A Help teljesen Oscar-baitnek tűnik, de mégis nézhető. Darabokra lehetne szedni, elég csak a film végére gondolni, amikor a két fekete “elengedi” főszereplőnőnket, hiszen ez így kb. katasztrófa egy rasszizmusról szóló műben, de végig van benne valami.

Az biztos, hogy a film didaktikus mivoltát a színészek segítenek elfeledni. És nem csak a feketék és a jó fehérek oldalát képviselők vannak rendben, de a castingosok a rasszistaként felnőtt fehér nőket is ügyesen választották be. Hiába na, mindkét oldanak erősnek kell lenni ilyen témánál.

A történet amúgy A segítségről szól, a cselédekről. Hogy mennyi pénzért és milyen megaláztatásokkal dolgoznak a feketék a fehér nőknél. Külön érdekes, hogy a cselédek akik felnevelik a kislányokat később milyen keményen vannak kezelve általuk. Végig ők jók hozzájuk gyerekként (ez többször is be van mutatva, értjük), mégis rasszistának nőnek fel. A különbségek érzékeltetésére az egyik legkitűnőbb példa az, hogy a házon kívül építtetnek a gazdagok nekik külön WC-t, hogy ne használják az övükét. Eléggé megalázó fordulat.

Az egyetlen tényleges hibája ha film legalapvetőbb céljától eltekintünk, hogy kicsit túlzsúfolták a gondokat. Nem elég a rasszizmus kikezdése, még kell bele rákos anya is, meg szerelmi történet meg mittomén. Túl sok lesz az már 2 órába. Főleg, hogy ahogy a kezdő riporternő szóra bírja a baromisokéves hagyomány ellenére a feketéket, az egyszerűen jó, és elég lenne a majdnem 2 órára. Addig sosem hallott cselekedet, hogy a cselédek a munkaadójuk ellen mernek beszélni. Érdekes látni, ahogy átbillennek az események, ahogy annyira betelik a pohár, hogy lépni kell mindenkinek.

A segítség értékelés

Olyan 7/10 környékére lőném be. Hatott és jó is volt nézni, természetesen ha az Oscar csaliságán túllépünk, de valószínűleg soha nem nézném újra így sem.