Rémálom az Elm utcában 3. – Álomharcosok (A Nightmare on Elm Street 3. – Dream Warriors)

A második rész történései nem igazán vetettek véget Freddy álomvilági életének, sőt, megerősödött. Olyannyira, hogy egy év alatt majdnem be is fejezte azon csemeték bekebelezését, kiknek szülei annak idején részt vettek az úgymond lincselésében.

Csak egy maréknyi gyerek maradt, akiket az alvászavaruk miatt egy intézetben kezelnek, természetesen a nem túl hiszékeny, szakmai tudásuktól kissé öntelt orvosok. Ebbe az intézetben tűnik fel második ízben Nancy, hogy segítsen a túlélőknek, mivel csak ő tudja igazán, hogy pontosan mivel is néznek szembe.

Az egyszer biztos volt, hogy Fred Krueger igazán félelmetes énjét nem ismételhetik meg, ekkorra már túlságosan ismert volt, nem játszhatta el ugyanazt a kísérteties lényt, aki többnyire csak az árnyak között tűnik fel. Legalábbis már nem érte volna el ugyanazt a félelmetes hatást, a második részben túl sokat szerepelt ehhez. A kissé viccesebb vonulatot pedig innentől láthatjuk, Freddy ellő pár poént. Ezt persze közvetve meg is magyarázzák, hiszen Freddy megerősödött, mondhatni most már elemében van.

This is it, Jennifer: your big break in TV.
Welcome to prime time, bitch.

Sajnos az első részben a színészek között érzett gyengébb pont itt visszatér, Heather Langenkamp komolyan rosszabb alakítást produkál, mint az első részben. Azért nincs persze minden veszve, mellé kapunk egy első filmest, mégpedig Patricia Arquette-et, aki nem is értem, miért nem indult sikolyversenyen, már ha rendeznek olyat. Mindenesetre szerintem megállta a játéka a helyét.

Viszontláthatjuk életunt rendőrünket is, John Saxont, aki az eltelt 6 év alatt azt próbálta kitalálni, hogyan igya magát még lejjebb elkeseredésében. Ezt a figurát viszont most jól is hozta. Akik még Robert Englund mellett jól muzsikáltak, azok Craig Wasson, az intézet egyik orvosa, és Laurence Fishburne, az egyik ápoló szerepében.

Míg a második részből Wes Craven inkább kimaradt, itt már úgy döntött, hogy visszaszáll a nyeregbe, legalábbis az íróiba, Chuck Russell és Frank Darabont társaságában hozták össze a forgatókönyvet, és Russell le is rendezte azt a képernyőre.

Egy apró kis érdekesség is fűződik a filmhez, azt hiszem, hogy itt ért véget a folyamat. Az egész úgy kezdődött, hogy Wes Craven a The Hills Have Eyes-ban felhasználta a Cápa egy szakadt poszterét, és Sam Raiminek ez azt sugallta, hogy Craven ezzel azt jelzi, hogy félelmetesebb filmet alkotott a Cápánál, így ő az Evil Deadben a Hills Have Eyes egy szakadt poszterét tűzte falra. Wes Cravennek se kellett sok, és Nancy tévéjében az Evil Dead bemutatóját lehetett látni a Rémálom az Elm utcában első részében. Sam Raimi válaszul lenyúlta Freddy kesztyűjét a 3. rész forgatásáról, és kilógatta az ajtó fölé a falra az Evil Dead 2-ben. Azt hiszem, ennyi a történet, bár igaz, hogy Ted Raimi még feltűnt 2 évvel később a Shockerben, Craven elektromos-tévés thrillerében, és sokan ezt is a lánc egyik szemének tekintik, de Ted saját bevallása szerint ez az első olyan szerepe, amihez semmi köze nem volt Sam Raiminek.

I said, “Where’s the fucking bourbon?”

A másik érdekesség, hogy eredetileg ennek a résznek szánták azt a forgatókönyvet, melynek ötletét később Wes Craven a New Nightmare-nél használt fel. No de erről majd annál a résznél, inkább térjünk vissza a harmadikhoz. a trükkök javarészt itt is jók voltak, egy jelenet lógott talán csak ki nagyon, a csontvázas rész, de ettől függetlenül szerintem nagyon korrekt munkát végeztek ezen a téren.

Ez lenne az én személyes kedvencem, ebben már tényleg volt minden, és mivel a Dreamscape című filmet nem sokkal előtte láttam, és az nagyon bejött, itt különösen tetszett, hogy viszontláttam azt a motívumot (amit nem tudom, hogy pontosan onnan szedtek-e, de érdekesen hasonlít), miszerint beléptek egymás álmaiba, és mindenki alakítgatta azt, az egyik gyerek vasgyúróvá, a másik mágussá vált. Ugyanakkor ez már tényleg egy szórakoztató darab, korántsem annyira félelmetes, mint az első rész, no de itt már nem is annyira akar az lenni, és ez szerintem valahol csak jobb, mintha feleslegesen erőlködnének, a nagy durranások ilyen téren tényleg mindig az első részek, mikor ott az ismeretlen tényező, amit a néző még nem tud. Egy 7 pontot érne a 10-ből, de ha a szórakozási részét nézem, akkor nálam simán ott figyel a kilenc pontos filmek sorában.

Mammut
írta
2009. 02. 09. 17:07
megjelenés
8
hozzászolás


Még egy reboot: A Nightmare on Elm Street

Hiába na, a reboot lett a zutóbbi és eljövő évek egyik kulcsszava Hollywoodban. Ezúttal a Rémálom az Elm utcában került a henger alá, kapta meg a zöld utat. A forgatást tavasszal kezdik és a forgatókönyvet Wesley Strick írta. A csávó keze alól került ki a Doom, de a Pókiszony is.

human
írta
2008. 12. 12. 09:34
megjelenés
28
hozzászolás


-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.