rodriguez hozzá. A B-filmes mivoltát le sem tudná tagadni a film, a Grindhouse fake trailerjének feelingje teljesen jól megmaradt, legalábbis számomra.
A noir stílust elevenítették fel a Give ‘Em Hell, Malone! című filmben, ahol Thomas Jane Cobretti nyomozó kocsijában játszotta azt, hogy magánnyomozó, és közben tényleg elhozta a poklot minden rosszfiúra, és pisztolya mellett még pár kemény egysoros elsütésére is volt ideje.
Visszatértünk a szűk, sötét barlangok világába is a Descent 2. részével, és ugyan annyira rejtelmesnek nem is sikerülhetett már a film, de a klausztrofóbiás hatást még mindig könnyed játszisággal elérte. A vége folytatást sejtet, meglátjuk.
Ha valaki ismeri a Faster Pussycat! Kill! Kill! című filmet, nagyjából sejtheti, milyen is a Bitch Slap, hiszen erősen annak a homázsa kíván lenni, cicababákkal, csajbunyóval, majdnem mindennel, ami a rossz amazonok és az annyira rossz, hogy az már jó B-akció kategóriájába belefér. És persze itt sem maradhatnak el a mellékes szerepekben feltűnő nagyobb alakok, a Xena és Hercules sorozatok szereplői köszönnek szembe velünk.
Denzel egy könyvet cipel keresztül a The Book of Eli apokaliptikus, sivár világán, és közben megküzd bárkivel, aki azt el akarja venni tőle. Tetszett, ahogy a világvége nyomasztó hangulatát egy kis Mad Max érzéssel oldották fel.
A Resident Evil – Afterlife kicsit másfelől szemléli azt a világvégét, az elhullottak itt még mindig nem akarnak föld alatt maradni, kedvenc Alice-ünk legnagyobb örömére. A folytatások jóval elmaradnak ugyan az első résztől, de azért még mindig bőven szórakoztató, és simán megnézem a következő darabokat is, persze, míg Jovovich játssza a zombivadászt.
A régi slasher időket felelevenítő horror komédia is megkapta a folytatást, és ugyan a Hatchet 2. első fele nem sikerült olyan viccesre, mint elődje, de a második felében gore tekintetében talán még meg is veri azt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, duálos láncfűrész, fél méterről shotgun, félbevágott fejű Ashmore, mi kell még?
Azt bárki megmondhatja, hogy katasztrófafilmmel engem bármikor meg lehet fogni, és ha teszem azt, vonatok vagy hajók vannak benne, akkor pláne. Az Unstoppable az egyiket elhozta nekem, és ugyan nem a shakespeari szerepeiről híres a film, teljesen jól magával ragadott ez a száguldó bomba a síneken.
Persze, szembejöttek azért még filmek a fenti tízen kívül is, de vagy várt és csalódást okozó darabok voltak, vagy említésre sem méltók. És volt még pár jó film, pl. a From Paris with Love, ahol Travolta alakított nagyot, és kicsivel kapott ki Denzelék vonatos filmjétől nálam.
Ugyanakkor nem tudom, hogy teszem azt, pl. az istenített Inception és Kick-Ass felkerülhetnének-e a listára, mert még nem volt szerencsém hozzájuk. Kimaradtak sok mindennel együtt, majd jövőre pótlom őket, ha megjön a kedvem hozzájuk.
Remélem, jövőre nem havazódok így el, és nem csak, hogy beérem magam, de csupa jó filmekkel találkozom majd. Mindenkinek jó filmekben gazdag, boldog új évet!
